Uj Világ, 1948. június (1. évfolyam, 1-7. szám)

1948-05-14 / 1. szám

2 ÚJVILÁG a Magyar Dolgozók Pártjának programja a magyar belpolitikai élet legfonto­sabb, kétségtelenül hosszú időre dön­tően kiható eseménnyé. Több okból. Ez az okmány a két munkáspárt egyesülésének világos, egyértelmű el­méleti és politikai alapját alkotja. Ez a program az egyesült pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának valóban alapokmánya. A program kimondja: ,,A Magyar Dolgozók Pártja a marxiz­­mus-leninizmus ideológiáját vallja, Marx, Engels, Lenin, Sztálin tanítá­sait alkalmazza és fejleszti tovább a magyar viszonyoknak megfelelően.“ Minthogy a Magyar Dolgozók Pártja politikai súlyánál és szám­szerűleg is a magyar népi demokrá­ciának legfőbb tényezője — magától értetődően programja is a magyar népi demokrácia egyik legfontosabb okmánya. A programnyilatkozat valóban tu­dományos analízis alapján tűzi ki a Magyar Dolgozók Pártjának és álta­lában a magyar népi demokráciának feladatait. A program abból indul ki, hogy „a tőkés termelési rend, amely a hűbéri termelési renddel szemben történelmi haladást jelentett, túlélte magát.“ Megállapítja, hogy a tőkés társadalmi rend fölötti győzelem feltételeit a ka­pitalizmus imperialista szakasza vég­leg megérlelte. A program megvilá­gítja a tőkés társadalmi rend általá­nos válságát; a nagy szocialista forra­dalom győzelmének jelentőségét az emberiség történelme szempontjából; a Szovjetunió szerepét a fasizmus fe­letti győzelemben. A második világ­háború utáni helyzet mérlegét így foglalja össze: „A kapitalizmus általános válsága kimélyült; a Szovjet Hadsereg ösz­­szetörte a német fasizmus csatlós­államainak reakciós uralmi rendsze­rét; ennek következtében Kelet- Európa népeinek egész sora léphetett a társadalmi fejlődés új útjára, a Szovjetunióban győztes szocializmusra támaszkodva; a népi demokráciák ki­szakadtak az imperializmus világ­rendszeréből; a munkásmozgalom, a szakszervezetek, a kommunista pár­tok, a demokratikus és haladó nem­­zeti mozgalmak világszerte megerő­södtek. Ugyanakkor a kapitalista államok közötti erőviszonyok megváltozásának eredményeképpen az Amerikai Egye­sült Államok lett a vezető imperia­lista nagyhatalommá, mely a levert német fasizmus világuralmi törekvé­seinek örökébe lépett. Két tábor alakult ki a nemzetközi politikában: az imperialistaellenes, demokratikus tábor, élén a Szovjet­unióval ... és az imperialista, de­mokráciaellenes tábor, élén az tané­­rika, imperializmussal.“ Mindebből a Magyar Dolgozók Pártja ezeket a következtetéseket vonja le: „A munkásság harca a tőkés osz­tály ellen, ma inkább, mint valaha, összefonódik a demokratikus fejlő­désért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenség megvédéséért, a béke biztosításáért vívott imperia­lizmusellenes küzdelemmel. .. az imperializmus elleni harcot fisi­sze kell kapcsolni a jobboldali szo­ciáldemokraták elleni harccal... az imperializmus elleni harc fő­ereje, a munkásosztály nincs egye­dül: vele vannak a parasztság mil­liói, a demokrácia, a haladás, a nem­zeti függetlenség, a béke minden híve szerte a világon ... a demokratikus és imperialistaelle­nes tábor erői, ha összefognak és helytállanak, hatalmasabbak, mint az imperialista tábor erői. .. ezért a demokrácia, a haladás, a nemezeti függetlenség és béke ügyét meg kell védelmezni, az imperializ­mus erőit meghátrálásra lehet kény­szeríteni­“ A program a továbbiakban elemzi a tőkés társadalom kifejlődését Ma­gyarországon, valamint a szociál­demokrata párt és a kommunista párt szerepét. Majd megállapítja: „A magyar munkásmozgalom sza­kadása, a Szociáldemokrata Párt áruló peyerista vezetése, a sovinizmus mérge volt a döntő oka a paraszti és kispolgári tömegek tétlenségének és ingadozásának, a demokratikus erők gyengeségének és elkésett szervezke­désének a nemzetellenes háború és a hazaáruló Horthy-rendszer ellen. A Szociáldemokrata Párt és a Kommu­nista Párt közötti egységfront, a de­mokratikus pártok által megalkotott Függetlenségi Front, a magyar ellen­állási mozgalom egyes hősies tettei sem változtathattak azon, hogy az ország felszabadításához a német el­nyomók és magyar zsoldosaik uralma alól a magyar nép csak kevéssel já­rult hozzá. A magyar felszabadulást a Szovjet Hadsereg fegyverei hozták meg. A Szovjet Hadsereg nemcsak a német hódítókat űzte ki a magyar földről, csapásai alatt nemcsak a népelnyomó magyar államgépezet omlott össze, a Szovjet Hadsereg egyben szabaddá tette az utat a magyar demokratikus átalakulás végrehajtására hivatott népi erők számára . A magyar demokrácia háromévs fejlődését elemezve, a program meg­állapítja: „Az ország felszabadulásá­val, a demokrácia győzelmével meg­bukott a nagybirtok és a nagytőke osztályszövetségének hatalmi rend­szere. Hatalomra került a munkás­­osztály, az egész parasztság, vala­mint a polgárságnak az a része, mely a német imperializmus ellen foglalt állást és hajlandó volt közre­működni a feudális maradványok bi­zonyos fokig terjedő felszámolásá­ban... Kiszorultak a hatalomból és a kormányzatból a tőkésosztály kép­viselői, valamint jórészt a faluk ki­zsákmányoló rétegeinek képviselői is- Ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó paraszt­ság van hatalmon . •­ A dolgozó osztályok hatalomra­­jutása ellenére azonban még mindig vannak nagytőkés, sőt feudális és fa­siszta maradványok a gazdasági, po­litikai és kulturális életben, az ál­lamgépezetben, a gondolkodásban." A program megállapítja, hogy „a nagybankok, a gyáripar, a közleke­dés és bányászat legnagyobb részé­nek államosításával a népi demokrá­cia által a magyar nemzetgazdaság e döntő fontosságú ágai szocialista jellegűekké váltak, bár még nem kö­vetkezetesen, mert a tőkés befolyás maradványai nyíltan vagy burkoltan még érvényesülnek a gazdasági és állami életben.“ A Magyar Dolgozók Pártja a ma­gyar népi demokráciát sajátos, vi­szonylag békés átmenetnek tekinti a szocializmusba, de ugyanakkor meg­állapítja, hogy a tőkés elemek bele­­növése a szocializmusba lehetetelen. A kizsákmányolók korlátozása, ki­szorítása és fokozatos felszámolása múlhatatlanul kiváltja és fokozza a tőkés elemek ellenállását, tehát ki­élezi az osztályharcot. A küzdelem a szocializmus felé fejlődő népi de­mokrácia erői és a tőkés rend visz­­szaállítására törekvő reakciós erők között még nem tekinthető végleg eldöntöttnek mindaddig, amíg a tő­kés elemek gazdasági és politikai felszámolása meg nem történt és amíg a nemzetközi imperializmus erői segítséget nyújthatnak a belső reakciónak. A Magyar Dolgozók Pártjának programja ezért éberségre és harci készségre szólítja fel a ma­gyar népet. A program mindebből kiindulva állapítja meg a Magyar Dolgozók­­ Pártjának feladatait politikai, gazda­sági és pénzügyi, szociálpolitikai té­ren, valamint a köznevelés, a műve­lődés és közerkölcs terén, a honvé­delem területén és külpolitikai téren. E feladatok megjelölése során a program megállapítja, hogy „a népi demokrácia a népszuverenitáson ala­puló demokratikus parlamentariz­musra épül, biztosítja a demokratikus szabadságjogokat az ország minden polgára számára, nemre, fajra, osz­tálykülönbségre,­ nemzetiségre való tekintet nélkül, de nem ad teret a de­mokrácia ellenségeinek, nem engedi, hogy a szabadságjogokkal népellenes csoportok és politikai irányzatok visz­­szaéljenek." A Magyar Dolgozók Pártja a de­mokratikus pártok eddigi többé-ke­­vésbbé laza koalíciója helyett a népi egység politikai tömegszervezetének, az új Függetlenségi Frontnak meg­teremtéséért száll síkra. A Füg­getlenségi Front „a munkásság, pa­rasztság, értelmiség, dolgozó kis­emberek, Magyarország minden ha­ladó, hazafias eleme szoros, harci és építő szövetségének egységes tömeg­szervezete“ legyen. Ebben a szerve­zetben méltó helyet kell biztosítani szakszervezeteknek, szövetkezeteknek, a nők és az ifjúság egységes szerve­zeteinek. Külpolitikai téren a Magyar Dolgo­zók Pártja a következő célokat tűzi ki: „A békének, a népi demokrácia vívmányainak, a magyar nemzet füg­getlenségének védelme és biztosítása. Ezért a párt külpolitikájának alapja: szövetség a Szovjetúnióval, az impe­­rialisaellenes és demokratikus tábor vezető szocialista nagyhatalmával, a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás őrével. Szoros együttműködés és barátság a népi demokráciákkal: Jugoszlávia-G. M. Puskin, a Szovjetúnió budapesti nagykövete, a napokban, adta át megbízólevelét Tildy Zoltán magyar köztársasági elnökne­k. Puskin nagy­követ és Tildy Zoltán elnök az átadáskor beszédet mondottak. Puskin nagykövet kijelentette: „A budapesti szovjet követségnek és a moszkvai magyar követségnek nagykövetséggé való átalakítása tanuskodik orszá­gaink között a baráti kapcsolatok megerősödéséről. Igyekezni fogok népeink­­között a baráti kapcsolatot továbbfejleszteni s országaink között a gazda­sági és kulturális együttműködést kiszélesíteni." Tildy köztársasági­ elnök válaszában többek között ezt mondotta: „A magyar köztársaság külpoli­tikájának legfontosabb alappillére a Szovjetúnióval a közelmúltban meg­kötött egyezmény­"­val, Romániával, Lengyelországgal, Bulgáriával Megegyezés, együttműködés és ba­rátság a népi, demokratikus Cseh­szlovákiával, a szlovákiai magyarság helyzetének a lenini-sztálini nemzeti­ségi politika elveinek megfelelő ren­dezése alapján. A párt emellett rendezett és békés gazdasági és politikai kapcsolatok szükségességét vallja minden ország­gal, ha azok nem avatkoznak belső ügyeinkbe és nem támogatják de­mokratikus rendünk ellenségeit. Végül: a párt a magyar népi de­mokrácia szolidaritását vallja az im­perializmus ellen szabadságukért és függetlenségükért harcoló népekkel." Nem lehet kétséges, hogy a szocia­lizmus felé haladó magyar népi de­mokráciának ezt a — joggal mond­hatjuk — történelmi dokumentumát a magyar népi demokrácia minden híve lelkesedéssel fogadja és saját működésének programjául tekinti. A magyar-lengyel kereskedelmi egyezmény megtárgyalására lengyel kormányküldöttség érkezett Budapestre. A lengyel küldöttséget a budaörsi repülőtéren Rónai Sándor magyar kereskedelemügyi miniszter fogadta- képünkön balról jobbra Fiderkiewicz budapesti lengyel követ, Szyr lengyel és Rónai Sándor m­agyar kereskedelemügyi miniszter.­ ­ így, aki hazajött.,, Debrecen... Szerény, egyszoba­­konyhás­­lakás a Csapó­ utca 28. számú házban. A látogatók egymásnak adják a kilincset. Hogyisne adnák, hiszen hazaérkezett a ház kedvence, ifjabb Buczkó Lajos. A volt hadifogoly zavart mosoly­­lyal vallja be, hogy újságíróval soha életében nem beszélt (mindössze 24 éves). Cigarettára gyújt, elgondol­kozik kissé és egyszerű, keresetlen szavakkal beszélni kezd: — 1945 április 29-én estem fog­ságba Németországban. Katona so­hasem voltam, de az akkori uraknál ez nem számított, összeszedtek min­ket, mint valami csürhét és kivittek a határon túlra. Nagyon el voltunk keseredve, mert tudtuk, hogy ben­nünket, magyarokat lenéznek, mond­hatnám utálnak a németek. — Hová kerültek? — Május közepén a Moszkvától északra fekvő Katuár község tégla­gyárába osztottak be, ahol szakmám­ban dolgoztam. Én ugyanis asztalos­segéd vagyok. Ajtókat, ablakokat készítettünk és nagyon jóleső érzés volt, amikor már az első napokban megdicsértek a jó munkáért. — Milyen volt a bánásmód, nem volt-e panaszuk az ellátásra? — Naponta háromszor kaptunk főtt ételt, napi kenyéradagunk 67 deka volt, ezenkívül cukor, tea, zsír, vaj, margarin, hal,­­ mikor ho­gyan. Őszintén bevallom, hogy nem ezt vártam az itthon terjesztett sok rágalom és mocskolódás után. Ké­sőbb Temilenóba kerültem, ahol egy állami baromfitenyésztő telepen dol­goztam. Óriási építkezések folytak itt és mi, magyar szakmunkások, ugyancsak kivettük részünket ebből a munkából. De meg is becsülték a szakembereket! Nem is egyszer for­dult elő, hogy példának állítottak minket oda a többiek elé. Ha bár­hová jó munkás kellett, magyarokat kértek ... A jutalom pedig soha­sem maradt el: pénzt, új ruhát, ci­pőt, fehérneműt kaptunk. De a leg­szebb élményeim közé a moszkvai kirándulás tartozik. Amíg élek, soha el nem felejtem a szovjet fővárost. Láttam a Metrót, utaztam is rajta. Felkerestük Lenin mauzóleumát, megnéztük a Kremlt, a múzeumokat, jártam a híres Tretyakov-képtár­­ban, a Moszkva-Volga csatorna hajó­állomásán és ki tudna mindent fel­sorolni . . . — A lágerben mivel szórakoztak szabadidejükben? — Volt saját könyvtárunk. A ha­lifoglyok Moszkvában megjelenő ma­gyarnyelvű lapja, az Igaz Szó min­den számát megkaptuk, előadásokat rendeztünk, hangversenyeken, tánc­­mulatságokon, s mint már említet­­tem, kirándulásokon vettünk részt. Postát rendszeresen kaptunk ott­honról. Hetenként legalább egyszer fürdőbe jártunk. Mindennap volt or­vosi vizit és a betegeket gondosan ápolták, vagy szükség esetén kór­házba küldték. — Merre járt még? — Később a híres Luberci mező­­gazdasági gépgyárba kerültem, ahol ugyancsak asztalosmunkát végeztem. A brigádok itt már kíséret nélkül jártak be a gyárba, semmi megkü­lönböztetés nem volt hadifogoly vagy civil dolgozó között. Itt két-három táncmulatságot is rendeztek heten­ként, de egyéb szórakozásunkról is gondoskodtak. Sok orosz nótát tanul­tunk meg, de mi is megtanítottuk az orosz munkásokat és mérnököket a legszebb magyar nótákra — Szóval érdemes volt becsülete­sen dolgozni? — Meghiszem azt- Átlagosan 150 rubel készpénzt kaptunk havonta a teljes ellátáson és ruházaton kívül, ezt az összeget tetszésünk szerint költhettük el. A jó munkások, mint már mondottam, külön pénzjutalom­ban és egyébr­e juttatásban részesül­tek, de ezenkívül 5—10 napi szabad­ságot is kaptak, ami azt jelentette, hogy ez alatt az idő alatt nem kel­lett dolgozni, persze a fizetés kijárt erre az időre is. — Milyennek látja a jövőt itthon? — Állandóan pontos értesüléseink voltak az újjáépítésről, a demokrácia fejlődéséről, de azért tudja Isten, valahogyan megmaradt bennünk egy kis aggodalom, hiszen tudtuk, mi­lyen állapotok uralkodtak itt akkor, amikor elmentünk. Egyszerű ember vagyok, nem tudom én azt szép sza­vakkal úgy kifejezni, ahogy szeret­ném, de csak megmondom: bámu­latba ejtett mindaz, amit itthon már eddig is láttam. Most pihenek né­hány napig, „lemosom az út porát“, ahogy mondani szokás, azután foly­tatom a munkámat- A magyar dol­gozóknak azt üzenem, ne higgjenek a fecsegőknek és rémhírterjesztők­nek! Kapcsolódjon be mindenki a hároméves tervbe, mert most már valóban a miénk az ország! A hadi­foglyok hozzátartozói pedig ne tü­relmetlenkedjenek, mert amerre csak eljöttünk, mindenütt szedelőzködtek már a lágerek, jönnek a magyar fiúk ezrével, tízezrével hazafelé.­.. Kristóf László Péntek, 1948 május 14. Az állami fonoda A hároméves terv nagy alkotása Néhány héttel ezelőtt értesült a ma­gyar közvélemény a hároméves terv egyik nagyjelentőségű munkájának, az állami fonoda építkezéseinek befejezé­séről és a gépek beszerelésének meg­kezdéséről. Mit jelent az állami fonoda felépítése, munkája a magyar textil­ipar, a magyar dolgozók életszínvona­lának emelése szempontjából? A háborús események pamutiparun­kat, és elsősorban fonóiparunkat igen súlyosan érintették. A szárazföldi har­cok és légibombázások legjelentősebb üzemeinket pusztították el, úgyhogy a felszabadulás után a magyar pamut­ipar mindössze 250.000 orsóval és 10.000 szövőgéppel rendelkezett. A magyar újjáépítés, a hároméves terv egyik legsürgősebb feladata pa­mutiparunk háború előtti teljesítő­­képességének elérésén túl, elsősorban a fonóipar kapacitásának növelése. A belső piac felvevőképességének elő­irányzott növelése és exportpolitikánk szükségessé tették pamutiparunk ter­melésének növelését. Pamutszövődéink és kikészítőüzemeink három műszak­ban dolgozva, nagyjából képesek vol­tak fedezni a teljes szükségletet, de pamutfonódáink képtelenek voltak lé­pést tartani a szövedék termelésével és nyerspamut bohózata helyett szüksé­gessé tették nagymennyiségű pamut­fonal importálását. A magántőke visszahúzódása követ­keztében az államra hárult a feladat: hároméves tervünk keretében, egy ál­lami pamutfonóda felépítésével pótolni háborús veszteségeinket, növelni or­sóink számát és ezzel lehetővé tenni pamutszövet-termelésünk háború előtti színvonalának elérését, túlhaladását. A Magyar Fonóipar Rt. az első, már megalakulásától és felépítésétől kezdve teljesen állami üzem. Ez az első eset, hogy az állam nem egy csődbement, rosszul vezetett magánvállalatot vett át, hogy azt hosszas átszervezési munkák­kal hasznothajtóvá tegye, hanem már munkájának kezdetétől fogva állami irányítás mellett egészséges és hasznot­­hajtó üzem létesült. A Magyar Fonóipar Rt.-et egy, a há­ború alatt Pestszentlőrincen létesített repülőgépszerelő üzemben állították fel. A PIRT, Pestszentlőrinci Ipartele­pek Rt., 10.000 négyzetméternyi mű­helyterületét félmagasságban ketté­osztották, hogy a munkahelyterületet megfelelően növeljék. Az üzemrészek, irodák építkezési munkálatai a kitű­zött határidő előtt befejeződtek és március 30-án bensőséges ünnepséggel indultak meg a 25 vagonnyi felszerelés beépítési munkálatai. Cél: a termelés mielőbbi megindí­tása. E cél elérésén dolgozik munka­versenyben 30 szerelőcsoport és a ter­melő munka előreláthatólag már jú­liusban megindulhat. A Magyar Fonóipar Rt. pestszent­lőrinci üzeme, előirányzott teljes kapa­citásával havonta 600.000 kg fonalat termel. Ez a fonalmennyiség évi 4 millió méterrel több pamutszövet gyártá­sát teszi lehetővé. Ha hároméves tervünk pamutszövet termelési előirányzatát nézzük, mely szerint már az első tervévben el kell érnünk a békebeli termelési színvona­lat, azaz 185 millió métert, láthatjuk, hogy az állami fonoda jelentős szerep­hez jut pamutszövődéink fonalellátá­sában. Az üzem jelenlegi termelésün­ket 3­5—4 millió méterrel, mintegy 27 százalékkal emeli. Az állami fonoda üzembehelyezése természetesen új munkalehetőségek te­remtését is jelenti, amikor indulásával 1200—1400 munkás, közöttük 650 szak­munkás foglalkoztatását biztosítja. A munkáslétszám, a teljes felfutás után nyilvánvalóan még növekedni fog, de ezen túlmenően új munkalehetőségeket jelent a pamutszövődékben, kikészítő­üzemekben is. Ezzel az üzemmel a magyar fonó­ipar első lesz Közép-Európában, újabb bizonyságául népi demokráciánk erejé­nek, teljesítőképességének, egyik bizto­sítékául népünk szebb jövőjének. Gellért Endre

Next