Uj Világ, 1948. december (1. évfolyam, 8-34. szám)
1948-07-02 / 8. szám
I. évfolyam 8 számára 1 forint 1948 július 2 ÚJVILÁG Mit kap a szovjet dolgozó fizetésén felül? Újítások a szovjet faluban. 3. ZSUKOV: Ágyút vaj helyett SZEMALKO PROFESSZOR: Az orvosi etikáról. Az Új Világ zenei vitája. Munkásból festőművész. A MAGYAR-SZOVJET MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAPJA Van, aki a békét megvédi írta: KASSAI GÉZA A londoni háromhatalmi (Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország), valamint a hathatalmi (az előbbieken kívül: Belgium, Hollandia és Luxemburg) értekezletek összehívása, napirendje és határozatai a jaltai és potsdami egyezményeknek nemcsak megszegését, hanem felborítását is jelentik. A jaltai és a potsdami határozatoknak a célja röviden ez volt: a német imperializmus alapjainak a lebontása, e célból Németország hadiiparának a leszerelése és felszámolása; megakadályozása annak, hogy Németország újra támadó nagyhatalommá válhassék; Németország átalakítása békeszerető és demokratikus állammá. Ezenkívül Németországot arra kötelezték, hogy a német támadástól szenvedett országoknak okozott károk legalább egy részét megtérítse. A londoni határozatok felrúgták mindezt. Nem mozdítják elő Németország demilitarizálását és demokratizálását, sőt ellenkezőleg arra irányulnak, hogy Nyugat-Németországot és mindenekelőtt a ruhrvidéki nehézipart katonai célok szolgálatába állítsák. Az imperialista hatalmak a londoni értekezleteken nem egy új német támadás megelőzésének kérdéseivel foglalkoztak, hanem ellenkezőleg arról tárgyaltak és határoztak, hogyan lehet Németországot az Egyesült Államok és Nagybritannia katonai és hadászati terveibe belevonni, Németország nyugati övezeteit az angolszász imperialista tervek bázisává megtenni. .Németország feldarabolásával megkönnyítik a német soviniszták működését. Erre utal a Szovjetunió és a népi demokráciákkülügyminisztereinek varsói nyilatkozata, amikor megállapítja„Felüti fejét a revans-gondolat, fokozódik a sovinizmus, amely számára Németországban kedvező a talaj és létrejönnek a feltételek az új Bismarckok, sőt új Hitlerek felbukkanására.“ A nyilatkozat megállapítja: „ha a német népnek Németország egységére irányuló törekvései újra a német soviniszták és militaristák eszközeivé válnak... akkor az elkerülhetetlenül a német támadás megismétlődésére vezet. Nyilvánvaló, hogy ez súlyos következményekkel járhat Európa és az egész világ népeire. Nyilvánvaló, hogy az imperialistáknak a német sovinisztákat és militaristákat buzdító politikája összeférhetetlen a népeknek azokkal a törekvéseivel, hogy a lehető leggyorsabban demokratikus béke jöjjön létre Európában és a világ minden részén. Az imperialista hatalmak háború utáni politikájából, s különösen május-júniusi londoni tanácskozásaikból világosan kiderül, hogy az imperialisták már három évvel a szörnyű háború után új komoly támadást kísérelnek meg a béke és a biztonság ellen. A Szovjetúnió és a népi demokratikus országok külügyminisztereinek varsói értekezletét éppen az tettetörténelmileg szükségessé és sürgőssé, hogy fokozni kell a harcot az új háborúra uszítók ellen. A varsói értekezlet, amelyetjoggal neveznek a béke értekezletének, gondosan elemezte a kialakult helyzetet, állást foglalt a népek sorsát döntően befolyásoló kérdésekhez és egyértelműen, határozottan leszögezte: „Mi nem vagyunk hajlandók elismerni a londoni értekezlet határozatainak törvényes erejét, sem bármiféle erkölcsi tekintélyét.“ . A varsói értekezlet pontosan megjelölte azokat a feladatokat is, amelyek révén a béke biztosítható. Ez a békeprogram röviden így foglalható össze: végre kell hajtani Németország demilitarizálását; meg kell akadályozni Németország háborús potenciájának helyreállítását; ideiglenes demokratikus, békeszerető, egyetemes német kormányt kell alakítani a német demokratikus pártok és szervezetek képviselőiből; a potsdami határozatok szellemében békét kell kötni Németországgal; intézkedéseket kell kidolgozni Németország jóvátételi kötelezettségeinek rendezésére. A Szovjetúnió és a népi demokráciák államai olyan programot adtak a német kérdés megoldására, amely, mint azt Molotov külügyminiszter kifejtette, megfelel a népek érdekeinek és a béke, a demokrácia és a szocializmus céljait szolgálja. Ez a varsói békeprogram lehetővé teszi a megegyezést a nagyhatalmak között és megteremti annak lehetőségét, hogy a népek hozzáláthassanak a háború utáni újjáépítéshez, illetőlegvégrezavartalanul folytathassák az építő munkát A varsói értekezlet ugyanakkor komoly figyelmeztetés is a háborús uszítók számára és azoknak, akik megfeledkeznek a még nem is oly régi múlt tanulságairól. Molotov kijelentette: Európa népei nem engedik a német támadó szellem újjáéledését. Az imperialisták megfeledkeznek arról, hogy ők a második világháború előtt és alatt is kegyetlenül elszámították magukat, azóta pedig még lényegesebben változott a helyzet az imperialisok rovására. A fasizmus és akik közvetlenül vagy közvetve támogatták, a második világháború előtt és a második világháború első szakaszában azt hitték, hogy a fasizmus legyőzhetetlen és hogy a fasizmus a burzsoázia erősségét jelenti. Sztálin már jóval a második világháború előtt, 1934 januárjában megállapította, hogy a fasizmus győzelmét Németországban úgy is kell tekinteni, mint a burzsoázia gyöngeségének jelét, mint annak a jelét, hogy a burzsoázia már nem képes régi módszereivel uralkodni és ezért folyamodik a belpolitikában a kormányzás terrorisztikus módszereihez, a külpolitikában pedig ezért keres kivezető utat a háború politikájában. Sztálin már akkor, sok évvel a háború előtt előre megmondta: ha az imperialisták az első imperialista háború tapasztalatai ellenére mégis a háború eszközéhez folyamodnának, akkor ez minden valószínűség szerint számos országban magának a kapitalizmusnak a létezését fogja kérdésessé tenni, mintahogyan az imperialisták az első világháború után „megkapták a kapitalizmus bukását Oroszországban... ts — világos dolog — a Szovjetuniót“. Sztálin még akkor tette fel a kérdést: „Hol a biztosíték, hogy a második imperialista háború jobb következményekkel fog járni számukra, mint az első? Nem helyesebb-e az ellenkezőjét feltételezni?“ A második világháborút követő események tökéletesen igazolták Sztálin előrelátását. A népi demokráciák népei kihasították országaikat a kapitalizmusnak a nagy Októberi Szocialista Forradalom óta már amúgy is csak öthatod testéből és a népi demokrácia útján, saját nemzeti hagyományaiknak megfelelően a szocializmus felé haladnak. Az imperialisták kegyetlenül elszámították magukat akkor is, amikor arra számítottak, hogy a háború alatt meggyengül a szocialista nagyhatalom és „hogyha meg is nyerte a háborút, elveszti majd a békét“. Az ellenkezője történt. A Szovjetunió ma hatalmasabb, mint volt valaha és az a tábor: a demokrácia és béke tábora, amelynek élén halad, a világ minden részén, Európában és Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Afrikában napról napra növekszik. A második világháború borzalmaiból megtanultuk, milyen rettenetes szenvedéseket, nélkülözéseket és pusztításokat hoz egy háború még akkor is, ha győzelemmel végződik. Nyilvánvaló ezért, hogy minden népnek legéletbevágóbb érdeke, idejében megtenni mindazokat a rendszabályokat, amelyek a háború megakadályozásához szükségesek. A varsói külügyminiszteri értekezletnek nagy jelentősége az is, hogy erre felhívta az egész világ figyelmét A német kérdés és a többi, a béke és biztonság szempontjából fontos, de még meg nem oldott kérdések, kétségtelenül rendezhetők a béke és a demokrácia érdekeinek megfelelően. A varsói értekezlet is bizonyítja, hogy erre mind a Szovjetunió, mind a népi demokráciák országai részéről megvan a teljes hajlandóság. A Szovjetunió és a népi demokráciák külpolitikája teljesen világos: a béke megőrzése, a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése. Ma époly igaz, mint ahogyan igaz volt és igaz maradt 1917 novembere óta, hogy a Szovjetuniónak esze ágában sincs bárkit fenyegetni, vagy bárkit megtámadni. Lenin és Sztálin a szovjet ország fennállásának első napjától kezdve újból és újból ismételték: „Mi a béke mellett vagyunk és a békéért harcolunk“. A szovjet kormány gyakorlati külpolitikája mindenkor tökéletesen egyezett Lenin és Sztálin e számtalanszor ismételt és hangsúlyozott elvével. Ezért tesz meg a szovjet kormány a jelenben is és fog tenni a jövőben is minden lehetőt a béke és a biztonság érdekében. Ezt a külpolitikát ma már nemcsak a Szovjetunió népei tekintik sajátjuknak. Saját országukra vonatkozólag a népi demokráciák országai is és épúgy ezt a politikát vallják magukénak a népi demokratikus mozgalmak és nemzeti szabadságmozgalmak az egész világon. Van, aki a békét megvédi. Balról jobbra: Modzelewski lengyel, Ana Pauker román és Kolarov bolgár külügyminiszter a varsói repülőtéren Molnár Erik és Révész Géza varsói követünk Modzelewski lengyel külügyminiszterrel /A demokratikus államok külügyminisztereinek varsói értekezlete A varsói repülőtéren (balról jobbra): Modzelewski lengyel külügyminiszter és Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök üdvözli az értekezletre érkező Molotov szovjet külügyminisztert