Uj Szó, 1946. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-30 / 121. szám

Rajk László Deia^iiminiszter beiktatta raonnich ferencet, a budapesti főkapitánysádat vezetdfét A mosonyi uccai rendőrlaktanya udvarán a felvonult rendőr-díszszázad, rendőrlegténység és tisztikar, valamint a honvédelmi és belügyminisztérium képviselői előtt iktatta be Rajk László belügyminiszter Münnich Ferenc rendőraltábornagyot, a budapesti főkapitányság új vezetőjét. • Rajk László beszédben üdvözölte a budapesti kapitányság új vezetőjét mint a szabadság egyik legjobb katonáját, a magyar szabadságharcnak egyik legkimagaslóbb alakját. — Üdvözlöm úgy is mint volt küzdő bajtársamat és úgy is, mint aki Magyarország legutóbbi felszabadításában tevékenyen kivette részét. Meg vagyok győződve arról, hogy tovább fogja építeni a rendőrséget, tovább folytatja azt, amit Sólyom László altábornagy úr elkezdett. önök nemcsak szakembert és kipróbált demokratát, de embert és bajtársat kapnak az ő személyében, aki napi gondjaikban is osztozkodni fog. Igaz mindaz, amit az UJ SZÓ i Beküldött tévé Mélységes hálával köszönöm meg üzenetem szíves közvetítését. Egyúttal engedjék meg, hogy megköszönjem b. lapjuk 1. év április 3-ik számában részemre közöl szerkesztői üzenetet, amelyben megnyugtató, biztató felvilágosítást kaptam. őszinte hálára kötelez bennünket hadifoglyainkkal és velünk hozzátartozókkal való önzetlen, jószándékú tőrödékük, munkálkodásuk és az a meleg együttérzés, amely üzeneteikből, cikkeikből felénk árad, s amely viszont önök felé bizalmat, barátságot vált ki lelkünkbei l éppen ez az oka annak, hogy sietek boldogan közölni önökkel, hogy az én drága fiamtól egyévi fogság után megjött az első lap, az első életjeladás. i Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek! — tanítja az Evangélium. Én — sajnos — hitetlen Tamásig, mert csak azt hiszem, voltam min, amit látok, amiről személyesen meggyőződöm. És most a hitetlen Tamások bűnbánatával sietek azt is megírni, — mint aki az első csalhatatlan jelet kezében tartja — hogy tényleg igaz mindaz, amit ajt Új Szó ír a hadifoglyokról és a velük való bánásmódról. Mert, ha az én okos (első elemitől kitűnő tanuló, kitüntetéssel érett sékomoly, mindig meggondolt szavahihető fiam többek között így ír: ». .. egész jól érzem magamt, akkor ez mindennél nagyobb bizonyság számomra. Most szeretném minden hasonló sorsú asszonytársamnak, magyar anyának, akinek úgyszólván az iskolapadból került hadifogságba a fia, odakiáltani: Ne csüggedjetek! Olvassátok az z Új Szó«tt Hadifoglyainkról és az orosz népről írott cikkei, mint megannyi fények. Világosságot derítenek kis tüzek, sötétenlátó, borús telkünkbe. Fényüknél megtanulunk tisztán látni. Bátorítanak, megmutatják a helyes utat a sok ferde propagandától megfélemlített érzésekkel küszködő embernek. bizonytalan Felmelegítik szívünket, s lassan-lassan felenged a jégkéreg szeretteink fogságbaesése s rossz hadifogoly hírek miatt megkeményedett szivünkön s benne lassan-lassan gyűlölet helyett a szeretet lesz úrrá. Megedzik lelkünk: erősebben tudunk hinni, remélni, hogy megjön az első életjel, a várva várt drága írás, megindul a levelezés s a nagy ígéret is valóra válik, hogy még a békekötés előtt megnyitják a szabadulás kapuit és útnakindítják a szeretteinket hazafelé. S ha majd minden hadifoglyunk hazatér, a viszontlátás örömmámorában a hozzátartozók szivébe plántált sok kicsi láng egybeolvad, nagy örömtűzzé válik, amelyben majd izzik, ragyog a nagy igazság, amely nép a hadifoglyoknak megadta az emberséges, jó bánásmódot egészségük és életük fenntartásához szükséges javakat, amelyik tudott nagylelkű lenni és szabadon bocsátotta őket s amely a volt elenségnek baráti kezet nyújtott, az csak nagy és nemes nép lehet, különb a többinél. Boldogságomban írtam ilyen hosszú levelet, bocsánatot kérek érte. Egyúttal bizonyítani akartam, hogy az Új Szó jó munkát végez. A jó Isten áldása kísérje továbbra is önöket és a sok szomorúságot enyhítő munkásságukat. PIRITYI SÁNDORNÉ Pestszentlőrinc, Állami telep ISSZi. Erős ütemben folynak a Szabadság híd helyreállítási munkái Gerő Ernő közlekedésügyi miniszternek az a programja, hogy a Szabadság híd ez év augusztus 20-án átadható legyen a forgalomnak. A hídépítő mérnökök és munkások mindent elkövetnek, hogy ez sikerüljön. A közlekedésügyi minisztériumba eddig beérkezett jelentések szerint a Szabadság híd vasszerkezetének műhelygyártási munkái a MÁVAG-ban, a Ganz. gyárban és öt középgyárban tervszerűen folynak. A Ganz.gyár és a befüggesztett 46 méteres hídrész főtartóinak hajón való kiszállítása folyamatban van. A híd helyszíni munkáinál a jövő hónap elején az emelőállvány elbontása megkezdődhetik. A kocsipálya és a gyalogjáró burkolási munkájára eddig beérkezett ajánlatok a közeli napokban kerülnek elbírálásra. Elkészült a matolcsi Szamos-híd A Matolcs község közelében lévő vasúti és közúti Szamos-híd elkészült. Annak idején a németek és nyilasok ezt a hidat súlyosan megrongálták s így nehéz munkával lehetett csak helyreállítani. A híd egyenként 45 méteres rácsos vasszerkezetből és egy háromnyílású vasbeton szerkezetből áll. A híd megnyitása a vasúti forgalom szempontjából igen fontos, mert ezáltal Fehérgyarmaton át az országhatárig terjedő rész ismét bekapcsolódik a vasúti forgalomba. Ezenkívül az eddig elzárt vonalrészen 280 drb. jórészt futóképes vasúti kocsi van, némelyik értékes rakománnyal, amelyek most onnan kihozhatók lesznek. Az új hídon a vasúti forgalom júniusban indul meg. Uj Szó Idill 1946-ban A pénzespostás becsönget Vas Lászlóné budapesti lakos Székely Bertalan u. 5. szám alatti lakásába, hogy kézbesítsen egy vidékről utalványozott pénzösszeget a címzettnek: Vas Lászlónénak. A nevezett szél« személyazonosságának igazolására előveszi 13—14 darab különböző bizonyítványát, igazolványát, okmányát, s dokumentjét, majd — amikor a postás kinyilatkoztatja, hogy márpedig ő nem adja ki a pénzt, csak akkor, ha olyan igazolványt mutat, amelyikben részletes személyleírása is megtalálható — behívja a ház két lakóját, akik annál is inkább igazolják, hogy azonos a címzettel, ismerik, mert körülbelül 15 éve a házban lakik. A kézbesítő hajthatatlan. Fölényesen és cinikusan nevetgél a meddő erőlködéseken és nem hatja meg az sem, hogy a címzett figyelmezteti: hacsak egy félnapi késedelmet szenved a pénz kifizetése, úgy őt a rohamos inflációban máris nagy károsodás éri. — Majd meg tetszik kapni délután a főpostán — mondja kedélyeskedve a postás. No de nincs még veszve minden! — még egy igazolvány kerül elő. Egyik párt tagsági könyve. Pirosszínű ... — Erre meg pláne nem adom ki — mondja hősünk és — távozik. Tóvizi Jánosnak hívják. L— —^ 1946 május 30 csütörtök A MAGYAR HAJÓZÁS KÉRDÉSEI Mi van a Nyugatra került magyar hajókkal? A háború viharaiban, a nyilas és német rablás után elnéptelenedett Dunára lassan visszaköltözik az élet Ritkán ugyan, de már feltünedeznek a lomha vontatók és a berregő csavargőzösök 8 húzzák a megrakott uszályokat. A Szovjetunió által a magyar hajózás rendelkezésére bocsátott szovjet eredetű 28 hajó — magyar néven, magyar lobogó alatt, túlnyomórészt magyar személyzettel — már foglalkoztatva van, mind a bel-, mind a külföldi forgalomban. A »Béke«, »Haladás«, »Kelet«, »M—1«, »M—2«, összesen mintegy 2000 lóerőt képviselő hajók komoly segítséget jelentenek a magyar gazdasági életnek. Nézzük meg, hogy például e pillanatban mit szállítanak a hajók és az uszályok? Az egyik Újpesten, a Ganz hajógyárban hídalkatrészt rakodik a Szabadság-híd részére, ff egy hónappal ezelőtt a hídalkatrészek szállítása még nagyon komoly probléma lett volna. Egy másik uszály Mohácson kavicsot rakodik, a 601-es és a 602-es Budapesten fát rak ki (a 30—40 vagon!). A 701-es az Aldunán jár valahol, a 081-es Lábatlanon cementet rak be, a »Tank 71-es« Szőnyben olajat, egy másik rönkfát, a harmadik tűzifát... Lakos Pál MESzHARt-vezérigazgatóhelyettest kérdjük: — Személyhajózás terén van-e valami újság? — A METR éppen most hosszabbította meg a budapest—dunaföldvári vonalat Paksig. Sajnos, csak egészen kis csavargőzösök járnak, amelyek el voltak süllyesztve és nemrégiben emelték ki azokat. Budapest és Mohács között megszerveztük a darabáru-teherforgalmat. — Az oroszok által visszaadott hajókon kívül van-e hajó a Lénán? — Sajnos, nagyon kevés. Csupán csak azok, amelyek valamilyen hídba voltak beépítve és így véletlenül nem pusztították el a németek, vagy pedig azok, amelyeket a Tiszában süllyesztettek el és könnyebben voltak kiemelhetők. A magyar kormány az áruforgalom céljaira felhasználható minden hajózási egységét természetesen a MESZHART rendelkezésére bocsátotta. Mindez azonban — hangsúlyozzuk — nagyon-nagyon kevés. * Bizony kevés. É s itt van mindjárt a probléma másik része, illetve megoldása: a Nyugaton, amerikai megszállási övezetben lévő magyar hajók kérdése. Bár a magyar hajózás vezetői remélik, hogy ezek a hajók a Szovjetunió támogatásával rövidesen visszakerülnek jogos tulajdonosaikhoz és a magyar hajózás szolgálatába lesznek állíthatók, egy-két lényeges körülményt fel kell említenünk. Először is: a folyamhajózásban ismeretlen a zsákmányjog fogalma s így a magyar hajók semmiképpen sem tekinthetők hadi zsákmánynak. Másodszor: a hajók közül nagyon sok azért volt a Felső-Dunán, mert ott volt az útvonaluk, Bécs, Linz, Passisu vagy Regensburg volt az állandó tartózkodási helyük és nem úgy kerültek oda, hogy a nyilasok vagy németek oda »menekítették«. Az amerikai hatóságok hosszúhosszú hetekkel ezelőtt azt a közlést tették Magyarországnak, hogy az innen kiszállított javak közül az 1945 január 20-a — tehát a fegyverszüneti szerződés dátuma — után kivitteket nem tekinti hadizsákmánynak s azokat visszaszolgáltatja. Ezidáig ez nem történt meg. Pedig a hajózás terén nagyon sokat jelentene és a magyar gazdasági élet normalizálódása, a pénz stabilizációja szempontjából hallatlanul fontos volna. Ha ugyanis azt nézzük, milyen hajók kerültek Nyugatra 1945 január 20-a után, azt látjuk, hogy 25 darab nagyon értékes egységről van szó. Hogy csak párat említsünk, köztük van a »Szent Imre«, »Verecke«, »József főherceg«, »Tahi«, »Visegrád« nevű termesgőzös, az »51-es« számú új típusú nagy csavargőzös, a »Baross« nevű Diesel elektromotoros vontató, az »1-es« számú csavargőzös, kilenc vontatóhajó és nyolc darab uszály. A magyar hajózás mai helyzetében döntő jelentőségű volna ezek visszaadása. Eddig csak a Szovjetunió adta vissza a németektől zsákmányalként birtokába került 12 magyar hajót (a már említett 28 szovjet eredetű hajón kívül). Most az amerikaiakon van a sor. LÉVAI BÉLA Beküldött levél a Az »Uj Szón nemrég megírta, hogy magyar munkásszinjátszók komoly munkát végeztek és a munkáskultúra egyik legnagyobb eredményét érték el a »Hajrán bemutatásával. Kritikánkban külön hangsúlyoztuk, hogy a darabot játszó munkások teljesen átérezték a szovjet munkaversenyek forró ütemét és a szovjett dolgozók hatalmas munkakedvét. A szerkesztőségi posta most a következő levelet hozta: »Mi, magyar munkások, a Munkás Kultúrszövetség központi munkásszínjátszói, a »Hajrá« szereplői, nagy lelkesedéssel olvastuk az Új Szóban Vladimir Oldner elvtárs beszámolóját a szovjet fémmunkások fogadalmáról, az új sztálini ötéves tervnek határidő előtti teljesítéséért. Ugyancsak az Új Szóból tudjuk, hogy a szovjet újjáépítésének jegyében az egész országban lázas iramú munka, bámulatos eredményeket hozó szocialista verseny folyik. Egy évvel ezelőtt kezdtük el a Valentin Katajev regényéből, Darvas Szilárd által színpadra írt »Hajrá« próbáit. Eleinte csupán azért tanultuk a darabot, hogy a magyar munkáskultúrát szolgáljuk, később azonban a próbák alatt lassan beleéltük magunkat szerepünkbe és együtt éreztünk, gondolkoztunk már a »Hajrá« ifjúmunkásaival, akik lobogó szenvedéllyel versenyeznek, ki tud többet termelni. Azóta is jelmondatunkká vált egy mondat, amit Moszja, a »Hajrá« egyik ifjúmunkása mond: »Hazám legjobb munkása akarok lenni!« Hazánk legjobb munkásai akarunk lenni! Ezt nemcsak a színpadon valljuk, hanem munkahelyünkön is. Nem akarunk a szovjet munkások hazaszeretete mögött elmaradni. A szovjet munkás tudja, hogy a sztálini új ötéves terv idő előtti megvalósítása a hazája békés fejlődését és saját életének javulását szolgálja. Saját hazánk újjáépítésében mi, magyar munkások sem akarunk elmaradni. Fokozni akarjuk munkánkat, hogy országunk minél gyorsabban tehesse meg azt az utat, mely a teljes újjáépítéshez, minden dolgozó jólétéhez vezet. Vegyünk i^ldát a »Hajrá« ifjúmunkásairól és a szovjet dolgozók mostani hatalmas termelőversenyéről. Termeljünk többet az zottnál! Dolgozzunk olyan előiránydéssel és kemény akarattal, lelkes,mint a Szovjet dolgozói, hazánkért, önmagunkért, a demokratikus Magyarországért, a dolgozók boldog és szabad hazájáért! Hajrá! Éljen a munkaverseny! Hornyák Lipót, Arnold Henrik, Jáger Károly, István János, Ruttkay Ottó, Lulács János, Janda Emil, Verebes Ferenc, Bártfay Zoltán, Földes Károly, Bak István, Naszódi György, Mátrai József, Takács István, Surányi Lívia, Varga Irén, Horváth Erzsébet, Szendrő Ferenc és a _ Ganz Hajógyár, a Szikra Lapkiadóvállalat, a X. ker. valamint a Magyar MKP I. körzete, Optikai Művek Ifjúmunkásai.« * A fenti levélből látható, hogy a »Hajrá« szereplőgárdája ebben szovjet munkaversenyeken bemutató a színműben nemcsak a művészi szépséget fedezte fel, hanem meglátta és megjátszotta a szovjet dolgozók hatalmas igyekezetét az ország újjáépítésére és ezen túlmenőleg ez a magyar munkásokból álló együttes meglátta a színműben a követendő t példát is. Felhívásuk a szovjet példa követésére és a munkaversenyek rendezésére mutatja, hogy a dolgozók mindenütt népük javát akarják szolgálni.