Uj Világ, 1948. június (1. évfolyam, 1-7. szám)
1948-05-14 / 1. szám
2 ÚJVILÁG a Magyar Dolgozók Pártjának programja a magyar belpolitikai élet legfontosabb, kétségtelenül hosszú időre döntően kiható eseménnyé. Több okból. Ez az okmány a két munkáspárt egyesülésének világos, egyértelmű elméleti és politikai alapját alkotja. Ez a program az egyesült pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának valóban alapokmánya. A program kimondja: ,,A Magyar Dolgozók Pártja a marxizmus-leninizmus ideológiáját vallja, Marx, Engels, Lenin, Sztálin tanításait alkalmazza és fejleszti tovább a magyar viszonyoknak megfelelően.“ Minthogy a Magyar Dolgozók Pártja politikai súlyánál és számszerűleg is a magyar népi demokráciának legfőbb tényezője — magától értetődően programja is a magyar népi demokrácia egyik legfontosabb okmánya. A programnyilatkozat valóban tudományos analízis alapján tűzi ki a Magyar Dolgozók Pártjának és általában a magyar népi demokráciának feladatait. A program abból indul ki, hogy „a tőkés termelési rend, amely a hűbéri termelési renddel szemben történelmi haladást jelentett, túlélte magát.“ Megállapítja, hogy a tőkés társadalmi rend fölötti győzelem feltételeit a kapitalizmus imperialista szakasza végleg megérlelte. A program megvilágítja a tőkés társadalmi rend általános válságát; a nagy szocialista forradalom győzelmének jelentőségét az emberiség történelme szempontjából; a Szovjetunió szerepét a fasizmus feletti győzelemben. A második világháború utáni helyzet mérlegét így foglalja össze: „A kapitalizmus általános válsága kimélyült; a Szovjet Hadsereg öszszetörte a német fasizmus csatlósállamainak reakciós uralmi rendszerét; ennek következtében Kelet- Európa népeinek egész sora léphetett a társadalmi fejlődés új útjára, a Szovjetunióban győztes szocializmusra támaszkodva; a népi demokráciák kiszakadtak az imperializmus világrendszeréből; a munkásmozgalom, a szakszervezetek, a kommunista pártok, a demokratikus és haladó nemzeti mozgalmak világszerte megerősödtek. Ugyanakkor a kapitalista államok közötti erőviszonyok megváltozásának eredményeképpen az Amerikai Egyesült Államok lett a vezető imperialista nagyhatalommá, mely a levert német fasizmus világuralmi törekvéseinek örökébe lépett. Két tábor alakult ki a nemzetközi politikában: az imperialistaellenes, demokratikus tábor, élén a Szovjetunióval ... és az imperialista, demokráciaellenes tábor, élén az tanérika, imperializmussal.“ Mindebből a Magyar Dolgozók Pártja ezeket a következtetéseket vonja le: „A munkásság harca a tőkés osztály ellen, ma inkább, mint valaha, összefonódik a demokratikus fejlődésért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenség megvédéséért, a béke biztosításáért vívott imperializmusellenes küzdelemmel. .. az imperializmus elleni harcot fisisze kell kapcsolni a jobboldali szociáldemokraták elleni harccal... az imperializmus elleni harc főereje, a munkásosztály nincs egyedül: vele vannak a parasztság milliói, a demokrácia, a haladás, a nemzeti függetlenség, a béke minden híve szerte a világon ... a demokratikus és imperialistaellenes tábor erői, ha összefognak és helytállanak, hatalmasabbak, mint az imperialista tábor erői. .. ezért a demokrácia, a haladás, a nemezeti függetlenség és béke ügyét meg kell védelmezni, az imperializmus erőit meghátrálásra lehet kényszeríteni“ A program a továbbiakban elemzi a tőkés társadalom kifejlődését Magyarországon, valamint a szociáldemokrata párt és a kommunista párt szerepét. Majd megállapítja: „A magyar munkásmozgalom szakadása, a Szociáldemokrata Párt áruló peyerista vezetése, a sovinizmus mérge volt a döntő oka a paraszti és kispolgári tömegek tétlenségének és ingadozásának, a demokratikus erők gyengeségének és elkésett szervezkedésének a nemzetellenes háború és a hazaáruló Horthy-rendszer ellen. A Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt közötti egységfront, a demokratikus pártok által megalkotott Függetlenségi Front, a magyar ellenállási mozgalom egyes hősies tettei sem változtathattak azon, hogy az ország felszabadításához a német elnyomók és magyar zsoldosaik uralma alól a magyar nép csak kevéssel járult hozzá. A magyar felszabadulást a Szovjet Hadsereg fegyverei hozták meg. A Szovjet Hadsereg nemcsak a német hódítókat űzte ki a magyar földről, csapásai alatt nemcsak a népelnyomó magyar államgépezet omlott össze, a Szovjet Hadsereg egyben szabaddá tette az utat a magyar demokratikus átalakulás végrehajtására hivatott népi erők számára . A magyar demokrácia háromévs fejlődését elemezve, a program megállapítja: „Az ország felszabadulásával, a demokrácia győzelmével megbukott a nagybirtok és a nagytőke osztályszövetségének hatalmi rendszere. Hatalomra került a munkásosztály, az egész parasztság, valamint a polgárságnak az a része, mely a német imperializmus ellen foglalt állást és hajlandó volt közreműködni a feudális maradványok bizonyos fokig terjedő felszámolásában... Kiszorultak a hatalomból és a kormányzatból a tőkésosztály képviselői, valamint jórészt a faluk kizsákmányoló rétegeinek képviselői is- Ma Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon . • A dolgozó osztályok hatalomrajutása ellenére azonban még mindig vannak nagytőkés, sőt feudális és fasiszta maradványok a gazdasági, politikai és kulturális életben, az államgépezetben, a gondolkodásban." A program megállapítja, hogy „a nagybankok, a gyáripar, a közlekedés és bányászat legnagyobb részének államosításával a népi demokrácia által a magyar nemzetgazdaság e döntő fontosságú ágai szocialista jellegűekké váltak, bár még nem következetesen, mert a tőkés befolyás maradványai nyíltan vagy burkoltan még érvényesülnek a gazdasági és állami életben.“ A Magyar Dolgozók Pártja a magyar népi demokráciát sajátos, viszonylag békés átmenetnek tekinti a szocializmusba, de ugyanakkor megállapítja, hogy a tőkés elemek belenövése a szocializmusba lehetetelen. A kizsákmányolók korlátozása, kiszorítása és fokozatos felszámolása múlhatatlanul kiváltja és fokozza a tőkés elemek ellenállását, tehát kiélezi az osztályharcot. A küzdelem a szocializmus felé fejlődő népi demokrácia erői és a tőkés rend viszszaállítására törekvő reakciós erők között még nem tekinthető végleg eldöntöttnek mindaddig, amíg a tőkés elemek gazdasági és politikai felszámolása meg nem történt és amíg a nemzetközi imperializmus erői segítséget nyújthatnak a belső reakciónak. A Magyar Dolgozók Pártjának programja ezért éberségre és harci készségre szólítja fel a magyar népet. A program mindebből kiindulva állapítja meg a Magyar Dolgozók Pártjának feladatait politikai, gazdasági és pénzügyi, szociálpolitikai téren, valamint a köznevelés, a művelődés és közerkölcs terén, a honvédelem területén és külpolitikai téren. E feladatok megjelölése során a program megállapítja, hogy „a népi demokrácia a népszuverenitáson alapuló demokratikus parlamentarizmusra épül, biztosítja a demokratikus szabadságjogokat az ország minden polgára számára, nemre, fajra, osztálykülönbségre, nemzetiségre való tekintet nélkül, de nem ad teret a demokrácia ellenségeinek, nem engedi, hogy a szabadságjogokkal népellenes csoportok és politikai irányzatok viszszaéljenek." A Magyar Dolgozók Pártja a demokratikus pártok eddigi többé-kevésbbé laza koalíciója helyett a népi egység politikai tömegszervezetének, az új Függetlenségi Frontnak megteremtéséért száll síkra. A Függetlenségi Front „a munkásság, parasztság, értelmiség, dolgozó kisemberek, Magyarország minden haladó, hazafias eleme szoros, harci és építő szövetségének egységes tömegszervezete“ legyen. Ebben a szervezetben méltó helyet kell biztosítani szakszervezeteknek, szövetkezeteknek, a nők és az ifjúság egységes szervezeteinek. Külpolitikai téren a Magyar Dolgozók Pártja a következő célokat tűzi ki: „A békének, a népi demokrácia vívmányainak, a magyar nemzet függetlenségének védelme és biztosítása. Ezért a párt külpolitikájának alapja: szövetség a Szovjetúnióval, az imperialisaellenes és demokratikus tábor vezető szocialista nagyhatalmával, a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás őrével. Szoros együttműködés és barátság a népi demokráciákkal: Jugoszlávia-G. M. Puskin, a Szovjetúnió budapesti nagykövete, a napokban, adta át megbízólevelét Tildy Zoltán magyar köztársasági elnöknek. Puskin nagykövet és Tildy Zoltán elnök az átadáskor beszédet mondottak. Puskin nagykövet kijelentette: „A budapesti szovjet követségnek és a moszkvai magyar követségnek nagykövetséggé való átalakítása tanuskodik országaink között a baráti kapcsolatok megerősödéséről. Igyekezni fogok népeinkközött a baráti kapcsolatot továbbfejleszteni s országaink között a gazdasági és kulturális együttműködést kiszélesíteni." Tildy köztársasági elnök válaszában többek között ezt mondotta: „A magyar köztársaság külpolitikájának legfontosabb alappillére a Szovjetúnióval a közelmúltban megkötött egyezmény"val, Romániával, Lengyelországgal, Bulgáriával Megegyezés, együttműködés és barátság a népi, demokratikus Csehszlovákiával, a szlovákiai magyarság helyzetének a lenini-sztálini nemzetiségi politika elveinek megfelelő rendezése alapján. A párt emellett rendezett és békés gazdasági és politikai kapcsolatok szükségességét vallja minden országgal, ha azok nem avatkoznak belső ügyeinkbe és nem támogatják demokratikus rendünk ellenségeit. Végül: a párt a magyar népi demokrácia szolidaritását vallja az imperializmus ellen szabadságukért és függetlenségükért harcoló népekkel." Nem lehet kétséges, hogy a szocializmus felé haladó magyar népi demokráciának ezt a — joggal mondhatjuk — történelmi dokumentumát a magyar népi demokrácia minden híve lelkesedéssel fogadja és saját működésének programjául tekinti. A magyar-lengyel kereskedelmi egyezmény megtárgyalására lengyel kormányküldöttség érkezett Budapestre. A lengyel küldöttséget a budaörsi repülőtéren Rónai Sándor magyar kereskedelemügyi miniszter fogadta- képünkön balról jobbra Fiderkiewicz budapesti lengyel követ, Szyr lengyel és Rónai Sándor magyar kereskedelemügyi miniszter. így, aki hazajött.,, Debrecen... Szerény, egyszobakonyháslakás a Csapó utca 28. számú házban. A látogatók egymásnak adják a kilincset. Hogyisne adnák, hiszen hazaérkezett a ház kedvence, ifjabb Buczkó Lajos. A volt hadifogoly zavart mosolylyal vallja be, hogy újságíróval soha életében nem beszélt (mindössze 24 éves). Cigarettára gyújt, elgondolkozik kissé és egyszerű, keresetlen szavakkal beszélni kezd: — 1945 április 29-én estem fogságba Németországban. Katona sohasem voltam, de az akkori uraknál ez nem számított, összeszedtek minket, mint valami csürhét és kivittek a határon túlra. Nagyon el voltunk keseredve, mert tudtuk, hogy bennünket, magyarokat lenéznek, mondhatnám utálnak a németek. — Hová kerültek? — Május közepén a Moszkvától északra fekvő Katuár község téglagyárába osztottak be, ahol szakmámban dolgoztam. Én ugyanis asztalossegéd vagyok. Ajtókat, ablakokat készítettünk és nagyon jóleső érzés volt, amikor már az első napokban megdicsértek a jó munkáért. — Milyen volt a bánásmód, nem volt-e panaszuk az ellátásra? — Naponta háromszor kaptunk főtt ételt, napi kenyéradagunk 67 deka volt, ezenkívül cukor, tea, zsír, vaj, margarin, hal, mikor hogyan. Őszintén bevallom, hogy nem ezt vártam az itthon terjesztett sok rágalom és mocskolódás után. Később Temilenóba kerültem, ahol egy állami baromfitenyésztő telepen dolgoztam. Óriási építkezések folytak itt és mi, magyar szakmunkások, ugyancsak kivettük részünket ebből a munkából. De meg is becsülték a szakembereket! Nem is egyszer fordult elő, hogy példának állítottak minket oda a többiek elé. Ha bárhová jó munkás kellett, magyarokat kértek ... A jutalom pedig sohasem maradt el: pénzt, új ruhát, cipőt, fehérneműt kaptunk. De a legszebb élményeim közé a moszkvai kirándulás tartozik. Amíg élek, soha el nem felejtem a szovjet fővárost. Láttam a Metrót, utaztam is rajta. Felkerestük Lenin mauzóleumát, megnéztük a Kremlt, a múzeumokat, jártam a híres Tretyakov-képtárban, a Moszkva-Volga csatorna hajóállomásán és ki tudna mindent felsorolni . . . — A lágerben mivel szórakoztak szabadidejükben? — Volt saját könyvtárunk. A halifoglyok Moszkvában megjelenő magyarnyelvű lapja, az Igaz Szó minden számát megkaptuk, előadásokat rendeztünk, hangversenyeken, táncmulatságokon, s mint már említettem, kirándulásokon vettünk részt. Postát rendszeresen kaptunk otthonról. Hetenként legalább egyszer fürdőbe jártunk. Mindennap volt orvosi vizit és a betegeket gondosan ápolták, vagy szükség esetén kórházba küldték. — Merre járt még? — Később a híres Luberci mezőgazdasági gépgyárba kerültem, ahol ugyancsak asztalosmunkát végeztem. A brigádok itt már kíséret nélkül jártak be a gyárba, semmi megkülönböztetés nem volt hadifogoly vagy civil dolgozó között. Itt két-három táncmulatságot is rendeztek hetenként, de egyéb szórakozásunkról is gondoskodtak. Sok orosz nótát tanultunk meg, de mi is megtanítottuk az orosz munkásokat és mérnököket a legszebb magyar nótákra — Szóval érdemes volt becsületesen dolgozni? — Meghiszem azt- Átlagosan 150 rubel készpénzt kaptunk havonta a teljes ellátáson és ruházaton kívül, ezt az összeget tetszésünk szerint költhettük el. A jó munkások, mint már mondottam, külön pénzjutalomban és egyébre juttatásban részesültek, de ezenkívül 5—10 napi szabadságot is kaptak, ami azt jelentette, hogy ez alatt az idő alatt nem kellett dolgozni, persze a fizetés kijárt erre az időre is. — Milyennek látja a jövőt itthon? — Állandóan pontos értesüléseink voltak az újjáépítésről, a demokrácia fejlődéséről, de azért tudja Isten, valahogyan megmaradt bennünk egy kis aggodalom, hiszen tudtuk, milyen állapotok uralkodtak itt akkor, amikor elmentünk. Egyszerű ember vagyok, nem tudom én azt szép szavakkal úgy kifejezni, ahogy szeretném, de csak megmondom: bámulatba ejtett mindaz, amit itthon már eddig is láttam. Most pihenek néhány napig, „lemosom az út porát“, ahogy mondani szokás, azután folytatom a munkámat- A magyar dolgozóknak azt üzenem, ne higgjenek a fecsegőknek és rémhírterjesztőknek! Kapcsolódjon be mindenki a hároméves tervbe, mert most már valóban a miénk az ország! A hadifoglyok hozzátartozói pedig ne türelmetlenkedjenek, mert amerre csak eljöttünk, mindenütt szedelőzködtek már a lágerek, jönnek a magyar fiúk ezrével, tízezrével hazafelé... Kristóf László Péntek, 1948 május 14. Az állami fonoda A hároméves terv nagy alkotása Néhány héttel ezelőtt értesült a magyar közvélemény a hároméves terv egyik nagyjelentőségű munkájának, az állami fonoda építkezéseinek befejezéséről és a gépek beszerelésének megkezdéséről. Mit jelent az állami fonoda felépítése, munkája a magyar textilipar, a magyar dolgozók életszínvonalának emelése szempontjából? A háborús események pamutiparunkat, és elsősorban fonóiparunkat igen súlyosan érintették. A szárazföldi harcok és légibombázások legjelentősebb üzemeinket pusztították el, úgyhogy a felszabadulás után a magyar pamutipar mindössze 250.000 orsóval és 10.000 szövőgéppel rendelkezett. A magyar újjáépítés, a hároméves terv egyik legsürgősebb feladata pamutiparunk háború előtti teljesítőképességének elérésén túl, elsősorban a fonóipar kapacitásának növelése. A belső piac felvevőképességének előirányzott növelése és exportpolitikánk szükségessé tették pamutiparunk termelésének növelését. Pamutszövődéink és kikészítőüzemeink három műszakban dolgozva, nagyjából képesek voltak fedezni a teljes szükségletet, de pamutfonódáink képtelenek voltak lépést tartani a szövedék termelésével és nyerspamut bohózata helyett szükségessé tették nagymennyiségű pamutfonal importálását. A magántőke visszahúzódása következtében az államra hárult a feladat: hároméves tervünk keretében, egy állami pamutfonóda felépítésével pótolni háborús veszteségeinket, növelni orsóink számát és ezzel lehetővé tenni pamutszövet-termelésünk háború előtti színvonalának elérését, túlhaladását. A Magyar Fonóipar Rt. az első, már megalakulásától és felépítésétől kezdve teljesen állami üzem. Ez az első eset, hogy az állam nem egy csődbement, rosszul vezetett magánvállalatot vett át, hogy azt hosszas átszervezési munkákkal hasznothajtóvá tegye, hanem már munkájának kezdetétől fogva állami irányítás mellett egészséges és hasznothajtó üzem létesült. A Magyar Fonóipar Rt.-et egy, a háború alatt Pestszentlőrincen létesített repülőgépszerelő üzemben állították fel. A PIRT, Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt., 10.000 négyzetméternyi műhelyterületét félmagasságban kettéosztották, hogy a munkahelyterületet megfelelően növeljék. Az üzemrészek, irodák építkezési munkálatai a kitűzött határidő előtt befejeződtek és március 30-án bensőséges ünnepséggel indultak meg a 25 vagonnyi felszerelés beépítési munkálatai. Cél: a termelés mielőbbi megindítása. E cél elérésén dolgozik munkaversenyben 30 szerelőcsoport és a termelő munka előreláthatólag már júliusban megindulhat. A Magyar Fonóipar Rt. pestszentlőrinci üzeme, előirányzott teljes kapacitásával havonta 600.000 kg fonalat termel. Ez a fonalmennyiség évi 4 millió méterrel több pamutszövet gyártását teszi lehetővé. Ha hároméves tervünk pamutszövet termelési előirányzatát nézzük, mely szerint már az első tervévben el kell érnünk a békebeli termelési színvonalat, azaz 185 millió métert, láthatjuk, hogy az állami fonoda jelentős szerephez jut pamutszövődéink fonalellátásában. Az üzem jelenlegi termelésünket 35—4 millió méterrel, mintegy 27 százalékkal emeli. Az állami fonoda üzembehelyezése természetesen új munkalehetőségek teremtését is jelenti, amikor indulásával 1200—1400 munkás, közöttük 650 szakmunkás foglalkoztatását biztosítja. A munkáslétszám, a teljes felfutás után nyilvánvalóan még növekedni fog, de ezen túlmenően új munkalehetőségeket jelent a pamutszövődékben, kikészítőüzemekben is. Ezzel az üzemmel a magyar fonóipar első lesz Közép-Európában, újabb bizonyságául népi demokráciánk erejének, teljesítőképességének, egyik biztosítékául népünk szebb jövőjének. Gellért Endre