Uj Világ, 1948. december (1. évfolyam, 8-34. szám)

1948-07-02 / 8. szám

I. évfolyam 8 szám­ára 1 forint 1948 július 2 ÚJVILÁG Mit kap a szovjet dolgozó fizetésén felül? Újítások a szovjet faluban. 3. ZSUKOV: Ágyút vaj helyett SZEMALKO PROFESSZOR: Az orvosi etikáról. Az Új Világ zenei vitája. Munkásból festőművész. A MAGYAR-SZOVJET MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAPJA Van, aki a békét megvédi írta: KASSAI GÉZA A londoni háromhatalmi (Egyesült Államok, Nagybritannia és Francia­­ország), valamint a hathatalmi (az előbbieken kívül: Belgium, Hollandia és Luxemburg) értekezletek összehí­vása, napirendje és határozatai a jaltai és potsdami egyezményeknek nemcsak megszegését, hanem felbo­rítását is jelentik. A jaltai és a potsdami határozatoknak a célja rö­viden ez volt: a német imperializmus alapjainak a lebontása, e célból Né­metország hadiiparának a leszerelése és felszámolása; megakadályozása annak, hogy Németország újra támadó nagyhatalommá válhassék; Németország átalakítása békeszerető és demokratikus állammá. Ezenkívül Németországot arra kötelezték, hogy a német támadástól szenvedett or­szágoknak okozott károk legalább egy részét megtérítse. A londoni határozatok felrúgták mindezt. Nem mozdítják elő Né­metország demilitarizálását és de­mokratizálását, sőt ellenkezőleg arra irányulnak­, hogy Nyugat-Németor­­szágot és mindenekelőtt a ruhrvidéki nehézipart katonai célok szolgálatába állítsák. Az imperialista hatalmak a londoni értekezleteken nem egy új német támadás megelőzésének kér­déseivel foglalkoztak, hanem ellen­kezőleg arról tárgyaltak és határoz­tak, hogyan lehet Németországot az­ Egyesült Államok és Nagybritannia katonai és hadászati terveibe bele­vonni, Németország nyugati öveze­teit az angolszász imperialista ter­vek bázisává megtenni. .Németor­szág feldarabolásával megkönnyítik a német soviniszták működését. Erre utal a Szovjetunió és a népi demo­kráciák­­külügyminisztereinek varsói nyilatkozata, amikor megállapítja­­„Felüti fejét a revans-gondolat, foko­zódik a sovinizmus, amely számára Németországban kedvező a talaj és létrejönnek a feltételek az új Bis­marckok, sőt új Hitlerek felbukka­nására.“ A nyilatkozat megállapítja: „ha a német népnek Németország egységére irányuló törekvései újra a német soviniszták és militaristák esz­közeivé válnak... akkor az elkerül­hetetlenül a német támadás megis­métlődésére vezet. Nyilvánvaló, hogy ez súlyos következményekkel járhat Európa és az egész világ népeire. Nyilvánvaló, hogy az imperialisták­nak a német sovinisztákat és milita­ristákat buzdító politikája összefér­hetetlen a népeknek azokkal a tö­rekvéseivel, hogy a lehető leggyor­­sabban demokratikus béke jöjjön létre Európában és a világ minden részén. Az imperialista hatalmak háború utáni politikájából, s különösen má­jus-júniusi londoni tanácskozásaik­ból világosan kiderül, hogy az impe­rialisták már három évvel a ször­nyű háború után új komoly tám­a­­dást kísérelnek meg a béke és a biz­tonság ellen. A Szovjetúnió és a népi demokrati­kus országok külügyminisztereinek varsói értekezletét éppen az tette­­történelmileg szükségessé­­ és sür­gőssé, hogy fokozni kell a harcot az új háborúra uszítók ellen. A varsói értekezlet, amelyet­­joggal neveznek a béke értekezletének,­­ gondosan elemezte a kialakult helyzetet, állást foglalt a népek sorsát döntően befo­lyásoló kérdésekhez és egyértel­műen, határozottan leszögezte: „Mi nem vagyunk hajlandók elismerni a londoni értekezlet határozatainak tör­­vényes erejét, sem bármiféle erkölcsi tekintélyét.“ . A varsói értekezlet pontosan megje­lölte azokat a feladatokat is­, ame­lyek révén a béke biztosítható. Ez a békeprogram röviden így foglalható össze: végre kell hajtani Németor­szág demilitarizálását; meg kell aka­dályozni Németország háborús po­tenciájának helyreállítását; ideigle­nes demokratikus, békeszerető, egye­temes német kormányt kell alakítani a német demokratikus pártok és szervezetek képviselőiből; a potsdami határozatok szellemében békét kell kötni Németországgal; intézkedése­ket kell kidolgozni Németország jó­vátételi­ kötelezettségeinek rendezé­sére. A Szovjetúnió és a népi demokrá­ciák államai olyan programot adtak a német kérdés megoldására, amely, mint azt Molotov külügyminiszter kifejtette, megfelel a népek érdekei­nek és a béke, a demokrácia és a szo­­cializmus céljait szolgálja. Ez a varsói békeprogram lehetővé teszi a meg­egyezést a nagyhatalmak között és megteremti annak lehetőségét, hogy a népek hozzáláthassanak a háború utáni újjáépítéshez, illetőleg­­végre­­zavart­alanul folytathassák az építő munkát A varsói értekezlet ugyanakkor ko­moly figyelmeztetés is a háborús uszítók számára és azoknak, akik megfeledkeznek a még nem is oly régi múlt tanulságairól. Molotov ki­jelentette: Európa népei nem enge­dik a német támadó szellem újjá­éledését.­­ Az imperialisták megfeledkeznek arról, hogy ők a második világ­háború előtt és alatt is kegyetlenül elszámították magukat, azóta pedig még lényegesebben változott a hely­zet­­ az imperialisok rovására. A fasizmus és akik közvetlenül vagy közvetve támogatták, a második világháború előtt és a második vi­lágháború első szakaszában azt hit­ték, hogy a fasizmus legyőzhetetlen és hogy­­ a fasizmus a burzsoázia erősségét jelenti. Sztálin már jóval a második világháború előtt, 1934 ja­nuárjában megállapította, hogy a fasizmus győzelmét Németországban úgy is kell tekinteni, mint a burzsoá­zia gyöngeségének jelét, mint an­nak a jelét, hogy a burzsoázia már nem képes régi módszerei­vel uralkodni és ezért folyamodik a belpolitikában a kormányzás terro­­risztikus módszereihez, a külpolitiká­ban pedig ezért keres kivezető utat a háború politikájában. Sztálin már akkor, sok évvel a háború előtt előre megmondta: ha az imperialisták az első imperialista háború tapasztalatai ellenére mégis a háború eszközéhez folyamodnának, akkor ez minden valószínűség szerint számos ország­ban magának a kapitalizmusnak a létezését fogja kérdésessé tenni, mint­ahogyan az imperialisták az első vi­lágháború után „megkapták a kapi­talizmus bukását Oroszországban... ts — világos dolog — a Szovjet­uniót“. Sztálin még akkor tette fel a kérdést: „Hol a biztosíték, hogy a második imperialista háború jobb következményekkel fog járni szá­mukra, mint az első? Nem helye­sebb-e az ellenkezőjét feltételezni?“ A második világháborút követő események tökéletesen igazolták Sztálin előrelátását. A népi demokrá­ciák népei kihasították országaikat a kapitalizmusnak a nagy Októberi Szocialista Forradalom óta már amúgy is csak öthatod testéből és a népi demokrácia útján, saját nem­zeti hagyományaiknak megfelelően a szocializmus felé haladnak. Az imperialisták kegyetlenül elszá­­mították magukat akkor is, amikor arra számítottak, hogy a háború alatt meggyengül a szocialista nagyhatalom és „hogyha meg is nyerte a háborút, elveszti majd a békét“. Az ellenke­zője történt. A Szovjetunió ma ha­talmasabb, mint volt valaha és az a tábor: a demokrácia és béke tábora, amelynek élén halad, a világ minden részén, Európában és Ázsiában, Ame­rikában, Ausztráliában és Afrikában napról napra növekszik. A második világháború borzalmai­ból megtanultuk, milyen rettenetes szenvedéseket, nélkülözéseket és pusztításokat hoz egy háború még akkor is, ha győzelemmel végződik. Nyilvánvaló ezért, hogy minden nép­nek legéletbevágóbb érdeke, idejében megtenni mindazokat a rendszabályo­kat, amelyek a háború megakadályo­zásához szükségesek. A varsói kül­ügyminiszteri értekezletnek nagy je­lentősége az is, hogy erre felhívta az egész világ figyelmét A német kérdés és a többi, a béke és biztonság szempontjából fontos, de még meg nem oldott kérdések, két­ségtelenül rendezhetők a béke és a demokrácia érdekeinek megfelelően. A varsói értekezlet is bizonyítja, hogy erre mind a Szovjetunió, mind a népi demokráciák országai részéről megvan a teljes hajlandóság. A Szov­jetunió és a népi demokráciák kül­politikája teljesen világos: a béke megőrzése, a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése. Ma époly igaz, mint ahogyan igaz volt és igaz maradt 1917 novembere óta, hogy a Szovjetuniónak esze ágában sincs bár­kit fenyegetni, vagy bárkit megtá­madni. Lenin és Sztálin a szovjet ország fennállásának első napjától kezdve újból és újból ismételték: „Mi a béke mellett vagyunk és a békéért harcolunk“. A szovjet kormány gya­korlati külpolitikája mindenkor töké­letesen egyezett Lenin és Sztálin e számtalanszor ismételt és hangsúlyo­zott elvével. Ezért tesz meg a szovjet kormány a jelenben is és fog tenni a jövőben is minden lehetőt a béke és a biztonság érdekében. Ezt a külpolitikát ma már nemcsak a Szovjetunió népei tekintik saját­juknak. Saját országukra vonatkozó­lag a népi demokráciák országai is és épúgy ezt a politikát vallják magukénak a népi demokratikus mozgalmak és nemzeti szabadság­­mozgalmak az egész világon. Van, aki a békét megvédi. Balról jobbra: Modzelewski lengyel, Ana Pauker román és Kolarov bol­gár külügyminiszter a varsói repülő­téren Molnár Erik és Révész Géza varsói követünk Modzelewski lengyel kül­ügyminiszterrel /A demokratikus államok külügyminisztereinek varsói értekezlete A varsói repülőtéren (balról jobbra): Modzelewski lengyel külügyminiszter és Cyrankiewicz lengyel miniszter­­elnök üdvözli az értekezletre érkező Molotov szovjet külügyminisztert

Next