Uj Világ, 1955. december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-07 / 27. szám

Megtakarítható milliók Bevezetés. Egy gépészmérnök barátom író­asztalán fényesen csillogó fogaske­reket nézegetek. — Remek darab. — Meghiszem azt! — így a mér­nök. — Ez a motor lelke. Kemény és rugalmas. — De hiszen ez két ellentétes tulajdonság?! — Éppen ezért jó ez a fogaskerék. A magja, a belseje puha, rugalmas­acél, a felülete kemény, kérges, ko­pásálló. Azért, hogy az acél ezt a tulajdonságát elnyerje, különleges eljárásnak vetik alá: a kész acélfo­gaskereket kemencében, széndús anyagokkal együtt 900 fokon mint­egy 10 órán keresztül izzítják. Ez az úgynevezett cementálás. — Tudomásom szerint ezt a mű­veletet ma már nálunk Magyaror­szágon is újfajta eljárással végzik — tette hozzá. — És hol lehetne ilyen eljárást látni? — A Csepel Autógyárban már működik egy gázcementáló ke­mence ... L fejezet. A Csepel Autógyárban Fabó Endre mérnök fogad. — A gázcemen­tálást nálunk ipa­rilag fejlettebb országokban már évek óta alkalmazzák. Technológiá­ját hazánkba egy ipari küldöttség hozta be a Szovjetunióból. Az eljá­rás alapja: az edzésre kerülő acélt gázzal teli térben iz­zítják, így a gáz szénrészecskéi behatolnak az izzított acél külső rétegébe. Ez az eljárás nemcsak tetemes anyag-, de időmegtakarítást is jelent. A régi el­járással 16 óráig hőkezeltünk egy fogaskereket, gázcementálással mind­össze 4—5 óráig tart. Igen ám, de az új eljáráshoz új kemencére is szük­ség volt — folytatja Fabó mérnök. — Elmentünk hát a Gyömrői­ úti Villamosgép- és Kábelgyárba, hogy készítsenek részünkre különleges gázcementáló kemencét. — Nem tudunk ilyet tervezni — volt a válasz. — Az egyetlen magyar iparikemence építő vállalatnak „nincs erre kapacitása“. — Ezen az „objektív“ nehézségen is segítettünk. A Járműfejlesztési Intézet vezetői siettek segítségünk­re. Ennek a kutatóintézetnek a „pro­filjába“ ugyan nem illik az ipari kemence, mégis megtervezték nem(Szilvásy Kálmán felvételei­­künk. Pár hónap alatt üzembe is helyeztük az első kísérleti gázce­mentáló kemencét, s ma már nem­csak kísérletezünk vele, hanem a folyamatos termelésbe is beállítot­tuk. Búcsúzásnál Fabó mérnök utánam szól: — Talán helyes volna még azt is megírni, hogy nagyüzemeitek nem­igen érdeklődnek a gázcementálási eljárás iránt, pedig nagyon helyes volna minél több helyen bevezetni... II. fejezet. A JAFI-ban, mert így hívják a Járműfejlesztési Intézetet, még sok mindent meg­tudtunk az új eljárásról. Kimutatá­sokat, grafikonokat, tettek elém, mely szerint a gázcementálás nem­csak egyharmadára csökkenti az előállítási időt, de jelentékeny fo­­rintmegtakarítást is jelent. A régi eljárással egy kiló acél megmunkálása 1.88 forintba került, az új eljárással viszont az önkölt­ség mindössze 0.46 forint, az anyag­megtakarításról nem is beszélve! Nagy lelkesedéssel beszélnek itt az új módszerről.­­ Ez év január 17-én 69 nagy­üzemi küldött részvételével a Csepel Autógyárban egésznapos ankétot rendeztünk. Vetítettképes előadáson megmagyaráztuk az új eljárás je­lentőségét, statisztikai adatokkal bi­zonyítottuk a sokmillió forintos megtakarítást. A részvevők gyakor­latban is meggyőződhettek a gázce­mentálási eljárás előnyeiről. A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium műszaki főosztálya azonban nem jött ki Csepelre az anklétra, mert mint mondották: erre az osz­tályon senkinek­ sincs ideje­ . Úgy gondoltam ezek után, nem volna érdektelen utánanézni: beve­zették-e valahol egyáltalán a hatal­mas önköltségcsökkentést jelentő eljárást? Íme az eredmény. .. III. fejezet. Az üzemekben Kozetka elvtárs, a Fogaskerék­gyárból: — Előbb ki kell kísérleteznünk, de különben is át kell építeni az egész edzőműhelyünket. Homoly József, a Láng Gépgyár­ból: — Mi még a régi módszerrel ce­mentálunk. Egy új kemence 170.000 forintba kerül. Tervbe vettük ugyan, de majd még meglátjuk... Sok ám a 170.000 forint... Tomsits Béla, a Ganz Vagongyár­ból: — A mi edzőműhelyünk túlzsú­folt, bővítésre szorul. Különben sem látjuk, milyenek az új eljárás ha­tásai, ezért belátható időn belül nem térünk rá az új módszerre. Így vélekednek a többmilió forint megtakarítást jelentő új eljárásról azok, akik néhány hónapja saját szemükkel látták előnyeit! A szalm­a becsületére szolgáljon, hogy azért akadt másféle vélemény is, igaz, hogy nem sok. Kovács Pál igazgató, a Kaliber gyárból, így vé­lekedett: — A mi üzemünkben, annak elle­nére, hogy sokkal kisebb kapacitás­sal dolgozunk, mint sok más üzem, bevezetjük az új eljárást, mert ki­fizetődik. Sepsi elvtárs, a MÁVAG-ból: — Ha megkapjuk a megrendelt kemencét, akkor július végén fel tudnánk állítani és egy-két hónapon belül megkezdjük az új rendszerű cemen­tálást. Befejezésül — de reméljük nem végezetül: lelkiismeretesebben kellene az ille­tékeseknek foglalkozni ezzel az új eljárással. Különösen ma, amikor üzemeink, gyáraink, műszaki veze­tőink legfontosabb feladata az ön­költségcsökkentés, a minél olcsóbb árutermelés. De felvethetnénk így is a kérdést: — Vajon mit szól mindehhez a Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki fejlesztési osztálya? Kós Tamás Kalló Endre mérnök Herényi Jakabbal és Göndöcs Sándorral, a Csepel Autógyárban töréspróba után savval vizsgálják a cementálási vastagságot. Eredmény: a cementálás elsőrendű, a tengelyek továbbadhatók: beszerelésre Cementálás után a tengelyeket a hűtő­­tartályokba helyezik AZ MSZT ÉPÍTŐI Kinyitom a rádiót. A „Szív küldi” műsor, majd később a ,,Szórakoztató zene” , az „Ope­rarészletek”g veszik szárnyukra az ismerős hangot, Szabó Mik­lós hangját. Többszáz magneto­fonszalag és gramofonlemez őrzi az énekét. Magyar-német-latin-olasz­ sza­kos tanárnak indult, aztán az Operaháznak lett magánéneke­se. Most országjáró énekes, aki­nek hangját és nevét falutól a városig, gépállomástól a Zene­­akadémia nagyterméig ismerik szerte az országban. Magam is sokszor hallottam ezt a töretlen ércű tenorhangot és mindannyi­szor feltűnt, hogy az áriák és dalok szövegét oly érthetően tol­mácsolja, úgy érzi és éli, mint kevesen a pályatársai közül. Nyilván ez lehet egyik oka, hogy új operáik bemutatójánál a tenor főszerepet legtöbbször Szabó Miklósra bízzák a zene­szerzők és a Rádió. Szabó Miklós nagyon fontos­nak tartja, hogy a közönség megértse a dalba, áriába sűrí­tett cselekmény szövegét, hiszen ő maga fordította le műsorának sok olyan darabját, amelynek nem volt magyar szövege. ■ Így került közelebbi kapcso­latba a Magyar-Szovjet Társa­sággal. A felszabadulás után, a hangversenyélet megindulásá­nak kezdeti éveiben az MSzT ismertette meg a zenekedvelők­kel Muszorgszkij, Csajkovszkij, Grecsanyinov, Sa­­porin, Novikov, Dunajevszkij, s még sok más orosz és szovjet szerző dalait, áriáit, kan­tátáit, melyeknek szövegét Szabó Miklós ültette fát magyarra és ő is mutatta be azokat az MSzT üzemi hangverse­nyein az ország különböző koncerttermeiben és a rádióban. De ezenkívül sok orosz és szovjet zeneszerző művét fordította le a Rádió számára, így Muszorgszkij „A halál táncai és énekei" című dalciklusát és Mejtusz Oleg Ko­­sevojának áriáját is. Az MSzT rendezésében került nálunk elő­ször közönség elé Saporín „Kuli­­kovo mezején’’ című kantátája, melynek tenor szólójával Szabó Miklós ismertette meg a magyar zenekedvelőket — 1946 óta — mondja — min­dig szívesen tettem eleget az MSzT hangversenyszereplésre való felszólításainak. Ma is já­rom az egész országot. Ismerem hazám különféle tájait, a népet és mindenütt gyűjtök friss él­ményeket. Amit énekben elmon­dok — egyben a magam monda­nivalója is. Az orosz dalszövegekből meg­bízható nyersfordítások alapján írja a magyar verseket. Így élik e dalok új életüket és Szabó Miklós így tette a szovjet nép műveit kultúránk közkincsévé. V. J. Szabó Miklós VIHAR BÉLA: Túl a dombon, mintha ott vonulna, három vándor, három fiatal fa. Amott meg a pipacsok virága, mint parázsló, tűzzel égő máglya, vagy mint sora májusi menetnek: győzelemről, harcról énekelnek. Méhe zümmög, vagy már ők dalolnak? Lengő szélben zászlaik lobognak, izzó fényük röppen a magasba; vörös zászlók büszke zuhatagja. S arréb lám a kukoricaszálak, mind felcsaptak lovaskatonának. Mint harcosok lengetve a szablyát, hegyesélű levelük forgatják, s ahogy hősök érme, az aranyló, ott virít a sárga napraforgó. Köröskörül így látom a tájat, lángolását a sugárzó nyárnak, s merre útja vonul most a napnak, a távolban seregek aratnak. Dobog a gép, hallatszik zúgása, búzatenger ringó suhogása s mint a villám, ha cikázik fénye, villan kaszák szikrázó pengéje, s mintha velem tekintné egy ország, a szécsényi téeszesének dolgát. Dől a kalász, gyűlnek már keresztbe, mint a dallam dalla­mot követve s amint állok szétnézve a halmon, közben a föld énekszavát hallom. Ragyog a nap, ragyognak a kévék, látom benne népem dicsőségét, két kezével mint formálja sorsát az arató, Ifjú Magyarország. Il HÉT EIDBERE VAJDA ISTVÁNNÉ vagyok. A harmadik Békekölcsön legutóbbi húzásán 100 ezer forint­tal húzták ki a kötvé­nyemet Hogy mit érez­tem, amikor közölték velem? Hogy tréfa ... Nem lehet, hogy éppen én... Aztán kiderült, hogy igen, éppen én, úgy, ahogy minden hú­­zásnál tízezrek és tíz­ezrek nyernek. A Sapka és Kalap Kisipari Szö­vetkezet Vas­ utcai tele­pén dolgozom, gondol­hatják, első dolgom az volt, hogy vendégül lát­tam az elvtársikat. Élet­korom ... Különben, hagyjuk a kort, két gyermekem van, Judit, a kislányom tizenöt éves, Pista, a fiam tizen­három. Mindketten ta­nulnak. Férjem az Or­szágos Moziigazgatósá­­gon, dolgozik. Egyszóval, jó helyre jött a pénz, dolgozó családhoz. Hogy mit veszünk ? Hát kérem ... először is, családi házat. Pestkör­nyéken, kerttel. Jó le­vegő a gyerekeknek, pihenés a férjemnek, meg nekem. Esetleg, ha lehet,­­kis konyhákért, a ház mögött, mert tud­ják, nem csak sapkákat és kalapokat tudok csi­nálni, hanem a főzéshez is értek, kérdezzék csak meg a férjemet. Hogy mit üzenek az ÚJ VILÁG olvasóinak? Nem vagyok a sok be­széd embere... Így csak annyit, hogy sejtettem én, hogy a kölcsönadott pénzt kamatostól kapom vissza, de hogy a fő­nyeremény éppen engem keressen meg, erre nem számítottam. Minden elvtársnak hasonló jókat kívánok! Busz: EDMA Szöveg: VAJDA ALBERT FELTŰNŐ HIR­DETÉSEK tudatták a napi- ét heti­lapokban, hogy meg­nyílt a Dunaparti Étterem, és hogy a 34-es és a 42-es autó­­buszok, közlekednek oda­­ . Hol van ez az étterem? Óbudán vagy Csepelen? Saj­nos ez a hirdetés nem árulja el. Az utas tehát csak üljön fel a II-es vagy 42- es autóbuszra és ékkép kérje meg a kalauznőt: „Szál­­lítson le az ízletes ételek és kitűnő italok étterménél Röviden: a hirdetés teljesen értel­metlen. A vállalat kidobott egy csomó pénzt, a lapoktól elvettek értékes 100 millimétereket. Ez az, amit ipari vál­lalatnál selejt-termelésnek neveznek. Tanácsolom: 1. a vállalatok olyanok­ra bízzák a hirdetések szövegezését, akik értenek hozzá. 2. A kiadóhivatalok ne fogadjanak el értelmetlen hirdeté­seket. A hirdetést ugyanazzal az igény­nyel kell megírni, mint a lap bármely más részét. Ezzel a kis megjegyzéssel sem csinál­hatok ingyen­ reklámot a Dunaparti Étteremnek. Mert máig sem sikerült megtudnom, hogy hol van, koppantó bácsi. LÁTOGATÁS A TINNYEI KOS­SUTH TSZ-BEN Budakalász, ford. Százhalombatta, Plösszeptván és más községek legjobb egyéni gazdái nemrégi­ben ellátogattak a tinoyei Kossuth tsz-be, hogy saját­ szemükkel győződje meg, a társasgazdálkodás előnyei­ről-­­ látogatóknak nagyon tetszett a baromfiudvar az ezer darab gödöllői aprócsirkéi­vel, a lóistálló megyeszerte híres lovaival­, a 40 X-as birkaállomány,­­ mintegy száz fehér üsző, no meg a sertések megszámlálhatatlan sokasága a legelőn. A gazdasági udvaron tisztasá­­got, rendet, egymás mellett sorakozó gépeket, teherautót találtak. A fejlett agrotechnikával művelt földek is — a négyzetes vetésű kukorica a kertészet — sok szép látnivalót tartogattak. A Kossuth tsz tagjai meleg vendégszere­tetben részesítették az egyéni gazdál­kodókat. — Márkus Dezső, az Új Világ tinnyei levelezője. HOL „VÁRAKOZNAK“ A TAN­KÖNYVEK? Kedves Roppantó bácsi! IV. osz­tályos gimnáziumi tankönyveket szeretnék vásárolni, hogy a nyári vakációban átnézhessem őket­ Jóné­­hány boltban jártam már Pesten, de többnyire azt válaszolták, hogy majd augusztusban vagy szeptemberben lesz tankönyv. Még a legkedvezőbb válasz is így hangzott: „Nézzen be két-három hét múlva, akkor talán lesz." De ne­kem most volna rá szükségem. Nagyon kérem tehát, nézzen utána, melyik rak­táriban „várakoznak“ ezek a tanköny­vek. — Lelkes Miklós tanuló. Budapest, XVI., Kossuth Lajos u. 3. Horváth Zsuzsanna levelezőnk lapunk június 11-­ei számában szóvá­­t­ette: nagy egyes KÖZE­RT-üzletek a babkávét súlyosabb papírzacskóba mé­rik s ezzel megkárosítják a vevőket. Július hónaptól kezdődően a Csemege szaküzletek kivételével minden KO­­ZÉRT-bolt celofán tatakokban, előre csomagolt babkávét fog árusítani. Sós Gáspár­né levelezőnk, IV., Kom­­játh Aladár­ u. 40., elpanaszolta, hogy a KiK — bár az épületben végzett tu­ta­­rozást — az ő lakását valamint a ház­­felügyelőét kihagyta abból. Közben­járásunkra a KIK megígérte, hogy július 15-ig mindkét lakást rendbe­­hozza. Tóth Ferenc, Szentendre. A pedagógust a szülő nem vonhatja felelősségre azért, mert fia egy kiránduláson elvesztette egyik cipőjét. A pedagógus kötelessége ugyan felügyelni a gyermekekre, de mégsem lehet elvárni tőle, hogy minden tanulót külön-külön is állandóan szem­mel tartson Ez lehetetlen. Egyébként arra kérjük önt, hogy a jövőben kö­zölje pontos címét.

Next