Új Szó, 1972. május (25. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
1972. május 14. A NAP kel — Bratislava: 4.08, nyugszik: 19.28 órakor. Košice: 3.52, nyugszik: 19.12 órakor. A HOLD kel: 4.34, nyugszik: 21.27 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONTJUK BONIFÁC nevű kedves olvasóinkat ■ 1727-ben született THOMAS GAINSBOROUGH angol festő, a Királyi Képzőművészeti Főiskola alapító tagja, a 19. sz. egyik nagy angol tájképfestője (f 1788). ■ 1827 ben született JEAN BAPTISTE CARPEAUX francia szobrász, festő és rézkarcoló ( + 1875). ■ 1912 ben született HEGEDŰS GÉZA magyar író, újságíró, dramaturg, irodalomtörténész. ■ 1912-ben halt meg AUGUST STRINDBERG svéd író, drámaíró (szül.: 1849). ■ 1921- ben ezen a napon kezdődött Csehszlovákia Kommunista Pártja alakuló gyűlése. A következő tartalmából Eszmék harca korunkban T. Tyimofejev cikke (3. oldal) Marxizmus és személyiségelmélet Kovács Győző cikke Lucien Séve új könyvéről (8. oldal) A szemölcs Kavabata Jaszunari elbeszélése (10—11. oldal) Az emberek döntenek céljaik eléréséről Gál László cikke (12. oldal) A káderek és a kádermunka Mihály Géza cikke (12—13. oldal) 52 nemzetiség városa Jevgenyij Dvornyikov rudniji riportja (14. oldal) Ulsteri kénlőjelek Protics Jolán cikke (15. oldal) ... és nehéznek találtatott (Folytatás az 1. oldalról) biztosítását. Azért is, hogy megértették és magukévá tették azokat az igénoyes feladatokat, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa jelölt ki egész népünk, tehát a mezőgazdaság elé is. Ezek a dicsérő szavak nem érdemtelenül hangzottak el. Egyrészt szólt az eltelt két évtized áldozatkész munkájának, másrészt annak a példás helytállásnak, amelyet szövetkezeti parasztságunk döntő többsége hatvannyolcban és a további években tanúsított. Nem igaz az, hogy az álhazafiak, az emberarcú szocializmus szószólói a mezőgazdaság szakaszán nem próbálkoztak. Csakhogy a gyalázkodó hadjárat, amelyet a szövetkezeti mozgalom úttörői ellen indítottak, többnyire süket fülekre talált. Amikor a szövetkezeti gazdálkodás életképtelenségének hangoztatásával hozakodtak elő, megmosolyogták őket. Ellenfeleink megpróbálkoztak a munkás-paraszt szövetség — mint a szocialista állam osztályhatalma — alapjának megbontásával, követelték a kisajátított nagybirtokosok és egyéb falusi osztályidegen elemek anyagi kártalanítását. Elhangzottak olyan követelések is, hogy vissza kell állítani a magángazdálkodást és azt előnybe helyezni a szövetkezetekkel szemben, gyengíteni a tervszerű gazdálkodást, a szövetkezetek vezetőségéből eltávolítani a kommunistákat. A földművesek döntő többségének szilárd helytállása következtében ezek a törekvések hajótörést szenvedtek. A mérlegelés közepette azonban nem szabad egy dologról megfeledkeznünk. Nem jutnánk messzire, ha a dicsérgetéseknél maradnánk, ha nem látnánk azokat a pontokat, ahol sürgősen javítanunk kell a dolgok menetén. A globális számok, adatok mögött még sok fogyatékosság rejlik. Rossz gazdák lennénk, ha ezeket figyelmen kívül hagynánk. A feladatokat, amelyeket pártunk XIV. kongresszusa a mezőgazdaság elé tűzött, ismerjük. Ha sikeresen teljesíteni akarjuk — márpedig ehhez nem fér kétség — át kell térnünk az iparszerű mezőgazdasági termelésre. Az út, az eszköz ehhez mindenekelőtt a termelés ésszerű központosítása és szakosítása. Hogy milyen óriási tartalékokkal rendelkezünk még, azt a gyakorlati élet bizonyítja. Ha egy kicsit szétnézünk egyes szövetkezetek portáján, azt látjuk, hogy még az azonos feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetekben, illetve állami gazdaságokban is nagyok a gazdasági eredmények közötti különbségek. Szép számmal vannak kiemelkedő mezőgazdasági üzemeink, vannak közepes eredményekkel gazdálkodók, de akadnak olyanok is, amelyek — viszonylag — még alacsony gazdálkodási színvonalat érnek el. Ha ezeket az utóbbiakat sikerülne a közepesek színvonalára emelnünk — a szakemberek számítása szerint — 3,5 milliárd korona értékű mezőgazdasági többlettermékhez jutnánk. Ez nagy követelmény? Igen, de nem megvalósíthatatlan. Ehhez azonban az szükséges, hogy a jövőre nézve — ez a szövetkezeti kongresszus határozataiból is kitűnik — akárcsak népgazdaságunk más ágazatában, a mezőgazdaságban is állandó munkamódszerré kell válnia a haladó módszerek, a tudomány, a technika vívmányainak, a gyakorlatban való érvényesítéséért folytatott harcnak. Nem támogathatjuk a konzervatizmust, a maradiságot, a becsületes munkát helyettesíteni akaró „ügyeskedéseket“. Már eddig is megtanultuk, hogy tartós és jelentős eredményeket csakis előre megfontolt, céltudatos munkával érhetünk el. Ezt az alapvető igazságot a jövőben se tévesszük szem elől. SZARKA ISTVÁN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Porter manővere A Kléber-i sugárúton ismét megszakadtak a Vietnammal foglalkozó négyoldalú tárgyalások. Porter, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője — nyilván a Fehér Házból érkező utasításra — olyan nyilatkozatot tett, amely elfogadhatatlan a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége számára. Kétségtelen ugyanis, hogy abban az időszakban, amikor a DNFF harci alakulatai teljes fegyverzetben és jól átgondolt stratégiai tervet követve vonulnak Hité, a volt császári főváros felé, sem a VDK, sem a DIFK nem hajlandó alapjában véve megalázó fegyverletételt és visszavonulást követelő feltételek elfogadására. Porter manőverének hátterében Henry Kissinger párizsi látogatása áll, aki találkozott Le Duc Thoval, a VDK küldöttségének magas rangú különtanácsadójával. Mindeddig nem tudhatni, milyen eszmecsere zajlott le Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és a VDK képviselője között. Tény azonban, ezt a megbeszélést követően került sor a vietnami békekonferencia ismételt felfüggesztésére és a vietnami háború eszkalációjára általában. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok éppen ezekben a napokban döntött róla: szükség esetén beveti Dél-Vietnamban a tengerészgyalogság alakulatait is. Abrams tábornok immár utasítást kapott arra vonatkozólag, hogy amennyiben ezt az amerikai érdekek szükségessé tennék, vesse be a tengerészgyalogságot. Ez egyúttal annyit jelent, hogy Washington felújítaná szárazföldi katonai akcióit a vietnami szabadságharcosok ellen. Felfigyeltető momentum, hogy az utóbbi hetekben a 7. amerikai flotta legénysége mintegy 30—40 ezer fővel szaporodott, így tehát, amíg Nixon elnök egyrészt a csapatkivonási harmonogram betartását hangsúlyozza, másrészt mindent megtesz annak érdekében, hogy növelje az Indokína térségében állomásozó amerikai haderő tűzerejét és ütőképességét. Felvetődik természetesen a kérdés, vajon Nixon elnök moszkvai látogatása előtt és nem utolsósorban pekingi vizitjét követően, mennyiben hatékony ez a politikai vonalvezetés, amely a vietnami háború történetében tulajdonképpen az eszkaláció mélypontját eredményezi. A párizsi béketárgyalások másfélszáz ülése tudniillik nem volt elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok és a saigoni bábrezsim képviselői elfogadható tárgyalási alapot dolgozzanak ki, illetve tegyenek le a párizsi tárgyalóterem asztalára. Ezzel szemben a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kezdeményezésével, a legutóbbi hétpontos javaslattal messzemenő toleranciát bizonyított, ám ugyanakkor elvszerűen lépett fel partnereivel szemben. Nem áll szándékunkban, hogy apró részletességgel ismételgessük, milyen előnyök származnak Nixon adminisztrációja számára a DIFK legutóbbi béketervezetéből. Tény viszont, hogy sem a dél-vietnami felszabadítási mozgalom, sem a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége nem egyezhet bele egy olyan saigoni rendezési kísérletbe, amelyet a Thieu-rezsim segédletével szeretnének megvalósítani. Jogos kérdés, vajon egyáltalán van-e perspektívája a párizsi négyes értekezletnek, egyáltalán érdemes-e időt vesztegetni az állítólagos washingtoni rendezési javaslatokra. Nos, a jelenlegi körülmények között aligha, hiszen a konstruktív tárgyalások megkezdéséhez mindenekelőtt Nixon Ázsia-politikájának teljes és elvszerű felülvizsgálatára lenne szükség. Ez pedig, úgy tűnik, egy ideig még várat magára!... (p) A HET KEPERBEN Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 27. évfordulója alkalmából a fasizmus ellen vívott harcban való aktív részvételért „Az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. éve" jubileumi emlékérmet adományozta politikai és közéletünk vezető képviselőinek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. Az emlékérmeket M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja nyújtotta át. ( ČSTK felvétele) Hazánk felszabadulása alkalmából Vyšné Nemeckén csehszlovák-szovjet barátsági nagygyűlést szerveztek, amelyen több mint 5000-en vettek részt. A kelet-szlovákiai kerület küldöttségét Ján Piro, a kerületi pártbizottság vezető titkára , a kárpát-ukrajnai terület küldöttségét J. V. Ilnyickij, a területi pártbizottság első titkára vezette. (ČSTK felvétele) Haiphong bombázása mérhetetlen szenvedéseket okozott a város lakosságának. A világ közvéleménye megbotránkozással vette tudomásul az amerikai agresszorok újabb gaztettét. (CSTK—VTK J’ E heti karikatúránk KÖZÖS CÉL ÉRDEKÉBEN (Vologyin rajza) mmmtm 'BNc/a •-a '53