Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

1972. május 14. A NAP kel — Bratislava: 4.08, nyugszik: 19.28 óra­kor. Košice: 3.52, nyug­szik: 19.12 órakor. A HOLD kel: 4.34, nyugszik: 21.27 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONT­JUK BONIFÁC nevű kedves olvasóinkat ■ 1727-ben született THO­MAS GAINSBOROUGH angol festő, a Királyi Képzőművé­szeti Főiskola alapító tagja, a 19. sz. egyik nagy angol tájképfestője (f 1788). ■ 1827 ben született JEAN BAP­TISTE CARPEAUX francia szobrász, festő és rézkarco­ló ( + 1875). ■ 1912 ben szü­­letett HEGEDŰS GÉZA ma­gyar író, újságíró, drama­turg, irodalomtörténész. ■ 1912-ben halt meg AUGUST STRINDBERG svéd író, drá­maíró (szül.: 1849). ■ 1921- ben ezen a napon kezdődött Csehszlovákia Kommunista Pártja alakuló gyűlése. A következő tartalmából Eszmék harca korunkban T. Tyimofejev cikke (3. oldal) Marxizmus és személyiségelmélet Kovács Győző cikke Lucien Séve új könyvéről (8. oldal) A szemölcs Kavabata Jaszunari elbeszélése (10—11. oldal) Az emberek döntenek cél­jaik eléréséről Gál László cikke (12. oldal) A káderek és a kádermunka Mihály Géza cikke (12—13. oldal) 52 nemzetiség városa Jevgenyij Dvornyikov rudniji riportja (14. oldal) Ulsteri kénlőjelek Protics Jolán cikke (15. oldal) ... és nehéznek találtatott (Folytatás az 1. oldalról) biztosítását. Azért is, hogy megértették és magukévá tették azokat az igénoyes feladatokat, amelyeket Csehszlovákia Kom­munista Pártjának XIV. kongresszusa jelölt ki egész népünk, tehát a mezőgazdaság elé is­. Ezek a dicsérő szavak nem érdemtelenül hangzottak el. Egyrészt szólt az eltelt két évtized áldozatkész munkájának, másrészt annak a példás helytállásnak, amelyet szövetkezeti parasztságunk döntő többsége hatvannyolcban és a további években tanúsított. Nem igaz az, hogy az álhazafiak, az em­berarcú szocializmus szószólói a mezőgazdaság szakaszán nem próbálkoztak. Csakhogy a gyalázkodó hadjárat, amelyet a szö­vetkezeti mozgalom úttörői ellen indítottak, többnyire süket fülekre talált. Amikor a szövetkezeti gazdálkodás életképte­lenségének hangoztatásával hozakodtak elő, megmosolyogták őket. Ellenfeleink megpróbálkoztak a munkás-paraszt szövet­ség — mint a szocialista állam osztályhatalma — alapjának megbontásával, követelték a kisajátított nagybirtokosok és egyéb falusi osztályidegen elemek anyagi kártalanítását. El­hangzottak olyan követelések is, hogy vissza kell állítani a magángazdálkodást és azt előnybe helyezni a szövetkezetek­kel szemben, gyengíteni a tervszerű gazdálkodást, a szövet­kezetek vezetőségéből eltávolítani a kommunistákat. A föld­művesek döntő többségének szilárd helytállása következtében ezek a törekvések hajótörést szenvedtek. A mérlegelés közepette azonban nem szabad egy dologról megfeledkeznünk. Nem jutnánk messzire, ha a dicsérgetések­­nél maradnánk, ha nem látnánk azokat a pontokat, ahol sür­gősen javítanunk kell a dolgok menetén. A globális számok, adatok mögött még sok fogyatékosság rejlik. Rossz gazdák lennénk, ha ezeket figyelmen kívül hagynánk. A feladatokat, amelyeket pártunk XIV. kongresszusa a mezőgazdaság elé tűzött, ismerjük. Ha sikeresen teljesíteni akarjuk — márpedig ehhez nem fér kétség — át kell térnünk az iparszerű mező­­gazdasági termelésre. Az út, az eszköz ehhez mindenekelőtt a termelés ésszerű központosítása és szakosítása. Hogy mi­lyen óriási tartalékokkal rendelkezünk még, azt a gyakorlati élet bizonyítja. Ha egy kicsit szétnézünk egyes szövetkezetek portáján, azt látjuk, hogy még az azonos feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetekben, illetve állami gazdaságokban is nagyok a gazdasági eredmények közötti különbségek. Szép számmal vannak kiemelkedő mezőgazdasági üzemeink, van­nak közepes eredményekkel gazdálkodók, de akadnak olyanok is, amelyek — viszonylag — még alacsony gazdál­kodási színvonalat érnek el. Ha ezeket az utóbbiakat sikerül­ne a közepesek színvonalára emelnünk — a szakemberek szá­mítása szerint — 3,5 milliárd korona értékű mezőgazdasági többlettermékhez jutnánk. Ez nagy követelmény? Igen, de nem megvalósíthatatlan. Ehhez azonban az szükséges, hogy a jövőre nézve — ez a szövetkezeti kongresszus határozataiból is kitűnik — akárcsak népgazdaságunk más ágazatában, a mezőgazdaságban is ál­landó munkamódszerré kell válnia a haladó módszerek, a tu­domány, a technika vívmányainak, a gyakorlatban való ér­vényesítéséért folytatott harcnak. Nem támogathatjuk a kon­­zervatizmust, a maradiságot, a becsületes munkát helyettesí­teni akaró „ügyeskedéseket“. Már eddig is megtanultuk, hogy tartós és jelentős eredményeket csakis előre megfontolt, cél­tudatos munkával érhetünk el. Ezt az alapvető igazságot a jövőben se tévesszük szem elől. SZARKA ISTVÁN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Porter manővere A Kléber-i sugárúton ismét megszakadtak a Vietnammal fog­lalkozó négyoldalú tárgyalások. Porter, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője — nyilván a Fehér Házból érkező utasításra — olyan nyilatkozatot tett, amely elfogadhatatlan a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány küldöttsége számára. Kétségtelen ugyanis, hogy abban az időszakban, amikor a DNFF harci alakulatai teljes fegyverzetben és jól átgondolt stratégiai ter­vet követve vonulnak Hité, a volt császári főváros felé, sem a VDK, sem a DIFK nem­ hajlandó alapjában véve megalázó fegyverletételt és visszavonulást követelő feltételek elfogadá­sára. Porter manőverének hátterében Henry Kissinger párizsi lá­togatása áll, aki találkozott Le Duc Thoval, a VDK küldött­ségének magas rangú különtanácsadójával. Mindeddig nem tudhatni, milyen eszmecsere zajlott le Nixon elnök nemzet­biztonsági tanácsadója és a VDK képviselője között. Tény azonban, ezt a megbeszélést követően került sor a vietnami békekonferencia ismételt felfüggesztésére és a vietnami há­ború eszkalációjára általában. Köztudomású, hogy az Egye­sült Államok éppen ezekben a napokban döntött róla: szük­ség esetén beveti Dél-Vietnamban a tengerészgyalogság ala­kulatait is. Abrams tábornok immár utasítást kapott arra vonatkozólag, hogy amennyiben ezt az amerikai érdekek szük­ségessé tennék, vesse be a tengerészgyalogságot. Ez egyúttal annyit jelent, hogy Washington felújítaná szárazföldi katonai akcióit a vietnami szabadságharcosok ellen. Felfigyeltető momentum, hogy az utóbbi hetekben a 7. amerikai flotta legénysége mintegy 30—40 ezer fővel szaporodott, így tehát, amíg Nixon elnök egyrészt a csapatkivonási harmonogram betartását hangsúlyozza, másrészt mindent megtesz annak ér­dekében, hogy növelje az Indokína térségében állomásozó amerikai haderő tűzerejét és ütőképességét. Felvetődik természetesen a kérdés, vajon Nixon elnök moszk­vai látogatása előtt és nem utolsósorban pekingi vizitjét követően, mennyiben hatékony ez a politikai vonalvezetés, amely a vietnami háború történetében tulajdonképpen az eszkaláció mélypontját eredményezi. A párizsi béketárgyalá­sok másfélszáz ülése tudniillik nem volt elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok és a saigoni bábrezsim képviselői elfogadható tárgyalási alapot dolgozzanak ki, illetve tegye­nek le a párizsi tárgyalóterem asztalára. Ezzel szemben a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kezdeményezésével, a legutóbbi hétpontos javaslattal messzemenő toleranciát bizo­nyított, ám ugyanakkor elvszerűen lépett fel partnereivel szemben. Nem áll szándékunkban, hogy apró részletességgel ismételgessük, milyen előnyök származnak Nixon adminiszt­rációja számára a DIFK legutóbbi béketervezetéből. Tény viszont, hogy sem a dél-vietnami felszabadítási mozgalom, sem a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége nem egyezhet bele egy olyan saigoni rendezési kísérletbe, amelyet a Thieu-rezsim segédletével szeretnének megvalósítani. Jogos kérdés, vajon egyáltalán van-e perspektívája a pá­rizsi négyes értekezletnek, egyáltalán érdemes-e időt veszte­getni az állítólagos washingtoni rendezési javaslatokra. Nos, a jelenlegi körülmények között aligha, hiszen a konstruktív tárgyalások megkezdéséhez mindenekelőtt Nixon Ázsia-politi­­kájának teljes és elvszerű felülvizsgálatára lenne szükség. Ez pedig, úgy tűnik, egy ideig még várat magára!... (p) A HET KEPERBEN Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 27. évfordulója alkalmából a fasizmus ellen vívott harcban való aktív részvételért „Az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. éve" jubileumi emlékérmet adományozta politikai és közéletünk vezető képviselőinek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Az emlékérmeket M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja nyújtotta át. ( ČSTK felvétele) Hazánk felszabadulása alkalmából Vyšné Nemeckén csehszlo­vák-szovjet barátsági nagygyűlést szerveztek, amelyen több mint 5000-en vettek részt. A kelet-szlovákiai kerület küldött­­ségét Ján Piro, a kerületi pártbizottság vezető titkára , a kárpát-ukrajnai terület küldöttségét J. V. Ilnyickij, a területi pártbizottság első titkára vezette. (ČSTK felvétele) Haiphong bombázása mérhetetlen szenvedéseket okozott a vá­­ros lakosságának. A világ közvéleménye megbotránkozással vette tudomásul az amerikai agresszorok újabb gaztettét. (CSTK—VTK J’ E heti karikatúránk KÖZÖS CÉL ÉRDEKÉBEN (Vologyin rajza) mmmtm 'BNc/a •-a '53

Next