Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-16 / 260. szám

Kedd, 1921. november 16. Uj Nemzedék Klebeisberg Kunó gróf: „A baloldalon öt-hat vezér esik egy közkaton ——--­Egy feleség, tói gyermek. Bár« megrosszoBó keresi a h­ázas­­ságszönelgű­zHifezt — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Krakker Kálmán beszámolója Vácott — Az U­j­­Nemzedék tudósítójától. — Vác, novmber 15. A küszöbön álló nemzetgyűlési válasz­­tások előcsa­tározásai azok a politikai gyűlések, amelyek mostanában zajlanak le a vidék különböző városaiban. Krak­ker Kálmánt, a váci kerület nemzetgyű­lési képviselőjét Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter kísérte el tegnapig be­számolójára. Érdekes beszédéből kiérzik az a vezető gondolat, hogy a kultuszmi­niszter az excesszusok által nem kom­promittált keresztény politika érvénye­sülését akarja, mert a kilengések csak az ellenfélnek adnak könnyű támadási fe­lületet anélkül, hogy használnának az országnak. Klebelsberg Kunó gróf vasárnap dél­ben érkezett meg Vácra, ahol Hanauer A. István megyéspü­spök ebédet adott tiszteletére. A beszámológyűlés délután fél négykor kezdődött a városi főtéren mintegy kétezer főnyi közönség­ jelenlé­tében. A beszámológyűlést Huber József, a váci egységes párt elnöke nyitotta meg s üdvözölte a megjelent vendégeket. A búcsúzó képviselő Krakker Kálmán beszámoló beszédében Bethlen István gróf törhetetlen és fana­tikus hívének vallotta magát. Bejelen­tette, hogy beszámológyűlése egyúttal búcsúzó is a kerület polgárságától, mert mandátumot most nem vállal­ós kizáró­lag városának érdekeit akarja szolgálni Kiemelte Bethlen István gróf és kormá­nyának eredményes működését. Ez a reál­politika nagy áldozatokat követelt az orság lakosságától, de annak gyü­mölcsei már mutatkoznak. A kormány­párt vállalkozott a romhalmaz eltakarí­tására, ez megtörtént é­s ma már az új Magyarország fundamentumait rakja le. A parlamentben az obstrukció tombolt még a legszociálisabb javas­latoknál is. Szükség volt tehát a házszabályreví­­zióra. A miniszterelnök ezt bátran ke­­resztülvitte, ennek az lett az eredménye, hogy ma már komoly alkotó munka fo­lyik a parlamentben is. Itt van a kul­tusztárca óriási tevékenysége, mely szinte páratlan. A tanyai iskolák százai szinte gombamódra szaporodnak, úgy hogy rövidesen nem lesz írástudatlan földműves népünk. Bec­ker porosz kul­tuszminiszter ittlétekor kijelentette, hogy irigyli az ilyen tettekre vágyó, alkotóké­­pes, fáradhatatlan államférfiakat, mint Klebelsberg Kunó gróf. (Le­lkes éljenzés.) Ez nem hangulatkeltés, ez az alkotó reálpolitika pozitív eredménye. Beszámolóját azzal fejezte be, hogy a­mikor a mandátumát visszaadja válasz­tóinak, emelt fővel áll a 20.000 főnyi vá­ros polgársága előtt, mert becsületes munka alapján bizton számíthat a fel­mentő verdiktre. A kultuszminiszter beszéde A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter állott szólásra, akiinek beszéde megkezdése előtt a város hölgyközönsége nevében két szép virágcsokrot nyújtot­tak át. — Bármennyire örömet is okoztak ne­kem azok a szép virágok, — mondotta a kultuszminiszter — melyeket a váci höl­gyek voltak szívesek nekem átnyújtani, mégsem tagadhatom, hogy szomorúság tölti el lelkemet. Szomorúság azért, mert Krakker képviselőtársam azt mondotta nekem, hogy megváltozhatlan elhatáro­zása az, hogy képviselői mandátumot többé nem vállal. Nem vállal azért, mert választania kellett volna két kötelesség között, hogy a városát szolgálja-e, vagy pedig az országgyűlésen dolgozzon. Ő a város mellett döntött, városát nem akarja elhagyni. — Kötelességem bizonyságot­­ tenni a mellett, hogy ő nem csak itt Vácon ki­váló, hanem hogy értékes nagy szolgá­latot tett a nemzetnek is parlamenti mű­ködése alatt. Miután elhatározta vissza­vonulását —■ és különben is választások előtt állunk — Vác polgárságának föl kell tennie a kérdést, melyik pártra adja szava­zatát. — Azt hiszem, rossz néven vennék, ha mai napon személyes kritikába bocsát­koznék. Elég volt a személyeskedésből, tárgyilagos akarok lenni. Egyfelől rá akarok mutatni az ellenzék működésére és programjára, másfelől az egységes­pártnak szándékait alkarom vázolni. Mi az, amit ilyenkor mérlegelünk­! Vezérek és a program. Nézzük meg, hogyan ál­lunk e két kérdéssel az ellenzéken! Van-e ott vezér! Azt hiszem, a baj az, hogy sokan vannak vezérek. Öt-hat vezérre esik egy közkatona. (Derültség.) Ha a programmot nézzük, akkor nehéz a helyzetün­k, mert nem egy párttal, hanem a pártok egész sorával ál­lunk szemben. A szélső­jobboldalon ott vannak a fajvédők és a legitimisták, meggyőződéses férfiak, nem tagadom. A fajvédők inkább a szabad királyvá­lasztás felé hajlanak, a legitimistáik pe­dig a királyság más megoldását óhajtják. Ha a szélső jobboldalnak adnának is több­séget, akkor is olyan két csoporttal áll­nánk szemben, melyek nem férnek meg egymással, mert alapvető lényeges kérdésekben homlokegyenest ellentétes programot vallanak. Sok a vezér — A szélső­baloldalon ott vannak a szo­cialistáik, azután a polgári radikálisok, de ezek sem egy pártban, hanem négy-öt pártban. Ezek a pártok blokkot alakítot­tak. Ez manapság divatos szó. Ha nem tudjuk mit csináljunk, akkor blokkot al­kotunk. Ők is blokkot alakítottak, de nem tudtak békességben élni egymással, ha­nem összevesztek és ez a blok most a vá­lasztások előtt széthullott. És nem azért oszlott föl, mert nagyon szeretik egymást, hanem nyilván azért, mert véleményeik megoszlottak. Ha a blokknak adnának többséget a választók, ott is vita lenne, éppúgy mint a szélső­jobboldalon. A vá­lt­sztók pedig nem azt akarják, hogy bi­zalmuk letéteményesei egymás közt vesze­kedjenek, hanem hogy békességben dol­gozzanak az ország érdekébe. Mi a baj tehát? Sok a vezér és sok a program. Ez­zel szemben áll a kormánypárt. Nem aka­rok visszapillantást vetni a múltra, ha­nem a jövő alapját akarom körvonalazni. E napokban az összes európai sajtót, a magyar sajtót is bejárta az a hír, hogy Baldwin angol miniszterelnök egyik be­szédében azt mondotta, hogy a magyar szanálás, Magyarország pénzügyeinek rendezése csodálatosan jól sikerült, ugyannyira, hogy Ma­gyarország, amely pedig a legyőzött államokhoz tartozik, segédkezet nyújt­hatott Belgiumnak, a győztes állam­nak pénzügyei szanálásához.­­ Az angol miniszterelnök meghajtotta Magyarország előtt s a magyar­ pénz­ügyek államférfiai előtt, a magyar adó­fizető előtt az elismerés zászlaját. Nagy­­magyarország háromszor akkora volt mint a mai , akkor nem igen hallottuk azt, hogy angol államférfin meghajtotta volna Magyarország előtt az elismerés zászlaját. — Gazdaságilag már rendbejöttünk. Át­menetileg nagyobb adókat kellett kivet­nünk. d­e most már elérkezett az ideje annak, hogy a terheken könnyítsünk. Ezért terjesztette be a pénzügyminiszter a nemzetgyűlés elé az adómérséklésekről szóló javaslatát, amely január elsején mindenképen életbe fog lépni. Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy eze­ket a nagy adóterheket állandóan viselni, nem lehet, most már méltán követelheti az adófizető polgárság az adók csökken­tését. Ezt célozza a benyújtott törvényja­vaslat. A szanálás csak eszköz volt, a cél M­a­gyar­ország újjáépí­tése. Szü­­kségü­­nk van iskolákra, szükségünk van különösen a gazdasági szakoktatásra, az ipari ta­­noncoktatás szakosítására és törekednünk kell arra is, hogy a mezőgazdasági isko­lákat szaporítsuk. Itt vannak közutaink, k­óh­­ázatink, melyeket mind rendbe kell hoznunk a tüdővész, ez a rettenetes nem­zet,­betegség, itt van a gyermekhalandó­ság, a bimbózó élet pusztulása. Ezeken a bajokon segítenün­k kell. Az adómérsék­lés ellenére, is maradt a kormánynak annyi pénze, hogy ezekkel a komoly kér­désekkel végre-valahára foglalkozhat. Itt az ideje a re­konstrukciónak. A rekon­strukció óriási munka, de ez csak akkor lehet sikeres, ha a vá­lasztóközönség olyan képviselőket küld a parlamentbe, akik nemcs­ak a sze­mélyeskedésekhez és az órákig­­tartó üres beszédekhez értenek, hanem akik nyugodt, szakképzett, hazafias embe­rek, akik az ország javát akarják. — Magyarországot már több ízben kel­lett reikonstruáln, a török, a, tetet­te különös szélhámosségi ügyben nyomoz néhány nap óta a budapesti főkapitány­ság. Egy ál­vitézt keres a felesége, két gyereke, három menyasszonya, a csend­őrség és a rendőrség. .Az eltüntet üre­sen várja vissza egy kicsalt pénzen be­rendezett trafik. Az egész lavinát egy levél indította meg, amely november 3-án délelőtt ér­kezett a dunaharaszti csendőrörs pa­rancsnokához. A nehézkes, gyakorlatlan kézzel irt levél szó szerint így hangzik: ,,A magyar királyi csendőrörs parancsno­­kának, Dunaharaszti. Tisztelettel bejelentem, hogy megszűntem élni. Nem akartam már viselni a vitézi nevet. Tessék bejelenteni a a ha­­lügymi hiszt­ériu­m IV. ügyosztályában, hogy Erdőssy József halott. Tisztelettel nem vitéz Erdőssy József A különös levél alapján a dunaharaszti csen­dőrörs azonnal megindította a nyo­mozást. Arról tudtak a csendőrségen, hogy Dunaharasztin a Némedi-utcában levő trafik tulajdonosa egy vitéz Erdőssy József nevű ember. Arra gondoltak, hogy Erdőssy ön­g­yilkosságot követett el és ezért egy járőrt küldtek ki a trafikba, hogy megnézzék, mi van Erdőssyvel. A k­ét csendőr, Csíki Gyula és Vámosi Zsi­gmond ki is mentek a Námedi­ utcai trafikba. Az utcára néző üzletet lezárva találták és ugyancsak le volt zárva az üz­let mögött, lévő egyszobás lakás is, ahol Erdőssy lakott. A csendőrök lakatost hív­tak, kinyittatták az ajtót és behatoltak a lakásba. A lakásban nem volt senki, min­den a legnagyobb rendben volt. Semmi búcsúlevelet, vagy egyéb írást nem talál­tak. Felnyittatták az üzletet is. A trafik­ban a polcok, amelyek máskor zsúfolva voltak dohányfélékkel, üresen tátongtak. Egyetlen egy szivar, vagy cigaretta sem volt az üzletben. A csendőrök most már gyanút fogtak, hogy valaki bizonyára kirabolta a trafikot, megölte Em­lőssyt és hogy a hatósá­gokat félrevezesse, levelet írt a csend­­őrség­nek. Megkezdték a szomszéd házak lakóinak kihallgatását, ami hamarosan meglepő eredménnyel végződött. Több lakó egybe­­hangzóan azt a vallomást tette, hogy no­vember másodikán éjszaka észrevették, hogy kocsi áll meg a trafik előtt, arról leszáll valaki, felnyitja a trafik redőnyét és elkezdi az árut kihordani. Azt hitték, hogy betörők járnak ott és kisiettek. Meg­lepetve látták, hogy maga Erdőssy az, aki az áruikat elviszi a kocsin. Kérdé­sükre azt válaszolta, hogy a dohánygyár­ban rossz árut adtak ki és jót visszaviszi. A csendőrségen többet megállapítani neo­ tudtak és ezért áttették az ügyet a buda­pesti főkapitányságra. A főkapitányság eltűnési osztályára került az ügy, amely megkezdte a nyomozást. Megállapították, hogy Pesterzsébeten a Jósika­ utca 48. számú házban lakik Erdőssy külön válton élő felesége és két gyermeke. Detektívek mentek ki hozzájuk és kihallgatták őket. Erdőssy­né elmondotta, hogy férje más­o­­dikán éjjel kocsin jött hozzá és nagy mennyiségű dohányárut hozott magával, amelyet ott le is rakott. Azután eltávozott. Hogy hová, azt nem tudja. Ez alatt a főkapitányságra egy feljelen­tés érkezett, melyben Lakó Mária, a Szent István kórház szülészeti osztályának 37 éves ápolónője feljelenti Erdőssy Józsefet, aki­vel egy apróhirdetés útján ismerke­dett meg, házasságszédelgés miatt. Er­dőssy húsz millió koronát vett föl az el­jegyzés után Lakó Máriától, majd pedig neki is bejelentette levélben, hogy ön­gyilkos lesz. Ezután még rövid egy óra alatt két újabb felje­lentés érkezett a főkapitányságra, Erdős­sy ellen. Hegedűs Erzsébet 30 éves varrónő és Freisinger Mária 28 esztendős háztartás­beli jelentette fel Erdössyt ugyancsak házasságszédelgés miatt. Hegedűs Erszé­­bet 30 millió, Reisinger Mária pedig 10 millió körömit áldozott a szerelem oltá­rán. A rendőrség most már nem mint el­kentet keresi Erdössyt, hanem a feljelen­tések alapján körözteti az ál­vitézt. " most Trianon után. Azzal az eltökélt szándékkal állunk itt, hogy ami­­nt a múlt­ban tették egyes kiváló férfiak, úgy most mi is véghez visszük ezt a rekonstrukciót. Ehhez első­sorban Isten támogatása kell, de kell a polgárok higgadtsága, bölcse­­sége, hogy ezen a sorsdöntő fontosságú választáson olyan férfiakat küldjenek az országgyűlés házába, kikben megvan minden képesség arra, hogy tudással, jel­lemmel, önzetlenséggel, bölcsességgel a lujza ügyét sikerrel szolgál­ják. Kérem önöket, vegyék elhatározásukat a legko­molyabban fontolóra.­­Nagy és hosszan­tartó éljenzés és taps.) A tetszészaj csillapultával Karafiáth Jenő mondott még nagyhatású beszédet, majd a M­agyar Gyalogság Himnuszá­­val ért véget. A gyűlés után Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter Hanauer Á. István váci püspök társaságában megte­kintette a kibővített szemináriumi épüle­tet, amelynek modern felszerelése és ki­tűnő építési megoldása nagyon megnyerte tetszését. Este Krakker Kálmán a ven­dégek tiszteletére vacsorát adott. A kul­tuszminiszter este 8 órára tért vissza a fővárosiba. A gazdán rövidlejáratu­ olcsó kölcsönt sürgetnek A mezőgazdasági hitelügyi kormány­biztosság­a rövid­ lejáratú mezőgazdasági üzemi hitelből november 11-ig 911 1.060 pengő mezőgazdasági üzemi hitelt engedélyezett. A szabályszerű kö­telezvény kiállítása s a telekkönyvi bekebele­zés, valamint az 50 kat. holdon fölüli birto­koknál a földreformel­járás befejezésének fel­jegyzése után ugyaneddig az időpontig az en­gedélyezett hitelösszegből eddig több, mint 5,5 millió pengőt folyósított is. A kormánybiztos­­­ság tehát még körülbelül 2,1 millió pengőnyi hitelt nem engedélyezett. A hitel folyósításá­val megbízott pénzintézeteknél azonban sok­szoros túljegyzés történt, úgy hogy ezek az intézetek a hitelt igénylő gazdai közönség részé­ről valóságos ostromnak vannak kitéve. A rendelkezésre álló összeg tehát a mutatkozó hitelszükséglet kielégítésére távolról sem ele­gendő. Ez a nagy igénylés azt mutatja, hogy a gaz­dáknak égetően szükségük van rövid lejáratú és olcsó kamatozású fbi­dre és a gazdáknak rendkívül fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy az előző három-négy esztendőben magas ka­mat mellett felvett beruházási hiteleket ol­csóbb kamatozású hitelekre változtathassák át, amelyeknek kam­at­terhét megbívják, vagy legalább is kevésbbé sínylik meg. 5 MINDEN GYERMEK AKÁR. A 104 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bérmentve küldi. Dr. A. wárkófi Budapest Vill., Conti­ utca 25*

Next