Uj-Somogy, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

XII. évfolyam, 123. (3192.) szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. Pl­­­y. „ w f ph Ara: 12 _____ Kaposvár, 1930. junius 1., vasárnap. POLITIKAI NAPILAP. i— i«— Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egy hóra 2 pengő. — Negyed évre 0 pengő. — Fél évre 12 pengő. Vasúti pályaudvaron a lap ára 1 fillérrel magasabb. Hirdetések ára millimétersoronként 10 Ulér, szövegrészben IS­till. mm*ßßßß0*0mßßßmßi*0mß0mßßß0fißm A „Magyar tenger“ problémái. Irta: Márton Ferenc Szántód. A magyarság természeti kincse s régi, szép országunk egyik legna­gyobb értéke a Balaton, melyet sze­retünk magyar tengernek nevezni. Szeretjük a mi Balatonunkat s jog­gal, mert nemcsak hogy szép, ha­nem nemzeti gazdagságunknak s értékeinknek egyik legerősebb mág­nese, mely azáltal, hogy megoldja a nyári üdülés problémáját, leköti az országban a nélküle külföldre ke­rülő, fürdőzésre és üdülésre szánt pénzt. Természetesen, ily hatalmas erőforrást meg is kell becsülnünk s ezen megbecsülésnek nem az kell, hogy a módja legyen, miszerint számtalanszor szerelmet vallunk ter­mészeti szépségének és áldjuk a Mindenhatót, hogy nekünk juttatta, hanem áldoznunk is kell rá. Itt az­után álljunk meg egy pillanatra s valljuk be magunknak őszintén, hogy nemcsak áldozatra nem vagyunk hajlandók a „Magyar Tenger“ szép­ségének és értékének emelése te­kintetében, hanem kötelességünknek még csak morzsáját sem nyújtjuk. Több probléma felmerült már ab­ból a célból, hogy intenzívebbé te­gyük a balatoni ügyek és jogos pa­naszok elintézését és méltányolását. Többek között felmerült az, hogy a Balaton-partot közigazgatásilag egye­sítik s a környező községeket egy alakítandó Balaton vármegyébe tö­mörítik. Ezzel azt akarják elérni, hogy egy hatóság legyen az, amely az összes balatoni ügyeket minden tekintetben elintézi s ennek a ható­ságnak egyéb intézmények s az eset­leges Balaton-ellenes községek aka­dékoskodásával dolga ne legyen. Mert hallottam már olyan kijelenté­seket is, természetesen a Balatontól távol eső községek vezetőitől, hogy miért akarjuk mi mindenáron azt, hogy az ő községük rovására emel­jék a Balaton-part nívóját stb. Hát az ilyen emberek miatt feltétlenül propagálnunk kell egy önálló bala­toni szerv létesítését. Hogy milyen legyen az a szerv, arra majd ké­sőbb fogok rátérni. A külön Balaton vármegyét köve­telők legnagyobb sérelmüknek azt a bizonyos és szinte hagyományos nemtörődömséget tartják s tegyük hozzá, joggal, mellyel illetékes ható­ságaik a balatoni kérdések elinté­zését kezelik. Amellett a szegényebb s fürdőkulturára éhes néposztály ré­szére drágának s hozzáférhetetlen­­nek­ tartják, mert üdülni a fürdőzés által csak a part mentén elhúzódó községekben lehet, ez pedig, sajnos, nagyon drága mulatság s nem min­denki engedheti meg magának. Egé­szen más volna a helyzet, ha a mö­göttes községek is joggal nevezhet­nék magukat fürdőközségeknek, itt azonban nagy bajok vannak, mert nemcsak hogy modern útjaik nin­csenek ezeknek a községeknek, nem­csak hogy nincs menetrendszerű, pontos autóbuszjáratuk, hanem az összekötőutak primitív volta, a leg­elemibb követelményeknek sem felel meg. Hja, mondják erre az okosok, szegény ország vagyunk, addig nyúj­tózkodjunk, amíg a takarónk ér stb., stb. De válaszom csak az lehet, hogy haszontalanabbra is dobtunk mi már ki pénzt s azzal, ha kicsi­nyességből nem haladunk a korral, sohasem gazdagodunk meg sörökké sirathatjuk szegénységünket. Követelnünk és nem kérnünk kell azt, hogy a Balatontól legalább 10 kilométer körzeten belül elterülő községeknek közvetlen, legrövidebb, nyílegyenes s a legmodernebb kö­vetelményeknek megfelelő útja épít­tessék. Itt még csak kicsinyesked­nünk sem szabad, azoknak az utak­nak olyanoknak kell lenniük, hogy mindenki, még a most csak vé­letlenül — de akkor már bizonyo­san rendszeresen — idevetődő kül­földiek is­ meg legyenek vele elé­gedve. Ezeken az utakon rendes autóbusz-járatot kell létesíteni, akár állami, megyei, vagy községi keze­lésben, mert erre szükség van. Ne­vetségesnek kell tartanunk azt, hogy Kőröshegy, mely Magyarország leg­szebb fürdőhelyének, Balatonföld­­várnak anyaközsége, nem fürdőköz­ség , még­pedig nem fürdőközség azért, mert — a régi mottó — nincs még a legprimitívebb útja sem. A kőröshegyiek nem kívánhatják, hogy aki hozzájuk megy nyaralni, az vagy külön költsön autóra, mely esetben a tőle 4 kilométerre levő Szántódra tud csak menni, naponta 5—6 pen­gőt, vagy pedig gyalogoljon naponta pár kilométert fürdés előtt és után Balatonföldvárra, mert akkor először hol van a spórolás, másodszor hol van az a hőn áhított üdülés ? Ugyanez áll Balaton-Endrédre (mely csak, sajnos, nevében viseli a Balatont) s még egy pár hasonfekvésü községre. Azt azonban Kőröshegy is, meg a többi községek is megkívánják, hogy végre egy szerv, egy illetékes fórum törődjön ilyen irányban is velük s teljesen jogos kívánságaikat hono­rálja s ezáltal a Balatonpart nívóját emelje és a szegény embereknek is tegye lehetővé a balatoni üdüléssel egybekötött fürdőzést. Balaton vármegye i — szép el­gondolás, de a mai rossz gazdasági viszonyok között nehéz, majdnem lehetetlen, a létesítése, mert egy újabb megyei adminisztráció léte­sülne akkor, amidőn általános leépí­tés van folyamatban. Többeknek ki­fejtettem már élőszóval az én esz­mémet, mely talán áthidalná a Ba­laton vármegyét létesíteni akarók és nem akarók tábora közötti differen­ciát s most veszek magamnak bá­torságot, hogy beledobjam e lap ha­sábjain a köztudatba; azt hiszem, annyit majd elérek vele, hogy egye­sek megvitatják s úgy vetik el, má­sok vitára sem tartják érdemesnek, de végül majd elfogadják s talán keresztül is viszik. Az én eszmém pedig a következő: alakítson mind­három balatoni vármegye külön­­külön egy-egy balatoni járást s a vízhez közel eső, mondjuk 10 km körzeten belüli községeket sorozzák be ezen alakulatba. Ez a külön já­rás minden kérdésben és minden ügyvitelében tartozzék megyei ha­tósága alá, azonban létesíteni kellene ezen járásokban egy-egy speciálisan fü­rdőkérdéseket és balatoni ügyeket intéző szervet, mely szervek a Bala­toni Kormánybiztosság alá tartozná­nak s a Balatoni Kormánybiztosság a vármegyékkel karöltve hozná meg — természetesen kizárólag a Bala­tont érintő ügyekben — határozatát. Talán ezzel ki lehetne kapcsolni a nem balatoni községek féltékenysé­gét s azt hiszem, ha ezen mód be­válna, örökre eltemetődne a Balaton vármegye eszméje, mig ellenkező esetben az örökké kisérteni fog. Este, munka után, ha kimegyek a Balaton partjára és elnézem a csoda­szép tájat, bámulom a naplemente gyönyörű szimptomáit s csodálom a túlsó part hegykoszorujával övezett Balatont, fel kell, hogy kiáltsak. Uraim, ékesítsük ezt a természeti szépséget s mint a drágakövet fog­lalatba teszik, öltöztessük mi is a Balaton partját a vízhez s a termé­szet által adott méltó keretbe s amel­lett tegyük lehetővé minél több so­mogyi községnek, hogy büszkén magáénak vallhassa azt, mert a tech­nika mai állása mellett már nincs távolság s nincs olyan messze 10—15 kilométer, hogy ne tekinthessék oly csekély messzeségben levő községek is magukat balatoniaknak. Befejezésül nem tudok mást aján­lani a megye intéző köreinek, mint­hogy gondolkozzanak a balatoni problémákon s ezt legelőször kézzel­foghatóan ott kezdjék el, hogy épít­senek jó utakat, szervezzenek autó­­buszjáratokat s a modern követel­ményeknek megfelelő nívójára emel­jék a Balaton-kultuszt, mert az erre költött pénz nincs a sárba dobva. A Balatont szerető és azért áldozatra képes somogyi népet pedig arra ké­rem, hogy tartsák állandóan fel­színen ezt a kérdést s a megoldásig soha ne hagyják elaludni. MßßßßßßßßßAßMAßMilßAßßßßßAßßßßßAßAßßßAßAßßßAßßßßßßßl Nagy lelkesedéssel választott új elnököt az Alsódunántúli Mezőgaz­dasági Kamara. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara a rendes tavaszi közgyűlé­sét tartotta meg szombaton délelőtt 10 órakor a vármegyeház nagyter­mében. Gróf Hoyos Miksa elnök üdvözölte a nagyszámban megjelent kamarai tagokat és a vendégeket: Dr. Keresztes-Fischer Ferenc főis­pánt, Fischer Béla baranyai alispánt, saárdi Somssich Miklóst, az Gazda­sági Egyesület elnökét, dr. Vétek György polgármestert és Fiáth Ti­bort, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület elnökét. Gróf Hoyos Miksa elnöki megnyi­tójában ismételten bejelentette le­mondását, amely óriási elfoglaltságá­ból következett be. Köszönetet mon­dott Mayer földm.­miniszternek a 86 ezer pengőnyi támogatásért. Beje­lentette a közgyűlésnek, hogy min­den erejével oda fog hatni, hogy a kamarák a földmivelésügyi kormány­zat tárcájából évi hozzájárulást kap­janak. Megrázó színekkel festette az elnök a gazdatársadalom nehéz hely­zetét. Fontosnak tartja a folyó évi termény­értékesítést, a világ paritá­son. A tőzsde fokozottabb ellenőrzé­sét, hosszú lejáratú kölcsönök meg­szerzését. Ezen intézkedésektől sok jót vár. Ezzel a kérdések meg van­nak fogva. Arra kell mindenkinek törekedni, hogy ezeket a kérdéseket előbbre vigye. A kamara hivatása, hogy a helyzetet megoldó kérdése­ket kidolgozza. Meg kell jelölni az állammal szemben támasztott gazda­követeléseket és ki kell termelni az egyöntetű gazdavéleményt. Majd fel­olvasta gróf Hoyos azt a 8 pontból álló határozati javaslatot, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kamara ké­szített a kormányhoz való beterjesz­tés végett. A határozati javaslat rész­letesen felsorolja a gazdákat ért sú­lyos sérelmeket és megjelöli azok orvoslási módját. Lemondása okait becsületesen és őszintén megmondta. Nem akar ő saját magán könnyíteni, ezután dol­gozni fog azokért az ideálokért, a­melyek mellé szegődött és azokért az emberekért, akik bíznak benne. — A búcsú — mondotta — a küzdel­mes év fájdalmas emléke. A ragasz­­kodás sokszori megnyilvánulását, a küzdést nem lehet elfelejteni és nem lehet kitépni egy ember szívéből, a szívem egyik része itt marad. Oly férfiút ajánlok utódomul, aki képes lesz nehéz feladatának eleget tenni. Kamaránk jó alapokra van fektetve. Azért tartottam fontosnak a Mező­­gazdasági Bizottságok munkáját és azok élére a legkiválóbb férfiakat állítottuk. A kamara ügyei rendben vannak. Elnöktársaim bő tapaszta­lattal mindig segítségemre voltak és azt az új elnöktől sem tagadják meg. A tisztviselőkar, Kiss Elemér igaz­gatóval az élén, kiváló és nagy fel­adatok elvégzésére képes. — Az ellentéteket ki kell egyen­líteni, mert mindannyian magyarok vagyunk, hangzatos jelszavakra soha nem adtam és nem is fogok adni soha. Hálás köszönet a Kamara te­rületén levő fő- és alispánoknak és hatóságoknak a megértésért és tá­mogatásukért. A kamarai tagoknak a buzgalmáért, a tisztikarnak az odaadó munkásságáért. Arra kérem önöket, tartsanak meg szeretetük­­ben és támogassanak továbbra is munkámban. Kovács Antal (Pécs) kedves és megható szavakkal búcsúzott el a közgyűlés nevében a távozó, köz­szeretetben álló, elnöktől. Vitéz Kelemen Imre a kisgazdák nevében búcsúzott el a távozó el­nöktől és kérte, hogy mint közka­tonákat tartsa meg szeretettben. Éltesse az Isten sokáig a vezért. Dick György (Pécs) a mezőgaz­dasági munkások nevében szólalt fel. Gróf Hoyos Miksa volt az, aki azt az elvet vallotta, hogy a gyen­géken kell legjobban segíteni. Mély szomorúsággal veszi tudomásul a

Next