Uj Nemzedék, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

1 ' w-J-'h Negyedik évfolyam, 77. (690.) szám Ára 3 korona Budapest, 1922 január 14. Szjm­b^jl/l^ rufi-.t»«, faj Egy hónapra 60 kor., negyedévre , Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V. ker., 170 kor. félévre 340 kor, egész évre 660 kor. _ r * g r . , Honvéd-utca 10. szám. — Telefon­szám: 127— 46. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron Főszerkesztő : ISZCzOO LtdSZIO 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók­­ 3 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint 7—20, 7-21. — Fiókkiadóhivatali IV, Duna­ u. 6. Reklamációk: 19—25 és 121—41. Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41. Briand bukásával meghiúsult a cannesi konferencia Cannes, január 13. A legfelsőbb tanács mai ülésén valószínűen befejezettnek fogja nyilvánítani a cannesi értekezletet. A génuai tanácskozás Cannes egyetlen eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Cannes, január 13. A konferencia tagjai között ,­Briand lemondása roppant nagy­­feltűnést keltett. A meglepetés első percében már kialakult az a véle­mény, hogy a tárgyalás további sorsa bizonytalan. Tegnap este, ami­kor még nem tudták, hogy Mille­­rand elnök Poincarét bízta meg a kabinet újjáalakításával, az a fel­fogás alakult ki, hogy Briand-t al­kalmasint ismét megbízzák a kor­mány megalakításával, éppen arra­­való tekintettel, hogy a régi meder­ben tovább folytathassák a cannesi konferencia tanácskozásait. Azzal úgyszólván valamennyi résztvevő egyetértett, hogy Briand végleges bukása esetén a konferenciát végérvényesen be­fejezettnek kell tekinteni. A konferencia tegnap esti ülésén egyébként parázs vita keletkezett a helyzet váratlan felborulása miatt. Az általános felfordulás közepette csak az angolok őrizték meg hideg­vérüket. Ridell lord, angol delegá­tus kijelentette, hogy a cannesi konferencia Anglia számára mindenesetre fontos eredménnyel járt és ez az a határozat, amely ki­mondja a génuai gazdasági konfe­rencia megtartását. Anglia ragasz­kodni fog e határozathoz, mert Franciaország képviselője szabály­szerűen hozzájárult. Ezzel szemben a franciák azt hangoztatják, hogy Briand nem kapott megha­talmazást a kamarától a hatá­rozatok elfogadására­­és nem is a kamarának jelentette be lemondását. A konferencia folytatásának kér­dése pénteken reggel még teljesen bizonytalan. Ma általában az a fel­fogás, hogy az utóbbi napok eseményeinek rendkívül nagy jelentőségük van és az európai országok békéjé­nek jövendő sorsa ezektől függ. Ma alkalmasint kimondják, hogy a konferencia berekeszti tanácsko­zását. A konferencia programja szerint Rathenaunak ma kellene utoljára beszélnie a legfelsőbb tanács előtt és ezzel befejeződnék a jóvátételi kér­désről való tanácskozás. Briand értesítette lemondásá­ról az angol miniszterelnököt Páris,­ január 13. Briand miniszterelnök a követ­kező távirattal értesítette Lloyd Georgot lemondásáról: Tekintettel azokra a politikai körülményekre, amelyeket visz­­szaérkezésem után Párisban ta­láltam, lehetetlenné vált, hogy to­vábbra is megtartsam a minisz­terelnöki tisztséget és ezért bead­tam a kormány lemondását a köztársaság elnökének. Nem utaz­hatom tehát vissza Cannesba, hogy a legfelsőbb tanács munká­jában továbbra is részt vegyek. Kérem, közölje ezt kartársaink­kal és egyúttal közölje velük azt is, mennyire sajnálom, hogy mun­kámat abba kellett hagynom. Poincaré titkolózik Páris, január 13. Millerand elnök csütörtökön este kilenc órakor fogadta Poincarét, akivel egy óra hosszat tanácskozott. Poincarét az elnöki palotából való távozásakor több képviselőtársa és újságíró megkérdezte, mit végzett az elnöknél. Poincaré mindenkinek megtagadta a felvilágosítást. Annál kevésbé hallgat Briand. A sajtó képviselőinek kijelentette, hogy lemondása végleges, mert látja, hogy senki sem akarja támo­gatni. Ezután a kormány eljárásá­ról mondta meg a véleményét. Az új francia kormányt kibővítik két politikai párt képviselőjével — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, január 13. A párisi lapok jelentése szerint Poincaré egy radikális baloldali és egy jobboldali politikust is meghív a kormányába. A baloldali pártból esetleg Doumergue, a jobboldalról pedig Daudet képviselőt fogja meg­hívni. )OOOOOOOOOOCOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOGOOOOOOOCi Miért volt munkaképtelen a nemzetgyűlés? Rassay Károly: Nem értek egyet azokkal, akik úgy akarják beállí­tani a nemzetgyűlés szerepét, hogy az csak konstituante, amelynek egyéb dolga nincs, mint az alkot­mányozás. A nemzetgyűlések forra­dalmak következményei. Abból ke­letkeznek, hogy új életviszonyok tá­madtak, amelyek nem találnak a vezetőkörök megértésére és emiatt revoluciókban törnek ki. Igazi al­­kotmányozó nemzetgyűlésen, mint­­például a francia nemzetgyűlésen, sohasem foglalkoztak csupán alkot­m­­ányrevízióval, hanem az élet leg­különbözőbb viszonylataira hoztak törvényt. Pénzügyi, szociálpolitikai, törvények születtek. A magyar nemzetgyűlésnek ugyanezt a szere­pet kellett volna betöltenie, még­pedig fokozott mértékben, miután csak két év időtartam állott rendel­kezésre. Ebben a munkában azon­ban a nemzetgyűlést a saját gyen­geségén kívü­l még kívülálló tényezők is aka­dályozták. (Nagy zaj.) Felkiáltások: Halljuk, halljuk! Rassay Károly: Erre majd később ki fogok térni. Felolvassa Huszár Károlynak a nemzet­ ülés megnyi­tásakor mondott beszédét, mely a nemzetgyűlés feladatairól szól. Két év óta ezekből a feladatokból — mondotta Rassay — nem valósítot­tunk meg semmmit. Ernszt Sándor: Tévedés, nagy ré­sze meghiúsult. Kerekes Mihály: Például a nume­rus clausus és a botbüntetés. Rassay Károly: Nem tudok igazat adni Ernszt képviselő úrnak, amit a földbirtokreformmal csináltak, az nem volt a kérdés becsületes elinté­zése. (Nagy zaj. Az elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat ne­­zavarják a szónokot, különben perszerint fogom megnevezni a rendzavarokat. Dánér Béla: Andrássy­ék akadá­lyozták meg a földreformot. Rassay Károly: Én nem tudok az­. szabbítaná. A magyar alkotmány­jog életében csak egyszer történt meg, a világháború alatt, azonban akkor az országgyűlésnek erkölcsi jogosultsága volt hozzá. Mégis az a tény, hogy tíz évig elszakította magát a közvéleménytől, egyik oka volt a bekövetkezett zavaroknak. Új honalapítás lett volna az a feladat . — Még ha azért is hosszabbita- *// nánk meg a nemzetgyűlés életét, (Jó ' hogy fontos közjogi törvényeket hozzunk, akkor is veszedelmes lej­tőre kerülnénk, mert a következő, új nemzetgyűlés bölcsőjébe a tör­vénytelenség mérgét helyeznénk el. Súlyos idő nagy feladatokra hívott ide bennünket. Rákerültünk az idők fókuszára és innen messze száza­dokra előre vetítődünk, ahol majd a történelem fog felettünk ítélkezni. Vizsgálnunk kell ezért, mi volt a nemzetgyűlés feladata, mit teljesí­tett belőle és kit terhel a felelősség azért, amit nem teljesített. — Feladatát a következőkben je­lölhetem meg: A nemzetet vissza kellett volna adni a forradalmak rombolása után hazájának. Új hon­­alapítást kellett volna végezni. Rassay ír a kormányról és a nemzet­gyűlésről — Az Új Nemzedék tudósítójától­­A nemzetgyűlés mai ülését Gaál Gaszton elnök, tíz órakor nyitotta meg. Az ülés megnyitása után Kerekes Mihály kérte a tanácskozó­képesség megállapítását. Miután az ülésteremben az elnökön és jegyző­kön kívül csupán Kerekes Mihály, Rassay Károly és Sréter István képviselő van jelen, nyilvánvaló a tanácskozásképtelenség. E miatt az elnök az ülést felfüggeszti. Gaál Gaszton elnök az ülést má­sodszor féltizenegykor nyitotta meg. Az indem­nit­ás­­első szónoka Rassay Károly. Az alkuba bocsájtott közjogi kérdések Ralsay Károly: Nem kívánok vá­laszolni Hegedűs képviselőtársam tegnap elhangzott szavaira, miután úgy láttam, hogy ezek a szavak itt a nemzetgyűlésen is már kevés visszhangot keltettek, úgy tűnt fel nekem Hegedűs, mint Don Quichole, aki nem veszi észre az idők változá­sát és halad régi útján, egyetlen Sancho Pansával, Budaváry Lász­lóval. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne használjon ilyen hasonlatot kép­viselőtársával szemben. Rassay Károly: Hasonlatommal egyáltalán nem akartam sérteni tisztelt képviselőtársamat. — A nemzetgyűlés életében mind­össze négy hét van még hátra, — folytatja Rassay. Meskó Zoltán: Végelgyengülésben van! Rassay Károly: Szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy a mi­niszterelnököt helyettesítő kultusz­miniszter ú­r nemrég azt a javasla­tot tette az ellenzéknek, szavazza meg a hathónapi indemnitást és akkor együttmaradhat a nemzet­gyűlés júliusig, a tiszántúli válasz­tások évfordulójáig. Jellemzőnek tartom ezt­ a kormányra, amely még a közjogi kérdéseket is alku tárgyává teszi.­­ Vagy alkotmányos tétel az, hogy a nemzetgyűlés mandátuma február 16-á­n lejár és akkor meghosszabbí­tani nem lehet, vagy pedig nem al­kotmányos tétel és akkor lehetetlen alkudni róla. Nekem e tekintetben a képviselőház tisztelt elnökének fér­fias és határozott nyilatkozata az egyetlen komoly garancia arra, hogy február 16-án a nemzetgyűlés ülése­zése véget ér. A további együttmaradás jogi­lag és erkölcsileg egyaránt lehe­tetlen.­­ Az 1920:1. törvényeik első sza­kaszának rendelkezése szerint a nem­zetgyűlés mandátuma az összeülés­­től számított két év után lejár. Ez a két év február 16-án véget ér. Fi­gyelmeztetem azokat, akik az 1920: I. törvénycikket alkotmányunk mai alapjának tekintik, jól vigyázzanak, mert ha ennek a törvénynek első szakaszát félre lehet magyarázn akkor tág tér nyílik a többi szaka­szok félremagyarázására is. (He­lyeslés az ellenzéken.) — Ügyelnünk kell azonban arra is, hogy 1920 februártól júniusig a nemzetgyűlés sok fontos törvényt hozott. Ha a nemzetgyűlést csupán a tiszántúli választástól számíta­nánk összeültnek, akkor mindezek a törvények elvesztenék érvényessé­güket ■— Végzetes lejtőre csúszna a­ nem­zetgyűlés, , ha­­önmagát megnesz­

Next