Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-22 / 135. szám
1921 junius 22. Egyre erősödik a horvátok elszakadó mozgalma Vissza Magyarországhoz! — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Belgrád, junius 16. A fantasztikus nagyzással és végzetes kap-asisággal megalakult szerb-horvát-szlovén állany, amely kezdettől fogva állandóan küzdött belső zavarokkal, az idők folyamán komoly ,válságos helyzetbe került, mert alkotórészei sehogysem tudtak egymással összeforrni. A ■teljes összeolvadást elsősorban az államalakulás unigránát: Szerbiának belső pártharcai akadályozták meg, de nem kisebb mértékben azok a népek is, amelyeket eggyé akartak olvasztani az új birodalomban s amelyek az olcsó győzelem mámorából magukhoz térve, többé nem kívánták a testvéri egyesülést. A délszláv testvérek között a horvátok voltak az elsők, akik beolvasztásuk ellen tiltakoztak. Nem kellett hozzá sok idő, hogy észrevegyék, mennyit veszítettek nemzeti és állami önállóságukból, amióta a Magyarországgal való közösséget elcserélték a délszláv testvéri közösséggel. Az elégedetlenség és a forrongás, amelynek első és máig is legbátrabb szószólója Radics István, a régi horvát parasit Párt vezére, ma már átterjedt az egész horvát népre, rövid idő múlva teljesen véget vet Horvátországban a hagyományos szláv pártoskodásnak és olyan elemi erővelog kitörni, hogy az amúgy is gönge és sokfelől ostromolt belgrádi cantrum nem tud neki ellenstállni. JF A délszláv nemzetgyűlés 419 mandátumából 93 jutott Horvátországnak s ebből a 93-ból ötvenet szerzett megRadics István pártja. (A délszláv országgyűlés megalakulásának idején , mindössze ez az-i ötven képviselő volt a délszláv birodalom isflameszméjének ellenzéke, azóta azonban telenékenyen megnövekedett ■Viz a tábor. A 93 horvát képviselő közül legalább nyolcvan egyetért Radicscsal s vele tart kívülük a szlovének klubjának 27 tagja és a 16 mohamedán képviselő. Radics István pártja kezdettől fogva önálló horvát klöztársaságot követelt és ennek "elérése végett" a népszavazás elrendelését. A tunigrádi kormány mindent elkövetett a népszavazás elkerülésére és eddig sikeresen ellenezte. Kérdés azonban, elháríthatja-e a végzetes népszavazást akkor is, ha a horvát képviselőkön kívül maga a horvát nép közvetlenül is követelni fogja, mégpedig azzal a kitartóés fanatikus nemzeti önérzettel, amely ezt a népet mindenkor jellemezte. Radicsék ma már egyáltalán nem hajlandók a belgrádi kormány főhatóságát Horvátországban elismerni és ezért passzív rezisztenciában vannak a belgrádi parlamenttel szemben. Egyáltalán nem hajlandók a délszláv országgyűlésen megjelenni. A belgrádi kormány azt hitte, hogy megtöri ellenállásukat, ha mandátumfosztással fenyegeti meg őket. Radicsék azonban nem ijedtek meg. Sőt azóta még energikusabban folytatják a horvátok nemzeti felszabadításának harcát és ma már nyíltan kimondják, hogy Magyarországgal akarnak állami szövetségre lépni. Félévivel ezelőtt még beérték volna az autonómiával vagy a föderalisztikus megoldással, ma már nem kell nénik. A horvátok szabadságharcának vezére, 1 111 1 ■"" 1 ~ Radics István, régóta vezető alakja a horvát politikának. Nagy ellenzéke volt a Magyarországgal való közösségnek, ez azonban nála nem annyira egyéni érzésből fakadt, mint inkább a pártállásából következett. Egyénisége felől teljesen tájékozatlanok voltunk. Egyrészt azért, mivel a parasztpárt vezére volt, másrészt semmiféle parlamenti és diplomáciai szabállyal nem törődő szókimondása miatt azt hittük, hogy egyszerű földmíves lehet. Nem így volt. Radics régi újságíró és szerkesztője a Slovenski Domi cimű lapnak, azonkívül papírkereskedése van. Egyébként rendkívül nagyműveltségű ember és nyelvismerete egyenesen páratlan egész Horvátországba ugy anyanyelvén kívül kilenc európai nyelvm beszél tökéletesen. Ír . A horvátok felszabadítását, amelyért Radics egész életét feláldozza és trpn ízben börtönt is ült, nagyon megkönnyít most már a szlovének, mohammedánok éaim belgrádi centralisztikus uralomnyil ryjívi rokonszenvező többi párttöredékek eszmai egyesülése a szabadulni akaró horvátoldl. Belgrádban tudják, hogy Horvátországban napról-napra erősbödik az elszoktani mozgalom és mindennap számítanak olyen eseményre, amely lehetetlenné teszi a bomlás megindulásának titkolását. A belgrádi kormány állandóan résen van, hogy a horvát népszavazás elrendelését megakadályozza, de tisztában van azzal is, hogy az elszakadást ezzel nem tudja megakadályozni. K. L. Az első áldozat írta: Vida Péter. Aikonvojlott. A nap t tízszemével még egyszer végig pillantott a tájon és vérpirosra festette. Észak felől nás szél kerekedett . . . Az után lassi döcögéssel halad egy szekér. A kocsis egy-egy ostorcsapással nógatja "a fáradt lovakat s ilyenkor biztató szava is van hozzájuk, de különben hallgatag. Hallgatag az asszony is, nagy, színes kendőbe tirkolózva ül mellette, ha a szél néha fellebenti a kendőt, olyankor, látni, hogy a keblén kis gyermeket melenget. A hosszú hallgatást végre mégis megtöri az Asszony: — Bár átengednének még! — Ha róla engednek szépszerivel, mám megyünk magunktól! — szólettetett közönnyel a kocsis, szeme azonban nyugtalanul mélyedbele a szürke alkonyatba. A szekér egyhangú zörgéssel halad tovább. Egy kanyarodónál dombtetőre érnek/ A dombról egyenesen fut le a h itt keskenyedő fehér sávja addig.” ahol, feketén emelkedik az égnek/ egy erdő sziluettje. ß — Az ott tonnán, az erdőn túl, azswiár Lengyel Országi — ragyog fel az asszony tewitete és más*'* nem néz mást és már nem lát mást, mint aztdőt, amelyen túl már otthon lesz. Ám hirtelen éles-keményen csattan fel valahonnan egy hang: — Halt! A , kocsis kezében megrándul a gyeplő, a lovak miegtorpannak s a kocsit, mintha a föld alól bukkantak Volna elő, palanat alatt katonák veszik kéjük. Mind egyfszmák és mind egyformán komolyak. Az assztoly MBQfc élt, fifeton-folyvást hallott egy szót ismételni: Háború! Némelyek, kigyűlt arccal, nevetve kiáltották: Háború! mások csöndesen suttogták: Habom! és könnyes lett a szemük. Az asszony csak ezeket a könnyeket látta s ezekből sejtette, hogy a háború borzalmas valami lehet , hanem azt a szorongó érzést, amelyet a nagy ismeretlen olt az emberbe, azt csak most kezdi érezni, a sok egyszínűen szürke katona s az esti szürkeségben rémesen villogó szuronyok láttára. A csoportból kiválik az egyik katona, külsőleg miben sem különbözik a többitől, de a fellépése és az, hogy mások tisztelettel engednek utat neki, elárulja, hogy ő a parancsnok. Az asszonyt leszólitja a kocsiról és kurtán röviden kérdezi: — Hová? — Haza a férjemhez, — válaszol ajv^^Sirásba csuklik a hangja. — Kérem, uram, efflfám/.en . . . Itt voltam a rokonaimnál és egyszer aznallottuk, hogy ... Istenem! ... háború lesz . küldtek, hogy siessek, talán átjutok még a.Miáron ... Én Istenem!... Kérem szépen, uramj#!. — Iratai vapszik? Az asszony/ sietve keresi elő az igazoló iratait és közbet^Hurecsuszik a válláról a kendő s kinevet alóla a gyermek. Artiszt észreveszi a gyermeket és egyszerre elővé válnak a kemény vonásai: éppen ilyen pöttömnyi, pufókarcu, nagyszemű, mosolygó babát hagyott ő is otthon, valahol arra messze . . . Az iratokra alig vetigyelmet, egészen megígérte a gyermek mosolya: — Hát csak hamar, jó asszony, amíg néni kési! Holnap már idáig sem juthatott volna. A kocsis azonban tapodtat se tovább, visszafordul, osztrák állampolgár! Az asszony tehát gyalog és egyedül vág neki az útnak- Jól ismeri azt, innen másfél órányira van az első falu, már túl az erdőn, már lenevel földön, ott tilol. UM aaiá toszih agafe aal. agsa.öize j_n A szél erősebben, már metsző hidegen fúj, éppen szembe, de ez nem hátráltatja őt, megy lankadatlanul. A fejét lehajtja, a gyermeket jobban magához szorítja és megy-megy. A térde meg-megroskan, de nem érzi a fáradtságot, csík megy, mintha űzné, hajtaná, kergetné valami mindig tovább, előre. A sötét erdőt már maga mögött hagyta s már feltűntek a falu apró fényes ablakai, amikor —észre sem vette,, hogy merről, honnan — két lovas terem ,előtte, két kozák. Megretten, megáll. Az egyik kozák lehajlik a lóról, úgy hogy az arca majdnem az övéhez ér s amint így közvetlen maga előtt látja annak a szélesen vigyorgó veres amint megcsapja annak a pálinkától bűzös *TeMetet egyszerre irtóztató félelem lepi el és futásnak lendül. A kozák utána akar vágtatni, — az itt éppen könyököt alkot, egy ugrással oldalba kaphatná, hanem a társa leinti: — Ugyan, Iván, egy asszony után?! Iván visszarántja a lovát, a száján azonban vad szitok fakad, talán a férfihiúságában megsértett részeg ember szitka és tehetetlen didivel néz a menekülő után. Ám hirtelen eszébe ötlik, hogy hiszen ő a hatalmas Átírnák a hatalmas katonára, és most, háború lesz, amikor a golyók ugy fognak zümmögni, mint a méhek . . . előkapja apisztolyát s mielőtt a társa megakadályozhatta volna, rele az asszonyra. Ez a lövés hallatára még inkább megrémül. Eszeveszetten szalad tovább. Márnásig bírja, liheg, a. Esive el-elszorul, a halántéka lüktet, de a végső ereje megfeszítésével szalad, fut, rohan, amíg végre eléri a falut. Az első ház kapuján befordul. A kutyacsaholásra magasra emelt lámpással jött ki a házból egyférfi. — Anna, te hogyan kerültél ide? — kérdi mát, typetifip. Walkei Bieglia az asszin. Földrengés Messzinában — Az L'J Nemzedék tudósítóidtól — Bécs. június 21. Rómából érkezett távirat szerint Messzinában és Reggioban a legutóbbi napokban igen erős földlökéseket éreztek, amelyeket földalatti moraj kisért. A lakosság nagy része a szabad ég alatt tartózkodik. A város házaiban eddig nem esett kár. Felsősziléziában ellopták az osztrák és cseh szénszállítmányokat — "Az Uj Nemzedék tudósitásától. — Bécs, június 21. Berlinből jelentik: A Beutsehe Allgemeine Zeitung Írja: A cseh és osztrák kormányok a felsősziléziai szénkivitel ■megszűnése miatt panaszt tettek a felsősziléziai antant bizottságnál. Mióta a lengyel garázdálkodás tart, Ausztria és Csehország csupán néhány vagon szenet kaptak erről a szénterületről. A részükre kitermelt szén legnagyobb részét egyszerűen ellopták. ■ ■■»■ni 4iH»* ■ ■» wwew» '!■ H«h Az antánt a kisállamoknak is juttat a jóvátételből — Az Új Nemzették tudósától diót — Bécs, június 21. Párispél jelentik: A Petit Párisién arról értesül, hogy a legfelsőbb tanács bizottságai ígg tanácskoznak arról, hogy a kis államfők milyen arányban részesedjenek a német jóvátételi összegnek őket illető hat és fél százalékból. Egyelőre csupán Szerbia igényjogosultságát ismerték el. Szerda Franciaország a maga kedve szerint formálta a Jövő Oroszországot A párisi orosz kongresszus elismerte iz államadósságokat — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Paris, junius 15. Az Uj Nemzedék már hirt adott arról, hogy a régi Oroszország ’kiválóságai a bajorországi Reichenhallban gyűléseinek s hogy e kongresszusnak fő célja előre megállapítani azokat a politikai és gazdasági feltételeket, amelyekkel a bolsevizmus várható közeli bukása után Oroszországot újjáépíthetik. Franciaország, amely minden alkalmat megragad, hogy vezető szerepét és befolyását minden európai kérdésben biztosítsa, nem nézte jó szemmel, hogy az új Oroszország megalapozása éppen Németországban kezdődik. összegyűjtette tehát a Franciaországban élő oroszokat ellenkongresszusra, mely üléseit Párisban, a Hotel Majesticban tartja. Itt megpukítolták az Orosz Nemzeti Egyesületet, piíly demokrata alapon és pártkülönbséget íjjíii ismerő együttműködéssel akar harcolni az agonizáló bolsevizmus ellen. A párisi Geller.kongresszus legutóbbi ülésén hozott sftatár valóban lojálisan a francia érdekek szolgálatába szegődött és tekintettel a franci®, imperialista politika bizonyos irányelveike, Oroszország jövő politikája részére olyan telveket állapított, meg, melyek a francia politikai és gazdasági befolyást belátható időre biztosítják, így elsősorban a tagokközé csak azokat veszik fel, akik ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy soha még csak meg sem kísérlik a régi monarchista uralom visszaálllását.. Nem ismerik el sem a szovjet kormány által kötött szerződések érvényességét,, sem azokat a jogokat vagy privilégiumokat, amelyeket egyes államok (itt Angliára és Németországra gondolt alsó szerződések alapján szereztek. Végül Oroszország államadósságára vonatkozóan, amelyet tudvalévően jórészben francia tőkések siratnak, a következő határozatot hozták:: „A kongresszus kijelenti, hogy minden törvényes orosz kormány lelkiismereti kötelessége lesz teljesíteni azokat a pénzügyi kötelezettségeket, amelyeket a régi Oroszország vállalt magára. Ez adósságok elismerése egyébként Oroszország érdekében van, amely gazdasági újjáépítésének nehéz korszakában nemzetközi hitelt kénytelen majd igénybe venni. Mindazoknak az új államoknak, amelyeknek területe 1914-ben egészben vagy részben Oroszország határain belül feküdt, kötelességük, hogy az orosz államadósság egy részét magukra vállalják.’*