Uj Világ, 1948. június (1. évfolyam, 1-7. szám)

1948-05-14 / 1. szám

I. évfolyam 1. .szám Ára 1 forint 1948 május 14. ÚJVILÁG In­dulunk Irta: KARSAI GÉZA Indulunk, — Sztálinnak a magyar­szovjet barátságról mondott beszéde szellemében. Sztálin mondotta: igenis „lehetséges igazi barátság olyan nagyhatalom, mint a Szovjetunió és olyan kis állam, mint Magyaror­szág között. És ha mi barátságról beszélünk, mi azt komolyan vesszük. Mi azt értjük alatta, hogy készek vagyunk áldozatokat is hozni ezért a barátságért, ha valaki meg akarná zavarni . . .“ Indulunk azzal a célkitűzéssel, amelyet Tildy Zoltán köztársasági elnök jelölt meg, amikor a magyar szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásakor ezt mondotta: „Tudjuk, hogy az az út, amelyre léptünk, a helyes út. Fontos, hogy ezt tudjuk és hogy egyre inkább meggyőződé­sünkké váljék. Láttuk, hogy lehetsé­ges a barátság nagy és kis nemzetek között az egyenlőség alapján . . A ma­gyar nép teljesen átérzi és átérzi a Szovjetunió vele szemben tanúsított nagylelkű magatartásának jelentő­ségét ... A hatalmas Szovjetunió­nak baráti lépésére a magyar dol­gozó bajtársi hűséggel és odaadás­sal felel nagy szövetségesének. Ez az óhaj tölti el a magyar köztársa­ság valamennyi vezetőjét is, azzal az elszánt akarattal, hogy tovább erő­sítsék a baráti és jószomszédi kap­csolatokat a nagy szomszéddal, a Szovjetunióval.“ Nyilvánvaló tehát: a szocialista nagyhatalommal való barátság az ál­lami függetlenségnek és a békének legnagyobb biztosítéka. Ennek a barátságnak az ápolása és elmélyítése az ÚJ VILÁG legfőbb feladata és célja. Igazi barátság azonban csak ak­kor jön létre és csak akkor mélyül, ha a barátok jól és egyre jobban is­merik egymást. A felszabadulás óta, három és fél év alatt a magyar nép már meggyőződött arról, hogy ha­zugság és rágalom volt mindaz, amit a Horthy-kormányzat szócsövei 25 éven át a Szovjetunióról mondtak és írtak. A magyar nép már meg­győződött arról is, hogy történelme során először találkozott egy olyan nagyhatalommal, amely nem akarja rátenni kezét az országra, hanem el­lenkezőleg — saját érdekében is — arra törekszik, hogy támasza legyen a magyar függetlenségnek és sza­badságnak. Mégsem mondhatjuk, hogy a magyar társadalom min­den dolgozó rétege már eléggé ismeri a szovjet valóságot, már eléggé eligazodik a Szovjetunió po­litikájának minden kérdésében. Az ÚJ VILÁG arra törekszik, hogy a magyar nép jobban és jobban meg­ismerje hatalmas barátját. Döntő jelentőségű tényezők teszik ezt szükségessé abban a történelmi korszakban, amelyben ma élünk. A nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy két tábor áll egymással szem­ben a nemzetközi politika po­rondján: az imperialista tábor és az imperial­istaellenes, demokratikus tá­bor. A földtekének bármelyik zugá­ban vizsgáljuk az eseményeket, akár Görögországról, akár Olaszországról, Franciaországról, vagy Palesztináról, Kínáról, vagy Dél-Amerikáról van szó, mindenütt azt látjuk, hogy ennek a két tábornak a politikája ütközik össze minden fontos kérdésben. Az imperialista tábor, amelynek élén az Egyesült Államok áll, csak a maga önző, népellenes, imperialista törek­véseit tartja szem előtt, lábbal tiporja a népek szabadságát és függetlensé­gét. A demokratikus tábor, amelynek élén a Szovjetúnió áll, mindenütt azért száll síkra, hogy a népek szaba­dok legyenek, hogy államaik füg­getlenek legyenek, hogy minden nép úgy rendezze be életét, ahogyan ezt maga kívánja. Csak az értheti meg igazán, hogy a Szovjetunió miért élcsapata a haladás táborának, miért játszik döntő szerepet a világpolitika minden kérdésében, aki ismeri a Szovjetúnió társadalmi rendjét, a szovjet nép életét, a szovjet kormány politikáját és annak indítóokait Magyarország külpolitikai helyzete is azt teszi szükségessé, hogy a ma­gyar nép minden fia tudja mindezt. Csak akkor, ha ezt tudja, értheti meg azoknak a szerződéseknek a jelentő­ségét, amelyeket Magyarország a Szovjetunióval szoros barátságot fenntartó népi demokráciákkal köl­tött. És csak akkor értheti meg iga­zán, mekkora a jelentősége annak, hogy a szocialista nagyhatalom ba­rátja és szövetségese a népi demokra­tikus Magyarországnak. Csak akkor értheti meg, hogy Magyarország mi­lyen barátot, milyen szövetségest szerzett a Szovjetúnióval kötött ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel. A magyar belpolitikai helyzete is azt kívánja, hogy alaposabban ismer­jük meg a Szovjetúniót, mint ismer­tük eddig. Egyesülnek a munkáspár­tok. Egyesült az ifjúság. Egyesült a demokratikus nőmozgalom. Újjászer­veződik a Nemzeti Függetlenségi Front. Magyarország szilárdan halad a népi demokráciák útján — előre, a szocializmus felé. — A szocilizmus­­ról még sokaknak hamis az elképze­lésük. A magyar sajtóban még nem is olyan régen cikksorozatok jelentek meg a „szocializmusról“ Angliában, Ausztráliában, New-Zeelandban, Nor­végiában és így tovább. Akadnak újságok, amelyek még most is „angol szocialista kormányról" és ehhez ha­sonlókról írnak! Tudni kell: Angliá­ban, Ausztráliában és más országok­ban, ahol úgynevezett munkáskormá­nyok vannak, nincs szocializmus. Ezek a ,,munkáskormányok“ kapita­­ lista, imperialista politikát folytat­nak. Szocializmus egyelőre csak egyetlen országban: a Szovjetunióban van. A népi demokráciák útban vannak a szocializmus felé. Minthogy a népi demokráciák — és ennélfogva a magyar népi demo­krácia is — a szocializmus felé ha­ladnak, magától értetődően nem lehet számukra közömbös annak a hatal­mas országnak a megismerése, amely­ben a szocializmus már megvalósult. Amikor a szovjet nép elkezdte új tár­sadalmi rendjének építését, új uta­kon kellett járnia és csak pontos iránytűjére, a marxizmus-leniniz­mus tanítására támaszkodhatott A népi demokráciák abban a szeren­csés helyzetben vannak, hogy — bár mindegyik a maga sajátos útján jár és halad a szocializmus felé — érté­kesíthetik a szovjet nép harminc­éves tapasztalatát. A szovjet nép ta­­paszalata óriási kincsestár, melyből a népi demokrácia állandóan átveheti azt, amire neki szüksége van, akár az újjáépítésről, akár az ezzel kap­csolatos tervgazdaságról, akár a munkaversenyről, akár a munkához való új viszonyról, akár a munka­­versenyről, akár a szabotázs, korrup­ció stb. elleni harcról van szó. Az ÚJ VILÁG arra törekszik, hogy mindebben segítségére legyen a ma­gyar népnek, hogy válaszoljon mind­azon kérdésekre, amelyek a fentiek­kel összefüggnek és hogy közvetítse azokat a szovjet­­ tapasztalatokat, amelyeket a magyar népi demokrácia értékesíthet. Ma már közismert, hogy minden kérdés összefügg más kérdésekkel, bel- és külpolitikai kérdésekkel. Ter­mészetes ezért, hogy az­­ÚJ VILÁG csak akkor teljesítheti hivatását, ha nemcsak azokat a kérdéseket világít­ja meg, amelyek közvetlenül érintik a magyar-szovjet barátságot, hanem mindazokat a külpolitikai és belpoli­tikai kérdéseket is, amelyek a ma­gyar népi demokrácia és a demokra­tikus világtábor szempontjából jelen­tősek. Ez természetesen szükségessé teszi az elvi, sőt egyes elméleti kér­déseknek az ismertetését is. Szóra­koztató cikkeinket is a fenti nagy cél szolgálatába kívánjuk állítani. Vagyis: meg akarjuk mutatni azt az új világot, amelyet a 200 milliós szovjet nép már megvalósított. És minden rendelkezésünkre álló esz­közzel mi is építői kívánunk lenni annak az új világnak, amelyet a né­pi demokráciák és elsősorban a népi demokratikus Magyarország épít. És harcolni akarunk mindazok ellen, akik ennek az új világnak ellenségei így indulunk. Hisszük, hogy a ma­gyar társadalom e törekvéseinkben teljes mértékben támogat majd ben­nünket. Május elsejei felvonulás Moszkvában: balra a gyárak dolgozói vonulnak, jobbra a gépesített gyalogság a Gorkij­ utcán A. LEONTYEV: Történelmi vádiratok KASSAI GÉZA: Időszerű kérdések SARLÓ SÁNDOR: A szovjet ember—az új világ építője MADARÁSZ EMIL: A szovjet irodalom fejlődése A MAGYAR-SZOVJET MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAPJA IVR EHRENBURG: Oroszlán a piacon SZTÁLIN a szovjet-magyar barátságról „Mi mindig arra törekedtünk, hogy jószomszédi viszonyt teremtsünk Magyarországgal, függetlenül attól, hogy Magyarországon milyen rendszer volt uralmon. Bizonyára emlékeznek rá, hogy néhány hónappal a háború előtt üdvözlésváltás volt a­­szovjet­­és a magyar kormány között. Ugyan­akkor visszaadtuk Magyarországnak azokat a zászlókat, melyeket 1848-ban a cári csapatok zsákmányoltak. A magyar kormány azonban nem sokkal később háborút üzent a Szovjetuniónak. Bennünket megtámadtak. Mit tehettünk egyebet: védekeztünk. Voronyezsnél szembekerültünk a magyar hadtestekkel.­­ Bennünket nem vezetett Magyarországgal szemben a bosszú és az el­lenségesség érzelme. A bosszú és az ellenségesség érzelme általában nem helyes alap a politikában. A külpolitikát realitásokra kell építeni. Amikor a háború menetében bekövetkezett a válság, a fordulópont, amikor a né­metek csillaga már hanyatlóban ívelt,­­ Magyarország akkori vezetője, Hor­thy, fegyverszünetet kért tőlünk.­­ Mi ennek a kérelemnek eleget tettünk. Ha bennünket a bosszú és ellenségesség érzelme vezérelt volna Magyar­­országgal szemben, nem tettünk volna eleget ennek a kérelemnek. Horthy nem vitte végig­­a­­dolgot, meghátrált, a németek kezébe adta magát. Magyarországra pedig új emberek jöttek, akik fordulatot teremtet­tek és akik a népet képviselik. Magyarország szerencséje, hogy ezek az­ új emberek megjelentek, mert nekik köszönheti, hogy­ független ország. Nekünk nincsenek bűneink Magyarországgal szemben. A cárok Orosz­országának voltak. Az orosz cár 1848-ban segített a Habsburg-monarchiá­nak megfojtani a magyar forradalmat. Mi erre emlékezünk. De mi ezért nem vagyunk felelősek, mert mi az utolsó cárt az Uraiban 1920-ban agyon­lőttük és ezzel keresztet tettünk az elmúlt rendszerre-Most mi barátságról beszélünk a Szovjetunió és Magyarország között. És ez a szó: barátság, nem frázis, nem propaganda!" . „Mi az oka annak — tette fel Sztálin a kérdést —, hogy a kis népek bizalommal viseltetnek a Szovjetunió és politikája Iránt?“ . És így­­válaszolt: „Ennek oka mindenekelőtt, a mi államunk ideológiájában rejlik, mely­nek alapjait Lenin rakta le.­­Minden nemzetnek,­ nagynak és kicsinynek van valami egyéni sajátossága, mindegyik hozzájárul­­a maga obulusaival az emberiség közös kincstárának gyarapításához. Van mindegyikben valami, ami nincsen meg sem az oroszban,­­ sem az ukránban, sem népben. A Szovjetunióban vannak nemzetek, melyek már kihalóban voltak, de amelyek új életre keltek s melyek tőlünk kapták például még az ábécé­jüket is. Saját ideológiánkkal kerülnénk szembe, dezorganizálnánk saját pár­tunkat, ha nem becsülnénk a kis népeket, ha nem tartanánk tiszteletben jogaikat és nemzeti függetlenségüket, ha beavatkoznánk a kis államok bi­író ügyeibe. Megtehetjük ezt? Nem! Nem tehetjük meg. Ha ezt meg­tennénk, magunk alatt vágnánk­­a fáit! A másik ok, amely arra késztetett bennünket, hogy tiszteletben tart­suk a kis népek függetlenségét: saját államunk összetétele. Nézzenek végig a Szovjetunión! Itt nemcsak hogy nemzetek vannak, hanem kicsinyek is, vannak nemzetiségek, népi csoportok.­­ Megtehetjük-e mi, hogy ne számol­junk saját nemzetiségeink véleményével, mikor az országunk határán túl élő kis népekhez való viszonyunkról van szó?­­Nem! Nem tehetjük meg, mert saját soknemzetű államunk alapjait ásnánk alá! ! Íme, ezek az okok, melyek megmagyarázzák, miért lehetséges igazi barátság olyan nagyhatalom, mint­­a s Szovjetunió és olyan kis állam, mint Magyarország között.Amikor mi barátságról beszélünk, ezt komolyan vesszük. Mi azt ért­jük alatta, hogy készek vagyunk áldozatot is hozni ezért a barátságért, ha valaki meg akarná zavarni. Mindezek alapján mondottam, hogy amikor barátságról beszélek a nagy Szovjetunió és a kis Magyarország között, ez nem frázis, nem propaganda! Ezért emelhetem nyugodt lelkiismerettel poharamat a Szovjetunió és Magyarország barátságára. Éljen a Szovjetunió népeinek és a demokratikus magyar köztársaság népének barátsága!“ ! (Sztálin ipohárköszöntője a magyar kormányküldöttség tiszteletére adott díszvacsorán.) Amerikai-szovjet jegyzékváltás iánya a kapcsolatok megjavítását kívánja és elfogadja a javaslatot, hogy a fennálló nézeteltérések meg­vitatására és rendezésére tárgyaláso­kat indítsanak­“ A szov­jet kormány visszautasítja azt az amerikai vádat, hogy a nemzet­közi feszültséget a Szovjetúnió kelet­európai politikája okozza. A Szovjet­únió arra törekedett, hogy kapcsola­tait szomszédaival és más országok­kal, megszilárdítsa, és — jelenti ki a szovjet kormány — „a Szovjetúnió ezt a politikáját a jövőben is folytatni fogja“. A szovjet jegyzék megállapít­ja, hogy a szovjet-amerikai kapcsola­tok nem kielégítő állapotának és a nemzetközi feszültségnek az Egyesült Államok kormányának politikája az, oka. Az Egyesült Államok kormánya beavatkozik más államok belügyeibe, ami a szovjet kormány részéről csak komoly ellenzést válthat ki­ „A görög­­országi események — mondja a jegy­zék — nem egyedüli példái más álla­mok belügyeibe történt beavatkozás­nak­“ A szovjet kormány az Egyesült Ál­lamok irányában mindig a megbéké­lés és együttműködés politikáját foly­tatta és kijelenti, hogy a jövőben is teljes eltökéltséggel akarja folytatni ezt a politikát. A szovjet kormány jegyzéke így fe­jeződik be: „A szovjet kormány re­méli, hogy lehetséges lesz a jelenlegi nézeteltérések kiküszöbölése és a két ország közötti jó kapcsolatok megva­lósítása a két nép és a világbéke ér­dekeinek megfelelően."­ Az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Bedell Smith május 4-én kormánya megbízásából jegyzéket nyújtott át a Szovjetúnió külügymi­niszterének, Molotovnak. Az Egyesült Államok kormánya az Egyesült Álla­mok és a Szovjetúnió közötti tárgya­lások megkezdését javasolja- Molotov a szovjet kormány megbízásából má­jus 9-én válaszolt az amerikai jegy­zékre. A jegyzékváltást és a vele össze­függő kérdéseket méltatni akkor fog­juk, amikor birtokunkban lesz a két jegyzéknek teljes és hiteles szövege. Ma csak ezt állapí­tjuk meg. Korai volna azt hinni, hogy a szó­­banforgó jegyzékkel megváltozott az Egyesült Államok külpolitikája. Két­ségtelen azonban, hogy az Egyesült Államok kormányának lépése — bár­milyen célok érdekében történt is — legalább két dolgot bizonyít: 1. be­ismerése annak, hogy a Szovjetúnió olyan világpolitikai tényező, amely nélkül komoly nemzetközi kérdéseket megoldani nem lehet; 2- az Egyesült Államok imperialistáinak szovjet- és demokráciaellenes politikája az Egye­sült Államokban és az egész világon olyan ellenszenvet — vagy ha Wal­lace szavaival élünk: utálatot — vált ki, hogy ezzel még az amerikai impe­rialisták is számolni kénytelenek. A Szovjetúnió természetesen ezút­tal is örömmel ragadja meg az alkal­mat, hogy a béke ügyét szolgálja. Ezért mondja a szovjet válaszjegy­zék: „A szovjet kormány örömmel látja, hogy az Egyesült Államok kor­

Next