Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

r * * \) f\ Almássy Denise grófnő részletesen elmondta a gyilkosság lefolyását < '—■ ász 11] ’Nemzedék tudósítójától. —­Sztanykovszky és Hüttner szembesítésével a tárgyalás izgalmasabb napjai —­­ legalább is egyelőre — véget értek. Almássy Denise grófnő mai kihallgatásával megkezdődött ama tanuk­ sora, kik a gyilkosság ismert tükrületeiről vallanak. Elsősorban a vád tanúit ssídlgatják ki, ami el­tarthat egy-két hétig és csak utána következnek ■a védelem tanúi. Szomorú érdekessége ennek a pek­nek, hogy a gaztett által felvett" fenékhullámok szinte na­­ponta dobnak fel egy-egy sötét szenzációt — a tárgyalótermen kívül. Ismeretes, hogy a nagy bűnügybe Huttijfer keverte bele a százezer koronás vérdíjról szóltan .jutalomtevés históriáját. Mindig csak beszélt­óla. Mikor kérdezték, hogy hol van­­a levél, hol­­azt mondta, ho­gy nem nyilatkozhat róla, hol hq£y egyik külföldi pénzintézetnél van.­­Végü­l kibö­fkentette, hogy ez a levél már tulaj* '•donképpen nincs is meg, mert Schreiber hadnagy ellopta, akit ezért a hadbíróság letartóztatott...Ki­derült, hogy ez nem igaz és Sztanykovs*Gy 13 Hüttner Remélte mondta, hogy a levél q/e Vita. Zá­­tbin. I­­F Mo&is megszólalnak­­a bécsiek is./fiz emigrán­sok, pedik igazán illetékesek nyomtoata, mert soraikban­ akad a többi között LS Tisza-gyilkos is. János Andor, aki szintén a ISargit-körúti fogdá­ból szabadult ki, de­­utána"' mégis jónak látta Bécsbe szokn, hosszabb levelet írt a bécsi Em­berbe, amelyben " a jutalomlevélről hangsúlyozza, hogy az nem egyéb „Hüttner fogházi vergődése alatt fantáziáit álomnál“. Majd elmondja, hogy ■a levél után a rászedettek nagy hajszát indítot­tak. Hivatalosan küldöttek Prágába nyomozókat, de­ Klug Árpád, aki véleménye szerint moral­­insanity ■ és mindenre megvehető, Hüttner apjá­val­ találkozott, hogy a levelet az egyik ottani bank fafejébő­l kivegyék. Levelet természetesen­­nem találtak. Később a nyomozó hatóságok Schrei­ber hadnagyot küldték Bécsbe, hogy a levelet megszerezze. Miután­ a levélnek így sem akadtak nyomára, Klug egy zseniális ötlet­tel, — mint az Ember Írja — amit nyilván Pestről szállítottak neki, hamis jegyzőkönyvet állíttatott ki arról, hogy Schreiber a levelet meg­­szerezte és ahelyett, hogy megbízóinak adta volna­­át, Prieckh­ehh­ez vitte. Az elnök a mai tárgyalást féltizkor nyitotta meg. Az orvosszakértőik és tanuk névsorának fel­olvasása után a teremőrnek szól: — Vezesse be Almássy Denise grófnőt. A grófnő fekete gyászruhát visel, arca halo­­vány, sápadt. Az elnök kérdésére gyenge, alig hallható hangon, gyorsan, szinte hadarva mondja ,el a gyilkosság ismert részleteit. A gyilkosság napján a Roheim-villában Személyi adatainak bemondása után a grófnő rátért Tisza István gróf utolsó napjának elbeszé­lésére, amelyet vele együtt töltött. Deltáiban ment ki a Soheim-vitába és figyelmeztette nagy­bátyját a fenyegető veszélyre. Tisza azonban hal­lani sem akart menekülésről. A délelőtt folya­mán bejött a csendőrök vezetője és erősítést kért, Tisza megmondta neid: — Fiam, nem én hívtalak benneteket, for­duljatok a­ felettes hatóságotokhoz! A csendsőrőrmester ekkor m­ég kijelentette, hogy a kegyelmes úrért életüket is hajlandók ál­dozni.­­ Ezen közben Tisza elővette a revolverét és kifejezte azt a gondolatát, hogy szeretne élni, hogy végveszélyben lévő nemzetét megmentse, de azt hiszi, már nem lesz rá alkalma. Teljes tu­datában volt, hogy mi vár rá. Megjelenik Gaertner . .. — Dél tájban —­ folytatja előadását Almássy Denise — hat katonával beállított az az egyén, akit Gaertnerben felismertem. A katonák a be­­járatnál helyezkedtek­­ el, ő feljött a hallba. Kicsit be volt csípve. Mindenár­on négyszemközt akart Tiszával beszélni­, amit nagymenőm sehogy, sem akart megengedni. .Végül is nagybátyám — azt hiszem, angol nyelven — odaszólt: — Hagyjuk őt bejönni, mert különben soha­sem szabadulunk meg ettől a félbolondtól. Külön­ben is nálam van a revolverem és a kezem biztos. — Mikor négyszemközt volt Gaertnerrel, gyelmeztette is, hogy ha a nadrágzsebében levő revolverhez hozzá mer nyúlni, — mert azt láttuk, hogy revolver van nála — akkor halál fia. — Gaertnerék kémszemléje után bementünk fő pipázóba, ahol akkor már ot­t volt Sándor Já­­nos is. Tisza említette,­­hogy a látogatója egy h­v­­elista nevű hadbíró főhadnagyot keresett a lakás­ban és a revolverét állítólag erre a főhadnagyra való tekintettel hordja magával. Mindjárt mond­tad ifi** Sí sisak ürügy tehetett, hogy a lakásban­ szétnézzenek. Közben megjött Radvámszky Béla is, nagybátyám azonban Sándor Jánossal együtt elküldte őkat. Jönnek a gyilkosok Időközben a csendőrök vezetője bejött enge­­delm­et kérni, hogy eltávozhassanak, állítólag azért, mert elfogyott az élelmük. Nagybátyám ki­jelentette, hogy ő nem hívta őket ide, tehát el­távozhatnak. Nemsokára, ismét csődület támadt a villa előtt, fenyegetően kiabálták Tisza nevét. Mondtam, legiiklább gyerünk át az udvar felőli szobába; alig, hogy odaértünk, berohant Dömötör inas és szkíte sírv­a mondta: — Kegyelmes uram, ugorjék ki az ablakon, nyolc .llatona van itt, ak­ik kegyelmes urat halálra bírják. Ugyanekkor éles csengetés hallatszott, Tisza '"az inas vállára tette a­ kezét és biztatta, hogy­ ne félj­en. — Isten áldjon László, h­a cselédem­ voltál. —* Majd félhangosan, szinte önmaga elé be­szélve mondta: Nem ugrom, nem bújom sehová, ahogy éltem, úgy fogok meghalni. Majd odalépett az üvegajtóhoz amely a hal­tól elválasztott, szét­nyitotta és odakint három katona állt közvetlenül előttünk, mögöttük, a külső előszoba bejáratánál állott egy negyedik alak. Azzal szólították meg, hogy gróf Tisza Istvánt keresik. — Az vagyok, — mondotta — Tisza. Ekkor a középső, akit felismertem Dobó Istvánban, szinte rákiáltott: — Mi van a kezében, kegyelmes űrt Tisza nagyon nyugodtan azt felelte: — Az enyémben revolver, a tietekben puska! — Tisza mellett balról én, jobbról a nagy nőném volt. Velem szemben egy fiatal, szőke, kék­ szemű, pelyhedző bajuszú ember állott, aki leírás szerint Horvát-Szanovic­s lehetett. Az, hogy én Pogány Józsefben felismertem volna áss - gyilkost, nem áll. Mi­kor már nem tudom há­nyadszor szólították fel Tiszát, hogy tegye le a revolvert, egyszer csak végigjártatta a tekintetét a megjelenteken és amikor szemléjét befejezte, a re­vovvért flz­ette. Ezután következett egy durva Elnök: Amikor a­ gyilkosság megtörtént, észrevette Méltóságod, hogy a kegyelmes úr meg van sebezve? — Amikor mesterséges lélegzést akartam al­kalmazni, észrevettem, hogy karjánál megsebesült. — A karjába fúródott a lövés, vagy pedig az oldalán ment be? — A jobb lapockán ment be,­ mert láttam, mikor a gyilkos oda célzott, ez a harmadik ember lövése volt, lassan, kimérten célzott. — Méltóságodnak hány sérülése volt?­­—Az orvos azt mondta, hogy három. •— Az előszoba felöl nem villant fel egy lövést — Igen, de ez csak akkor történhetett, mi­kor már a nagybátyám és én a földön feküdtünk. __ A középső tettes közvetlen közelből jőt­t. — Igen. — A kegyelmes úr feje merre feküdt? — A szalonajtó felé. — A szőke, kékszemü fiatalember Méltósá­goddal volt szemben? — Igen, rá határozottan emlékszem. Az elnök ezután bemutatja Almássy Denise grófnőnek a Vasárnapi Újság 1916 április 13-iki számát. A lap közli Pogány fényképét. A grófnő nem ismer rá a képről a gyilkosra s arra sem em­lékszik, hogy az illető tipikusan zsidóarcu em­ber volt. — Az a revolver, amely a kegyelmes úr kezé­­ben volt, eltűnt. — Igen. Elnök: A kegyelmes úr nem gondoskodott vé­delemről? —­ Nem. A csendőrök erre még kísérletet sem­­tettek. Pedig délután az inas behozott egy levelet. Kérdésemre elmondta a nagybátyám, hogy­ egy bihari főispán barátja irta. A szövege a következő volt: ,­Kegyelmes Uram! Biztos forrásból értesül­tem,, hogy életed ellen délután vagy este támadás történik. Kérlek a szükséges intézkedés megtéte­lére." — Erre ő összehajtotta a levelet és azt mon­dotta az égre mutatva: — A szükséges intézke­dést majd megteszik ott. A grófnő ezután elmondja­, hogy délelőtt megjelent Gaertner 5—6 emberrel, de a csend­őrök akkor sem mozdították a kisujjukat sem. — Mit tapasztalt Méltóságod a telefonfor­­galom zavarát ilMosal beszéd, amelyet többnyire a középső­ ember ve­zetett, Tisza csak egyszer jutott szóhoz, amikor Dobó kérdezte, hogy ki ennek az oka. Nagybátyám akkor nagyon csendesen annyit mondott: — Én nem tudom. — Mikor rápillantottam Tiszára, láttam, hogy kicsit mosolyog. Egyszer csak a középső alak visszafordult és az ajtóban álló negyediktől, akit Sztanykovszky­ban véltem felismerni, megkérdezte, hogy megvan-e az összeköttetés? Annak igenlő felelete után visszafordult és így szólt: Kegyelmes úr, ütött az utolsó órája! — Ebben a pillanatban a szalonban levő falióra félhatot ütött. Nagybátyám reánk nézett, búcsút intett, d_ azután egy nagy ugrással előre­­vetette magát. Én is ugrottam és el akartam kapni a velem szemben álló ember fegyverének a csövét. Ekkor, körülbelül egyszerre, mint egy sülve eldördültek a fegyverek. Számításom sze­­rint a halálos lövés az volt, amely Dobó fegyve­­réből jött. Éreztem, hogy nagybátyám rám dől, majd a fejemre tompa ütés nyilallott. — Hallottunk egy lövést, de ekkor körülöt­tem már elsötétedett a világ, magam is térdre estem. Láttam, hogy nagybátyámnak még nyitva van a szeme. Mikor ránéztem, annyit mondott: Végem van, ennek így kellett lenni! majd halkan hozzátette: A fejem. Végigtapogat­­tam a fejét, de sebet nem találtam rajta, mond­tam, hogy téved. Kezdtem bontani a ruháját, míg végre ráakadtam a sebre. Ekkor már alig élt, még a nevemet mondta, valamit akart szólni, de csak annyit tudott mondani: — Köszönöm! — A viszontlátásra ... — Eközben összesereglettek a cselédek, or­vosért­­küldöttünk. Mikor megérkeztett az orvos, már csak a halált konstatálhatta.­­ Később, az esti órákban jöttek rendőrségi embereik, azonkívül­­újságírók. Jött egy főhadnagy is, Radvánszky Béla beszélt vele. A hadügyi miniszter megbízta, hogy személyesen győződjék meg róla, hogy Tisza István meghalt-e. Csak in ajtón át mutattuk meg neki a halottat. Az inas később mondta, hogy a gyilkosok közül kettő visszajött a pillához. Erről én nem tudok köze­­lebbit. — A telefon egész nap rossz volt, csak későn este lehetett rajta beszélni. ..— Észre lehetett venni valam­ely­ gyilkoson az ittasság szagát? — Nem, egyiken sem. — Megmarad­tLéltóságod­b mellett, hogy mind a három szemben álló tettes leadott eary-egyi lövést? — Igen. Almássy Deniset szembesítik a vádlottakká Almássy Denise grófnő ezután Dobóval, Sztanykovszky­val és a többi vádlottal való szem­­beütéséről mondja el észrevételeit. Dobót minden, a kétséget kizáróan felismerte, Sztanykovszky szilu­ettjére jól emlékszik, Kériben azonban nem talál semmi hasonlóságot a Boheim-v­illában jártak kö­zül egyikkel sem. Elnök: Gaertnert megismeri? Almássy Denise grófnő körülnéz a teremben, a vádlottak padján­ Gaertneren megáll a tekin­­tete és ezt mondja: Ő az. Ezután Sztanykovszky szembesítése követke­­zik. Sztanykovszky megáll a grófnővel szemben. —­ Többször szembesítették velem — mondja Almássy Denise. Igen, az alak megfelel. Ő volt az, aki Dobónak mondta, hogy az összeköttetés­­megvan. Gaertnerre a szembesítés alkalmával ráadták azt a gummiköpenyt, amely a­ Roheim-villában tett látogatása alkalmával volt rajta. Majd Sztanykovszkyt is felöltöztetik és katonaruhában vezetik­ Almássy Denise elé. Ezután Stüttnerrel szembesítik. Almássy Denise azonban kijelenti, hogy az épületben nem látta őt. Kéri Pálra vonatkozóan azt mondja, hogy nem hiszi, hogy a három fegyveres alak közt lett volna. Az elnök megkérdezi a grófnőt, hogy rövid,­látó-e, majd látáspróbát végeztet vele. Arra kéri, hogy nézze meg a hallgatóságot, talál-e soraiban ismerőst. Almássy Denise hosszabb vizsgálódás u­tán Balogh Jenő volt igazságü­gyminisztert is­­meri fel a közönség soraiban. Friedrichet a nyomozás eltussolásával gyanúsítja Majd az elnök kérdésére kijelenti Almássy Denise, hogy véleménye szerint nem a csőcselék, hanem a forradalom vezérei­­gyilkoltattak meg Tiszát . Az elnök kérdései Ui Szervá ' * léé* tStt rW Vemvidék1921 május '4. }

Next