Új Zenei Szemle, 1956. (7. évfolyam, 1-9. szám)
1956-07-01 / 7-8. szám
A Zeneművészeti Főiskola Collegium Musicumának első hangversenye A század első évtizedeitől kezdve a zenetörténeti kutatás és az élő zenei gyakorlat egyre fokozódó érdeklődéssel fordul a régebbi mestereknek művészete felé. Muzsikájukban az újrafelfedezés élményszerűségével ismeri fel a mai hallgató, szakértő és érdeklődő laikus egyaránt, messzi idők mának is szóló üzenetét, művészetük nagyságát és mélységes emberségét. Így találtak állandó hallgatóságra a német barokk komponistái, Bach és Händel kortársai és előfutárai, így kápráztatta el a világot az olasz muzsika kifogyhatatlan gazdagsága, az angol Purcell költőisége s így kaptunk teljesebb képet magáról a két nagy mesterről, Bachról és Händelről is, lehettünk tanúi — Albert Schweitzer munkássága nyomán — a Bach-kantáták, s a közelmúltban a Händel-operák újraéledésének. Sokat hallottunk és egyre többet hallunk régi mesterművek rendszeres előadásairól külföldi egyetemeken, arról, hogyan váltak nagy zenei múltú országokban a zenei és hangversenyélet szerves részeivé a különböző „Collegium musicum“-ok, „Musica antiqua“-sorozatok. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk azokat a kezdeményezéseket, amelyek ebben az irányban nálunk eddig történtek, méltán panaszolhattuk és érezhettük ezek hiányát a magyar hangversenyéletben. A Zeneművészeti Főiskolán — a zenetudomány tanszak néhány hallgatójának kezdeményezéséből s az orgona és hegedűtanszék hallgatóinak közreműködésével — megalakult Collegium Musicum még szerény, de az első hangverseny után elmondhatjuk, igen biztató kezdet ezen a téren. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a megvalósításnak távolabbi perspektívája mindaddig nem lehet, amíg a korhű, stílusos előadás további feltételei biztosítva nincsenek. Elengedhetetlenül szükséges, hogy korabeli hangszerek (viola di gamba, oboa da caccia, viola d'amour), legelsősorban pedig egy tizenhatlábas regiszterrel rendelkező cembalo beszerzése megtörténjék. Ennek nincsenek elháríthatatlan akadályai, a hangszerek viszonylag olcsón beszerezhetők a Német Demokratikus Köztársaságból, ahol hangszertudósok ellenőrzésével készülnek. A Collegium Musicum első hangversenyét a német barokk zenének szentelte. Színvonalas, szép koncertet hallhattunk, megérdemelt, komoly sikerrel. Az előadók között voltak szakiskolai, főiskolai 72 hallgatók s már diplomát szerzett volt növendékek egyaránt. Az előkészítés munkájában, s a kivitelezésben legnagyobb szerepe a continuot s két orgonaszámot : Buxtehude G-dúr preludium és fugáját, s Bach c-moll fantáziáját játszó Rovátkay Lajosnak van, aki — különösen a Buxtehude-mű előadásával — bebizonyította, hogy a fiatal orgonista nemzedék egyik legkiválóbbja. Ő írta az egyes műsorszámok előtt felolvasott kitűnő, tartalmas ismertetést is. Szterszky Adrienne Buxtehude-művet, az „Entreissteuch“ kezdetű strófikus dalt énekelte vonóstrió (Devich S.— Vas T.—Bally Gy.) kíséretével. Schütz- és Bach-mű hangzott el a következőkben : Schütz Jubilate Deo-ja a Symphoniae Sacrae-ból (Marezis D. énekelte Vida G. és Barth I. fuvolakíséretével) és J. S. Bach 54. kantátája (Widerstehe doch der Sünde) Barinecz Zsuzsa és a vonósegyüttes előadásában. Schütz-mű nyitotta meg a hangverseny második részét („Ich will den Herren leben“ ária a „Kleine Geistliche Konzerte“-ből, Szterszky A. énekelte), majd Bach c-moll orgonafantáziája után a műsor két legnagyobb tetszéssel fogadott száma következett : Tündér „An Wasserflüssen Babylon“ korálfeldolgozása és Buxtehude „Du Frieden Fürst Herr Jesu Christ“ korálkantátája. Az énekes szólisták mellett a vezénylő Csik Miklósé a főérdem az előadás sikeréért. A hangversenyről rövid összefoglalásként elmondhatjuk, hogy gondos és körültekintő volt a műsorösszeállítás, igényes a kivitelezés. A vonósegyüttesnek még a telt, egységes hangzásra, a szólamvezetés nagyobb plaszticitására s tisztaságra kell törekednie. Az énekesek számára ezek a művek olyan problémákat adnak, amelyekkel tanulmányaik során általában nem találkoznak. A helyes, stílusos deklamáció nem könnyű feladat; ebben van még tennivalójuk. A Collegium Musicum további programján olasz szerzők művei, Purcell kevésbbé ismert kamarazenei alkotásai, Händel világi kantátái szerepelnek. A nagyobb kamarakórus megszervezése lehetővé teszi Bach-kantáták és más kórusos művek előadását is. Mindenképpen kívánatos, hogy ez az értékes program ne maradjon meg a zeneakadémiai növendékhangversenyek keretében, hanem kapjon helyet a Filharmónia hangversenyei között is, mert csak így töltheti be hivatását igazán. Fábián Imre