Uj Nemzedék, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-08 / 128. szám
1922 junius S. UJ Nemzedék A szakácsnő megunta a főzőkanalat, a telefonkezelőné letette a kagylót és felcsapott feárértőnek Több milliós érő ékszert és ruhát loptak össze Cinikus vallomás a pesti élet Sertőjéről — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Három nappal ezelőtt a főkapitányság Zrinyi utcai bejárójánál megállóit egy gummikerekű kétfogatú és két rendkívül elegánsan öltözött hölgy szállott ki belőle egy detektív kíséretében. A két feltűnően öltözött hölgyet még az utca közönsége is megbámulta. Senki sem sejtette volna, hogy az egyik hölgy szakácsnő, a másik pedig barátnője, egy telefonoskisasszony. Lopott holmikból olyan ügyesen felöltözködtek, hogy senki sem fedezhette fel eredeti foglalkozásukat. Az esetnek előzménye, hogy a mulatóhelyeken szolgálatot, teljesítő Szűcs detektívcsoport tagjainak feltűnt a két elegáns hölgy, akik különféle mulatóhelyeken minden éjszaka pezsgőztek. Állandóan gummikerekű kétfogaton jártak, a pénzt szórták, nagy férfitársaságban voltak, a fopkiérnél azonban mindig, a két hölgy fizetett és sohasem a társaságukban lévő férfiak. Az egyik Vezéky Amália bárónőnek, a másik pedig húgának,Vezéky Katalin bárónőnek nevezte magát.A detektíveknek feltűnt a két állítólagos bárónő viselkedése és figyelni kezdték őket. Ezzel egy időben Halassy Barna dr. rendőrfogalmazó a hozzá beérkezett feljelentések alapján kiadott egy személyleírást, amely teljesen ráillett a magát Vezéky Amália bárónőnek nevező hölgyre. A bűnügy, amelyben a személyleírást a rendőrfogalmazó kiadta, közönséges cselédlopás volt, Rcttmann Gyula gyár utcai konzervgyáros felesége ugyanis feljelentést tett a főkapitányságon, hogy szakácsnője, Erdei Miklósáé született Kulcsár Erzsébet álkulcscsal felnyitotta a szekrényt, ellopott több mint egymillió korona értékű ékszert és ruhaneműt, ezután pedig megszökött. A Szücs-csoport tagjai közül Helsinger Jenő detektív magával vitte a személyleírást és megállapította, hogy Vezéky Amália bárónő azonos Kulcsár Erzsébet szakácsnővel. Erre mindkét hölgyet kocsira tették és bevitték a főkapitányságra, ahol igazoltatták és kihallgatták őket. Kiderült, hogy az egyik nő tényleg Kulcsár Erzsébet, a másik pedig barátnője, Kormos Aranka, aki az egyik fővárosi lapvállalat telefonkezelőnője. Lakásukon házkutatást is tartottak és rengeteg sok értékes ruhaneműt, ékszert találtak. Hosszas vallatás után Halassy Barna rendőr fogalmazó megállapította, hogy a szakácsnő többnyire arisztokratáknál szolgált és mindenünnen nagyobbszabásu lopás elkövetése után megszökött. Kihallgatása során Kulcsár Erzsébet cinikusan ezt mondta: — Állandóan arisztokratáknál szolgáltam és én is szerettem volna úgy élni, mint ők. Pontosan ellestem, hogyan viselkednek és a lopott ruhákban úgy viselkedhettem, hogy senki sem vette észre, nem vagyok igazi bárónő. Ezután felkacagott és büszkén emlegette, hogy milyen ügyesen dolgozott és mindenkit megtévesztett. A rendőrség megállapította azt is, hogy a lopott holmikat Halbart János foglalkozásnélküli egyén értékesítette. Ez azonban megszökött és a rendőrség most erélyes intézkedéseket tett kézrekerítésére. Érdekes, hogy a két nő valamennyi lopott ruhájában lefényképeztette magát egyik előkelő fényképésznél. Lakásukon mintegy harminc különféle fényképet találtak róluk. A szakácsnőt és telefonos kisasszonyt Halassy Barna dr. rendőrfogalmazó előzetes letartóztatásba helyezte. Halbartot a rendőrség keresi. szer aztán, mikor már sokáig nem tudtak egymásnak mit mondani, nekibátorodott: — Te, Ilonka van egy jó vicc... !A Feri szerelmeslevelet írt hozzád. Ilonka nagyot nyert meglepetésében. — Jesszusom, mutasd!... Igazi? — Igazi... Előszedték és kacagva, sikongva, néha el-elkomolyodva olvassák a gyerekes, kedves sorokat. Annuska megint érzett lelkén valami furcsa,komor árnyékot elsuhanni s meg,figyelte, hogy Ilonkában is ugyaneztörténhetik. Az élet finom oltótiije itt is, ott is könnyű kis karcolásokat ejt gondolataikon. Valami vaksi, különös felelősségérzet motoszkál bennük s egészen nyilvánvaló, hogy ami Ferinek futó szeszéllyes hangulata lehetett, azt ők mélyebben s komolyabban fogják fel. — Anikó, — mondja Ilonka szorongva. — Ez nagy baj, ez nagyon nagy baj. Nekem valahogy kíméletesen tudatnom kellene Ferivel a viszonválaszban, hogy ő még tejfelesszájú gimnazista lehet esetleg, amikor én már férjhez mehetek. Nem gondolod? — Csakugyan, ezt ki kellene előtte fejtened. Roppant elkomolyodásukban megközelítőleg olyan dialektikával beszéltek, mint egy-egy tapasztalatlanabb városatya... Megállapodtak abban, hogy Ferit meg kell kimérni, a bizonytalanságtól, inkább át kell engedni a pillanatnyi biztos lelki megsemmisülésnek... Ki kell ábrándítani. De hogyan? Ilonka ingatag logikával kezdett magyarázkodni s ez érthető, hiszen tő kapta a szerelmeslevelet, nem Annuska. — Tudod, nekem nehéz ezt a viszszautasító választ megírnom. Ez az első szerelmeslevél életemben. Annuska fitos orrára helyezte mutatóujját... Ha nem csalódik, ezúttal egyr másik kereseti alkalomra nyílik kilátás. Mindjárt ki is rukkolt vele: — Te Ilonka, én már irtam ilyen lemondást; ha akarod, a tiedet is megfogalmazom... Ilonka jóideig töprengett. Hiába, nő volt s nem szivesert fogadta azt a gondolatot, hogy más is tudjon a szellemesleveleiről. De aztán elgondolta, hogy miket kellene írnia szegény Ferinek, hát inkább rábízta barátnőjére. — Igen, de ingyen nem csinálom. — vágta ki Annuska, mikor eddig eljutottak. — Hát? — Húsz koronáért. Ilonka ismét gondolkodóba eselt. Sokkal mélyebben, mint az előbb. De aztán megint eszébe jutott, hogy miket kellene Ferinek írnia és hát inkább beleegyezett a busz koronás költségvetésbe, semhogy az első ilyen levélre sajátkezlileg írja meg a visszautasító választ. — Nem bánom — mondta és Ilonka tolla már percegett is . . . A nagy gyakorlat ellenére ez a levél is egy órahosszat íródott. Mikor kész volt, megindultan búcsúztak egymástól. Annuska már az ajtóban mélyen felsóhajtott: — Hihetetlen, hogy ilyen esetben mennyit kell egy nőnek szenvednie... De azért jól jár a végén. Ilonka nem értette elég világosan, ezt a sóhajtást. Ő egyáltalán nem szenvedett és Istenem, nem is járt jól a végén. Annuska, mielőtt még bővebb magyarázatot adhatott volna, hazaszakadt. Ilonka és Feri levélváltása, tekintettel a súlyos üzemköltségre, egyelőre szünetel. Csütörtök : Franciaország ismét ötvenezer közalkalmazottat bocsát el A francia állami üzemeket önálló vállalatokként kezelik — Az öj Nemzedék tudósítójától. — Párig, június 4. Körülbelül egy esztendeje, a francia kormány egyszerre ötvenezer állami alkalmazottat bocsátott el és ma már köztudomásúvá vált, hogy az 1923-ik évi francia költségvetés tervezete számol azzal, hogy a folyó év hátralévő hónapjaiban még 51.967 közalkalmazottat b bocsát el az állam szolgálatából. Ez a francia kormányintézkedés valamennyire hasonlít ahhoz a pénzügyi politikához, amelyet odahaza Hegedűs Lóránt kísérelt meg. A francia pénzügyminiszter előtt azonban nem lebeg olyan akadály, mint a jóvátétel megfizetése, amelyet Hegedűs a maga optimizmusával elhagyható formalitásnak tekintett, amelynek tényleges fizetésére sohasem kerülhet sor. Lasleyrie pénzügyminiszter épen úgy küzd a költségvetés egyensúly hallótásáért, mint ahogyan Hegedűs küzködött, sőt az eszközökben is emlékeztet a titi nagyakaratú pénzügyminiszterünkre. Lasteyrie "VZ2 állami monopóliumokból, a posta-, táviró- és telefon-intézményekből autonóm pénzügyi vállalkozásokat létesít, amelyeknek önmagukat kell eltartaniuk és amelyek tőkeszükséglet esetén épen úgy kölcsön útján fedezik beruházásaikat, mint ahogyan Hegedűs akarta ezt a magyar állami üzemek átalakításánál elérni. A Hegedűs-féle takarékossági törekvést a francia pénzügyminiszter sokkal erélyesebben hajtja keresztül, aminek bizonyságául szolgál az a táblázat, amely az ez évben elbocsátásra szánt tisztviselők csoportjait mutatja. A „Journal Officier“-ben megjelent dekrétum szerint a következő állami alkalmazottakat bocsátják el. Pénzügy: 2663, letéti pénztárak: 20, igazságügy: 326, becsületrend: 8 (alkalmazott), börtönügy: 97, külügyminisztérium: 107, belügyminisztérium: 280, hadügyminisztérium: 10.538, lőszerüzem: 528, tengerészet: 4917, közoktatás: 1787, szépművészetek: 34, kereskedelmi és ipar: 77, közellátásügy: 401, anyaga leszerelés: 1490, munkaügyi minisztérium: 81, földművelésügyi minisztérium: 278, gyarmatügyi minisztérium: 6, a Reunion-szigetek vasút- és kikötőügye: 25, közmunkák minisztériuma: 999, vasutak: 7477, posta, táviró és telefon: 5573, kereskedelmi tengerészet: 59, hajóépítés és tengeri szállítás: 175, repülés: 112, egészségügyi hivatal: 180, nyugdíjügyek: 2150, felszabadított területek: 9483, egyéb különös szolgálati ágak: 2096. , Jellemző, hogy ennek a dekrétumnak megjelenése előtt egyes minisztériumok máris megkezdették az olyan állások megszüntetését, amelyeknek tovább való fentartása a viszonyok változása láttán nem látszott megokoltunk. A közalkalmazottak számának csökkentését a francia közigazgatás olyan gyors ütemben viszi keresztül, hogy már az 1923-iki költségvetési esztendőre több mint háromszázmillió frank (körülbelül 24 milliárd magyar korona) megtakarítással számolnak. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a győztes Franciaország ezen a téren hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van, mint Csonka. Magyarország. Franciaország könynyen megszabadulhat közalkalmazottainak tömegétől, mert a tisztviselők ott dívó fizetése mellett még a nyugdíj is biztosítja a tisztviselő létminimumát, emellett egy nagy gazdasági fellendülés előtt álló világhatalom közgazdasági élete könnyen szív fel magába a különböző keresőpályákon néhányszor, tízezer embert. Különben maga a francia kormány gondoskodik erről és a gyarmatok újjáépítésénél, külkereskedelmi forgalmuk újra valós megalapozásánál ,természetszerűen a volt állami alkalmazottakat részesítik előnyben. K. L. COOOQOOOOOOGOOOOOQOOGQOOGQCQOOQOOQQOGOOOOGOOOQOOOOOOCl Tótok viharos obstrukciója a cseh parlamentben Prága, június 4. A prágai nemzetgyűlés tegnap a legviharosabb tót obstrukció színhelye volt. A tót néppárnak a kormány ellen való elkeseredése, mely az utóbbi hónapokban a Slovak éles sajtóhadjáratában is érezhető volt a legutóbb napokban a Slovak szerkesztőségében t történt pusztítás miatt a végsőkig fokozódott. Az ülés elején Juriga Nándor fényképeket mutatott az elpusztított szerkesztőségről és a képviselők csoportokba verődve, izgalmasan tárgyalták a történteket. Mikor Benes miniszterelnök a szónoki emelvényre lépett, a tót néppárt fülsiketítő lármával fogadta: — Pfuj, a cseh ököljog! A miniszterelnököt az első szavaknál félbeszakították a tót néppártiak: Juriga, Hlinka, Hanko és nem engedték tovább beszélni. Az elnök folyton csengetett, de a tótok lármája egyre nagyobb és viharosabb lett. Izgalmas szóviták folytak le, a tót néppártiak, a cseh agráriusok és nemzeti demokraták állandóan gyalázó közbekiáltásokat tettek: — Szégyen, gyalázat!Akasztófapolitika! Szép kulturnép vagytok! Nyilatkozatot követelünk! Benes miniszterelnök tovább akart beszélni, de olvasnia kellett a beszédet, mert a felháborodott tótok a padokat verték és az elpusztított Slovak szerkesztőségének fényképeit mutogatták. A számtalan közbekiáltás közül kihallatszott Juriga hangja, aki egyre ezt kiabálta: — Testvérgyilkos! Hlinka: Engedjetek ki minket Csehországból, akkor minden jó lesz! Bankó ezt kiáltotta: Rablók! Kézigránátokkal jöttetek ellenünk! A mi parasztjaink kaszával fognak menni ellenetek! Lábay: Pfuj! Banda! A Felvidékeit kiraboljátok a tótokat! Teljes káosz uralkodott, csak az elnök folytonos csengetését lehetett hallani. Néhány néppártit rendreutasított. A szava elveszett a lármában. Busival alelnök hasztalan igyekezett a tótokat lecsendesíteni, a lárma annál nagyobb lett. Dühös szóvita keletkezett a néppártiak, Dubitzky, Hrusovszky és Botto képviselők között. Tomasek elnök folyton Hlinka és Bobok képviselőkkel tárgyalt. A tótok pedig folyton csak ezt kiáltották: Nyilatkozatot, miniszterelnök úr! Vagy helyesli talán ezt az eljárást? Ez a ti cseh kultúrátok! Több mint félóráig tartottak ezek a jelenetek. Csak a belügyminiszter ígéretére, hogy nyilatkozni fog a politikai és pozsonyi eseményekről, lett megint csend a Házban. Az ülést a diplomatapáholyból végignézte az angol, az amerikai és német követ is. Nehéz volt Schwarz Bertholdnak a puskaport feltalálni! Ám könnyű most a szakácsiénak Diana tápsírtóporral jó tésztát csinálni!