Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám

II. évfolyam 260. szám Sajtótájékoztató a Külügyminisztériumban Külpolitikánkban az USA elsőrendű fontosságú (Folytatás az 1. oldalról) Megállapodást készít elő a Moszkvában tárgyaló Kádár Béla a mintegy 2 milliárd dollár érté­kű szovjet adósság rendezéséről és aláírják a védelmi minisztériu­mok közötti együttműködési megállapodást, valamint a nem­zeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogait szavatoló nyi­latkozatot is. A szóvivő a továbbiakban, te­kintettel az amerikai választá­sokra, kiemelte, hogy Magyaror­szág külpolitikájában az Egye­sült Államok változatlanul első­rendű fontosságú, természete­sen összehangolva európai kö­zösségi kapcsolatainkkal és cél­jainkkal. A nukleáris biztonság terén senki sem helyettesítheti az Egyesült Államokat, s az ame­rikai katonai jelenlét Európában a konfliktuskezelés és -megelő­zés szempontjából is elengedhe­tetlen. Vitathatatlan szerepe van az emberi és kisebbségi jogok ér­vényesítésében és ez továbbra is szükséges Közép- és Kelet-Euró­­pa biztonsága megszilárdításá­hoz. Reméljük, hogy az Egyesült Államok külpolitikája folyama­tos marad térségünkben. Egyre bővülő gazdasági kapcsolataink során további jelentős tőkebe­áramlást remélünk. A Külügyminisztérium szóvi­vője közölte azt is, hogy novem­ber 16-án Budapesten rendkívü­li ülésszakot tart a Duna Bizott­ság, miután Ausztria, Oroszor­szág és Bulgária is támogatta azt a magyar kérést, hogy erre sür­gősen kerüljön sor. A magyar fél javaslatára megtárgyalják a bősi vízerőmű üzembe helyezésére irányuló egyoldalú csehszlová­kiai lépések hatását a dunai nemzetközi hajózásra. A magyar küldöttséget Bába Iván helyettes államtitkár fogja vezetni. Herman János a román külügy­minisztérium október 29-i nyi­latkozatával kapcsolatban cáfol­ta, hogy a magyar Külügymi­nisztérium képviselője részt vett volna az RMDSZ-küldöttek Or­szágos Tanácsának kolozsvári ülésén. Értetlenül állunk a ro­mán jegyzékek előtt - mondta a szóvivő -, mert a magyar fél mind Kodolányi, mind Sepsey ál­lamtitkárok látogatásakor annak Kelemen András politikai ál­lamtitkár horvát partnere meg­hívására november 9-10-én hiva­talos látogatást tesz Zágrábban. K. B. a me­egállapodásnak megfelelően járt el, amelyet Katona Tamás és Teodor Melescanu államtitkárok ez év májusában kötöttek. A szó­vivő egyúttal visszautasította a nyilatkozatban található célzá­sokat Magyarország állítólagos revizionista és irredenta szándé­kairól. A továbbiakban elmondta, hogy az Ír Köztársaság parla­mentje október 30-án egyhangú­lag jóváhagyta az Európai Kö­zösségek és Magyarország tár­sulási megállapodását. Közölte továbbá, hogy a harci cselekmé­nyek miatt evakuálják angolai nagykövetségünket. A kiküldöt­tek egyébként jól vannak. Bába Iván, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára a Ku­rír pénteki és a Népszava hétfői állításai kapcsán a szóvivői tájékoztatót megelőzően kijelentette: „Valóban beléptem az MDF-be és múlt hét hétfőjén volt egy találkozóm a XIII. kerületi MDF-szervezettel. Szeretném azonban nyomatékosan leszögezni, hogy ezen a találkozón nem nyilatkoztam arról, hogy Magyarországon általános sztrájkveszély van, nem mondtam azt, hogy rendkívüli vagy szükségállapot bevezetése várható vagy ennek a veszélye fe­nyeget és nem mondtam azt, hogy az 1994-es választásokat el kellene halasztani. Ilyen kijelentéseket nem tettem és erről a továbbiakban sem fogok nyilatkozni." Ausztriát aggasztja Kismartoni temetőgyalázás A kismartoni (Eisenstadt) zsi­dó temető meggyalázása, a 120 sír közül nyolcvan bemá­­zolása horogkereszttel,­ SS- szimbólumokkal nagyobb visszhangot váltott ki Auszt­ria politikai életében, mint a korábbi hasonló esetek. Az időről időre fellángoló anti­szemita vandalizmus nem el­sőként sújtotta a burgenlandi fővárost, sőt a bécsi zsidó te­metőből egy időben szinte na­ponta érkeztek hasonló hírek, ha nem is ilyen tömeges sír­­gyalázásról. A politikusok mostani na­gyon határozott szembefor­dulása, és a sajtó kiemelt fi­gyelme mindenképpen an­nak tulajdonítható, hogy Ausztria nem szeretne ismét nemzetközi porondon anti­szemita ország hírébe kerül­ni. Ennek a kormányzatnak van már meglehetősen kese­rű tapasztalata arról, hogy mit tesz az elszigeteltség, s hogyan tudja a világ kiközö­síteni azt az államot, amely­nek hírnevén csorba esik. Kurt Waldheim elnökké vá­lasztása így lett Ausztria szá­mára tehertétel, s ezért jelen­tett megkönnyebbülést, hogy makulátlan múltú és nézetű új államfője ez év nyarától szívesen látott vendég a világ minden táján. Van egy másik, gyakorlati napi politikai motívuma is az ügynek. A kismartoni teme­tőben garázdálkodók Jörg Ma­idert éltették, azt a politikust, aki az eredetileg liberálisnak indult Szabadságpártból szél­sőjobboldali, a külföldiek el­len, az osztrákok német kul­túrkörhöz tartozása mellett fellépő pártot fabrikált. A kismartoni temetőgyalá­­zást a Szabadságpárt hozta kapcsolatba a Haider javasol­ta népszavazás ügyével, amennyiben szélsőbaloldali provokációt látnak benne, Haider lejáratásának szándé­kát. Mások azonban úgy vé­lekednek, éppen fordított az ügy: Haider külföldi ellenes politikája, a bűnbakkeresés módszere váltja ki a szélsősé­ges indulatokat, s nem vélet­len, hogy ő a példaképe az új­náci csoportnak, hogy az ő el­várásainak akarnak megfelel­ni a horogkeresztet mázolók. (MTI-Panoráma) A vendégek zsúfolt ma­gyarországi programjuk során jártak Szentendrén, ahol megtekintették az ortodox egy­ház művészeti gyűjteményét, Ráckevén a Mátyás király korabe­li szerb kolostortemplomban, majd koszorút helyeztek el Laza­­revics István szerb despota, Zsig­­mond király egykori szövetsége­sének szobránál, Lázár szerb feje­delem szentendrei emlékművé­nél és végül Vuk Karadzsics, a szerb nyelv és írás reformátorá­nak szobránál is. Sándor herceg nagy érdeklődést tanúsított a magyar kulturális értékek iránt is. A Nemzeti Múzeumban meg­tekintette a koronázási ereklyé­ket, járt a Szent István baziliká­ban, ahol hódolatát fejezte ki a szent jobbnál. A program politikai részének keretében fogadta őt Jeszenszky Géza külügyminiszter, a parla­ment külügyi bizottsága nevé­ben pedig Szentiványi István kép­viselő. Az 1804-ből eredő dinasztia mostani trónörököse II. Péter szerb király egyetlen fia, nagy­apja pedig az a Sándor király volt, akit annak idején Marseille­­ben meggyilkoltak. A sajtótájé­koztatón a trónörökös megelé­gedését és köszönetét fejezte ki a magyarországi rendkívül szí­vélyes fogadtatásért. Nagy él­mény volt számára a szerb ki­sebbségnél tett látogatása, és an­nak felismerése, hogy orszá­gunkban igazi hazára leltek. Ag­gasztó azonban, mondotta a vendég, a volt Jugoszláviában uralkodó helyzet. A trónörökös fontosnak tartja a szövetségi és a köztársasági választások lebo­nyolítását és a rendszerváltást, mert legfőbb ideje, hogy Belgrád is visszatérjen a demokráciát, az emberi jogokat, a kisebbségek és a felekezetek egyenlőségét tisz­teletben tartó és megvalósító eu­rópai államok sorába. Karagyorgyevics Sándor vála­szolt az újságírók kérdéseire. Az Új Magyarország arról érdeklő­dött, szándékozik-e végérvé­nyesen visszatérni hazájába mint polgári személy vagy mint uralkodó. A válasz: - Egész éle­temben magánszemélyként él­tem. Nem tagadhatom meg örökségemet, és kötelességeim is vannak népem iránt. Eddig ab­ban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy olyan országokban él­tem, ahol tisztelték a demokrati­kus értékeket. Ez pedig norma az egész civilizált világban. Az én erkölcsi kötelességem, hogy a demokratikus értékeket hazám­ban is érvényesítsem. Nem va­gyok egyetlen politikai pártnak sem a tagja, de tisztelem azokat a pártokat, amelyek demokrati­kus elvek alapján működnek. A legjobban a nemzetközi kapcso­latok terén szerzett ismereteimet tudnám hasznosítani szép or­szágomban. Az otthoni rendszer, sajnos, nem akar tovább lépni. Valószí­nűleg nem is képes rá. Pedig so­ha nagyobb szükség nem volt a változásokra, mint most. Én nem kívánom a bosszút, de arra szükség lesz, hogy sokan vissza­vonuljanak a politikai életből. Nagyon bánt az, amit a néppel tesznek. De ez így megy már év­tizedek óta. Ha majd a nép ki­rályt akar, bennem egy demok­ratikus elvekhez hű királyra ta­lálna. Olyanra, mint János Károly spanyol uralkodó. K. L. -­ Belgrádnak vissza kell térnie Európához A szerb trónörökös Budapesten A Jakov Ignjatovics szerb kulturális alapítvány meghívására többnapos nem hivatalos baráti látogatáson tartózkodott hazánk­ban Karagyorgyevics Sándor szerb trónörökös és felesége. A láto­gatás célja a szerb nemzeti kisebbség helyzetének megismerése és a magyarországi szerbek kulturális emlékeinek megtekintése volt. A látogatás végén a trónörökös sajtótájékoztatót tartott. A Duna Kör tiltakozik A Duna Kör tiltakozó nyilatkozatot j­ut­­tatott el az MTI-hez, melyben felkérik az Országgyűlést és annak környezet­­védelmi bizottságát, hogy azonnali ha­tállyal gondoskodjék a vízlépcsővel foglalkozó nemzetközi szakértői bi­zottságokban Magyarország megfele­lő képviseletéről. Minden gyanún felül álló szakem­berek kiválasztását, s a londoni megál­lapodás bizonyos módosítását kezde­ményezik. Követelik, hogy csak olyan szakértői véleményt lehessen Magyar­­ország nevében előterjeszteni, ame­lyet előzőleg nyilvánosságra hoztak, és kiállta a nyilvánosság próbáját.­­ A Duna Kör tiltakozik az ellen, hogy a londoni megállapodás alapján létre­jött szakértői bizottságokban a vízlép­csőrendszer mellett elkötelezett, ab­ban anyagilag érdekelt intézmény, a VITUKI szakértője képviselje Magyar­­országot. A Duna Kör szerint a VITU­KI nagymértékben felelős azért, hogy a vízgazdálkodási és környezetvédel­mi szakemberek minden figyelmezte­tése ellenére sor került a bős-nagyma­rosi államközi szerződés aláírására, több mint 100 milliárd forint eltékozlá­­sára, a környezetet károsító építkezés részbeni végrehajtására, és végül a Duna elterelésére. A VITUKI szakértői­nek delegálását a Duna Kör nyilván­való kísérletnek tekinti a parlamenti határozatok kijátszására. 1992. november 4., szerda A Panics-kormány túlélte a bizalmi szavazást (Folytatás az 1. oldalról) Milosevics egyszerre lépett fel a bizalmatlansági szavazással Pa­nics kormányfő és Cseszics ál­lamfő ellen. Egyben az ellenzé­ket is lehetetlenné kívánta tenni úgy, hogy a legerősebb konku­rensek eltávolításával még a de­cemberi előrehozott választások előtt úgy megerősíti személyes diktatúráját, hogy a választási győzelem ezek után már csak formalitás lenne. Érdekes mó­don, a mostani, immár másod­szori kiprovokált bizalmi szava­zást megelőzően, mint azt Ko­vács Oszkár a kormány alelnöke mondta mai parlamenti felszóla­lásában, a kormányhoz nem ér­kezett egyetlen bíráló szó sem munkájával és nemzetközi béke­tevékenységével kapcsolatban a legfontosabb helyről­­ a válasz­tói kerületekből. Az utóbbi napokban a kor­mány számlájára érkező „bírála­tok" de olyan kommentárok is, amelyek Panicsot és Cseszicsot hazaárulással vádolják, elsősor­ban a szerb vezetés által drákói szigorral ellenőrzött belgrádi rá­dió, de főleg a televízió szócsö­véből, képernyőjéről áradtak a nézők felé. Az előállt helyzet kapcsán, amelyet a nemzetközi közvéle­mény egybehangzóan a milose­­vicsi önkény csúcsának nevez, miközben támogatásáról bizto­sítja a béke és a dialógus útját követő Panicsot és Cseszicsot, hétfőn, a Polgárok Tanácsa ülé­sével egy időben összeült a jugo­szláv Államtanács, ma pedig a Köztársaságok Tanácsa ülésének idején­­ a kormány. Ez utóbbi ülésről azt jelentették, hogy Pa­nics elutasította a személye és kormánya ellen irányuló alapta­lan és sértő vádakat. A szocialista és radikális kép­viselők fő vádjai arra vonatkoz­tak ugyanis, hogy a kormány az első száz napja leteltével nem ért el szinte semmit, mert a szankci­ók maradtak, közben a kor­mányfő engedményeket tett az ENSZ-nek, a horvátoknak a ha­tárkérdésekben, tárgyal a koszo­vói albánokkal a jogrend helyre­­állításáról és az albán nyelvű is­kolák újbóli megnyitásáról, és mindennek a tetejében, még el is akarja ismerni Macedóniát. Pa­nics és Rugova koszovói albán vezető minapi prishtinai tárgya­lásai után (ott voltak Vance és Owen a Jugoszlávia-konferencia társelnökei is) a szerb kormány nyilatkozatban ítélte el a szövet­ségi kormányfő kezdeményezé­sét. Visszatérve a szavazáshoz, a jugoszláv alkotmány értelmé­ben, miután a parlamenti Köz­társaságok Tanácsa nem fogadta el a bizalmatlansági indítványt, ezzel érvényét vesztette a hétfői nemleges szavazás is a másik Házban. Panics kormánya tehát, (újból) zavartalanul folytathatja tevékenységét. A legközelebbi alkalomig. Az utóbbi két napban Belg­­rádban történtek után, talán most már a világközvélemény előtt is világos, Kis-Jugoszlávia területén csak egyetlen politika érvényesülhet: Milosevics radi­kális, nacionalista, diktatórikus és háborús politikája. Minden más kezdeményezést meghiúsí­tanak, a „szófogadatlanokat" mint amilyen Panics kormányfő is, (ha sikerül) eltávolítják a szín­ről. Ezzel a politikával szemben pedig, a dialógus politikája túl­ságosan gyenge fegyver. Kovács László Szavaznak a szerb képviselők MTI - Külföldi képszerkesztőség Magyar BT-elnök Novemberben Magyarország képviselője, Erdős André nagykö­vet látja el az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki tisztét. Az öt állandó és tíz nem állan­dó tagból álló testületben az ál­lamok képviselői havonta fel­váltva adják az elnököt. Magyar­­országra kétéves tagsága alatt ezúttal először került sor. A magyar diplomatára az átla­gosnál is több munka vár: a BT a hónap folyamán ismét foglal­kozik majd többek között a boszniai és a Szomáliai válság­gal, illetve más időszerű nemzet­közi kérdésekkel. Nagykövetünk levele­k a Lantos-vita részvevőihez Nem bűnbakok keresése a válasz Levélben fordult a magyar bel­politikai fejleményekről az ame­rikai képviselőházban a közel­múltban rendezett vita részve­vőihez Tar Pál, washingtoni ma­gyar nagykövet. A diplomata a levélben utalt arra, hogy országa hivatalos képviselőjeként maga is jelen volt a vitán, majd rámu­tatott: „Nagy örömömre szolgált, hogy annyi kollégája csatlako­zott honfitársunkhoz, Tom Lan­toshoz, osztozva aggodalmában egykori hazája iránt. Számomra valamennyi felszólalás a Ma­gyarország iránti jó szándékot és rokonszenvet, a szónokok ma­gas erkölcsi alapállását tükrözte" - írta. „Napjainkban, 40 év kommu­nista diktatúrája után, az átme­net a demokráciához nem men­tes a nehézségektől, a feszültsé­gektől, a szellemi és az erkölcsi zűrzavartól. A gazdasági átalakí­táshoz vezető, járatlan út tele van buktatókkal. A legtöbb szó­nok találóan leírta, hogyan szol­gálhat a gazdasági válság a de­magógia termékeny talajául. Ez azonban csak egy eleme a jelen­legi helyzetnek. A letűnt, régi rendszer nómenklatúrája sok pozícióját képes volt megőrizni. Hála a békés átmenetnek, meg­tarthatták gazdasági hatalmu­kat, sokan közülük átalakultak tehetős üzletemberekké, ami sér­ti a lakosság igazságérzetét." „Csurka úr, aki - és azt szüksé­ges leszögezni - csak egy az MDF hat alelnöke közül, nem értette meg, hogy e nehézségekre nem bűnbakok keresése a válasz. Po­litikai pamfletje, jóllehet az átme­net sok fontos kérdését veti fel, válaszaiban teljesen helytelen és káros. Biztosítani kívánom arról, hogy nagyon sok magyar az ő antiszemita és antidemokratikus kijelentéseit ugyanúgy elítéli, mint önök. Antall József minisz­terelnök az elsők között jelentet­te ki világosan, hogy a magyar kormány nem azonosulhat ilyen irányzatokkal. Sajnos, e fontos tényt csak a vita egyetlen felszó­lalója említette." „Ugyanígy csalódással hallot­tam, hogy egyes szónokok kije­lentették: Csurka pamfletje vá­lasz nélkül maradt Magyarorszá­gon. Éppen ellenkezőleg: elsöp­rő válasz érkezett, a társadalom minden rétegéből. Sok cikket kö­zöltek és közölnek azóta is, tv- és rádiókommentárok hangzottak el, ami, véleményem szerint, a legjobban mutatja a szólás- és a sajtószabadságot. Az állásfogla­lások többsége bírálta Csurka ta­nulmányát, amely a magyar tár­sadalom csak egy nem jelentős részének véleményét tükrözi. Úgy vélem, hogy a magyar társa­dalom nem fogja megengedni sem a szélsőjobbnak, sem a szél­sőbalnak, hogy teret nyerjen" - írja egyebek között levelében a nagykövet. n­kc-

Next