Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-25 / 138. szám

m­ifeedar Előfizetési ink: Szerkesztőségi VnHonvéd-m 10. Kiadóhivatal: IV. Egész évre . 440 K - f. Negyedén.. . 110 K- f, imir if tTi­mm A T) Gerlóczy-n. 11. sz. A szerkesztőség telefonszáma: Félévre . .. 220 K - £. Egyhóra. .. 40 K - f. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető. Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó* 2 kor.­­ Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. hivatal telefonszámai: 5-67,5-68. Reklamáció: 19-25 t­ iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiu|iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHUiiiifliiiiiitiiiiii)^HiimmiiiuMiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiHiimmimMiiiniiiiitiiinifmRiifHHii>niiHiiimiiimiii!iiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iniimiiiniut Budapest, 1921. Ili. évfolyam, 138. (523.) szám. Szombat, junius 25. uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiriiiiHintiinniiHitiniiiiiHfiiiififiiitiiJiiiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiumiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiin Magyar parlamentarizmus A demokráciának lényege a népképviselet, a parlamentarizmusé az államférfias bölcseség. Megtanulhattuk, hogy ez a két dolog nem szük­ségkép fedi egymást. Államférfi- ellenőrzést csak higgadt, messzetekintő, művelt emberek gyakorolhatnak s ezeknek ellenőrző munkája is csak akkor jelent értéket ha egyéni megbíz­hatóságuk és becsületes szándékuk kétségen feül áll. Azonban a népképviselet mai rend­szere mellett félinyvelt országban, mint a mienk, semmi különösebb garancia arra nincs, hogy a kormányzat ellenőrzésére mindig olyan emberek küldetnek ki, akiknek kezében a par­­lamentarizmus nem sü­lyed bohózattá vagy an­nál is rosszabbá. A választásokon az győz, aki jobban korteskedik, aki mélyebben száll le a népszerűség ingoványaiba. Semmi különösebb garancia nem biztosítja azt, hogy a legfelelő­­sebb helyekre csakugyan a nemzet legbölcsebb­­jei kerüljenek. Innen adódik aztán, hogy Bal­kánhoz veszedelmesen közeli hazánkban oly könnyen siklik le a parlament tónusa a köteles és kívánatos színvonalról s a parlamentarizmus a hatalomért való éretlen tülekedés folytán örö­kös válságkomédiává foszlik. Szeretjük a magyar parasztot, az ünneplő pruszlik fölött két inggombbal bekötött, nyak­kendőtlen barna nyakakat. J­e nem szeretjük, ha becsapják őket s csupa entelkedésből elhite­tik velük, hogy kész államférfiak. Akad köztük ilyen is, de persze elég ritkán. Áldott ország az, amely Letenyei Pálokat terem az eke mel­lett. Áldottak ezek a derék, keresztény magyar kisgazdák. De átkozottak, akik, csakhogy a maguk szekerébe foghassák őket, képesek vol­nának nevetséges figurává avatni a magyar parasztot, amikor olyan miliőbe rángatják, amelyben legjobb akarattal sem tud más lenni, mint kijátszás tárgya. Magyarországon, sajna, még az úr is­­műveletlen. Balkán szele leng itt még az egyetemi végzettségű értel­miségünk körül is és aránylag igen kevés em­berünk val, al sokat olvasott és gondolkodott, Európát járt és történelmet tanult, aki közéleti és kulturkérdésekben közszégyen nélkül kinyit­hatja a száját Mennyi alkotmányjogi és törté­nelmi tudás, mennyi diplomáciai érzék és üres szólamokon felülemelkedés kel hozzá, hogy pl. csak a királykérdésben is okosat s ne ostobát mondjunk. Pedig ez még csak közjog, az a közjog, amelynek egyoldalú, szenvedélyes, örö­kös vitatásába meddősödött bele parlamenti életünk négyötöde harminc éven át, miközben a megoldatlan, a szóvá sem tett kulturális, társa­dalmi és gazdasági kérdések mindent elöntő vízáradattá dagadtak a kertünk alján. S itt mégis a legnagyobb kedélynyu­galommal tor­násznak tovább a kisbürgözdi kocsmákból és árokházi 48-as olvasókörökből idetévedt közjo­gászok, alkotmánytudósok, társadalombölcse­­lők és gazdasági újjászervezők. A „gyepre hí­res“ tónus érdekli őket; bozontos néptribunok rántják magukkal a soha Európát nem látottak indulatait s az ember nem tud haragudni sem­­rájuk — Istenem, mindenki csak azt adhatja, amije van. De haragudnia kell minden komoly embernek azokra, akik, az ég és ők tudják, mi­féle okokból, a mindenkép kedves, aranyos, de politikai kérdésekben analfabéta „népet“ ültet­ték maguk­ mellé klakernek s ezzel lehetetlen és megalázó helyzetbe juttatták azokat, akiket szeretünk, akiket becsülünk, de akikkel, ha meg­feszülünk is, csillagászatról és felső mathézis­­ról nem tudunk vitázni. Ezért kerül újra s újra kátyúba a magyar parlamentarizmus. Sok bűnt ér el ma a megtorlás. Harminc év óta ezt a népet a jelszavak hazafiságára ne­veltük. Ahelyett, hogy megérttettük volna vele, hogy tanulnia kell, tökéletesednie, a hazát tet­tekkel szeretnie, az indulat hazafiságát ojtották bele s elhitettük vele, hogy a jó hazagság füg­getlenségi szólamokban, Becs gyűlöletében áll. ........... (mely sokban jogos volt), egyébben nem. Hogy kultúra is kell, törvénytisztelet, rend és fe­gyelem, hogy a közterheket viselni szintén a hazafis­ág és függetlenség tartozéka, azt a, mi népünk meglehetősen elfeledte­­­ S ez a szű­klátókörüség egyre szilajabb tes­tekre ragadja az embereket Ezért hazafiasság ma a szerbek és románok jegyzékének tapsolni s hazafiasság külföldről hozatni a városlakók­nak gabonát, mig odahaza a disznajukat is bú­zával etetjük. S ezért hazafias cselekedet építő munka helyett folyton válságosdit játszani. A nagykövetek tanácsa a magyar békeszerződésről is tárgyalk M szenátus junius első hetében tárgyal a ratifikálásról Pak­s, június 24. A nagykövetek értekez­lete a­ minap tartott ülésén a magyar béke­­szerződés végrehajtásáról és ezzel kapcsolat­ban Nyugatmagyarország sorsáról is tár­gyalt A tanácskozáson többen kijelentették, hogy ajánlatos lenne a terület átadását elha­lasztani addig, amíg teljes bizonyossággal még nem ismerik Ausztria szándékát a Né­metországhoz való csatlakozás dolgában. Vég­leges döntés az értekezleten nem történt. A kérdés folytatólagos tárgyalását a legköze­lebbi ülésre halasztották, azt a katonai bizott­ságot azonban, amelyet a határok megállapí­tására kiküldenek, még ezen az ülésen őszös­szeállították. A magyar szerződést csak az érdekeltek hozzájárulásával érhet mi­iositani Pár is. június 24. Reynaud szenátor kije­lentette, hogy a szenátus rövidesen ratifikálni fogja a magyar békeszerződést, mert már Briand is kívánja. A szenátus június 10-éng kezdi meg a nyári szünetet, a ratifikálás tehát június első hetében megtörténik. Reynaud, a javaslat előadója, kijelentette, hogy csak né­hány szóval fogja elfogadásra ajánlani a ja­vaslatot. Szerinte van rá lehetőség, hogy a szerződést bizonyos mértékben módosítják, de csakis az érdekelt szomszédos államok elő­zetes hozzájárulásával. Albert szenátor a szerződés módosítását követeli Paris, június 24. Francais Albert szená­tor a Bonsoir című lapban részletesen ismer­teti a trianoni békeszerződést.­ Cikkében ki­jelenti a többi közt, hogy a magyar békeszer­ződésben a nemzetiségi elv nevében nagyon sok esztelenséget követtek el és mindenütt el­hintették az irredentizmus magvát. A szerző­dést Középeurópa békéje érdekében feltétlenül módosítani kel.. 1)6. A kormány megegyezést keres a sajtótkertetésben A sajtó képviselői emlékiratba foglalják kívánságaikat — Kölcsönös megegyezés hiányában őszre marad a sajtónovella tárgyalása — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A politikai érdeklődés középpontjában ma Tom­­csányi igazságü­gyminiszter sajtónovellája és a föld­birtok-vagyonváltság áll. A keresztény­ párt egysége­sen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a sajtó­novella alapos megfontolást igényel, és éppen ezért kívánatos volna, ha a kormány annak letárgyalását őszre halasztani. A képviselőket ugyanis fokozott parlamenti munkájuk annyira káderítette, hogy a nyári szünet kitolása e parlamenti munka nívóját veszélyeztethetné. ,/ A kormány ezzel szemben ír- — tekintettel arra hogy­ a cenzúrát maga sem tartja megfelelőnek­­-­­azt szeretné, ha a sajtónovella minél előbb letárgyal ■ ható és a cenzúra ezzel ka­pcsolatban rövidesen meg­szüntethető volna. A kormány éppen ezért arra tö­rekszik, hogy a sajtónemű­át megfelelő kompro­misszummal még a nyári­ szünet előtt tető alá jut­tassa. E kompromisszum érdekében meg fogják hall­gatni a sajtó képviselőit is, illetőleg felkérik őket, hogy kívánságaikat emlékiratba foglalva még a jövő héten adják át Tomcsányt igazságügyminiszternek. A kormány­ hozzájárul ahhoz is, hogy a sajtónovellát az igazságügyi bizottságban a lehető legnagyobb rész­letességgel tárgyalják le és nem zárkózik el semmi­féle olyan módosítástól, amely a sajtónovella er­kölcs-, becsület- és nemzetvédő célját nem veszélyez­teti. A sajtónovella tárgyalásának elhalasztásához a kormány csal; akkor járul hozzá, ha a kívánatos köl­csönös megegyezés nem jöhetne létre. Ebben az eset­ben a sajtónovellát a nyári szünet után tárgyalják le. A sajtónovellán kívül leginkább a földbirtok-va­gy önváltság foglalkoztatja a képviselőket. A kis-­­­gazdapárt elvben nem zárkózik el a törvényjavaslat megszavazásától, de a gyakorlatban ragaszkodik bi­zonyos módosításokhoz. Az út-holdon aluli birtokot mentesíteni akarják a vagyonváltság alól, általában megkívánják, hogy­ e az adózás progresszív legyen és a kisembert ugigem­élje. Ugyanedéig az aggályai vannak a törvényjavas­lattal szemben a kereszténypártnak is. A javaslatot tehát mai formájában semmi e­setre sem fogadják el.­­A kormány éppen ezért hajlandó is megfelelő módo­sításokhoz hozzájárulni és csak ahhoz ragaszkodik, hogy­ ezt a törvényjavaslatot, amelyet junku­m köt az ingóvagyon váls­ágához, még a nyári szünet előtt letárgyalják és az új adó rövidesen behajtható legyen. A lengyeleknek 36 órán belül vissza kell vonulniuk Felsősziléziában Berlin, június 24. A Vossische­ Zeitung jelentése szerint a német birodalmi kormány tegnap délután összeült, hogy meghallgassa Maltzohn Felsősziléziá­ból visszatért minisztériumi megbízott, jelentését. A jelentés szerint Hennecker és Höfer tábornokok megegyeztek Felsőszilézia kiürítéséről. Az egyez­mény értelmében Felsősziléziát hét napon belül tel­jesen kiürítik­. Elsősorban a lengyel­ felkelőknek kell 36 órán belül új vonalat elérniök, amely Lubli­­nietól nyugatra fekszik és felszabadítja Gleiwitz városát. Csak miután a lengyelek ezt a vonalat el­érték, fog a német önvédelm­ szervezet a jelenlegi vonalról visszavonult.

Next