Új Szó, 2008. március (61. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-12 / 61. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. A MÁRCIUS 12. Oszt-Veszt 27 A peredi obeliszket eredetileg a történelmi magyar címer ékesítette, a kommunista hatalomátvétel után eltávolíttatták, és a helyére ötágú szovjet csillag került Szobrok élete és utóélete Tegyük a szívünkre a kezünket (a kokárda fölé): az 1848/49-hez kapcsolódó szobrok közül először valószínűleg jeles történelmi személyiségek impozáns méretű alakja rémlik fel. A szabadságharc költőjének figurája Pozsonyban - hol karddal, hol anélkül, hol PETŐFI, hol PEDOFIL felirattal. Komárom oroszlánja, Klapka György. És persze Jókai. Újabban Kossuth Rozsnyón. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Három a magyar igazság - mondhatnánk el a rozsnyói Kossuth-szoborral kapcsolatban is. A szobrot ugyanis 2004 februárjában állították fel harmadszor, időközben persze kétszer le is döntötték. Mindhárom szoboravatásban volt valami közös: a rozsnyói magyarság eufóriája. Ám egyik esemény sem osztotta meg annyira a közvéleményt, mint az utolsó felállítás. A 90-es évek elejétől hevesen tiltakoztak a helyi szlovák pártok és szervezetek, s a város már akkor sem vállalta, hogy valamelyik központi köztéren helyezze el a szobrot. 2004-ben aztán a kormány alelnökének tartalékalapjából meglett az anyagi fedezet, s a hirtelen jött adomány hatására sürgősen eldöntötték a szobor helyét, amely a múzeum épülete mellett jelöltetett meg. Idejárnak azóta is a rozsnyói magyarok koszorúzni nemzeti ünnepeink alkalmából másnap pedig eljárnak a radikálisok vagy vandálok: szétszórni a koszorúkat. Ez is hozzátartozik a szobor utóéletéhez. Kossuth titkos talapzata Ma a rozsnyói az egyetlen egész alakos Kossuth-szobor a Felvidéken, de Érsekújvárnak is volt egyszer Kossuth Lajosa. A szobrot 1906-ban állították fel a mai kultúrház előtti téren. 1919-ben ledöntötték, a Czuczor-szoborral együtt. Kossuth bronz mását valószínűleg beolvasztották, de a talapzat sokáig a helyén maradt. 1946- ban szállították ki a Szent József temetőbe, ott feküdt ledöntve 1968- ig, innen állítólag egy hulladékgyűjtő udvarba került. Hogy legendákra, mítoszokra nagy szükségünk van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egykor lerombolt, a városon szégyenteljesen végigvonszolt alkotást siratók máig azzal a gondolattal vigasztalódnak, hogy legalább a talapzata létezik. Jeles érsekújvári helytörténészek, Szabó László és Strba Sándor állítják, hogy a talapzat sorsa 1968-tól követhetetlen. A temető fenyőfái között azonban mégiscsak áll egy posztamens - állítólag az 1919-es harcokban elesett csehszlovák katonák emlékére felállított hősi emlékmű jeltelen maradványa. Sokan március idusán itt gyújtanak mécsest. Számukra az a kő a megtalált Kossuth-talapzat. Csaták emlékezete, korok lenyomata A lévai járásban az 1848-49-es szabadságharc legjelentősebb emlékművei Nagysahón és Léván találhatóak, természetesen a tavaszi hadjárat egyik legdiadalmasabb és egyben legvéresebb ütközetének az 1849. április 19-én lezajlott nagysahói csatának állítanak emléket. Nagysahóban fokozatosan alakult ki az a hagyomány, hogy központi, nagy március 15-i ünnepséget nem rendez a község, itt az április 19-éhez legközelebbi vasárnapon emlékeznek a dicsőséges időkre. A 132 éve felállított 9,5 méter magas gránitoszlop közelében nincsenek sírok, a református temetőben tömegsírban fekszenek az elesett honvédek. A közös sírhely fölött elhelyezett kőnél csak a rendszerváltás óta rója le kegyeletét az utókor. Addig is tudtak róla az emberek, de nem beszéltek róla. 1989 után kiirtották a bokrokat, azóta olvasható a felirat: „1849. április 19-én elvérzett dicső honvédek itt nyugosznak e kő alatt egy közös sírban. íme így becsüli meg a hálás utókor azoknak az emlékét, akik a hazaszeretettel lángoló szívvel áldozták fel egykori fiatal életüket a nemzet alkotmányáért. A kegyelet és emlékezés virágai sohasem hervadnak el sírjuk felett, mert mindig friss harmattal öntözi azt a nemzet hálája. Áldás, békesség poraikra. E sírkövet áhítatta Vida János 1910 ik évében”. A Mátyusföldön régi hagyomány, hogy a központi megemlékezésen, az 1849 júniusi (vesztes) peredi csata emlékművénél a Galántai és a Vágselyei járás szinte minden társadalmi és politikai szervezetének képviselői elhelyezik koszorújukat. Az obeliszket 20 esztendővel a szabadságharc után állították a Pozsonyi Honvédegylet jóvoltából. Eredetileg a történelmi magyar címer ékesítette, a kommunista hatalomátvételt követően azonban ezt eltávolíttatták, és a helyére ötágú szovjet csillag került. Aztán a bársonyos forradalom után az idegen hatalom jelképe is eltűnt. Tíz évvel később a helyi önkormányzat újból magyar címert és babérkoszorút helyeztetett az obeliszkre. Tíz évet sem ért meg. Két éve a megemlékező ünnepség másnapján a bronz babérkoszorút egyszerűen lefűrészelték ismeretlen tettesek. Hogy kik, máig nem derült ki. Talán kevésbé ismert tény, hogy a csallóközi Nyárasd mellett 1849-ben két csata is zajlott - a januárit megnyertük, a júniusit elvesztettük. A második csatában elesett magyar honvédek tiszteletére a millennium évében a katolikus temetőben áhlítottak emlékművet, amely egyébként egy további történelmi sorsforduló, lenyomatát is magán viseli. Alsó részén egy 1938-ból származó felirat olvasható: „a 20 éves cseh rabság alól való felszabadulásunk emlékére”. A község polgármestere, Bacsó László szerint a szöveg probléma nélkül átvészelte az elmúlt évtizedeket: egyszerűen úgy körbenőtte a növényzet, hogy nem volt látható. Ma bárki megtekintheti. Nyárasd különlegessége azonban a falu szélén álló emlékmű: magas oszlop tetején nyugati irányba tekintő sasmadár, karmai között koszorú. Egyedi a maga nemében: báró Gustav von Geramb császári alezredes emlékére állíttatta a családja a kiegyezés körül. Az alezredest a januári csatában találta el egy ágyúgolyó. Az emlékmű eredetileg a falutól kissé távolabb, a határban állt. 1989-ben a felújításával együtt áthelyezték, mivel zavarta a mezőgazdasági munkagépeket... Vak Béla megkoszorúzása Az ország keleti szegletében, a bodrogközi és Ung-vidéki településeknek egy-két kivételtől eltekintve nincsenek olyan köztéri szobraik, amelyek az 1848/49-es magyar szabadságharcnak állítanak emléket. Az ünnep alkalmából azonban koszorúzásokat szinte mindenütt tartanak. A Nagykapostól alig néhány kilométerre fekvő Vaján községben például az utóbbi években március 15-én rendszeresen megkoszorúzzák II. (Vak) Béla király szobrát. Az esemény egyrészt megható, hisz a közösség tagjai példamutatóan ápolják hagyományaikat, és nem feledkeznek meg a magyar történelem jeles ünnepeiről, másrészt viszont bizarr, hisz az Árpád-házi uralkodó 1131-ben lépett trónra, s az nem tűnik valószínűnek, hogy cselekedetei kapcsolatba hozhatók a 717 évvel halála után kirobbant magyar szabadságharc történéseivel. (kor, száz, fm, glas, leczo) Nyárasd osztrák sasa nyugat felé tekint (Lakatos Krisztina felvétele) A peredi emlékművet 20 évvel a szabadságharc után a Pozsonyi Honvédegylet állíttatta (Szőcs Hajnalka felvétele) Kossuth Rozsnyón - hirtelen adományból hirtelen helyen (Kovács Ágnes felvétele) Hushegyi Gábor esztéta, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munkatársa Végéhez közeledik a múzeum kutatása, melynek során a Szlovákiában található, magyar vonatkozású köztéri alkotásokat térképezik fel. A vizsgált területen belül mennyire markáns vonalat képviselnek az 1848/49-es emlékek? Meglepően sok ilyen emlékmű van, és nem csak a ma magyarlakta vidékeken. Sok 19. századi alkotás túlélte az impériumváltást, majd később a rendszerváltásokat. Ebbe a csoportba tartoznak például a klasszikus obeliszkek, amelyeket általában a nagy csaták helyszínén állítottak Pereden, Nagysallón, Branyiszkónál. Kutatásunk tárgyát a közterekre helyezett szobrok, emlékművek, emléktáblák képezték, de az 1848/49-es emlékhelyek száma ennél jóval nagyobb: ismert, azonosított honvédsírból közel 200 van. Túl a kortársak és a közvetlen utókor kegyeletén, a 20. század hogyan viszonyult a témához? A két világháború közötti időszak nagyon érdekes: a csehszlovákiai köztéri szobrászatnak nem volt olyan elementáris területfoglalási kedve, mint például a korabeli magyarországi szobrászatnak. Gondoljunk csak az 1937-ben felállított komáromi Jókai-szoborra, amelyre hosszú évekig készült a komáromi és az egész szlovenszkói magyarság. A tematikát tekintve a múlt század első felét egyébként a különböző kultuszok jellemzik: a Jókai-, a Petőfi-, a Széchenyi- vagy a Kossuth-kultusz. Az impériumváltás előtt készült pozsonyi Petőfi-szobor és a rozsnyói Kossuth-szobor művészi szempontból mind a mai napig a legjelentősebb köztéri alkotásunk, a maga történetével együtt. A második világháború utáni korszakot jól szemléltethetjük a Petőfi-szobor sorsán keresztül: ’21-ben távolították el az eredeti helyéről, de Pozsonyban már ’55-ben döntés született, hogy visszakerülhet a közterekre, a következő évben valóban felállították Ligetfalun, ’73-tól pedig rendszeres megemlékezések helyszínévé válik. A kommunista blokk országaiban ilyen módon is igyekeztek egyfajta nemzeti színezetű gesztust tenni egymás, illetve Szlovákiában az itt élő magyarok felé. Az a benyomásunk, a rendszerváltás óta nem telt el hét szoboravatás, kopjafa-leleplezés nélkül. A negyvennyolcas hagyomány milyen formában él tovább? A felújított, áthelyezett, újrateremtett szobrokhoz új alkotások csatlakoztak. Például olyan „általános” emlékművek, amelyek nem konkrét hadi eseményhez, helyhez, személyhez kapcsolódnak, hanem általában a szabadságharcnak állítanak emléket, gondolhatunk itt Dunaszerdahelyre. Erősödött a Széchenyi-kultusz - emléktáblát kapott Ipolyságon és Komáromban, de Hetényben szobra is van. Akadnak igazi rálátások, Szőgyénben, a magán középiskola udvarán Görgeynek állítottak szobrot. A kopjafák nem tartoztak a szorosan vett kutatási területünkhöz, de érdekes az utóéletük. Általában, de nem kizárólag kisebb közösségek állítják őket, és csaknem minden közösségi ünnepet hozzájuk kapcsolnak: egyszerre jelentik március 15-ét, az aradi vértanúk emléknapját, augusztus 20-át... Egyébként izgalmas és tanulságos annak vizsgálata, hogyan „használja” őket a közösség, vagy milyen beszédek hangzottak el mellettük. Azt hiszem, többet árulnak el rólunk, állítókról, mint a történelmi eseményekről. (as) VÁLASZOL Jövő heti számunk témája a húsvét. (A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina)