Uj Világ, 1955. december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-07 / 27. szám
Megtakarítható milliók Bevezetés. Egy gépészmérnök barátom íróasztalán fényesen csillogó fogaskereket nézegetek. — Remek darab. — Meghiszem azt! — így a mérnök. — Ez a motor lelke. Kemény és rugalmas. — De hiszen ez két ellentétes tulajdonság?! — Éppen ezért jó ez a fogaskerék. A magja, a belseje puha, rugalmasacél, a felülete kemény, kérges, kopásálló. Azért, hogy az acél ezt a tulajdonságát elnyerje, különleges eljárásnak vetik alá: a kész acélfogaskereket kemencében, széndús anyagokkal együtt 900 fokon mintegy 10 órán keresztül izzítják. Ez az úgynevezett cementálás. — Tudomásom szerint ezt a műveletet ma már nálunk Magyarországon is újfajta eljárással végzik — tette hozzá. — És hol lehetne ilyen eljárást látni? — A Csepel Autógyárban már működik egy gázcementáló kemence ... L fejezet. A Csepel Autógyárban Fabó Endre mérnök fogad. — A gázcementálást nálunk iparilag fejlettebb országokban már évek óta alkalmazzák. Technológiáját hazánkba egy ipari küldöttség hozta be a Szovjetunióból. Az eljárás alapja: az edzésre kerülő acélt gázzal teli térben izzítják, így a gáz szénrészecskéi behatolnak az izzított acél külső rétegébe. Ez az eljárás nemcsak tetemes anyag-, de időmegtakarítást is jelent. A régi eljárással 16 óráig hőkezeltünk egy fogaskereket, gázcementálással mindössze 4—5 óráig tart. Igen ám, de az új eljáráshoz új kemencére is szükség volt — folytatja Fabó mérnök. — Elmentünk hát a Gyömrői úti Villamosgép- és Kábelgyárba, hogy készítsenek részünkre különleges gázcementáló kemencét. — Nem tudunk ilyet tervezni — volt a válasz. — Az egyetlen magyar iparikemence építő vállalatnak „nincs erre kapacitása“. — Ezen az „objektív“ nehézségen is segítettünk. A Járműfejlesztési Intézet vezetői siettek segítségünkre. Ennek a kutatóintézetnek a „profiljába“ ugyan nem illik az ipari kemence, mégis megtervezték nem(Szilvásy Kálmán felvételeikünk. Pár hónap alatt üzembe is helyeztük az első kísérleti gázcementáló kemencét, s ma már nemcsak kísérletezünk vele, hanem a folyamatos termelésbe is beállítottuk. Búcsúzásnál Fabó mérnök utánam szól: — Talán helyes volna még azt is megírni, hogy nagyüzemeitek nemigen érdeklődnek a gázcementálási eljárás iránt, pedig nagyon helyes volna minél több helyen bevezetni... II. fejezet. A JAFI-ban, mert így hívják a Járműfejlesztési Intézetet, még sok mindent megtudtunk az új eljárásról. Kimutatásokat, grafikonokat, tettek elém, mely szerint a gázcementálás nemcsak egyharmadára csökkenti az előállítási időt, de jelentékeny forintmegtakarítást is jelent. A régi eljárással egy kiló acél megmunkálása 1.88 forintba került, az új eljárással viszont az önköltség mindössze 0.46 forint, az anyagmegtakarításról nem is beszélve! Nagy lelkesedéssel beszélnek itt az új módszerről. Ez év január 17-én 69 nagyüzemi küldött részvételével a Csepel Autógyárban egésznapos ankétot rendeztünk. Vetítettképes előadáson megmagyaráztuk az új eljárás jelentőségét, statisztikai adatokkal bizonyítottuk a sokmillió forintos megtakarítást. A részvevők gyakorlatban is meggyőződhettek a gázcementálási eljárás előnyeiről. A Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki főosztálya azonban nem jött ki Csepelre az anklétra, mert mint mondották: erre az osztályon senkinek sincs ideje . Úgy gondoltam ezek után, nem volna érdektelen utánanézni: bevezették-e valahol egyáltalán a hatalmas önköltségcsökkentést jelentő eljárást? Íme az eredmény. .. III. fejezet. Az üzemekben Kozetka elvtárs, a Fogaskerékgyárból: — Előbb ki kell kísérleteznünk, de különben is át kell építeni az egész edzőműhelyünket. Homoly József, a Láng Gépgyárból: — Mi még a régi módszerrel cementálunk. Egy új kemence 170.000 forintba kerül. Tervbe vettük ugyan, de majd még meglátjuk... Sok ám a 170.000 forint... Tomsits Béla, a Ganz Vagongyárból: — A mi edzőműhelyünk túlzsúfolt, bővítésre szorul. Különben sem látjuk, milyenek az új eljárás hatásai, ezért belátható időn belül nem térünk rá az új módszerre. Így vélekednek a többmilió forint megtakarítást jelentő új eljárásról azok, akik néhány hónapja saját szemükkel látták előnyeit! A szalma becsületére szolgáljon, hogy azért akadt másféle vélemény is, igaz, hogy nem sok. Kovács Pál igazgató, a Kaliber gyárból, így vélekedett: — A mi üzemünkben, annak ellenére, hogy sokkal kisebb kapacitással dolgozunk, mint sok más üzem, bevezetjük az új eljárást, mert kifizetődik. Sepsi elvtárs, a MÁVAG-ból: — Ha megkapjuk a megrendelt kemencét, akkor július végén fel tudnánk állítani és egy-két hónapon belül megkezdjük az új rendszerű cementálást. Befejezésül — de reméljük nem végezetül: lelkiismeretesebben kellene az illetékeseknek foglalkozni ezzel az új eljárással. Különösen ma, amikor üzemeink, gyáraink, műszaki vezetőink legfontosabb feladata az önköltségcsökkentés, a minél olcsóbb árutermelés. De felvethetnénk így is a kérdést: — Vajon mit szól mindehhez a Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki fejlesztési osztálya? Kós Tamás Kalló Endre mérnök Herényi Jakabbal és Göndöcs Sándorral, a Csepel Autógyárban töréspróba után savval vizsgálják a cementálási vastagságot. Eredmény: a cementálás elsőrendű, a tengelyek továbbadhatók: beszerelésre Cementálás után a tengelyeket a hűtőtartályokba helyezik AZ MSZT ÉPÍTŐI Kinyitom a rádiót. A „Szív küldi” műsor, majd később a ,,Szórakoztató zene” , az „Operarészletek”g veszik szárnyukra az ismerős hangot, Szabó Miklós hangját. Többszáz magnetofonszalag és gramofonlemez őrzi az énekét. Magyar-német-latin-olasz szakos tanárnak indult, aztán az Operaháznak lett magánénekese. Most országjáró énekes, akinek hangját és nevét falutól a városig, gépállomástól a Zeneakadémia nagyterméig ismerik szerte az országban. Magam is sokszor hallottam ezt a töretlen ércű tenorhangot és mindannyiszor feltűnt, hogy az áriák és dalok szövegét oly érthetően tolmácsolja, úgy érzi és éli, mint kevesen a pályatársai közül. Nyilván ez lehet egyik oka, hogy új operáik bemutatójánál a tenor főszerepet legtöbbször Szabó Miklósra bízzák a zeneszerzők és a Rádió. Szabó Miklós nagyon fontosnak tartja, hogy a közönség megértse a dalba, áriába sűrített cselekmény szövegét, hiszen ő maga fordította le műsorának sok olyan darabját, amelynek nem volt magyar szövege. ■ Így került közelebbi kapcsolatba a Magyar-Szovjet Társasággal. A felszabadulás után, a hangversenyélet megindulásának kezdeti éveiben az MSzT ismertette meg a zenekedvelőkkel Muszorgszkij, Csajkovszkij, Grecsanyinov, Saporin, Novikov, Dunajevszkij, s még sok más orosz és szovjet szerző dalait, áriáit, kantátáit, melyeknek szövegét Szabó Miklós ültette fát magyarra és ő is mutatta be azokat az MSzT üzemi hangversenyein az ország különböző koncerttermeiben és a rádióban. De ezenkívül sok orosz és szovjet zeneszerző művét fordította le a Rádió számára, így Muszorgszkij „A halál táncai és énekei" című dalciklusát és Mejtusz Oleg Kosevojának áriáját is. Az MSzT rendezésében került nálunk először közönség elé Saporín „Kulikovo mezején’’ című kantátája, melynek tenor szólójával Szabó Miklós ismertette meg a magyar zenekedvelőket — 1946 óta — mondja — mindig szívesen tettem eleget az MSzT hangversenyszereplésre való felszólításainak. Ma is járom az egész országot. Ismerem hazám különféle tájait, a népet és mindenütt gyűjtök friss élményeket. Amit énekben elmondok — egyben a magam mondanivalója is. Az orosz dalszövegekből megbízható nyersfordítások alapján írja a magyar verseket. Így élik e dalok új életüket és Szabó Miklós így tette a szovjet nép műveit kultúránk közkincsévé. V. J. Szabó Miklós VIHAR BÉLA: Túl a dombon, mintha ott vonulna, három vándor, három fiatal fa. Amott meg a pipacsok virága, mint parázsló, tűzzel égő máglya, vagy mint sora májusi menetnek: győzelemről, harcról énekelnek. Méhe zümmög, vagy már ők dalolnak? Lengő szélben zászlaik lobognak, izzó fényük röppen a magasba; vörös zászlók büszke zuhatagja. S arréb lám a kukoricaszálak, mind felcsaptak lovaskatonának. Mint harcosok lengetve a szablyát, hegyesélű levelük forgatják, s ahogy hősök érme, az aranyló, ott virít a sárga napraforgó. Köröskörül így látom a tájat, lángolását a sugárzó nyárnak, s merre útja vonul most a napnak, a távolban seregek aratnak. Dobog a gép, hallatszik zúgása, búzatenger ringó suhogása s mint a villám, ha cikázik fénye, villan kaszák szikrázó pengéje, s mintha velem tekintné egy ország, a szécsényi téeszesének dolgát. Dől a kalász, gyűlnek már keresztbe, mint a dallam dallamot követve s amint állok szétnézve a halmon, közben a föld énekszavát hallom. Ragyog a nap, ragyognak a kévék, látom benne népem dicsőségét, két kezével mint formálja sorsát az arató, Ifjú Magyarország. Il HÉT EIDBERE VAJDA ISTVÁNNÉ vagyok. A harmadik Békekölcsön legutóbbi húzásán 100 ezer forinttal húzták ki a kötvényemet Hogy mit éreztem, amikor közölték velem? Hogy tréfa ... Nem lehet, hogy éppen én... Aztán kiderült, hogy igen, éppen én, úgy, ahogy minden húzásnál tízezrek és tízezrek nyernek. A Sapka és Kalap Kisipari Szövetkezet Vas utcai telepén dolgozom, gondolhatják, első dolgom az volt, hogy vendégül láttam az elvtársikat. Életkorom ... Különben, hagyjuk a kort, két gyermekem van, Judit, a kislányom tizenöt éves, Pista, a fiam tizenhárom. Mindketten tanulnak. Férjem az Országos Moziigazgatóságon, dolgozik. Egyszóval, jó helyre jött a pénz, dolgozó családhoz. Hogy mit veszünk ? Hát kérem ... először is, családi házat. Pestkörnyéken, kerttel. Jó levegő a gyerekeknek, pihenés a férjemnek, meg nekem. Esetleg, ha lehet,kis konyhákért, a ház mögött, mert tudják, nem csak sapkákat és kalapokat tudok csinálni, hanem a főzéshez is értek, kérdezzék csak meg a férjemet. Hogy mit üzenek az ÚJ VILÁG olvasóinak? Nem vagyok a sok beszéd embere... Így csak annyit, hogy sejtettem én, hogy a kölcsönadott pénzt kamatostól kapom vissza, de hogy a főnyeremény éppen engem keressen meg, erre nem számítottam. Minden elvtársnak hasonló jókat kívánok! Busz: EDMA Szöveg: VAJDA ALBERT FELTŰNŐ HIRDETÉSEK tudatták a napi- ét hetilapokban, hogy megnyílt a Dunaparti Étterem, és hogy a 34-es és a 42-es autóbuszok, közlekednek oda . Hol van ez az étterem? Óbudán vagy Csepelen? Sajnos ez a hirdetés nem árulja el. Az utas tehát csak üljön fel a II-es vagy 42- es autóbuszra és ékkép kérje meg a kalauznőt: „Szállítson le az ízletes ételek és kitűnő italok étterménél Röviden: a hirdetés teljesen értelmetlen. A vállalat kidobott egy csomó pénzt, a lapoktól elvettek értékes 100 millimétereket. Ez az, amit ipari vállalatnál selejt-termelésnek neveznek. Tanácsolom: 1. a vállalatok olyanokra bízzák a hirdetések szövegezését, akik értenek hozzá. 2. A kiadóhivatalok ne fogadjanak el értelmetlen hirdetéseket. A hirdetést ugyanazzal az igénynyel kell megírni, mint a lap bármely más részét. Ezzel a kis megjegyzéssel sem csinálhatok ingyen reklámot a Dunaparti Étteremnek. Mert máig sem sikerült megtudnom, hogy hol van, koppantó bácsi. LÁTOGATÁS A TINNYEI KOSSUTH TSZ-BEN Budakalász, ford. Százhalombatta, Plösszeptván és más községek legjobb egyéni gazdái nemrégiben ellátogattak a tinoyei Kossuth tsz-be, hogy saját szemükkel győződje meg, a társasgazdálkodás előnyeiről- látogatóknak nagyon tetszett a baromfiudvar az ezer darab gödöllői aprócsirkéivel, a lóistálló megyeszerte híres lovaival, a 40 X-as birkaállomány, mintegy száz fehér üsző, no meg a sertések megszámlálhatatlan sokasága a legelőn. A gazdasági udvaron tisztaságot, rendet, egymás mellett sorakozó gépeket, teherautót találtak. A fejlett agrotechnikával művelt földek is — a négyzetes vetésű kukorica a kertészet — sok szép látnivalót tartogattak. A Kossuth tsz tagjai meleg vendégszeretetben részesítették az egyéni gazdálkodókat. — Márkus Dezső, az Új Világ tinnyei levelezője. HOL „VÁRAKOZNAK“ A TANKÖNYVEK? Kedves Roppantó bácsi! IV. osztályos gimnáziumi tankönyveket szeretnék vásárolni, hogy a nyári vakációban átnézhessem őket Jónéhány boltban jártam már Pesten, de többnyire azt válaszolták, hogy majd augusztusban vagy szeptemberben lesz tankönyv. Még a legkedvezőbb válasz is így hangzott: „Nézzen be két-három hét múlva, akkor talán lesz." De nekem most volna rá szükségem. Nagyon kérem tehát, nézzen utána, melyik raktáriban „várakoznak“ ezek a tankönyvek. — Lelkes Miklós tanuló. Budapest, XVI., Kossuth Lajos u. 3. Horváth Zsuzsanna levelezőnk lapunk június 11-ei számában szóvátette: nagy egyes KÖZERT-üzletek a babkávét súlyosabb papírzacskóba mérik s ezzel megkárosítják a vevőket. Július hónaptól kezdődően a Csemege szaküzletek kivételével minden KOZÉRT-bolt celofán tatakokban, előre csomagolt babkávét fog árusítani. Sós Gáspárné levelezőnk, IV., Komjáth Aladár u. 40., elpanaszolta, hogy a KiK — bár az épületben végzett tutarozást — az ő lakását valamint a házfelügyelőét kihagyta abból. Közbenjárásunkra a KIK megígérte, hogy július 15-ig mindkét lakást rendbehozza. Tóth Ferenc, Szentendre. A pedagógust a szülő nem vonhatja felelősségre azért, mert fia egy kiránduláson elvesztette egyik cipőjét. A pedagógus kötelessége ugyan felügyelni a gyermekekre, de mégsem lehet elvárni tőle, hogy minden tanulót külön-külön is állandóan szemmel tartson Ez lehetetlen. Egyébként arra kérjük önt, hogy a jövőben közölje pontos címét.