Uj Világ, 1954. december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1954-07-01 / 26. szám
Hogyan gyorsíthatjuk meg a betakarítást? Az ország déli részein megkezdődött az aratás. Az idén nagyobb gépierő áll rendelkezésünkre a gabona betakarításához: mintegy 900 ezer holdon géppel végezzük el az aratást. A jó termés bearatása, behordása és cséplése a legnagyobb gondosságot követeli meg. Kiszámították, hogy — tíz mázsás termésátlagot véve alapul — tízszázalékos szemveszteség esetén, holdanként 100 kilogramm gabonát veszítünk el. Ha most ezt a számot országos viszonylatban nézzük, elképesztően nagy adat kerekedik ki belőle: 5 millió mázsa gabona csorog ki a markunkból a gondatlan munka következtében. Ez a mennyiség körülbelül az ország vetőmagszükségletével egyenlő. Milyen módon gyorsíthatjuk meg az aratás, cséplés munkáját, ami által elkerülhetjük a nagyobb szemveszteséget? Aratás Az Új Világ már két évvel ezelőtt beszámolt Marija Szerpuh ukrán kolhozparasztasszony gyors kévekötési módszeréről, amely helyes munkaszervezéssel napi 30 ezer kéve bekötését teszi lehetővé. Lényege: 12 kaszás után 3 asszony köti a kévét. Nem közvetlenül a kaszások nyomában, hanem átlósan, maroktól marokig. Kétóránkint váltják egymást. A tápiószelei kísérleti gazdaság tapasztalata alapján egy kévekötő asszony a napi 120 forintot is megkeresheti ezzel a módszerrel. A sűrű esőzés nemcsak a gabonát fektette le sokhelyütt, hanem a talajt is puhává, süppedőssé tette. A kombájnnal való aratást egyik körülmény sem befolyásolhatja. A kombájn a megdőlt búzát a reászerelt kalászemelő segítségével olyan könnyedén aratja, mint az álló gabonát. Ami pedig a süppedős talajt illeti, a taganrogi mezőgazdasági gépgyár a kombájn első kerekeire, a gumi külső felületére ötletes kapaszkodó szerkezetet szerelt, amely a csúszós, süppedő földön a kerekek „holtforgását“ megakadályozza. Ha a kerék nem tudna megkapaszkodni, akkorlép működésbe a kapaszkodó szerkezet. Cséplés A cséplés és a behordás munkáját nagyban meggyorsítja a közös szérű és a gabona osztagolása. Nálunk még nem terjedt el a kolhozokban és szovhozokban egyre nagyobb teret hódító fedett szérű. Előnye, hogy bármilyen kedvezőtlen idő esetén is folyhat a cséplés a fedett szérűn és a kombájnnal való aratás után a magtisztítás és szárítás munkáját is az időjárástól függetlenül lehet elvégezni. A Bregyuk-féle gyorscséplés egyre nagyobb teret hódít hazánkban. Tavaly minisztertanácsi rendelet írta elő az alkalmazását. Medgyespusztán tíz óra alatt 401 mázsa gabonát csépeltek el a Bregyuk-rendszerű cséplőgéppel, a bánhalmi állami gazdaságban pedig 402 mázsa napi teljesítményt értek el vele. Ez a fontos módszer tehát rendkívül megrövidíti a cséplés időtartamát, éppen ezért elítélendő, hogy a győrmegyei ásványrárói gépállomás a kevés munkaerőre hivatkozva, Bregyuk-rendszerű cséplőgépeit visszaalakította a régi típusra. Beadás Állami érdek, de ugyanakkor minden parasztember egyéni érdeke is, hogy közvetlenül a cséplőgéptől teljesítse a beadást. A kormányprogramm nyomában gyakran szállt a munkásság felé dolgozó parasztságunk kérése: gépeket kérnek, minél többet, s minél jobbat. Most, az aratás küszöbén a munkásság kéri a parasztokat: küldjék gyorsan a kenyeret az ország asztalára. Az aratás munkájánál jelentős feladat vár a patronázs-mozgalomra. A gyors betakarítás fokozottan igénybeveszi a gépeket, hamarabb fordulhat elő törés, gépállás, amit gyors javítással, tartalékalkatrészek biztosításával ki lehet küszöbölni. A patronáló üzemek legyenek aktív részesei az aratásnak, cséplésnek, mert nemcsak a parasztság arat, hanem az egész ország. Amit a tudomány a környezet hatásáról tanít — az udvarlásra is érvényes. Nálunk kinyomozhatatlan idők óta dívik, hogy a fehérnépet — a költészetben és az életben egyaránt — virághoz hasonlítjuk. Különösen a rózsa és a viola szerzett elévülhetetlen tekintélyt e téren. Melyik kislánynak a szíve nem dobban meg hevesebben, ha alakját gyenge violának, arcát fejbeejtett rózsának mondja az irodalmi példákon ihletett lovag? De mit csináljon az a dagesztáni legény, aki a flórában szegény hegyek között él, s mondjuk Bujnakszkban akarja kiönteni csorduló szivét az aul szépe előtt? Az Izvesztyija egyik cikke most eloszlatta ebbéli „aggályainkat“. Hogy mit tesz ilyenkor a dagesztáni legény? Egyszerűen lenéz a völgybe. Olyan függőkerteket láthat a napsütötte domboldalakon, amelyek ezrével kínálják a hasonlatot, ha nem is a virágok köréből. Itt ugyanis más hagyománya van a szerelmi szókincsnek, Dagesztán — a gyümölcs országa. A legények szótárában a haduszamat (őszibarack), vagy a sindahlán (kajszibarack) az udvarlás szívdobogtató szava. Más egyébről is felvilágosít a cikk. Arról például, hogy hosszú időn át miért sikkadt el a páratlan dagesztáni gyümölcs hírneve. 1913-ban a dagesztáni katonai kormányzó lelkendező jelentést írt arról, hogy a gubini járás gyümölcsösei 145 gyeszjatyinára növekedtek. Az égbenyúló, hófödte hegyek védik ugyan a függőkerteket az időjárás váratlan szeszélyeitől, de a gyümölcs elszállítását megnehezítik. A szekereknek sebesfolyású, szeszélyes hegyi folyókba kell belegázolniok, szinte leküzdhetetlen havas hágókon kell keresztülvergődniök. Az ilyen út a sindahlánt (kajszibarackot) időnek előtte lekvárrá zötyögteti. A rossz utakon megrekedt a dagesztáni gyümölcs hírneve is. A szovjet ember kifogott a hegyeken. Az első ötéves terv idején hol az egyik, hol a másik völgyben jelentek meg a kémények, amelyekhez testes épületek tapadtak: az első konzervgyárak. Az ország különböző részeiből szakemberek érkeztek, az aulok lakóit tanítani kezdték a konzerválásra. A Dagesztai Autonóm Köztársaságnak ma már fejlett konzervipara van. Egymásután épülnek az új konzervgyárak, a hegyek gépállomásai". Igen, azok, mert a helyi konzervgyárak a kultúrált gyümölcstermesztés központjai is. A gyárigazgatóságok agronómusai segítik a kolhozparasztokat a gyümölcsösök helyes ápolásában, irányítják az agrotechnikát, a kártevők elleni védekezést. De legfőbb feladatuk az új gyümölcsösök telepítése. Dagesztán konzervgyárai az idén nyolcmillió üveg gyümölcskonzervet adnak a fogyasztóknak. S milyen konzervet! Az autókból kikerült gyári mesterek szinte már a művészet szintjére emelték a konzerválást. A gyümölcskonzerv hosszú tárolás után is megőrzi a friss gyümölcsök ízét és aromáját. Az a páratlan illat, amely a dagesztáni hegyeket lengi be gyümölcséréskor, a felnyitott konzervekből is kiillan. „Szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma“ ... találta meg a mi Móricz Zsigmondunk a zenélő jelzőket a magyar gyümölcsökre. „Pirospozsgás“ — mondja a dagesztáni lezg, vagy avar a barackra. Ilyenkor kedvese pírban égő arcára gondol Kovács Béla Nyáron is gyakorolják az orosz nyelvet a XII. kerület orosz nyelvtanfolyamainak hallgatói. Péntekenként klubdélutánra gyűlnek össze a kerületi MSzT szervezetben HELYREIGAZÍTÁS lapunk múlt heti számában, a „Napfogyatkozás" című cikkünkbe sajnálatos hiba csúszott be. Azt írtuk: „Ismeretes, hogy a Nap. . . 400-szor nagyobb, mint a Hold. A helyes szöveg: „A trop átmérője topszor nagyobb, mint a Holdé AZ OROSZ NYELVTUDÁS SEGÍTETTE munkánkat A Közműtervező Iroda három orosz tanfolyamán a vállalat legkülönbözőbb beosztású dolgozói tanultak: igazgató, főmérnök, párttitkár, az osztályvezetők, tervezők technikusok, rajzolók, a takarítónők, sőt még a konyha dolgozói is. Megkérdeztem néhány hallgatót, hogyan használják fel munkájukban az orosz nyelvet. Vági György igazgató és Hergár Viktor főmérnök az utóbbi években az irodát meglátogató szovjet szakértőkkel már közvetlenül tudott tárgyalni. Jómagam, mint az Iroda könyvtárosa, már két éve látogatom az MSzT orosz tanfolyamát, feladatkörömhöz tartozik a legfrissebb szovjet műszaki könyvek beszerzése, a Horizontba beérkező szakkönyvek kiválogatása. Ebből már látható, milyen nagy hasznát veszem munkámban orosz nyelvtudásomnak. Ma már önállóan, fordító nélkül tudom a szovjet könyveket katalogizálni és címüket magyar betűkre átírni Meggyőződésem, hogy a könyvtáros nyelvtudás nélkül nem elégítheti ki az olvasók érdeklődését. Szovjet műszaki könyvek ábráit még azok is fel tudják használni, akik nem értik meg a szöveget. Az ilyen szaktársnak segítek orosz tudásommal a könyv kiválasztása és kiadása során. Irodánk oroszul tanuló műszaki dolgozói az elmúlt esztendőben számos szovjet művet fordítottak le. Ezeket azután sokszorosították, hozzáférhetővé tették oroszul nem tudó szaktársainknak is. Siskin: Csatornázás, Ciper: Lakóházak melegvízfűtési rendszere Mamontov: A víz vastalanítása című művek a tervezők munkáját gazdaságosabbá tették, újítások alapjává váltak, megkönnyítették Irodánk valamennyi dolgozójának munkáját — írja Kósa Jánosné. JUTALMAZÁS — TALÁLOMRA* Az elmúlt oktatási évben mint propagandista, MSrT haladó tanfolyamot vezettem a Posta Központi Hírlapirodájánál A propagandistatanfolyamon — a múlt nyáron — ígéretet kaptunk az V. kerületi MSzT-szervezettől, hogy ellenőrzés formájában nyújtanak majd gyakorlati segítséget a tanításhoz. Ennek ellenére a mi tanfolyamunkat egyetlen egyszer sem ellenőrizték. Sőt! Az összefoglalóra kijött egy elvtársnő a kerületi MSzT-tól, aki 10 perccel kezdés után érkezett és 25 perccel a befejezés előtt távozott, anélkül, hogy egy szót it váltott volna valakivel. Az oktatási év V. kerületi záróünnepélyén 9 könyvet ,ebből hármat a kerületi oktatási bizottság tagjai kaptak!) és IS oklevelet osztottak ki. El sem tudom képzelni, milyen alapon értékelték a propagandisták jó vagyrossz munkáját — írja Krausz Sándor MSzT propagandista HATÁROZOTT választ KÉRÜNK! Az V. kerületben, a József Attila- és Dorottya-utca sarkán, a Lánchíd előtt elterülő gyönyörű park tőszomszédságában üres telek ásítoti. Nemrég még vidám gyereksereg rúgta itt délutánonkint a labdát és a padokat is ellepték az olvasó, tereferélő emberek — írja Csomay Gábor (Zichy Jenő utca 3*). Ám egy szép napon munkások jelentek meg, szétszedték a padokat, homokot, téglát és egyéb építőanyagot raktak le, bekerítették a grundot, sőt az egyik végében még szerszámos bódét is állítottak fel. Megindultak a találgatások, vájjon mit építenek? Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy szabadtéri színpad készül. — Ez igen üdvös lenne a hús Dunaparton — vélték egyesek. S mi történt! Pár heti szorgos munka után abbahagyták az egészet, a kerítésdrótot felszedték, lebontották a szerszámos bódét, s mint egy csatát vesztett sereg — elvonultak a pusztulás képét hagyva maguk után. Homokdombok, apró téglarakások, rozsdásodó gömbvasak hevernek szerteszét. Most ismét megindultak a találgatások. De már egészen más irányúak. Olyanfélék: várjon ki indíthatta meg a halvaszületett építkezést és ki szüntette meg, lelkiismeretlenül sáfárkodva a dolgozó nép vagyonával?! Erre szeretnének most már határozott választ kapni a környék lakói. MSZT-MUNKA A MÁVAG-BAN Az új MSzT tagsági igazolványok kiosztását gyorsan és jól oldottuk meg a MÁVAG-ban — írja Kárpáti Gyula levelezőnk. — A szervezőtitkárok először a régi tagokat vonták be az agitációs munkába, végül már valamennyi MSzT-tag részt vett benne. A Mozdonygyárban a művezetők és adminisztrációs dolgozók is lelkesen segítettek a feladat sikeres lebonyolításában. Meg is van az eredmény: Itt, a Mozdonygyárban majdnem négyszeresére ugrott fel a taglétszám. De az egész üzemben nagy erővel indult meg az új tagok szervezése, megnőtt az MSzT jelentősége: ISM az új tagok száma. De most, az új tagsági igazolványok kiosztása után a szervezőtitkárok visszavonulnak, megpihennek határaikon. Pedig még sok a tennivaló. Elhanyagoljuk az MSzT agitáció egyik területét, a szovjet munkamódszerek népszerűsítését A mi üzemünkben, ahol a vasöntéstől a nirsaag gyártásáig a legkülönbözőbb termelési folyamatokat láthatjuk, hatalmas lendületet adhatnánk munkánknak, ha a szovjet módszereket rendszeresen ismertetnénk- Gondoltam arra is, hogy minden üzemrész legforgalmasabb helyén táblát helyezhetnénk el, rajta kiváló szovjet fúvós, esztergályos, vagy más szakmunkás. A kép alatt munkamódszerének leírása, esetleg az általa készített szerszám fényképe. Ezenkívül tarthatnánk időnként tartalmas, központi előadást a kerületi szervek sikeres rendezvényeinek mintájára. Csakhogy eddig ez az anyag a kerületekben maradt, ahelyett, hogy az üzemekhez juttatták volna. Lapunk május 15-i számában Gémes László (Budapest) levelét közöltük „A Titán ceruzáról" címmel. Közleményünkre a Kohó- és Gépipari Minisztérium tömegcikk ipari igazgatósága értesítette a szerkesztőségünket, hogy megvizsgálták a „Titán 3 B" trónokat és a raktáron lévők kiadását leállították. A készítő vállalatot utasították, hogy vizsgálja felül a gyártási folyamatot és javítsa meg a hibaokozó műveletet.• • • Levelezőnk, Balassa Imre, (Rákoshegy) tényekkel támasztotta alá hozzánk intézett levelében, hogy a kenyér kezelése, szállítása nem mindig felel meg a tisztasági követelményeknek. Sorait eljuttatták a Budapesti Városi Tanács élelmiszerkereskedelem irodájához, ahol megvizsgálták a panaszt. Ennek nyomán a Közért Központi Értesítőben újra közzétették a kenyér higiénikus kezelésére vonatkozó korábbi rendelkezéseket. MAI TÖRTÉNETEK Az orosz nyelvtanfolyam apróságai — úgy ötvennégyen — az ifjúsági béketalálkozó alkalmából gyermekbált rendeztek Rákosligeten. Délután 5-re volt kitűzve a kezdete, de már negyed 5-kor ott voltak a kapu előtt. Nem mind, egyesek: az izgulósabbak. Ünneplőben valamennyien, ahogy ez már dukál. A várakozó sereg fel-le hullámzott az utcán, ahogy a sarkok valamelyikén feltűnt egy-egy később érkező pajtás. Elébementek valamennyien. Teljék valamivel az idő, unalmas ez a tétlen várakozás. Mikor pedig az utca végén feltűnt Zsuzsa néni, az orosz nyelv igazán lelkes tanítója, kitört a hurrázás, megindult a futás. Körülvették, majd vállukra vették, szerettek volna szaladni vele, mert Zsuzsa néni volt a „belépőjegyük“. Mindig jó az óvatosság, különösen a túláradó jókedv idején — a székek védelmében. A teremben a lemezkezelő már készült a zeneszolgáltatásra. Rakosgatta ide-oda a lemezeket az asztalon, inkább csak, hogy csináljon valamit, mint egyébért. A zajjal berontó fiúk az asztalt állták körül, a leánykák nagyobb fele a székekre telepedett le. A zsibongóét Zsuzsa néni tapssal igyekezett megszüntetni, ami csak nagynehezen sikerült. — Ez a nap a tietek — mondotta a tanárnő —, mulassattok jól és ne feledkezzetek meg magatokról. Folytatta volna az ovációt, de a zenegépes elindította csárdásfélével a készüléket, hit megadta a jelt a táncra. Az első tánc bemelegített még, de a következő lemezek nem vitték a hangulatot sehogysem magasabbra. Nem voltak igazán „talpalávalók“, olyan „hivatalosan“ hangzottak. Valamit tenni kellett, nehogy csődbe jusson a várva-várt bál. Elvégre Bach-lemezekre nem lehet csárdást ropni. A csöpp Kotász-csemete átugrott az előtte lévő széken. — Elmegyek haza, elhozom a mi lemezeinket — kiáltotta. — Éljen! Éljen! — hallatszott, mind több ujjongást kifejező szóval bővülve. Újabb izgalom feszengett a szobában, a muzsika egyre „táncolhatatlanabbá“ vált. Jövés-menés-lesét jellemezte a bálnak ezt a szakaszát. Nem egész fél órát tartott a találgatás, vájjon elhozhatja-e Kotász hazulról a „tánckorongokat”? A hírnökök végre jelentették a Kotász-fiú érkezését. Jelentették azt is, hogy táska is van nála. Balra kell dőlnie, különben a földet súrolná a fekete doboz feneke. A nagyobbak sietnek segíteni, de a „csöpp“ csak a teremben hagyja magát az értékes táskától megfosztani. Pillanat sem röppent el, a zenegép keringőt sugárzott, vele a mosolyt, talpalávalót. Az asztaloknál unatkozó felnőttek arca is felderült, megmozdult a vérük, szemük nevetni kezdett. A Kotász-gyerek mindenkit felkért, nem törődött a méretekkel. Zsuzsa nénit is megpergette. A tücsök lakodalmán így nézett id bizonyára a hangya meg a szarvasbogár-pár tánc közben. Mindenki sorra került, kicsi, nagy. Az ő muzsikájára mindenki táncoljon. — Hölgyválasz, hölgyválasz! — harsant a teremben. A fiúk minden teketória nélkül ott hagyták párjukat, ahol a vezényszó találta őket. Egyszerre dőltek a székekre és különböző jellemző pózokban várták a fejleményeket. A leányok zöme zavartan nézett maga köré, nemigen értették a módját. Tanácstalanul lépkedett ki erre, ki arra, s a járatosabbak, akik példát mutathattak volna, még nem döntötték el, kit válasszanak. Az új lemez azonban, amit feltettek, nagyon ingerelt már a táncra, egy-kettő kialakultak a párok. De ezt elősegítették a fiúk is: a zavarban lévőknek felajánlották magukat a „hölgyválaszra“. A JÓKEDV EGY FOKKAL magasabbra hágott. Itt-ott kurjantás is belevágott a kacagásba. Állt a bál javában! A vigalom közepette beront a kerület kultúrfelelősnője. Tíz leányka fut utána, párba-fogódva. Vezetőjük, amíg a kardigánját lerántja magáról és az ajzalra veti, eldarálja: — Műsort hoztunk a fiataloknak. Egy magánszámot, egy táncot, egy éneket. Leadjuk és már megyünk is tovább! Ti, gyerekek, addig álljatok oda a falhoz! Azzal a közönség felé fordul, tapsra veri hófehér kezeit és szigorúan folytatja: — Gyerekek! Csend! Üljetek le, kaptok egy kis műsort! Csak nem ment ám ilyen egyszerűen! Hirtelen a motort sem lehet megállítani, a folyót meg egyáltalán nem. A többi nagynak is bele kellett avatkoznia, hogy mihamarabb átessenek a rendcsináláson. A megzavart mulatság miatti méltatlankodás hangjai hallatszottak. — Minek jöttek... Senki se kiváncsi rájuk ... Berontanak, elrontják a mulatságot — dohogtak egyesek. Erre a gyermekszínjátszók sértődtek meg. Egyik-másik egyenesen megtagadta a szereplést. Végütig könyörögni kellett, hogy hozzáfogjanak. A Fővárosi Gyermekszínház egyik tagja magánszámot adott, ami nem volt valami nagy élmény. A művésznő kedvetlenül, muszájból játszott, a nézők pedig elfordultak. Kínos hangulat, kínos helyzet! Ebben a hangulatban rejtették el harc énekszó kíséretében a vendégek népi táncszámukat. A máskor forró tapsot kiváltó szám most majdhogy összeomlott. A lemezkezelő gondolt merészet, megindította a gépet, valami ellenállhatatlanul táncra késztető lemezzel. A vendégsereg mivel sem törődve, folytatta, ahol abbahagyta. A zökkenő nem ártott. Sőt, a kis Kotász odaállt a kultúrfelelős elé és felkérte táncra. Annyira kedvesen csinálta, hogy a szigorú néni nem utasíthatta vissza. A művésznők is táncba kezdtek, egyre többen, először egymással, azután az „utálatosokkal“, összeolvadt a sértők és sértettek kisded népe, a terem tömöttebben gomolygott az ablakon bekivártcsiskodó szemek előtt. A kultúros néni tapsa szakította meg a láncolást. Távozásra szólította az övéit. Most meg ez lesz a nehéz! Akik az imént a távozásért riminkodtak, szívesebben maradtak volna. A szemüveges nénike hajlíthatatlan maradt. — Neveletlenek voltatok, gyerekek! Nem maradhatunk — válaszolta a helybeli legénykék szószólójának, aki marasztalásra szerette volna bírni a váratlan vendégeket. A kultúros következetes volt, neveltjei szófogadóak. Megindultak. Zsuzsa néni a vázából kikapta azt a nagy csokrot, amit ő kapott, odaadta az egyik kislánynak. Nem kellett annak magyarázni, mi a dolga most. A kislány a kifelé iparkodó vezető elé állt és egy-két keresetlen szó kíséretében odaadta neki a virágot. A leányka csókot, a jelenet éljent kapott. A zene szólt, a megcsappant gyermekkoszorú folytatta a mulatságot. De hírnök jő, s pihegve szól: — Jönnek vissza a haragosak! És tényleg. Egyenként sompolyogtak vissza a „durcások“. Kérték is őket, fogadták a hívást, hiszen könnyű Katót táncba vinni. Még a záróra hozott izgalmat. Ez az az időpont, amikor mindenki a legjobban érzi magát. Minden furfangra sor került, hogy „még egy lemezt“ lejátszanak s az legyen az utolsó előtti. A taktika kitolta egy órával a távozásra kijelölt időpontot. Tiszta nyereség! — de az egyik lemezen végre kicsorbult a diplomácia. Haza kellett menni. Ilyen kellemes délutánnal ünnepelték nálunk az ifjúsági béketalálkozót. Hanem a végső akkord — egy megjegyzés — megörökítésre érdemes. Apró legény áll Telkes Zsuzsa tanárnő elé. — Jövőre én is beiratkozom oroszra — jelentette ki, mintegy megadva ezzel a nyelvtanfolyamosok bálján,oe kellemesen, csengő záróakkordját. BOSNYÁKOVITS MÁTYÁS