Uj Világ, 1953. június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A rohambrigád új esztendeje •­­J ÉVET köszöntünk! Nyolcadszor üdvözöljük felszaba­dultan, boldogan az új esztendőt. Opti­mista emberek, a szocializmus vidám építői köszöntik 1953 első napjaiban az új év új feladatait az elkövetkezendő új sikereket és győzelmeket. Milyen képet nyújt újesztendei mér­legünk? Büszkén és elégtétellel állapít­hatjuk meg, hogy a magyar népi demo­krácia rohambrigádja — ahogyan Sztálin elvtárs nevezett bennünket — egyre eredményesebben teljesíti feladatát, nap­ról-napra ragyogóbb sikereket mutat fel a szocializmus építése terén. A múlt esz­tendőben 22 százalékkal többet termelt iparunk, mint 1951-ben. A termelés nö­vekedése azt jelenti, hogy minden dol­gozó asztalára több kenyér, több hús, több cukor került, mint egy évvel előbb. És azt is jelenti, hogy az országnak több munkáskézre volt szüksége, mint az előző években. 1949-ben, a hároméves terv utolsó esztendejében iparunk 625 ezer dolgozót foglalkoztatott. És 1952- ben 1.060.000 főre emelkedett az ipar­ban dolgozók száma. Mindez győzelmek és sikerek fényes bizonyítéka. Mit látunk ugyanekkor a „marshalli­­zált" kapitalista országokban? Az el­múlt év első hét hónapjában Angliában 70 százalékkal, Hollandiában 65, Bel­giumban pedig 30 százalékkal emelke­dett a munkanélküliek száma! Ausztriá­ban évente 120—140 ezer fiatal kerül ki az iskolákból, de csak 40 ezer számára akad munkaalkalom!... * És nálunk? 1953-ban közel másfél­­százezer új munkaerőre lesz szükségünk. Jóval többre, mint amennyit a felnövő munkaképes évjárat nyújt! ÍME, EZ A NÉHÁNY ADAT világo­­­san megmutatja a különbséget a kapitalista világrendszer egyre mélyülő válsága és a szocialista tábor egyre emel­kedő jóléte között. Mi, magyar dolgozók még csak most rakjuk le jövendő boldog életünk alapjait. De már most, az épí­tés idején is milyen sokat kaptunk. Az elmúlt esztendőben lépett életbe a szo­cialista szellemű nyugdíjtörvény, amely minden dolgozó számára biztosítja a békés öregkort. Új iskolák és egyetemek kezdték meg működésüket. Dolgozó né­pünk anyagi és kulturális felemelkedé­sének útjelzői azok az új kórházak, rendelőintézetek és üdülők, amelyek 1952-ben nyíltak meg. Azok az új gyá­rak, üzemek, amelyek a munkások és alkalmazottak újabb tízezreinek nyúj­tottak munkalehetőséget. Év végi mérlegünk a felemelkedés nagyszerű üteméről tanúskodik. Arról, hogy jól használtuk fel azokat a taná­csokat, amelyeket a Szovjetuniótól, a szovjet dolgozóktól kaptunk, azt a nagy segítséget, amelyet felszabadítónk, a Szovjetunió nyújtott nekünk. És arról tanúskodik, hogy a magyar-szovjet ba­rátság híveinek tábora — a béke harco­sainak tábora — napról-napra nő. Azt bizonyítja, hogy a Magyar­ Szovjet Tár­saság vezetői, aktivistái és tagjai is jó munkát végeztek. A dolgozók ezreit és tízezreit tanították meg arra, hogyan épí­tik és erősítik hazájukat a szovjet em­berek, a kommunizmus építői. A sike­rek még jobb munkára köteleznek. Arra, hogy még „szilárdabbra vonjuk meg­bonthatatlan baráti kapcsolatainkat fel­szabadítónkkal, a hatalmas Szovjetunió­val!". A Magyar-Szovjet Társaságnak soraiba kell toboroznia minden hazáját szerető magyar dolgozót, hogy szocia­lista hazánk minden építője még köze­lebbről ismerkedjék meg az új eszten­dőben a béke élharcosainak, a­ szovjet embereknek munkamódszereivel, diada­laival. AZ IMPERIALISTA kormányok az újesztendő küszöbén a háborús feszültség fokozásával, a­ népek még to­vábbi elnyomásával igyekeznek növelni a nemzetközi politikai élet borús han­gulatát. És ebben a helyzetben — mint már olyan sokszor — ismét Sztálin elv­társ bölcs szavai nyújtanak reményt az egész emberiségnek. Sztálin elvtárs egy héttel az új esztendő beköszöntése előtt kijelentette: „Továbbra is hiszem, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közti háborút nem szabad elkerülhetet­lennek tekinteni, hogy országaink to­vábbra is békében élhetnek." Sztálin elvtárs nyilatkozata újabb meggyőző bizonyítéka a Szovjetunió békepolitikájának. Joggal mondotta a a Szovjetunió küldötte az ázsiai és csen­desóceáni népek békekongresszusán­ .Államhatárain kívül a Szovjetuniónak csak egyetlen támaszpontja van: az em­bermilliók szíve!" Az embermilliók, a dolgozók százmilliói a világ minden részén azzal a remény­sugárral köszöntik az új esztendőt, ame­lyet Sztálin elvtárs gyújtott meg vala­mennyiünkben. Mi, magyar dolgozók, a magyar roha­nbrigád, hittel, bizalommal, optimizmussal köszöntjük az új évet, mert ahhoz a hatalmas békesereghez, a békének ahhoz a legyőzhetetlen világ­koalíciójához tartozunk, amelynek élén a Szovjetunió s a népek bölcs tanítója és vezére, Sztálin elvtárs halad! Boldog új évet, új sikereket és dia­dalokat, elvtársak!­ ­ A vezetőségválasztások tanulságai A MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG alapszervezeteinek vezet­őségválasztó taggyűlései hamarosan befejeződnek. Az eddig megtartott taggyűléseken szer­vezeteink megmutatták, hogy mit tettek a magyar-szovjet barátság elmélyítése, a szovjet tapasztalatok terjesztése, a békemozgalom kiszélesítése érdekében, hogyan mozgósítottak a párt és a kor­mány által meghatározott feladatok el­végzésére. Azokban a szervezetekben, amelyek felismerték, hogy fő feladatuk a magyar­szovjet barátság elmélyítése, a taggyű­lések a magyar-szovjet barátság ünne­pévé váltak. Ilyen ünnepi esemény volt például a vezetőségválasztás a győr­­megyei Vág községben. Este 7 órára hirdették a taggyűlést, de már 6 óra­kor zsúfolásig megtelt a terem. A tag­g­yűlés előtt a helyi tanács titkára a Sovjetunió történetéről tartott elő­adást. Az a tény, hogy a taggyűlésen résztvettek a falu vezetői, a párttitkár, a tanácselnök, a tszcs elnöke, a legjob­ban dolgozó parasztok, a község taní­tói, arról tanúskodik, hogy a község életében milyen fontos szerepet tölt be az MSZT-szervezet. A titkári beszámoló azt tükrözte, hogy a Szovjetunió iránti szeretet, hála és érdeklődés elevenen él a község dolgozóiban. Ennek bizonyí­téka többek közt, hogy az MSzT há­rom kiskiállításának több mint 3000 lá­togatója volt. Ugyancsak erről tanús­kodik a tszcs elnökének hozzászólása is, aki elmondotta, hogy 1948-ban, Rákosi elvtárs kecskeméti beszéde után a semmiből alakították meg a termelő­­csoportot és vagyonuk ma már 1 millió 300 ezer forint. Ezt elsősorban a Szov­jetunió segítségének s a szovjet tapasz­talatok felhasználásának köszönhetik. Számos hasonló példát ismertethet­nénk. Az MSzT-tagok gyakorlati pél­dákon keresztül bizonyították­ be, hogy jó munkát végeztek a békeharcban, a párt és a kormányhatározatok végre­hajtásában. Barcson Morvai Gusztáv, a Fűrésztelep dolgozója az MSzT II. kongresszusa tiszteletére felajánlotta, hogy 135 száza­dra emeli brigádja tel­jesítményét. Répáspusztán (kaposvári járás) Szántó elvtárs a szovjet munka­­módszerek átvételének jelentőségéről beszélt Elmondotta, hogy noha a ter­melőszövetkezet fagykárt szenvedett, ahol a kukorica négyzetes vetését al­kalmazták, eredményük megkétszerező­dött, 18 és fél mázsás átlagtermést értek el. A jó eredmények mellett azonban mulasztásokat is tapasztalhatunk. A zalamegyei felsőrajki állami gazdaság­ban, objektív okokra való hivatko­zással, háromszor halasztották el a tag­gyűlést, mert sem a szervezet, sem a gazdaság vezetői nem értették meg, hogy a taggyűlés előkészítésére fordí­tott idő többszörösen visszatérős azál­tal, hogy a vezetőségválasztás mozgó­sítja a dolgozókat az előttük álló fel­adatok gyors és pontos végrehajtására. A szepetneki MSzT-titkár közel egy év óta a fiókjában keverteti a brosúrákat, dokumentációs anyagokat, kiskiállításo­kat, sőt a tagsági bélyegeket is. Ezzel megfosztotta a falu dolgozóit a szovjet tapasztalatok átvételétől, a Szovjetunió eredményeinek megismerésétől. A SZERVEZETI ÉLET elhanyagolá­sának következménye volt, hogy a tag­gyűlés több helyen elmaradt. Ahol rend­szeres a szervezeti élet, ahol tartalom­mal töltötték meg, ott nem fordult elő gyes­ni. Ahol azonban a vezetés csupán egy emberre — a titkárra — épül, mint Nagysimonyban v vagy Kiskom­áromban, ott bizony nehéz összehívni a tagokat. A hiányosságok oka elsősorban az, hogy az MSzT Országos Központja gyengén végzi az ellenőrzés munkáját. Hiba az is, hogy nem foglalkoztunk eléggé aktivistáinkkal. Megyei és járási titkárságaink nem magyarázták meg kellően alapszervezeteink vezetőségének a taggyűlések célját, azt, hogy az MSzT-tagokat a demokratikusan, alulról fejelé történő vezet­őségv­á­l­aszt­áss­al, a kritika és önkritika fegyverének alkal­mazásával mozgósítjuk a magyar-szov­jet barátság elmélyítésére, a párt- és kormányhatározatok végrehajtására és a békeharcra. Az elért eredmények és a feltárt hi­bák szolgáljanak tanulságul valamennyi MSzT-szervezet számára a még hátra­lévő vezetőségválasztások és küldöttér­tekezletek idején is. Szervezeteinknek, aktivistáinknak úgy kell dolgozniuk, hogy munkájuk nyomán a magyar dol­gozó nép mind többet és többet ismer­jen meg a szovjet nép felbecsülhetetlen értékű tapasztalatainak kincsestárából. Az a feladatunk, hogy a kommunizmust építő szovjet nép hősi munkájának és haladó irodalmának ismertetésével még fokozottabban elmélyítsük a magyar dolgozókban a Szovjetunió iránti hála és szeretet érzését. Lantos Zoltán­­ az MSzT Országos Köz­pont alosztályvezetője. Duj világ 1953. január 1. Műszaki értelmiségiek az MSzT vezetőségében A Mávag gyári MSzT 48-« alapszervé­nek titkára. Sieben» Dezső gépész­mérnök Kakuk Gáborné (balról) diszpécser, a Lemezárugyár MSzT szervezetének propagandistája és Hajmovszki Mária, aki már sok új MSzT tagot szervezett Ka­csek Ferenc főtechnológusa, a Rico Kötszerművek MSzT szervezetének elnöke Güntér Gábor mérnök, a Dinamó gyár MSzT szervezetének új elnöke Ellenőrző úton a társadalmi ellenőrökkel Színhely: a Kerepesi­ út 36. szám alatti Füszért. Idő: két nappal decem­ber 25-ike előtt. Egy férfi lép a pult elé és harsány hangon lisztet kér. Az üzlet­vezető odapillant, ráismer és a fejére olvassa, hogy percekkel előbb vitt már egy csomaggal. A férfi követelőzik, a vásárló „jogáról" szaval. Szó szót kö­vet már, amikor Sztornik Gézáné lép be az ajtón. Azonnal átlátja a helyzetet. — Nagyon helyes. — mondja hatá­rozottan — ha az üzletvezető nem en­gedi, hogy áruhalmozók megrövidítsék a dolgozókat. — Mi köze magának az én dolgom­hoz? — támad rá a férfi. — Az, hogy társadalmi ellenőr va­gyok. "Láttam magát odakint a felesé­gével, aki már két csomag lisztet szo­rongatott a kezében — feleli Sztamikné nyugodtan. A férfi elvörösödik és megszégyenül­te­n somfordál a kijárat felé... Sztanikné kereskedelmi társadalmi ellenőr. A Ruggyanta árugyár dolgozója, Rákosi elvtárs éppen legutóbb hívta fel a dolgozók figyelmét arra, hogy egyes közért dolgozók hogyan kapattak rá embereket áruhalmozásra azzal, ho£y rábeszélték a vásárlásra. Az ellenség persze igyekszik a fagykáros és aszá­lyos esztendőből tőkét kovácsolni ma­f­­ának, rémhíreket terjeszt, felvásár­­ásra bujtogatja a hiszékenyeket,­­igyek­szik feltámasztani az élelmiszerspekulá­ciót, megzavarni tervszerű közellátá­sunkat. Ezen a bajon is segít a társa­dalmi ellenőrzés. A Szovjetunió mutatott rá példát, hogyan vonjuk be a kereskedelem el­lenőrzésébe a dolgozók széles rétegét. A szovjet Szakszervezetek hatalmas társadalmi aktívahálózata ügyel arra, hogy a közellátás a lehető legtökélete­sebben elégítse ki a dolgozók igényeit. A szovjet példából kiindulva, a ma­gyar szakszervezetek is kidolgozták a társadalmi ellenőrzés rendszerét. A SZOT erre vonatkozó határozata alapján 1952 december 1-én kezdődött el a munka. Ez a rendelkezés az egész or­szágban egyelőre 16 üzemben — Buda­pesten 9 üzemben —■ szervezi meg a társadalmi ellenőrzést és egy fél év múlva — a tapasztalatok hasznosítása után — terjesztik majd ki szélesebb kör­ben. Kívánatos lenne, ha ez minél előbb megtörténne. Ezt kívánják a dolgozók érdekei. Kik a társadalmi ellenőrök? Az üzemek legjobb, legörztudatosabb dolgozói, akiket munkatársaik válasz­tanak maguk közül, mert megbíznak bennük, mint megközelíthetetlen, fel­tétlenül becsületes emberekben. A tár­sadalmi ellenőrök fő feladata a felvilá­gosítómunka a fogyasztóközönség és k­ereskedelmi alkalmazottak között.­­Ellenőrzőútjuk során megfigyelik a kereskedelmi dolgozóknak a fogyasz­tókkal szemben tanúsított magatartá­sát és éberen őrködnek, várjon a ke­reskedelmi egységek, üzemi konyhák, étkezdék betartják-e az egészségügyi és tisztasági rendszabályokat. Figyelemmel kísérik az áru helyes kezelését és gondos raktározását. Rend­szeres harcot folytatnak azért, hogy rossz minőségű áru ne kerüljön a forga­lomba, s hogy a vásárlók kívánságait a kereskedelem a legmesszebbmenően figyelembe vegye. Állandóan szemmel tartják a panasz­könyvbe bejegyzett észrevételeket és ellenőrzik, hogy az illetékes szervek mi­előbb orvosolják a panaszokat. Ügyel­nek arra, hogy a boltokban kifüggesz­­szék az árjegyzékeket, a kirakati áru­kat ármegjelölő címkékkel lássák el. Ellenőrzik, vájjon a mérlegek, súly­­egységek pontosak-e, s a vevőnek ki­szolgáltatott áru mennyisége és minő­sége megfelel-e az előírásnak. Szigo­rúan felügyelnek arra, hogy a fogyasztó sem a mérésnél, sem a számolásnál ne károsodjék. A közétkeztetés területén a társadalmi ellenőrök néznek utána, hogy a kiutalt nyersanyagokat maradéktalanul felhasz­nálták-e, ellenőrzik a készételek adago­lását és minőségét, valamint az ételek választékát és a kalkulációt is. A társadalmi ellenőrök munkáját az üzemi bizottságok mellett működő mun­kásellátási bizottság fogja össze. Az ak­tívákat a dolgozók a szakszervezeti tag­gyűlésen választják, ugyancsak itt szá­molnak be meghatározott időközökben a végzett munkáról. Megbízatásuk hathavi időtartamra szól.­­Szerintünk helyesebb volna ha legalább egy évre terjedne megbízatásuk. Ennyi idő ugyanis feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az aktívák megfelelő gyakorlatra tegyenek szert.) fia bebizonyosodik, hogy a társadalmi ellenőr nem alkalmas erre a megtisztelő feladatra, a dolgozók visszavonják megbízatását. Utasítást a társadalmi ellenőrök nem adhatnak a kereskedelmi egységeknek, de az észlelt szabálytalanságról jegyző­könyvet vesznek fel, javaslataikat, meg­figyeléseiket köztik a vezetőkkel. Ta­pasztalataikról tájékoztatják a rájuk bízott kereskedelmi egység pártszerve­zetét és üzemi bizottságát is. A törvénytelenségekről felvett jegy­zőkönyv alapján a felettes szervek a vizsgálatot megindítják mind a vezető, mind a szabálytalanságot elkövető al­kalmazott ellen. Bles­zéltünk a Ruggyantaárugyárban a társadalmi ellenőrökkel, ahol 42 aktíva látogatja a gyár körzetéhez tartozó 5 Közért, illetőleg Fűszért boltot. Már az első útjuk alkalmával felfedezték és jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a Kere­pesi­ út 36 szám alatti Füszért­ben 3 mázsás penészes kenyér fekszik.­­Tatabányán is jól dolgoznak a társa­­dalmi ellenőrök. Jelentéseik elmondják, hogy a kenyérgyárban a tetőről lecsurgó víz több zsák lisztet átnedvesített, s hogy szennyezett morzsát akartak át­adni a forgalomnak. Gaál Béla társa­dalmi ellenőr, a XIX-es akna dolgozója pedig éppen akkor érkezett a gyárba, amikor 9 zsák penészes kenyeret akar­tak elégetni. Elmondták az aktívák, hogy az el­lenőrző munka folyamán látták át iga­zán a maga teljességében feladatukat. Akkor győződtek meg róla valóban, hogy milyen fontos és felelősségteljes a megbíz­atásuk és mil­yen­ komoly szol­gálatot tesznek a társadalomnak, ha ala­posan, éberen, nyitott szemmel végzik feladatukat. Görög Edit A „csodálatos szovjet fúrógép“ „Egy csodálatos szovjet fúrógép órák alatt fúrta át a földet, amelyet régebbi gépek napokig fúrtak” ... (A Szabad Nép ,A tizenhét szuha­­kállói bányász megmentésének tör­ténete” c. riportjából.) Arról az emberfeletti erőfeszítésről, amellyel állami szerveink, bányászok és mérnökök kimentették a szuhakáilói bá­nyában rekedt tizenhét dolgozót, napokig beszélt az ország. A mentőcsapatok le­gendába illő küzdelmét, hősi harcát egy szovjet fúrógép vitte diadalra. December 16-án hajnali öt órakor ön­tötte el a víz a szuhakáilói bányát, s röviddel utóbb már mérnökök serege hatolt a bánya térképrajzai fölé. Szá­­mítgatták azt a legkissebb távolságot, amelyen áttörve elérhetik a foglyait őrző bánya folyosóit. A szuhakállói domb egyik horpadása látszott legmegfelelőbb terepnek a fé­lóráshoz. Itt mindössze 18 méteres réte­get kellett volna áttörniük. Felállították a fúrótornyot, s a fúrófej marni kezdte a mennyezetet a bentlévők feje fölött. A fúrószál minden süllyedő métere köze­lebb hozta a szabadulást. Egyszerre csak elhallgatott a zörej, megszűnt az ellenálló közeg sírós-reszelős muzsikája — a fúrófej beletörött a túlságosan erős kőzetbe.. Ezen a helyen minden további fúrási kísérlet sikertelennek látszott. A mentést vezető mérnökök egyike akkor a MASZOLAJ-hoz fordult telefonon. Olyan fúróberendezést kért, amely a leggyorsabban szállítható s legjobban meg tud birkózni m. akadályokkal. Né­hány óra múlva hatalmas teherautó ka­nyarodott be Szuhakállóra s hirtelen lendülettel a bánya fölötti dombnak is nekirugaszkodott, de elakadt a dug­vánnyá dagadt sárban. Hatalmas harc­kocsi vontatta fel a dombtetőre. És meg­kezdte küzdelmét a percekért , amelyek itt életeket jelentettek. Milyen is ez a­ szovjet fúrógép? Egészen más, mint a mi Craelius-féle fúrógépeink. A berendezést egyetlen teherautóra lehet szerelni. Felvonulása és „telepítése” gyorsan történik. Nem kell hozzá külön fúrótorony: a teherautón van egy csigasoros árbócszerkezet, amely szállítás közben az autón fekszik, a­ fúrás helyén pedig a motor segítségé­vel perceken belül felállítható. A fúró berendezés harmadik egységét, a szi­vattyút is az autóba szerelték, ezt külön motor hajtja meg. Valóságos „fiahordó” ez a — 120 lóerős motorral működő — terepjáró.. Régi fúróberendezéseinkkel szemben más lényeges előnye is van. Vastagabb a rudazata, vagyis vastagabbak a me­nettel összekapcsolt fúrószálai. Nagyobb a fordulatszámai is, s így gyorsabban tud áthatolni a rétegeken. A szuhakáilói dombon 17-én hajnali 4 órától 18-án délelőtt 10 óráig 43 métert hatolt a földbe, akkor érte el a folyosót, ahová a víz elől menekülő bányászok szorultak. A megmentett bányászok életéért ví­vott harc győzelmével, ott a szuhakáilói dombon, a szovjet segítség szép új feje­zete íródott népünk emlékezetébe. Megkezdődnek a küldöttértekezletek A Magyar-Szovjet Társaság szerveze­teinek túlnyomó többségében lezajlottak a vezetőségvá­lasztások. Az MSzT II. kongresszusát előkészítő munka most új állomáshoz érkezett: január 4-én megkezdődnek a járási, városi, a buda­pesti kerületi és nagyüzemi küldött­értekezletek. 138 járás, 39 város, 22 budapesti ke­rület és több nagyüzem értekezletén sokezer küldött választja majd meg a megyei és a budapesti küldötteket A küldöttértekezletek színvonalát emeli, hogy azokon meghívottakként részt vesz­­nek a párt- és tömegszervezetek képvi­selői, iparunk, mezőgazdaságunk és ér­telmiségünk legjobbjai. A küldöttértekezleteken a legjobb ak­tivisták számot adnak arról, mit tettek a magyar-szovjet barátság elmélyíté­séért, hogyan harcoltak a béke megvé­déséért, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. Elmondják, hogyan fej­lődtek a járás, város, kerület vagy nagyüzem területén az MSzT-szerveze­­tek, beszámolnak a szovjet tapasztala­tok alkalmazásának helyi eredményei­ről és feltárják a szervezeti munka fo­gyatékosságait. Megvitatják az elkö­vetkező idők feladatait is. Az aktivisták ismertetik javaslataikat, átadják bevált módszereiket, tapasztalataikat, hogy az MSzT szervezetei a jövőben még ered­­ményesebb munkát fejthessenek ki Szovjetunió ismertetése terén.

Next