Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
r * * \) f\ Almássy Denise grófnő részletesen elmondta a gyilkosság lefolyását < '—■ ász 11] ’Nemzedék tudósítójától. —Sztanykovszky és Hüttner szembesítésével a tárgyalás izgalmasabb napjai — legalább is egyelőre — véget értek. Almássy Denise grófnő mai kihallgatásával megkezdődött ama tanuk sora, kik a gyilkosság ismert tükrületeiről vallanak. Elsősorban a vád tanúit ssídlgatják ki, ami eltarthat egy-két hétig és csak utána következnek ■a védelem tanúi. Szomorú érdekessége ennek a peknek, hogy a gaztett által felvett" fenékhullámok szinte naponta dobnak fel egy-egy sötét szenzációt — a tárgyalótermen kívül. Ismeretes, hogy a nagy bűnügybe Huttijfer keverte bele a százezer koronás vérdíjról szóltan .jutalomtevés históriáját. Mindig csak beszéltóla. Mikor kérdezték, hogy hol vana levél, holazt mondta, hogy nem nyilatkozhat róla, hol hq£y egyik külföldi pénzintézetnél van.Végül kiböfkentette, hogy ez a levél már tulaj* '•donképpen nincs is meg, mert Schreiber hadnagy ellopta, akit ezért a hadbíróság letartóztatott...Kiderült, hogy ez nem igaz és Sztanykovs*Gy 13 Hüttner Remélte mondta, hogy a levél q/e Vita. Zátbin. IF Mo&is megszólalnaka bécsiek is./fiz emigránsok, pedik igazán illetékesek nyomtoata, mert soraikban akad a többi között LS Tisza-gyilkos is. János Andor, aki szintén a ISargit-körúti fogdából szabadult ki, deutána"' mégis jónak látta Bécsbe szokn, hosszabb levelet írt a bécsi Emberbe, amelyben " a jutalomlevélről hangsúlyozza, hogy az nem egyéb „Hüttner fogházi vergődése alatt fantáziáit álomnál“. Majd elmondja, hogy ■a levél után a rászedettek nagy hajszát indítottak. Hivatalosan küldöttek Prágába nyomozókat, de Klug Árpád, aki véleménye szerint moralinsanity ■ és mindenre megvehető, Hüttner apjával találkozott, hogy a levelet az egyik ottani bank fafejéből kivegyék. Levelet természetesennem találtak. Később a nyomozó hatóságok Schreiber hadnagyot küldték Bécsbe, hogy a levelet megszerezze. Miután a levélnek így sem akadtak nyomára, Klug egy zseniális ötlettel, — mint az Ember Írja — amit nyilván Pestről szállítottak neki, hamis jegyzőkönyvet állíttatott ki arról, hogy Schreiber a levelet megszerezte és ahelyett, hogy megbízóinak adta volnaát, Prieckhehhez vitte. Az elnök a mai tárgyalást féltizkor nyitotta meg. Az orvosszakértőik és tanuk névsorának felolvasása után a teremőrnek szól: — Vezesse be Almássy Denise grófnőt. A grófnő fekete gyászruhát visel, arca halovány, sápadt. Az elnök kérdésére gyenge, alig hallható hangon, gyorsan, szinte hadarva mondja ,el a gyilkosság ismert részleteit. A gyilkosság napján a Roheim-villában Személyi adatainak bemondása után a grófnő rátért Tisza István gróf utolsó napjának elbeszélésére, amelyet vele együtt töltött. Deltáiban ment ki a Soheim-vitába és figyelmeztette nagybátyját a fenyegető veszélyre. Tisza azonban hallani sem akart menekülésről. A délelőtt folyamán bejött a csendőrök vezetője és erősítést kért, Tisza megmondta neid: — Fiam, nem én hívtalak benneteket, forduljatok a felettes hatóságotokhoz! A csendsőrőrmester ekkor még kijelentette, hogy a kegyelmes úrért életüket is hajlandók áldozni. Ezen közben Tisza elővette a revolverét és kifejezte azt a gondolatát, hogy szeretne élni, hogy végveszélyben lévő nemzetét megmentse, de azt hiszi, már nem lesz rá alkalma. Teljes tudatában volt, hogy mi vár rá. Megjelenik Gaertner . .. — Dél tájban — folytatja előadását Almássy Denise — hat katonával beállított az az egyén, akit Gaertnerben felismertem. A katonák a bejáratnál helyezkedtek el, ő feljött a hallba. Kicsit be volt csípve. Mindenáron négyszemközt akart Tiszával beszélni, amit nagymenőm sehogy, sem akart megengedni. .Végül is nagybátyám — azt hiszem, angol nyelven — odaszólt: — Hagyjuk őt bejönni, mert különben sohasem szabadulunk meg ettől a félbolondtól. Különben is nálam van a revolverem és a kezem biztos. — Mikor négyszemközt volt Gaertnerrel, gyelmeztette is, hogy ha a nadrágzsebében levő revolverhez hozzá mer nyúlni, — mert azt láttuk, hogy revolver van nála — akkor halál fia. — Gaertnerék kémszemléje után bementünk fő pipázóba, ahol akkor már ott volt Sándor János is. Tisza említette,hogy a látogatója egy hvelista nevű hadbíró főhadnagyot keresett a lakásban és a revolverét állítólag erre a főhadnagyra való tekintettel hordja magával. Mindjárt mondtad ifi** Sí sisak ürügy tehetett, hogy a lakásban szétnézzenek. Közben megjött Radvámszky Béla is, nagybátyám azonban Sándor Jánossal együtt elküldte őkat. Jönnek a gyilkosok Időközben a csendőrök vezetője bejött engedelmet kérni, hogy eltávozhassanak, állítólag azért, mert elfogyott az élelmük. Nagybátyám kijelentette, hogy ő nem hívta őket ide, tehát eltávozhatnak. Nemsokára, ismét csődület támadt a villa előtt, fenyegetően kiabálták Tisza nevét. Mondtam, legiiklább gyerünk át az udvar felőli szobába; alig, hogy odaértünk, berohant Dömötör inas és szkíte sírva mondta: — Kegyelmes uram, ugorjék ki az ablakon, nyolc .llatona van itt, akik kegyelmes urat halálra bírják. Ugyanekkor éles csengetés hallatszott, Tisza '"az inas vállára tette a kezét és biztatta, hogy ne féljen. — Isten áldjon László, ha cselédem voltál. —* Majd félhangosan, szinte önmaga elé beszélve mondta: Nem ugrom, nem bújom sehová, ahogy éltem, úgy fogok meghalni. Majd odalépett az üvegajtóhoz amely a haltól elválasztott, szétnyitotta és odakint három katona állt közvetlenül előttünk, mögöttük, a külső előszoba bejáratánál állott egy negyedik alak. Azzal szólították meg, hogy gróf Tisza Istvánt keresik. — Az vagyok, — mondotta — Tisza. Ekkor a középső, akit felismertem Dobó Istvánban, szinte rákiáltott: — Mi van a kezében, kegyelmes űrt Tisza nagyon nyugodtan azt felelte: — Az enyémben revolver, a tietekben puska! — Tisza mellett balról én, jobbról a nagy nőném volt. Velem szemben egy fiatal, szőke, kék szemű, pelyhedző bajuszú ember állott, aki leírás szerint Horvát-Szanovics lehetett. Az, hogy én Pogány Józsefben felismertem volna áss - gyilkost, nem áll. Mikor már nem tudom hányadszor szólították fel Tiszát, hogy tegye le a revolvert, egyszer csak végigjártatta a tekintetét a megjelenteken és amikor szemléjét befejezte, a revovvért flzette. Ezután következett egy durva Elnök: Amikor a gyilkosság megtörtént, észrevette Méltóságod, hogy a kegyelmes úr meg van sebezve? — Amikor mesterséges lélegzést akartam alkalmazni, észrevettem, hogy karjánál megsebesült. — A karjába fúródott a lövés, vagy pedig az oldalán ment be? — A jobb lapockán ment be, mert láttam, mikor a gyilkos oda célzott, ez a harmadik ember lövése volt, lassan, kimérten célzott. — Méltóságodnak hány sérülése volt?—Az orvos azt mondta, hogy három. •— Az előszoba felöl nem villant fel egy lövést — Igen, de ez csak akkor történhetett, mikor már a nagybátyám és én a földön feküdtünk. __ A középső tettes közvetlen közelből jőtt. — Igen. — A kegyelmes úr feje merre feküdt? — A szalonajtó felé. — A szőke, kékszemü fiatalember Méltóságoddal volt szemben? — Igen, rá határozottan emlékszem. Az elnök ezután bemutatja Almássy Denise grófnőnek a Vasárnapi Újság 1916 április 13-iki számát. A lap közli Pogány fényképét. A grófnő nem ismer rá a képről a gyilkosra s arra sem emlékszik, hogy az illető tipikusan zsidóarcu ember volt. — Az a revolver, amely a kegyelmes úr kezében volt, eltűnt. — Igen. Elnök: A kegyelmes úr nem gondoskodott védelemről? — Nem. A csendőrök erre még kísérletet semtettek. Pedig délután az inas behozott egy levelet. Kérdésemre elmondta a nagybátyám, hogy egy bihari főispán barátja irta. A szövege a következő volt: ,Kegyelmes Uram! Biztos forrásból értesültem,, hogy életed ellen délután vagy este támadás történik. Kérlek a szükséges intézkedés megtételére." — Erre ő összehajtotta a levelet és azt mondotta az égre mutatva: — A szükséges intézkedést majd megteszik ott. A grófnő ezután elmondja, hogy délelőtt megjelent Gaertner 5—6 emberrel, de a csendőrök akkor sem mozdították a kisujjukat sem. — Mit tapasztalt Méltóságod a telefonforgalom zavarát ilMosal beszéd, amelyet többnyire a középső ember vezetett, Tisza csak egyszer jutott szóhoz, amikor Dobó kérdezte, hogy ki ennek az oka. Nagybátyám akkor nagyon csendesen annyit mondott: — Én nem tudom. — Mikor rápillantottam Tiszára, láttam, hogy kicsit mosolyog. Egyszer csak a középső alak visszafordult és az ajtóban álló negyediktől, akit Sztanykovszkyban véltem felismerni, megkérdezte, hogy megvan-e az összeköttetés? Annak igenlő felelete után visszafordult és így szólt: Kegyelmes úr, ütött az utolsó órája! — Ebben a pillanatban a szalonban levő falióra félhatot ütött. Nagybátyám reánk nézett, búcsút intett, d_ azután egy nagy ugrással előrevetette magát. Én is ugrottam és el akartam kapni a velem szemben álló ember fegyverének a csövét. Ekkor, körülbelül egyszerre, mint egy sülve eldördültek a fegyverek. Számításom szerint a halálos lövés az volt, amely Dobó fegyveréből jött. Éreztem, hogy nagybátyám rám dől, majd a fejemre tompa ütés nyilallott. — Hallottunk egy lövést, de ekkor körülöttem már elsötétedett a világ, magam is térdre estem. Láttam, hogy nagybátyámnak még nyitva van a szeme. Mikor ránéztem, annyit mondott: Végem van, ennek így kellett lenni! majd halkan hozzátette: A fejem. Végigtapogattam a fejét, de sebet nem találtam rajta, mondtam, hogy téved. Kezdtem bontani a ruháját, míg végre ráakadtam a sebre. Ekkor már alig élt, még a nevemet mondta, valamit akart szólni, de csak annyit tudott mondani: — Köszönöm! — A viszontlátásra ... — Eközben összesereglettek a cselédek, orvosértküldöttünk. Mikor megérkeztett az orvos, már csak a halált konstatálhatta. Később, az esti órákban jöttek rendőrségi embereik, azonkívülújságírók. Jött egy főhadnagy is, Radvánszky Béla beszélt vele. A hadügyi miniszter megbízta, hogy személyesen győződjék meg róla, hogy Tisza István meghalt-e. Csak in ajtón át mutattuk meg neki a halottat. Az inas később mondta, hogy a gyilkosok közül kettő visszajött a pillához. Erről én nem tudok közelebbit. — A telefon egész nap rossz volt, csak későn este lehetett rajta beszélni. ..— Észre lehetett venni valamely gyilkoson az ittasság szagát? — Nem, egyiken sem. — MegmaradtLéltóságodb mellett, hogy mind a három szemben álló tettes leadott eary-egyi lövést? — Igen. Almássy Deniset szembesítik a vádlottakká Almássy Denise grófnő ezután Dobóval, Sztanykovszkyval és a többi vádlottal való szembeütéséről mondja el észrevételeit. Dobót minden, a kétséget kizáróan felismerte, Sztanykovszky sziluettjére jól emlékszik, Kériben azonban nem talál semmi hasonlóságot a Boheim-villában jártak közül egyikkel sem. Elnök: Gaertnert megismeri? Almássy Denise grófnő körülnéz a teremben, a vádlottak padján Gaertneren megáll a tekintete és ezt mondja: Ő az. Ezután Sztanykovszky szembesítése következik. Sztanykovszky megáll a grófnővel szemben. — Többször szembesítették velem — mondja Almássy Denise. Igen, az alak megfelel. Ő volt az, aki Dobónak mondta, hogy az összeköttetésmegvan. Gaertnerre a szembesítés alkalmával ráadták azt a gummiköpenyt, amely a Roheim-villában tett látogatása alkalmával volt rajta. Majd Sztanykovszkyt is felöltöztetik és katonaruhában vezetik Almássy Denise elé. Ezután Stüttnerrel szembesítik. Almássy Denise azonban kijelenti, hogy az épületben nem látta őt. Kéri Pálra vonatkozóan azt mondja, hogy nem hiszi, hogy a három fegyveres alak közt lett volna. Az elnök megkérdezi a grófnőt, hogy rövid,látó-e, majd látáspróbát végeztet vele. Arra kéri, hogy nézze meg a hallgatóságot, talál-e soraiban ismerőst. Almássy Denise hosszabb vizsgálódás után Balogh Jenő volt igazságügyminisztert ismeri fel a közönség soraiban. Friedrichet a nyomozás eltussolásával gyanúsítja Majd az elnök kérdésére kijelenti Almássy Denise, hogy véleménye szerint nem a csőcselék, hanem a forradalom vezéreigyilkoltattak meg Tiszát . Az elnök kérdései Ui Szervá ' * léé* tStt rW Vemvidék1921 május '4. }