Uj Világ, 1948. június (1. évfolyam, 1-7. szám)
1948-05-14 / 1. szám
I. évfolyam 1. .szám Ára 1 forint 1948 május 14. ÚJVILÁG Indulunk Irta: KARSAI GÉZA Indulunk, — Sztálinnak a magyarszovjet barátságról mondott beszéde szellemében. Sztálin mondotta: igenis „lehetséges igazi barátság olyan nagyhatalom, mint a Szovjetunió és olyan kis állam, mint Magyarország között. És ha mi barátságról beszélünk, mi azt komolyan vesszük. Mi azt értjük alatta, hogy készek vagyunk áldozatokat is hozni ezért a barátságért, ha valaki meg akarná zavarni . . .“ Indulunk azzal a célkitűzéssel, amelyet Tildy Zoltán köztársasági elnök jelölt meg, amikor a magyar szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásakor ezt mondotta: „Tudjuk, hogy az az út, amelyre léptünk, a helyes út. Fontos, hogy ezt tudjuk és hogy egyre inkább meggyőződésünkké váljék. Láttuk, hogy lehetséges a barátság nagy és kis nemzetek között az egyenlőség alapján . . A magyar nép teljesen átérzi és átérzi a Szovjetunió vele szemben tanúsított nagylelkű magatartásának jelentőségét ... A hatalmas Szovjetuniónak baráti lépésére a magyar dolgozó bajtársi hűséggel és odaadással felel nagy szövetségesének. Ez az óhaj tölti el a magyar köztársaság valamennyi vezetőjét is, azzal az elszánt akarattal, hogy tovább erősítsék a baráti és jószomszédi kapcsolatokat a nagy szomszéddal, a Szovjetunióval.“ Nyilvánvaló tehát: a szocialista nagyhatalommal való barátság az állami függetlenségnek és a békének legnagyobb biztosítéka. Ennek a barátságnak az ápolása és elmélyítése az ÚJ VILÁG legfőbb feladata és célja. Igazi barátság azonban csak akkor jön létre és csak akkor mélyül, ha a barátok jól és egyre jobban ismerik egymást. A felszabadulás óta, három és fél év alatt a magyar nép már meggyőződött arról, hogy hazugság és rágalom volt mindaz, amit a Horthy-kormányzat szócsövei 25 éven át a Szovjetunióról mondtak és írtak. A magyar nép már meggyőződött arról is, hogy történelme során először találkozott egy olyan nagyhatalommal, amely nem akarja rátenni kezét az országra, hanem ellenkezőleg — saját érdekében is — arra törekszik, hogy támasza legyen a magyar függetlenségnek és szabadságnak. Mégsem mondhatjuk, hogy a magyar társadalom minden dolgozó rétege már eléggé ismeri a szovjet valóságot, már eléggé eligazodik a Szovjetunió politikájának minden kérdésében. Az ÚJ VILÁG arra törekszik, hogy a magyar nép jobban és jobban megismerje hatalmas barátját. Döntő jelentőségű tényezők teszik ezt szükségessé abban a történelmi korszakban, amelyben ma élünk. A nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy két tábor áll egymással szemben a nemzetközi politika porondján: az imperialista tábor és az imperialistaellenes, demokratikus tábor. A földtekének bármelyik zugában vizsgáljuk az eseményeket, akár Görögországról, akár Olaszországról, Franciaországról, vagy Palesztináról, Kínáról, vagy Dél-Amerikáról van szó, mindenütt azt látjuk, hogy ennek a két tábornak a politikája ütközik össze minden fontos kérdésben. Az imperialista tábor, amelynek élén az Egyesült Államok áll, csak a maga önző, népellenes, imperialista törekvéseit tartja szem előtt, lábbal tiporja a népek szabadságát és függetlenségét. A demokratikus tábor, amelynek élén a Szovjetúnió áll, mindenütt azért száll síkra, hogy a népek szabadok legyenek, hogy államaik függetlenek legyenek, hogy minden nép úgy rendezze be életét, ahogyan ezt maga kívánja. Csak az értheti meg igazán, hogy a Szovjetunió miért élcsapata a haladás táborának, miért játszik döntő szerepet a világpolitika minden kérdésében, aki ismeri a Szovjetúnió társadalmi rendjét, a szovjet nép életét, a szovjet kormány politikáját és annak indítóokait Magyarország külpolitikai helyzete is azt teszi szükségessé, hogy a magyar nép minden fia tudja mindezt. Csak akkor, ha ezt tudja, értheti meg azoknak a szerződéseknek a jelentőségét, amelyeket Magyarország a Szovjetunióval szoros barátságot fenntartó népi demokráciákkal költött. És csak akkor értheti meg igazán, mekkora a jelentősége annak, hogy a szocialista nagyhatalom barátja és szövetségese a népi demokratikus Magyarországnak. Csak akkor értheti meg, hogy Magyarország milyen barátot, milyen szövetségest szerzett a Szovjetúnióval kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel. A magyar belpolitikai helyzete is azt kívánja, hogy alaposabban ismerjük meg a Szovjetúniót, mint ismertük eddig. Egyesülnek a munkáspártok. Egyesült az ifjúság. Egyesült a demokratikus nőmozgalom. Újjászerveződik a Nemzeti Függetlenségi Front. Magyarország szilárdan halad a népi demokráciák útján — előre, a szocializmus felé. — A szocilizmusról még sokaknak hamis az elképzelésük. A magyar sajtóban még nem is olyan régen cikksorozatok jelentek meg a „szocializmusról“ Angliában, Ausztráliában, New-Zeelandban, Norvégiában és így tovább. Akadnak újságok, amelyek még most is „angol szocialista kormányról" és ehhez hasonlókról írnak! Tudni kell: Angliában, Ausztráliában és más országokban, ahol úgynevezett munkáskormányok vannak, nincs szocializmus. Ezek a ,,munkáskormányok“ kapita lista, imperialista politikát folytatnak. Szocializmus egyelőre csak egyetlen országban: a Szovjetunióban van. A népi demokráciák útban vannak a szocializmus felé. Minthogy a népi demokráciák — és ennélfogva a magyar népi demokrácia is — a szocializmus felé haladnak, magától értetődően nem lehet számukra közömbös annak a hatalmas országnak a megismerése, amelyben a szocializmus már megvalósult. Amikor a szovjet nép elkezdte új társadalmi rendjének építését, új utakon kellett járnia és csak pontos iránytűjére, a marxizmus-leninizmus tanítására támaszkodhatott A népi demokráciák abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy — bár mindegyik a maga sajátos útján jár és halad a szocializmus felé — értékesíthetik a szovjet nép harmincéves tapasztalatát. A szovjet nép tapaszalata óriási kincsestár, melyből a népi demokrácia állandóan átveheti azt, amire neki szüksége van, akár az újjáépítésről, akár az ezzel kapcsolatos tervgazdaságról, akár a munkaversenyről, akár a munkához való új viszonyról, akár a munkaversenyről, akár a szabotázs, korrupció stb. elleni harcról van szó. Az ÚJ VILÁG arra törekszik, hogy mindebben segítségére legyen a magyar népnek, hogy válaszoljon mindazon kérdésekre, amelyek a fentiekkel összefüggnek és hogy közvetítse azokat a szovjet tapasztalatokat, amelyeket a magyar népi demokrácia értékesíthet. Ma már közismert, hogy minden kérdés összefügg más kérdésekkel, bel- és külpolitikai kérdésekkel. Természetes ezért, hogy azÚJ VILÁG csak akkor teljesítheti hivatását, ha nemcsak azokat a kérdéseket világítja meg, amelyek közvetlenül érintik a magyar-szovjet barátságot, hanem mindazokat a külpolitikai és belpolitikai kérdéseket is, amelyek a magyar népi demokrácia és a demokratikus világtábor szempontjából jelentősek. Ez természetesen szükségessé teszi az elvi, sőt egyes elméleti kérdéseknek az ismertetését is. Szórakoztató cikkeinket is a fenti nagy cél szolgálatába kívánjuk állítani. Vagyis: meg akarjuk mutatni azt az új világot, amelyet a 200 milliós szovjet nép már megvalósított. És minden rendelkezésünkre álló eszközzel mi is építői kívánunk lenni annak az új világnak, amelyet a népi demokráciák és elsősorban a népi demokratikus Magyarország épít. És harcolni akarunk mindazok ellen, akik ennek az új világnak ellenségei így indulunk. Hisszük, hogy a magyar társadalom e törekvéseinkben teljes mértékben támogat majd bennünket. Május elsejei felvonulás Moszkvában: balra a gyárak dolgozói vonulnak, jobbra a gépesített gyalogság a Gorkij utcán A. LEONTYEV: Történelmi vádiratok KASSAI GÉZA: Időszerű kérdések SARLÓ SÁNDOR: A szovjet ember—az új világ építője MADARÁSZ EMIL: A szovjet irodalom fejlődése A MAGYAR-SZOVJET MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAPJA IVR EHRENBURG: Oroszlán a piacon SZTÁLIN a szovjet-magyar barátságról „Mi mindig arra törekedtünk, hogy jószomszédi viszonyt teremtsünk Magyarországgal, függetlenül attól, hogy Magyarországon milyen rendszer volt uralmon. Bizonyára emlékeznek rá, hogy néhány hónappal a háború előtt üdvözlésváltás volt aszovjetés a magyar kormány között. Ugyanakkor visszaadtuk Magyarországnak azokat a zászlókat, melyeket 1848-ban a cári csapatok zsákmányoltak. A magyar kormány azonban nem sokkal később háborút üzent a Szovjetuniónak. Bennünket megtámadtak. Mit tehettünk egyebet: védekeztünk. Voronyezsnél szembekerültünk a magyar hadtestekkel. Bennünket nem vezetett Magyarországgal szemben a bosszú és az ellenségesség érzelme. A bosszú és az ellenségesség érzelme általában nem helyes alap a politikában. A külpolitikát realitásokra kell építeni. Amikor a háború menetében bekövetkezett a válság, a fordulópont, amikor a németek csillaga már hanyatlóban ívelt, Magyarország akkori vezetője, Horthy, fegyverszünetet kért tőlünk. Mi ennek a kérelemnek eleget tettünk. Ha bennünket a bosszú és ellenségesség érzelme vezérelt volna Magyarországgal szemben, nem tettünk volna eleget ennek a kérelemnek. Horthy nem vitte végigadolgot, meghátrált, a németek kezébe adta magát. Magyarországra pedig új emberek jöttek, akik fordulatot teremtettek és akik a népet képviselik. Magyarország szerencséje, hogy ezek az új emberek megjelentek, mert nekik köszönheti, hogy független ország. Nekünk nincsenek bűneink Magyarországgal szemben. A cárok Oroszországának voltak. Az orosz cár 1848-ban segített a Habsburg-monarchiának megfojtani a magyar forradalmat. Mi erre emlékezünk. De mi ezért nem vagyunk felelősek, mert mi az utolsó cárt az Uraiban 1920-ban agyonlőttük és ezzel keresztet tettünk az elmúlt rendszerre-Most mi barátságról beszélünk a Szovjetunió és Magyarország között. És ez a szó: barátság, nem frázis, nem propaganda!" . „Mi az oka annak — tette fel Sztálin a kérdést —, hogy a kis népek bizalommal viseltetnek a Szovjetunió és politikája Iránt?“ . És ígyválaszolt: „Ennek oka mindenekelőtt, a mi államunk ideológiájában rejlik, melynek alapjait Lenin rakta le.Minden nemzetnek, nagynak és kicsinynek van valami egyéni sajátossága, mindegyik hozzájárula maga obulusaival az emberiség közös kincstárának gyarapításához. Van mindegyikben valami, ami nincsen meg sem az oroszban, sem az ukránban, sem népben. A Szovjetunióban vannak nemzetek, melyek már kihalóban voltak, de amelyek új életre keltek s melyek tőlünk kapták például még az ábécéjüket is. Saját ideológiánkkal kerülnénk szembe, dezorganizálnánk saját pártunkat, ha nem becsülnénk a kis népeket, ha nem tartanánk tiszteletben jogaikat és nemzeti függetlenségüket, ha beavatkoznánk a kis államok biíró ügyeibe. Megtehetjük ezt? Nem! Nem tehetjük meg. Ha ezt megtennénk, magunk alatt vágnánka fáit! A másik ok, amely arra késztetett bennünket, hogy tiszteletben tartsuk a kis népek függetlenségét: saját államunk összetétele. Nézzenek végig a Szovjetunión! Itt nemcsak hogy nemzetek vannak, hanem kicsinyek is, vannak nemzetiségek, népi csoportok. Megtehetjük-e mi, hogy ne számoljunk saját nemzetiségeink véleményével, mikor az országunk határán túl élő kis népekhez való viszonyunkról van szó?Nem! Nem tehetjük meg, mert saját soknemzetű államunk alapjait ásnánk alá! ! Íme, ezek az okok, melyek megmagyarázzák, miért lehetséges igazi barátság olyan nagyhatalom, minta s Szovjetunió és olyan kis állam, mint Magyarország között.Amikor mi barátságról beszélünk, ezt komolyan vesszük. Mi azt értjük alatta, hogy készek vagyunk áldozatot is hozni ezért a barátságért, ha valaki meg akarná zavarni. Mindezek alapján mondottam, hogy amikor barátságról beszélek a nagy Szovjetunió és a kis Magyarország között, ez nem frázis, nem propaganda! Ezért emelhetem nyugodt lelkiismerettel poharamat a Szovjetunió és Magyarország barátságára. Éljen a Szovjetunió népeinek és a demokratikus magyar köztársaság népének barátsága!“ ! (Sztálin ipohárköszöntője a magyar kormányküldöttség tiszteletére adott díszvacsorán.) Amerikai-szovjet jegyzékváltás iánya a kapcsolatok megjavítását kívánja és elfogadja a javaslatot, hogy a fennálló nézeteltérések megvitatására és rendezésére tárgyalásokat indítsanak“ A szovjet kormány visszautasítja azt az amerikai vádat, hogy a nemzetközi feszültséget a Szovjetúnió keleteurópai politikája okozza. A Szovjetúnió arra törekedett, hogy kapcsolatait szomszédaival és más országokkal, megszilárdítsa, és — jelenti ki a szovjet kormány — „a Szovjetúnió ezt a politikáját a jövőben is folytatni fogja“. A szovjet jegyzék megállapítja, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok nem kielégítő állapotának és a nemzetközi feszültségnek az Egyesült Államok kormányának politikája az, oka. Az Egyesült Államok kormánya beavatkozik más államok belügyeibe, ami a szovjet kormány részéről csak komoly ellenzést válthat ki „A görögországi események — mondja a jegyzék — nem egyedüli példái más államok belügyeibe történt beavatkozásnak“ A szovjet kormány az Egyesült Államok irányában mindig a megbékélés és együttműködés politikáját folytatta és kijelenti, hogy a jövőben is teljes eltökéltséggel akarja folytatni ezt a politikát. A szovjet kormány jegyzéke így fejeződik be: „A szovjet kormány reméli, hogy lehetséges lesz a jelenlegi nézeteltérések kiküszöbölése és a két ország közötti jó kapcsolatok megvalósítása a két nép és a világbéke érdekeinek megfelelően." Az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Bedell Smith május 4-én kormánya megbízásából jegyzéket nyújtott át a Szovjetúnió külügyminiszterének, Molotovnak. Az Egyesült Államok kormánya az Egyesült Államok és a Szovjetúnió közötti tárgyalások megkezdését javasolja- Molotov a szovjet kormány megbízásából május 9-én válaszolt az amerikai jegyzékre. A jegyzékváltást és a vele összefüggő kérdéseket méltatni akkor fogjuk, amikor birtokunkban lesz a két jegyzéknek teljes és hiteles szövege. Ma csak ezt állapítjuk meg. Korai volna azt hinni, hogy a szóbanforgó jegyzékkel megváltozott az Egyesült Államok külpolitikája. Kétségtelen azonban, hogy az Egyesült Államok kormányának lépése — bármilyen célok érdekében történt is — legalább két dolgot bizonyít: 1. beismerése annak, hogy a Szovjetúnió olyan világpolitikai tényező, amely nélkül komoly nemzetközi kérdéseket megoldani nem lehet; 2- az Egyesült Államok imperialistáinak szovjet- és demokráciaellenes politikája az Egyesült Államokban és az egész világon olyan ellenszenvet — vagy ha Wallace szavaival élünk: utálatot — vált ki, hogy ezzel még az amerikai imperialisták is számolni kénytelenek. A Szovjetúnió természetesen ezúttal is örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a béke ügyét szolgálja. Ezért mondja a szovjet válaszjegyzék: „A szovjet kormány örömmel látja, hogy az Egyesült Államok kor