Uj Világ, 1953. december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1953-07-02 / 27. szám

SZOVJET TAPASZTALAT NYOMÁN Látogatás a Munkaegészségügyi Intézetben A munkaegészségügy hazai története felől megkérdeztük­­dr. Pacséri Imrét, a Munkaegészségügyi Intézet helyet­tes igazgatóját. Jellemző epizódot mond el. — Amikor 1950 januárjában elhe­lyeztük az intézet feliratát az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet Nagy­várad­ téri épületén, egy járókelő meg­kérdezte tőlem: mit csinálunk itt voltaképpen? Röviden elmondtam, mi lesz az intézet feladata. Az ismeretlen érdeklődő nagy figyelemmel hallgatta válaszomat. Az első intézeti megbeszé­lésen elmondtam munkatársaimnak ezt az esetet. „Úgy kezdjük a munkát — mondtam akkor, — hogy nálunk sokan nem is tudják még, mi az a munka­egészségügy.” A magyar orvostudomány viszony­lagos fejlettsége még feltűnőbbé teszi a magyar munkaegészségügy múltbeli elmaradottságát. A felszabadulás előtti állapotokra jellemző, hogy a magyar orvosképzés tantervéből egyszerűen kifelejtették a foglalkozási megbetege­dések gyógyításának és megelőzésének tanítását. A vigasztalan elmaradottságból a szovjet példa és segítség emelt ki bennünket. A Szovjetunióban attól a sztálini eszmétől vezetve, hogy „a leg­főbb érték az ember”, már több mint negyedszázada megszervezték a mun­kavédelem tudományos apparátusát és egyre tökéletesebb tudományos és tech­nikai módszerekkel óvják meg a mun­kásokat és kolhozparasztokat a foglal­kozási betegségektől és mérgezések­ Arra kértük az elvtársakat, mutas­sák meg néhány példán, hogy hogyan használják fel hazánkban a szovjet eredményeket. Dobos Gyula mérnök, a műszaki osztály vezetője hatalmas asztal előtt mutat be egy kísérletet és elmagyarázza, hiről van szó.­­ Az iparban évtizedek óta sok­helyütt alkalmaznak el­szívóberendezé­seket, hogy a gázokkal telített levegőt tisztár tartsák. A Szovjetunióban fel­ismerte, hogy az ilyen berendezések hatásosságát meg lehet sokszorozni, ha az elszívási ráfúvással együtt al­kalmazzák. A gázzal telített légtér egyik sarkában légfúvót működtetnek, ez meggyorsítja a gázok áramlását és valósággal betereli azokat az elszívó torkába. A kísérleti asztalon porfejlesztő ké­szülék kavar mesterséges porfelhőt. Működni kezd az elszívó, mérik a lég­áram sebességét. Azután bekapcsolják a légfúvót is, újból mérik a légáramot. Kiderül, hogy körülbelül tízszer gyor­sabban oszlik szét a porfelhő, ha a két készüléket együtt működtetik. A szomszédos asztalon a munka­­csarnokok természetes szellőztetésének kísérletei­ folynak. A szellőztetés kérdé­sét a gazdaságosság szempontjából is vizsgálja az intézet. Az épülő Sztálin Vasmű öntőcsarnokában többmillió köbméter levegőt kell megcserélni óránként, a ventillátorok nagymennyi­ségű villamosenergiát fogyasztanának. A természetes szellőztetés tudományo­san kidolgozott alkalmazása, a szovjet számítások nyomán, megtakarítja ezt az energiamennyiséget. A kémiai laboratóriumokban a leg­elterjedtebb munkabetegség, a szilikó­zis korai felismerésének lehetőségeit kutatják. A szilikózis — a beszívott kőzetpor okozta betegség — a tüdőt támadja meg és különösen a bányá­szok körében gyakori. Ha a feltevések beigazolódnak és sikerül kimutatni a­ szilikózist a vérfehérjék elváltozásai­ból, a betegség fellépését egy-két hó­nap után meg lehet majd állapítani, nem úgy, mint eddig: három-négy, sőt hat év utáni ★ Ahogyan sorra járjuk Pacséri elv­társsal a laboratóriumokat és kutató­szobákat, mind élesebben világosodik meg előttünk a szovjet segítség jelen­tősége a tudományos kutatásnak ezen a területén. Figyelem az intézet munka­társait. Úgy beszélnek a moszkvai testvérintézetről, hogy az az érzésünk támad, mintha személyes élményeiket és tapasztalataikat ott, Moszkvában szerették volna munkájukhoz. Holott dokumentációs anyag alapján dolgoz­nak csupán. Ez az anyag azonban olyan tükröt tart a kutatók elé,­­amely­ben éles, pontos képek mutatják a moszkvai intézet életét, eredményeit és terveit. Ezekben a képekben rajzolódik ki a­ legtöbb magyar munkaegészség­­ügyi probléma megoldásának alapja és ennek az új magyar tudományágnak a jövője is. Dersi Tamás Az Országos Munkaegészségügyi Intézet vándor-röntegenautójában helyszínen vizsgálják meg a szilikózis veszélyének kitett bányászokat Az ország első Koleszov-üzeme A Kőbányai Vas- és Acélöntődében megalakult az ország első Koleszov­­üz­eme: a hengerpercelym­agyorló üzem minden dolgozója ma már Koleszov módszerével végzi munkáját. Ez a­ siker kemény harc eredménye. Répánszki elvtárs, a Kőbányán Viais- és Acélöntődé­k művezetője és vele együtt még jónéhányan úgy vélekedtek, hogy a persely na­gyoltásn­ál nem lehet alkal­mazni a Kolos­zov-módsz­ert Azért nem — mondták, — mert a hengerpersely öntöttvasból készül, az öntöttvas pedig sokkal keményebb anyag, mint az acél. A Koleszov-módszer bevált az egyszerű, sima acélöntvények megmunkálásánál, de ez még nem jelenti azt, hogy alkal­mazni lehet a perellynagyolásnál is, így gondolkoztak. Kalla Kálmán főmérnöknek és má­soknak azonban nem ez volt a­ vélemé­nye. Nekiláttak, hogy bebizonyítsák: ne­kik van igazuk Kísérletezni kezdtek. Egyik kés a másik úton törött el. A ké­telkedők már-már igratzolva látták állás­pontjukat Ehhez tanít, hogy egy na­pon eljött a gyárba­n a Koleseov-bri­­gád, amely az Általános Gépipari Mi­nisztérium megbízásából tapasztalatá­t­­adás céljából járja az üzemeket. De a brigád tagjai sem bírtak el az öntött­vassal — az ő késük is eltörött. Miért ragaszkodott mégis Kalla fő­mérnök olyan „makacsul” ahhoz, hogy a hengerpensd­ynagyoló üzemnél beve­zessék a Koleszov-módsz­ert? Azért, mert­ az üzemben nagy volt a lemaradás. Nem tudták idejében szállítani a Cse­pel Autógyárnak a hengerpersel­yeket. Ha sikerülne a Koleszov-módszert beve­zetni, gyorsan pótolni tudnák az eddigi mulasztásokat. Ami pedig a jövőt illeti, óriási jelentősége­­lenne annak, ha a hengerperselynagyoló üzemben állan­dóan Koleszov-moderernel dolgozhatná­nak. Április utolsó napjaiban elkészült az új kés. De forgácstörő nélkül, mert az első kísérleteknél éppen a forgácstörő­­nél törtek­­­ a kések Kiss József, a hi­­degüzem gyártástervezője próbálta ki. Kun István diszpécser figyelmeztette: hagyja abba, mert tönkre teszi a gépet! De Kiss József nem hagyta abba. És nem tette tönkre a gépet. A kísérlet sikerült... És sikerült nemcsak neki, hanem Sár­vári József esztergályosnak is, aki az első héten a Koleszov-r módszer alkalma­zásával háromszorosára emelte teljesít­ményét Mások is követték Sárvárit, így lett a hemgerperselynagyozó Ko­­leszov-üzem. Az első ilyen az ország­ban. Pethő Erzsi A Koleszovmódszer /Vagybanixuán El kell mondanom, hogyan aratott dia­dalt nálunk, a nagykanizsai Maszol­aj Gépgyárban a Koleszov-módszer. Először az MSzT városi titkársága ta­nulmányozta át a szélesvágásra vonat­kozó anyagot Beszéltünk a gyárvezető­­séggel s az anyagot átadtuk az újítás­­felelősnek. Tudtuk, hogy jó kezekbe ke­rül. Hamarosan megvolt a próbavágás és sikerült­ Novoth Lajos mérnök, Lang Emil fő­­technológus, Marton János és Varga János esztergályosok közös, lelkes munkája nyomán született meg a győzelem. Novoth elvtárs készítette el a kést, amely a har­madszori kísérletnél már tökéletesen vá­gott. Varga elvtárs krémnikkel anyagot forgácsolt vele, 61 méteres vágási sebes­séggel, 3 milliméteres előtolással. A kés kopás nélkül bírta a nagy terhelést. — Nem megy minden ennyire könnyen — jegyzi meg Lang elvtárs. — Nincsenek simító készülékeink, magunknak kell szerkesztenünk ilyeneket Reméljük, sike­­rülni fog. Most már majd harcolunk a kések sorozatgyártásáért. A késeket ez­után készülékben élesítjük. És az egész gyár területén bevezetjük a Koleszov-féle gyorsvágást. — Segít leküzdenünk a nehézségeket az elvtársak lelkesedése — felelte Novoth elvtárs. — Azt mondjuk, hogy mind több és több gépre van szükségünk. Nos hát, a Holozov módszer segítségével új gépe­ket kaptunk, mert megsokszorozhatjuk­ vele gépeink termelékenységét, és ez át­­vitt értelemben­ gépparkunk növekedé­sét jelenti. Baán Lajos az MSzT munkatársa Ez a hosszú, emeletes épület, amely felé most tartunk, már a 17. században épült. Széles árkádsorával egykoron Vak Bottyán kuruc generális lábas­­háza volt, és amikor 1709-ben, ha csak rövid időre is, Esztergom fölött is fel­­ragyogott a kurucok csillaga, Rákóczi ostrommal elfoglalta azt, falai között ott tartózkodott a fejedelem. Esztergom kövei, öreg házai a ma­­gyar évszázadoknak és a még azelőtti időknek sok-sok emlékét őrzik. Már Géza fejedelem ismerte fel a hely föld­rajzi és hadászati fontosságát, és ha megszakításokkal is, az Árpádok szék­helye volt IV. Béláig. Ennek a kornak az em­lékei­t a várhegyen a 30-as évek­ben az ásatások tárták fel. De a török- ikonban is jelentős szerepe volt a város­nak, sok harc dúlt falai között és ezek során a vár 1594-es ostrománál esett el Balassa Bálint, a virágénekek kettője De varrnak még régebbi emlékei is. A római birodalom idejéből valók, aztán a népvándorlás korából, majd a frankok is elfoglalták és itt létesítették keleti őrhelyüket. Múzeumai a korok sok em­lékét és az egyház egykori hatalmának, gazdagságának sok kincsét őrzik. Aki csak egyszer is járt Esztergomiban az a hegytetőn álló hatalmas kupolájú, kéttornyú bazilikájára­, az ország leg­nagyobb templomára emlékezik, amely ott uralkodik el a pilisi hegyeknek ezen a szépségekben gazdag táján, és nem is olyan régen meg az a hatalom, amit jelképezett, eluralkodott az embereken is, akik ebben a csendes, öreg városkában éltek. Mert talán nincs is városunk, amely­nek a nevében a múltban annyi meg­nyilatkozás hangzott volna el, de­­ami­kor Esztergom hangját hallatták, az nem a nép hangja volt. Nem a 600 bá­nyászé, akik naponta jártak a városból Dorogra kenyerüket megkeresni, és a Tábor 4000 lakosáé sem, akik jórésze szintén a bányáikból élt. De a kispa­­rasztoké, a kisiparosoké sem, akik­­a tegnapi papi és hivatalnok Esztergom­tól elkülönülen élték nehéz életüket. Mindig róluk döntöttek — nélkülük. Ak­­kor is, amikor a század elején többször is felvetődött a város iparosításának a kérdése. Dunamenti fekvése, a közeli bányák nagyon is alkalmassá tették volna erre, azonban minden ilyen kí­sér­let ellenállásra talált ott. Ezen az ellene,Hason bukott meg az a terv is, hogy a vagongyárait ott építsd meg. A pranási aula akadályozta meg, mond­ván, hogy­ az odatelepülő munkások a szocializmus eszméivel mételyeznék meg a város lakóinak lelki nyugalmát. És biztosan ez vezette a 30-as évek vé­gén is a város tanácsát, amikor a fel­építendő Viscosa -gyártól megtagadták a háli hold földet. Nyergesújfalu munká­sokból és kisparasztokból álló képvi­selőtestülete azonban 20 holdat aján­lott fel és a hatalmas gyár ott épült fék Prímási székhely, megyeszékhely, sza­bad királyi város, amelynek örökös fő­ispánja a mindenkori prímás volt. Ke­vés város mutatott a közelmúltban olyan­­nagy társadalmi ellentétet, mint amilyen itt kiáltozott az aula, a kápta­lan barokk pompája, dúskáló jóléte, a hivatalnoki szervilizmus és a Szentta­máshegy nyomorviskói, a Szentgyörgy­­mező parasztszegénysége között — Megcsapott bennünket a szabad­ság szele — mondogatták Esztergom­ban, amikor hosszú harc után a­ diadal­mas Szovjet Hadsereg felsz­abad­ította a várost. Ennek a szélnek azonban még sokáig kelett fújnia­ és erősen is, amíg az ott­­szinte megmerevedett múltat kifúj­ta, ■amíg friss levegőst hozott, tisztább szel­lemet, amíg szétlöbbentette a prímás­­palota sötét függönyeit, amelyek mö­gött összeesküvés szőttek­ a magyar nép ellen, és pincéjéből napfényre ke­rülhettek az összeesküvés bizonyítékai. — Ma már mindez a múlté — mondják most Esztergomban, és aho­gyan ott járunk, beszélgetünk az em­berekkel, csakugyan egy­­másik, szabad Esztergom levegője árad mindenünnen. Ma már nem hivattalnokváros. A me­gyeszékhely Tatabánya tett és a járás székhelyévé is a­ központibb fekvésű és iparánál fogva is fontosabb Dorog. Hogyan találta meg mégis boldogu­lása utjá­t, hogyan fejlődik ez a város? Erről beszélgetünk Vak Bottyán egy­kori palotájában, a mostani tanácshá­zában Andor­la Imrével, a volt tatai bá­nyásszal, aki most a tanács elnöke. —­­Amitől a múltban úgy féltek, amit itt­­azelőtt mindig mega­kadályoztak — mondja, — most megvalósítjuk és rész­ben már meg is valósí­tot­tak. A­z ország hatalmas méretű iparosodása során Esztergom is iparosodik. Járjuk a várost, nézzük fejlődésének eredményeit. Gépek zakatolása, a mun­ka zenéje hallatszik ki a gyárépületből. — Ez itt az esztergomi szerszámgép­­gyár — magyarázza. A múltban volt itt egy idő prim­ási gépgyár. Abból fejlő­dött ez, a réginek már eddig is több mint hatszorosára. Többszáz munkást foglalkoztatt és élüzem is volt óvást. Ugyancsak élüzem a spor­tárutermelő vállalat, amelyben szintén többszáz munkás dolgozik. — Kis üzemekből, műhelyekből ipari vállalatok, gyárak létesültek — lelkese­dik városáért a­­tanácselnök. — Ez itt a szigeten az fémszerelvénygyár, amely színesfém- és vasönítvényeket, épület­­szerelvényeiket készít. Van a városban kőedény- és háztartási tömegcikkeket készítő vállalat, amelyben tűzálló edé­nyeket, szigetelő eszközöket és kerá­miai árukat gyártanak Jelentős kapa­citású téglagyár és mészüzem, fatö­megcikkeket megron­báló vállalat, amely más faüzemek hulladékát dol­gozza fel. A régi csüggedt tespedés helyén men­­demett a munka lendülete. A bányák­nak, Dorognak és Tokodnak a vonzása is tovább tart. Ma már ezernél több munkás jár innen oda és a Doroggal már szinte összenőtt Tábor 4000 csa­ládjának keresei szintén a bányába dolgoznak. Már újra itt vagyunk a tanácsházár A régi polgármesterek szobájában­­be­szélgetünk, ahonnan a múltban, miert kimondtak valamit, a prímása padot felé lestek. Most nyit, őszinte szinva hangzanak el itt az ajkakról. Ez­t mond­ja Andert­a Imre: — Esztergom nagyon sokat szenve­d­ett az ostrom alatt. 1949-ig szint csak a romokat kellett eltakarítani. — És azóta? — Azóta? Azóta 157 új lakóház épül itt. A kisiparosok, akiknek a múltba csak tengődé® vo­lt az életük, szövetke­zetekbe tömörültek. 560 tesiparosunk­ból már csak három öreg nincs szövet­kezetben. A kereskedelem teljesen szo­cial­ista, és a megváltozott, az egyre fz autó viszonyokra jellemző, hogy trág múltban 230 embert foglalkoztatott,­­ több fránt 500-at. Dogozó paraszti­­gunk nagy része tagja a két termelt szövetkezetünknek. Míg a múltban kü­lönösen az építőiparban nagy volt itt munkanélkülisége a szakképzett segéde örültek, ha napszámosoknak mehet fel ma munkások kellenének ide is! A bíztató jövőről beszélgetünk. — Esztergom l­esz ennek a bányame­dércének a friss levegője — mondja tanácselnök és Dudás László főmérnö már mutatja is a térképet, a tervrajza­kat és magyarázza. — Itt, a zöld hegyoldalban már a 1953—54-es évben 308 lakást építünk dorogi bányászok számára.. Emelete házakat, fürdőszobás otthonokat, föld­szintjükön üzletekkel, műhelyeikkel, ga­rázsokkal. És ez a terv évről-évre fo­kozódik. Újabb és újabb ilyen háza­sarával «»ülnek be zöldülő hegyolda­laink. Meleg otthont, friss levegő egészséget adunk a dolgozóknak. Ezek az eredmények, a jövő távlata az építés nagy lendülete. De lassul hogyan változik, hogyan virágzik­­ ennek a városnak a felld világa. * A könyvtár­­mutatja ezt meg a leg­jobban. Esztergomnak a mustban is nagyhír könyvtára volt. A Bibliotéka, amdyne gazdag gyűjteményében rengeteg vi­lághírű ősnyomtatvány és négy Kr­­ina is szerepel. Közkönyvtára azonba nem volt. Mai vámosi könyvtára 680 művet tartalmaz és havi forgalm 5000—5500 kötet. Tágas olvasótermi­nek asztalait munkások, diákok ül­ik körül és a könyvtáros, Marisa Altajc arról panaszkodik, hogy egyre keve­sebb a helye az igények kielégítésén Petőfi Kulúrotthonának­ szakkörei és Magyar-Szovjet Társasággal karöltv tartott előadásai is a dolgozók­ művelő­d­ését szolgálják. Fejlődik a városnak a múltban elhanyagolt sportélete is. A Esztergomi Vasas a labdarúgásban,­s vízi- és egyéb sportágakban is egy­ jelentősebb eredményeket ér el. Iskolaváros volt a múltban és meg­maradt most is annak. Csakhogy ma technikumai mások, mint a múltban kiváltságos gyermekek részére fenntar­tott ,régi rendi gimnáziumai voltak , a szocializmus országának új nemzedé­két neveli a szigetein a nagyszerű út­törőtelep is. Tanulást, szórakozás egészséget ad. Sportpályája jókedvre hangos. Tiszta, jött és szerelt gyakorló műhelyeiben, la­bor­ató­riumaiban, neon fényes könyvtárszobájában elmélyedv­ fogyatkoznak ezek a gyermekiek A falakon képek, térképek A kommu­nizmust építő Szovjetunió hatolms eredményeit nézegetik a kis útté, majd csilogló szemeikkel a mi ötéve tervünk sok nagy alkotását. Biztosan jó az ujjuk a térképeken: Sztálinváros. November 7 Erőmű... Komló... — De jó volna látni... — mereng­­ az egyik fiú. — Ha nagy teszek, én is azok közé állok akik ilyen naggyá épí­tik hazán­kat... Siméndi Béla Az ötéves terv esztergomi létesítménye: a Szerszámgépgyár Esztergomi részlet

Next