Uj-Somogy, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
XII. évfolyam, 123. (3192.) szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. Ply. „ w f ph Ara: 12 _____ Kaposvár, 1930. junius 1., vasárnap. POLITIKAI NAPILAP. i— i«— Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egy hóra 2 pengő. — Negyed évre 0 pengő. — Fél évre 12 pengő. Vasúti pályaudvaron a lap ára 1 fillérrel magasabb. Hirdetések ára millimétersoronként 10 Ulér, szövegrészben IStill. mm*ßßßß0*0mßßßmßi*0mß0mßßß0fißm A „Magyar tenger“ problémái. Irta: Márton Ferenc Szántód. A magyarság természeti kincse s régi, szép országunk egyik legnagyobb értéke a Balaton, melyet szeretünk magyar tengernek nevezni. Szeretjük a mi Balatonunkat s joggal, mert nemcsak hogy szép, hanem nemzeti gazdagságunknak s értékeinknek egyik legerősebb mágnese, mely azáltal, hogy megoldja a nyári üdülés problémáját, leköti az országban a nélküle külföldre kerülő, fürdőzésre és üdülésre szánt pénzt. Természetesen, ily hatalmas erőforrást meg is kell becsülnünk s ezen megbecsülésnek nem az kell, hogy a módja legyen, miszerint számtalanszor szerelmet vallunk természeti szépségének és áldjuk a Mindenhatót, hogy nekünk juttatta, hanem áldoznunk is kell rá. Itt azután álljunk meg egy pillanatra s valljuk be magunknak őszintén, hogy nemcsak áldozatra nem vagyunk hajlandók a „Magyar Tenger“ szépségének és értékének emelése tekintetében, hanem kötelességünknek még csak morzsáját sem nyújtjuk. Több probléma felmerült már abból a célból, hogy intenzívebbé tegyük a balatoni ügyek és jogos panaszok elintézését és méltányolását. Többek között felmerült az, hogy a Balaton-partot közigazgatásilag egyesítik s a környező községeket egy alakítandó Balaton vármegyébe tömörítik. Ezzel azt akarják elérni, hogy egy hatóság legyen az, amely az összes balatoni ügyeket minden tekintetben elintézi s ennek a hatóságnak egyéb intézmények s az esetleges Balaton-ellenes községek akadékoskodásával dolga ne legyen. Mert hallottam már olyan kijelentéseket is, természetesen a Balatontól távol eső községek vezetőitől, hogy miért akarjuk mi mindenáron azt, hogy az ő községük rovására emeljék a Balaton-part nívóját stb. Hát az ilyen emberek miatt feltétlenül propagálnunk kell egy önálló balatoni szerv létesítését. Hogy milyen legyen az a szerv, arra majd később fogok rátérni. A külön Balaton vármegyét követelők legnagyobb sérelmüknek azt a bizonyos és szinte hagyományos nemtörődömséget tartják s tegyük hozzá, joggal, mellyel illetékes hatóságaik a balatoni kérdések elintézését kezelik. Amellett a szegényebb s fürdőkulturára éhes néposztály részére drágának s hozzáférhetetlennek tartják, mert üdülni a fürdőzés által csak a part mentén elhúzódó községekben lehet, ez pedig, sajnos, nagyon drága mulatság s nem mindenki engedheti meg magának. Egészen más volna a helyzet, ha a mögöttes községek is joggal nevezhetnék magukat fürdőközségeknek, itt azonban nagy bajok vannak, mert nemcsak hogy modern útjaik nincsenek ezeknek a községeknek, nemcsak hogy nincs menetrendszerű, pontos autóbuszjáratuk, hanem az összekötőutak primitív volta, a legelemibb követelményeknek sem felel meg. Hja, mondják erre az okosok, szegény ország vagyunk, addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér stb., stb. De válaszom csak az lehet, hogy haszontalanabbra is dobtunk mi már ki pénzt s azzal, ha kicsinyességből nem haladunk a korral, sohasem gazdagodunk meg sörökké sirathatjuk szegénységünket. Követelnünk és nem kérnünk kell azt, hogy a Balatontól legalább 10 kilométer körzeten belül elterülő községeknek közvetlen, legrövidebb, nyílegyenes s a legmodernebb követelményeknek megfelelő útja építtessék. Itt még csak kicsinyeskednünk sem szabad, azoknak az utaknak olyanoknak kell lenniük, hogy mindenki, még a most csak véletlenül — de akkor már bizonyosan rendszeresen — idevetődő külföldiek is meg legyenek vele elégedve. Ezeken az utakon rendes autóbusz-járatot kell létesíteni, akár állami, megyei, vagy községi kezelésben, mert erre szükség van. Nevetségesnek kell tartanunk azt, hogy Kőröshegy, mely Magyarország legszebb fürdőhelyének, Balatonföldvárnak anyaközsége, nem fürdőközség , mégpedig nem fürdőközség azért, mert — a régi mottó — nincs még a legprimitívebb útja sem. A kőröshegyiek nem kívánhatják, hogy aki hozzájuk megy nyaralni, az vagy külön költsön autóra, mely esetben a tőle 4 kilométerre levő Szántódra tud csak menni, naponta 5—6 pengőt, vagy pedig gyalogoljon naponta pár kilométert fürdés előtt és után Balatonföldvárra, mert akkor először hol van a spórolás, másodszor hol van az a hőn áhított üdülés ? Ugyanez áll Balaton-Endrédre (mely csak, sajnos, nevében viseli a Balatont) s még egy pár hasonfekvésü községre. Azt azonban Kőröshegy is, meg a többi községek is megkívánják, hogy végre egy szerv, egy illetékes fórum törődjön ilyen irányban is velük s teljesen jogos kívánságaikat honorálja s ezáltal a Balatonpart nívóját emelje és a szegény embereknek is tegye lehetővé a balatoni üdüléssel egybekötött fürdőzést. Balaton vármegye i — szép elgondolás, de a mai rossz gazdasági viszonyok között nehéz, majdnem lehetetlen, a létesítése, mert egy újabb megyei adminisztráció létesülne akkor, amidőn általános leépítés van folyamatban. Többeknek kifejtettem már élőszóval az én eszmémet, mely talán áthidalná a Balaton vármegyét létesíteni akarók és nem akarók tábora közötti differenciát s most veszek magamnak bátorságot, hogy beledobjam e lap hasábjain a köztudatba; azt hiszem, annyit majd elérek vele, hogy egyesek megvitatják s úgy vetik el, mások vitára sem tartják érdemesnek, de végül majd elfogadják s talán keresztül is viszik. Az én eszmém pedig a következő: alakítson mindhárom balatoni vármegye különkülön egy-egy balatoni járást s a vízhez közel eső, mondjuk 10 km körzeten belüli községeket sorozzák be ezen alakulatba. Ez a külön járás minden kérdésben és minden ügyvitelében tartozzék megyei hatósága alá, azonban létesíteni kellene ezen járásokban egy-egy speciálisan fürdőkérdéseket és balatoni ügyeket intéző szervet, mely szervek a Balatoni Kormánybiztosság alá tartoznának s a Balatoni Kormánybiztosság a vármegyékkel karöltve hozná meg — természetesen kizárólag a Balatont érintő ügyekben — határozatát. Talán ezzel ki lehetne kapcsolni a nem balatoni községek féltékenységét s azt hiszem, ha ezen mód beválna, örökre eltemetődne a Balaton vármegye eszméje, mig ellenkező esetben az örökké kisérteni fog. Este, munka után, ha kimegyek a Balaton partjára és elnézem a csodaszép tájat, bámulom a naplemente gyönyörű szimptomáit s csodálom a túlsó part hegykoszorujával övezett Balatont, fel kell, hogy kiáltsak. Uraim, ékesítsük ezt a természeti szépséget s mint a drágakövet foglalatba teszik, öltöztessük mi is a Balaton partját a vízhez s a természet által adott méltó keretbe s amellett tegyük lehetővé minél több somogyi községnek, hogy büszkén magáénak vallhassa azt, mert a technika mai állása mellett már nincs távolság s nincs olyan messze 10—15 kilométer, hogy ne tekinthessék oly csekély messzeségben levő községek is magukat balatoniaknak. Befejezésül nem tudok mást ajánlani a megye intéző köreinek, minthogy gondolkozzanak a balatoni problémákon s ezt legelőször kézzelfoghatóan ott kezdjék el, hogy építsenek jó utakat, szervezzenek autóbuszjáratokat s a modern követelményeknek megfelelő nívójára emeljék a Balaton-kultuszt, mert az erre költött pénz nincs a sárba dobva. A Balatont szerető és azért áldozatra képes somogyi népet pedig arra kérem, hogy tartsák állandóan felszínen ezt a kérdést s a megoldásig soha ne hagyják elaludni. MßßßßßßßßßAßMAßMilßAßßßßßAßßßßßAßAßßßAßAßßßAßßßßßßßl Nagy lelkesedéssel választott új elnököt az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara a rendes tavaszi közgyűlését tartotta meg szombaton délelőtt 10 órakor a vármegyeház nagytermében. Gróf Hoyos Miksa elnök üdvözölte a nagyszámban megjelent kamarai tagokat és a vendégeket: Dr. Keresztes-Fischer Ferenc főispánt, Fischer Béla baranyai alispánt, saárdi Somssich Miklóst, az Gazdasági Egyesület elnökét, dr. Vétek György polgármestert és Fiáth Tibort, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület elnökét. Gróf Hoyos Miksa elnöki megnyitójában ismételten bejelentette lemondását, amely óriási elfoglaltságából következett be. Köszönetet mondott Mayer földm.miniszternek a 86 ezer pengőnyi támogatásért. Bejelentette a közgyűlésnek, hogy minden erejével oda fog hatni, hogy a kamarák a földmivelésügyi kormányzat tárcájából évi hozzájárulást kapjanak. Megrázó színekkel festette az elnök a gazdatársadalom nehéz helyzetét. Fontosnak tartja a folyó évi terményértékesítést, a világ paritáson. A tőzsde fokozottabb ellenőrzését, hosszú lejáratú kölcsönök megszerzését. Ezen intézkedésektől sok jót vár. Ezzel a kérdések meg vannak fogva. Arra kell mindenkinek törekedni, hogy ezeket a kérdéseket előbbre vigye. A kamara hivatása, hogy a helyzetet megoldó kérdéseket kidolgozza. Meg kell jelölni az állammal szemben támasztott gazdaköveteléseket és ki kell termelni az egyöntetű gazdavéleményt. Majd felolvasta gróf Hoyos azt a 8 pontból álló határozati javaslatot, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kamara készített a kormányhoz való beterjesztés végett. A határozati javaslat részletesen felsorolja a gazdákat ért súlyos sérelmeket és megjelöli azok orvoslási módját. Lemondása okait becsületesen és őszintén megmondta. Nem akar ő saját magán könnyíteni, ezután dolgozni fog azokért az ideálokért, amelyek mellé szegődött és azokért az emberekért, akik bíznak benne. — A búcsú — mondotta — a küzdelmes év fájdalmas emléke. A ragaszkodás sokszori megnyilvánulását, a küzdést nem lehet elfelejteni és nem lehet kitépni egy ember szívéből, a szívem egyik része itt marad. Oly férfiút ajánlok utódomul, aki képes lesz nehéz feladatának eleget tenni. Kamaránk jó alapokra van fektetve. Azért tartottam fontosnak a Mezőgazdasági Bizottságok munkáját és azok élére a legkiválóbb férfiakat állítottuk. A kamara ügyei rendben vannak. Elnöktársaim bő tapasztalattal mindig segítségemre voltak és azt az új elnöktől sem tagadják meg. A tisztviselőkar, Kiss Elemér igazgatóval az élén, kiváló és nagy feladatok elvégzésére képes. — Az ellentéteket ki kell egyenlíteni, mert mindannyian magyarok vagyunk, hangzatos jelszavakra soha nem adtam és nem is fogok adni soha. Hálás köszönet a Kamara területén levő fő- és alispánoknak és hatóságoknak a megértésért és támogatásukért. A kamarai tagoknak a buzgalmáért, a tisztikarnak az odaadó munkásságáért. Arra kérem önöket, tartsanak meg szeretetükben és támogassanak továbbra is munkámban. Kovács Antal (Pécs) kedves és megható szavakkal búcsúzott el a közgyűlés nevében a távozó, közszeretetben álló, elnöktől. Vitéz Kelemen Imre a kisgazdák nevében búcsúzott el a távozó elnöktől és kérte, hogy mint közkatonákat tartsa meg szeretettben. Éltesse az Isten sokáig a vezért. Dick György (Pécs) a mezőgazdasági munkások nevében szólalt fel. Gróf Hoyos Miksa volt az, aki azt az elvet vallotta, hogy a gyengéken kell legjobban segíteni. Mély szomorúsággal veszi tudomásul a