Ujság, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
3 iét népes, meg kell szabadítani kevesebb értékűségének rögeszméjétől. A kavicemllár bejelentette, hogy a kormány a következő évben proklamálja az általános munkaszolgálati kötelezettséget. Minden kezdeményezést meg kell szabadítani a többségihatározatok végzetes befolyásától, nemcsak a parlamentben, hanem a gazdasági életben is. A gazdasági élet irányításának megszervezésében a kormány abból indul ki, hogy mindent a gazdasági élet gyökereinél, a parasztnál kell kezdeni. Onnan visz az uita a munkáshoz és ormain az intelligenciához. Ha egészséges a mezőgazdaság, akkor adva van a gazdasági élet szanálásának feltétele. A munkanélküliséget a kormány munkaalkalmaik teremtésével akarja megoldani, óriási jelentőséget tulajdonít a magánkezdeményezésnek és ezért felhívja a német népet, tegyen meg mindent, ami munkát teremt. Hozzák rendbe a német házakat és palotákat és már ez is száz- és százezer embernek ad kenyeret. A kormány a maga részéről gigászi közmunka-programmot akar megvalósítatni, újjá akarja építeni az egész német úthálózatot. A kamattételek ellen harcot indít és olyan kereskedelmi politikát akar folytatni, amely biztosítja a termelés állandóságát, anélkül, hogy tönkretenné a mezőgazdaságot. Végül hangsúlyozta, hogy sohasem szűnik meg Németország egyenlő jogait követelni. A kancellár több, mint egyórás beszédét sokáig tartó éljenzéssel fogadták, majd a két himinitisz eléneklése után a Hitler-ifjak fiatal tölgyet ültettek el Hindenburg tiszteletére. É * Az igazi arc írta Szőllősi Zsigmond Az osztrákok sohase állították, hogy az ő nyelvük csak feltűnően hasonlít ahhoz, amit a német birodalom lakói beszélnek, de nem azonos vele. Elismerték, hogy azonos és ezenkívül más közösségeket is elismertek. Tekintet nélkül arra, hogy alkalomadtán dúló háborúkat viseltek egymással — ami elvégre más családokban is nagyon sokszor megesett —, testvérül vallották magukat és ennek a minőségüknek apró kedveskedésekben is igazolását adták. Hogy egyebet ne említsek, például a pénzért mutogatott gyűjtemények belépődíját abban a külföldiek tarifájánál olcsóbb árban állapították meg a birodalmi németeknek, amennyit ők maguk fizettek és az első állam, amellyel szemben a vízumkényszert megszüntették, Németország volt. Hogy a Reich viszonozta-e ezeket a kedves figyelmességeket, azt nem tudom, de abban bizonyos vagyok, hogy ha kissé késlekedett vele vagy egyáltalában meg is feledkezett róla, ebből nagy harag és sértődöttség nem lett, mert az osztrák jól tudja és bele is törődik, hogy a testvér ebben a tekintetben kissé nehézkes. Az excepciót még csak elfogadja, ha egy fél schillinget spórol vele, de hagyományos jogérzéke teljes erejével tiltakozik ellene, ha ez a kivételes bánásmód az ő pfennigjeit apasztja. De ezt csak mellékesen. Amit megállapítani akarunk az, hogy az osztrákok igenis tartják a német szolidaritást, elismerik az atyaírságot és amit tehetnek, megteszik, hogy nemcsak a müncheni, hanem a berlini vagy hamburgi ember se érezze magát Bécsben vagy Salzburgban idegennek. Viszont az is kétségtelen, hogy kevés akkora darab kő van a világon, amekkora az osztrákok szívéről leesett, mikor Mussolini biztosította a kancellárjukat, hogy abból a lakodalomból, amit állítólag Hitlerék akarnak, nem lesz semmi. Németországnak be kell érnie a boldogsággal, hogy a Hitleré lett, de Ausztriát nem kapja hozományuk A bécsi nacionalista diákok erre a hírre a német egység nagy ideája iránt való kötelességüknek érezték, hogy az egyetemen megverjék izraelita kollégáikat, de azok az osztrák polgárok, akik már túlvannak az egyetemi évjáratokon, rég nem élvezett nyugalommal hajtották álomra fejüket. Közöttük rengetegen olyanok is, akiket a saját hangos szólamaik alapján ez a fordulat arra kötelezett volna, hogy dühösek és boldogtalanok legyenek. Annyit talán meg is tettek, hogy a pódiumon erre a lélekállapotra maszkírozták ki magukat. De annyi bizonyos, hogy ott, ahol senki se látta őket, nem sírtak. Nem, se Bécs nem tud komolyan boldogtalan lenni azért, mert nem München és Drezda rangján szerepel a német városok hierarchiájában, se Ausztria, mert nem része egy hatszor nagyobb birodalomnak, amit azonban másként hívnak. Mindenkinek joga van a maga gusztusához. És Bécs Bécs, Ausztria pedig Ausztria szeret lenni. Ebben nőtt fel és ebben soványodott meg. Nem lenne igazsága annak, aki ezt azzal az ábrázattal magyarázná, amelyet Németország ma visel. Ez az arc lehet sokak számára félelmetes és riasztó, de azt állítani, hogy ez az igazi és hiteles, nem jogos. Senki se akkor hasonlít a legjobban magához, mikor ki van kelve magából. Az ember öntudatos lény és legtöbb joga ahhoz a megjelenéséhez, van, amit az öntudata teljes birtokában fogalmaz meg magának. Hogy ebben a formájában nem minden színe és hangja valódiamért a teljes őszinteség a legpazarlóbb luxus, amit okos ember akkor se enged meg magának, ha tehetné, ez több, mint valószínű. De aki különbnek akar látszani, mint amilyen, még nem képmutató. Minden társadalom elemi érdeke, hogy ez a hajtó ereje minél hatásosabban és minél általánosabban kiérvényesüljön. Hasznosabb, ha valaki hiúságból jótékony vagy számításból szorgalmas, mint ha igaz természete szerint könyörtelen vagy léha. A nagy krízisek ereje lebánt és elsodor rétegeket, amelyekkel a kedvezőbb körülmények dekoráló keze takart el kevéssé épületes látnivalókat. De hogy a válság hiteles próbatétele lenne az igazi tulajdonságoknak, felületes állítás. Temperamentum és erkölcs éppen úgy nem azonos, mint idegzet és értelem. Az ember a normális életre berendezett lény és minden válság elemi hatása, hogy kiveti a keretekből, amelyekben biztosságban érezte magát és nyugodt ítélete diktálta cselekvését. Abba, amit a krízis szédületében cselekszik, nemcsak a moráljának és a gondolkodásmódjának van szava, hanem a véralkatának és az idegeinek is. Az olyan embernél, aki a válság pillanatában megtalálja, sokkal több, aki ezekben a pillanatokban elveszíti magát. Tehetetlen prédája, ahogy mondani szokás: játékszere lesz a viharnak, amely indulatait és idegeit felkorbácsolja, ítélete és energiáinak fegyelme egyszerűen nem működik és a lélekvesztésnek ebben a lélekállapotában olyan dolgokat művel, amelyeket a vihar elülése után maga se tud megérteni vagy megmagyarázni. Minden válság — erős felindulás. Egyéné és közösségé egyaránt. És az egyének között még inkább akad, akit egy kivételes erkölcsi és értelmi fegyelmezettség immunissá tesz a válságok szédületével szemben, mint a társadalmak között. Ugyanahhoz a népközösséghez tartozó egyének jellemző tulajdonságai többé-kevésbé a kollektív megnyilatkozásokban is érvényesülnek, de inkább csak a megmozdulások tempójában, mint a tartalmában. Vannak lobbanékony és vannak lassabban felforró tömegek, de a filozófus egyéniség a tömegnek nem megjelenési formája. Ott se, ahol megbizonyosodott, hogy van nemes érc a mélységben. A németség annyi kivételes szellemet, nagy gondolkodót, nagy tudóst, nagy írót és művészt adott az emberiségnek, mint kevés más náció. De meglepődni azon, hogy nem csupa Goethe és csupa Kant él a földjén, akkor se lenne szabad, ha elfeledkeznénk róla, hogy nincs még egy nemzet, amely a saját nagyjait a megnem értésnek, a megtagadásnak, sőt a gyűlöletnek és üldözésnek annyi keserűségével etette és köveivel dobálta volna, amíg végre is kénytelen volt behódolni nekik. A németség arca nem a Goethe, a Kant vagy a Wagner Richard arca. De nyilván nem is azé, aki most diktálja neki a bajuszformát. Minden változik. A bajuszviselet is. Van úgy, hogy hosszú és kipödört, van úgy, hogy rövid és pamacsos és lehet úgy, hogy egyáltalán nincsen. Az ember igazi arca az, amit állandó használatra megkonstruált magának és amivel legszívesebben mutatja magát. Lehet, hogy ez az arc nem az elemi valóságot tükrözi. De nemcsak az karakterizálja az embert, amilyen, hanem az is, hogy milyen szeretne lenne. Nem kell hozzá egy kivételes erejű önkritika, hogy valaki ne legyen elragadtatva saját magától és ne akkor érezze magában a harmóniát, mikor eredendő hajlamai töretlenül élhetik ki magukat, hanem akkor, amikor kemény benső harcok árán közelebb jutott ahhoz, amilyen lenni szeretne. A kultúra legnemesebb munkája az, amivel az emberben kitermeli a saját ideálját és a világ legboldogabb korszakai azok, amelyek ezt a munkát nem zavarják. A béke, a nyugalom, a biztosság és a lelki szabadság korszakai. Ezek és csak ezek a korszakok alkalmasak arra, hogy egyének és társadalmak természetének, ízlésének és hajlandóságainak hiteles megmutatásával egyének és társadalmak egymáshoz való viszonyát kialakítsák, erős szolidaritásokat teremtsenek vagy ennek a lehetetlenségét demonstrálják. De ha két embernek egyformán harminckilencfokos láza van, ez nem kapcsolat akkor se, ha ugyanazok a tünetek jelentkeznek mind a kettőnél. Az élet túlnyomó része, hála Istennek, mégse negyvenkilencfokos lázban telik. Káprázatos tűzijáték A kancellár beszéde után megkezdődött a káprázatos tűzijáték, amelyet a tömeg lelkes tapssal kísért. A tűzijáték minden eddigi hasonló teljesítményt messze felülmúlt. Európa még nem látott ilyen hatalmas tűzijátékot. Hetek óta valamenynyi berlini tüzijátékgyár a tempelhofi nagy tűzijáték előkészítésén dolgozott. Négyszázméteres hosszú fronton eresztették fel a rakétákat, ötven mérnök intézte a rakéták kilövetését. Ezek a mérnökök a berlini tűzijátékgyárak vezetői. Tekintettel arra, hogy az egyes csoportok között nagy volt a távolság, tábori telefonokat szereltek fel és így intézték a rendezést. A hatalmas tűzijáték első produkciója egy rakéta-erdő volt. Több száz óriási rakétát eresztettek fel, amelyek az égboltot káprázatos színekbe borították. Ezután megjelent a sötét égbolton két egymásba kulcsolódó kéz s alatta hatalmas betűkkel a következő felírás: „A német munka napja“. Ezt a szimbolikus képet sokezer színes tűzvirág vette körül. A következő műsorszám Kém műrepülő produkciója volt. A világhírű pilóta akrobatikus mutatványait eddig csak az Egyesült Államokban mutatta be. Repülőgépét különféle tűzijátékokkal szerelték fel, amelyek a gép felszállása után működésbe léptek és az akrobata mutatványokat a pilóta a színes szikrák és rakéták ropogása között vezette. A re ÚJSÁG KEDD, 1933 MÁJUS 2 pülőprodukciók után egy újabb pilótamutatvány következett. Repülőgépekről 700 bombát röpítettek ki. Ezek a bombák a legnagyobb kaliberű világító bombák voltak és minden egyes bombának 30 centiméter az átmérője. Zuhanás közben a bombákból szakadatlanul a rakéták százai törtek elő az ég felé. Ezután az egész négyszázméteres fronton tíz méter magas, hatalmas ezüst vízesés következett, majd hetvenmásodperces , időközökben, tehát alig egy percnél nagyobb időközökben három különböző helyről 211 bombát dobtak le és valóságos bombazáport zúdítottak alá. A tűzijátékot 60.000 mozsárágyu-löveg pergőtüze fejezte be. "11z milliós tömeg szétosztása az éjszakai órákban minden rendzavarás nélkül ment végbe. ". Ostromzár alatt volt Bécs belvárosa 411 Lüttichben letépték a horogkeresztes zászlót, japánban zavargások voltak Bécs, május 1. Május elseje az osztrák fővárosban teljes rendben folyt le. A szociáldemokrata párt megtartotta ugyan a külvárosokban a nagy tüntető sétát, összeütközésekre azonban nem került sor, minthogy egyrészt a sétálók szem előtt tartották a felvonulási tilalmat és sehol sem verődtek csoportokba, másrészt pedig a rendőrség is tapintatosan viselkedett. A külvárosokban egész délelőtt ezer és ezer szocialista munkás és munkásnő járt fel-alá az utcákon s mindnyájan tüntetőleg kitűzték a szociáldemokrata párt jelvényét. A külvárosi házakat szociáldemokrata zászlók díszítették, sok helyütt feltűnt azonban a nemzeti szocialista lobogó is. A belvárosban semmiféle tüntetés nem volt. Az egész városrészt katonaság zárta le s a katonai kordonon csak szigorú igazoltatás után lehetett keresztüljutni. A főbb belvárosi utcákban gépfegyveres katonaság sorakozott fel s egyes utcák valósággal katonai megszállás képét mutatták. A Ringen végig rendőrök álltak és ott, hol a sugárutak a Ringbe torkollanak, drótakadályokat vontak, amelyek mögött gépfegyvereket állítottak fel. Különösen a városháza és a parlement környékén vontak össze nagyobb csapatokat. A szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták délutáni nagygyűlései teljes rendben és nyugalomban folytak le. A nemzeti szocialisták az Engehnank-arénában tartottak nagygyűlést, amelynek szónokai a nemzetimunka ünnepét méltatták. Több szónok élesen támadta a kormányt és aj Választások kiírását követelte. Ugyanakkor folyt le a stadionban a szociáldemokrata párt sportünnepsége, amely szintén minden minden incidens nélkül ment végbe. A stadionban összegyűlt óriási munkástömegen csak akkor vett ,erőt, nagyobb izgalom, amikor a stadion fölött egy repülőgép jelent meg, amelynek szárnyán nagy vörös horogkereszt díszlett. Mindkét tömeggyűlés résztvevőinek elvonulása teljes rendben és minden zavaró incidens nélkül ment végbe. A rendőrség az esti órákig mintegy háromszáz embert állított elő a rendőri utasítások be nem tartása miatt. A késő esti órákban megszüntették a belváros körül Vont ostromzárat, miután a rendőrfőnökség véleménye szerinnt az intézkedés további fenntartására nem volt szükség. Altheimban véres lövöldözés volt Bécs, május 1. (Bécsi Távirati Iroda.) Ausztriában május elseje általában minden komoly összetűzés nélkül telt el, csak Altheimban (braungui kerület) fordult elő sajnálatos összeütközés, amelynek — mint Linzből jelentik — emberélet is esett áldozatai A nemzeti szocialisták egy ház elé vonultak, amelyről tudták, hogy kommunisták laknak benne. Először köveket dobáltak s azután meg akarták ostromolni a házat. A kommunisták lövésekel fogadták őket, a támadók szintén lövöldözni kezdtek. A csendőrségnek végül sikerült a rendet helyreállítani, de a lövések kövtkeztében egy ember meghalt, négy személy, köztük egy gyermek, súlyosan megsebesült. A kommunistákat letartóztatták. A lövöldözés halottja Érti Ferenc 23 éves nemzeti szocialista. Május 1 Franciaországban Paris, május 1. A francia főváros munkássága a hagyományhoz híven idén is megünnepelte május elsejét. A ,,szerencsehozó" gyöngyvirágaik árusítói tömegesen lepték el az utcákat. A fémipari üzemekben és az építőiparban szokás szerint általános munkaszünet volt. A földalatti és a közúti villamos rendben közlekedett, taxit éscontjan keveset lehetett látni az utcáin.. . Délután a hatóság engedélyére több munkásgyűlést, tartottak. A belügyminiszter most első ízben adott engedélyt arra, hogy a kommunisták szabad ég alatt gyülésezzenek. Ez a gyűlés, melyet a város külső területén, a vincennesi ligetben rendeztek, szintén nyugodtan folyt le. A gyűlés után azonban mintegy 15.000 főnyi tüntető csoport összeütközött a rendközegekkel. Több könnyű sebesülés történt. Londonban rend volt, Japánban zavargások London, május 1. Május elseje Londonban teljes rendben folyt le. A szokásos Hydeparkbeli , felvonulás alkalmával, amelyet többszáz gyalogos és lovas rendőrkísért, semmiféle rendzavarás nem fordult elő. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban hatalmasrendőrkari hatallmait tartottak készenlétben. A rendőrséget skárnygázbombákkal és gépfegyverekkel szerelték fel. Chicagóban a tüntetők bombát vetettek több épületbe, ■köztük az ameriikait telefon- és táviróhivatalra és néhány szállodára. Japán nagyobb városaiban a májusi zavargásokkal kapcsolatban ezer személyt tartóztattak le, közöttük nyolcszázat Tokióban. Moszkvában május elsejét nagy katonai ünnepséggel ünnepelték, ötvenezer főnyi sereg vonult el Lenin síremléke előtt. A sereget ezer tank követte, felette pedig 350 löpsilögést keringett. A szemle alatt 101 ágyútövist adtak le. ■ ií-vi. ifcnt Oisz-í.rj -ár' Lilié, május 1. A kommunisták tilalom ellenére szabadtéri május elsejei gyűlést akartak tartatni. Ennek során összetűzés támadt a kommunisták és a rendőrök között. A rendőröket akommunista szakszervezet székháza elött palackokkal dobálták meg. A rendőrök csak heves összeütközések után tudták az ellenálló kommunistákat szétszórni. Ahol letépték a horogkeresztes zászlót Brüsszel, május 1. Lüttichben a május elsejei tüntetésekkel kapcsolatban súlyos incidens történt, amelynek minden valószínűség szerint komoly diplomáciai következményei lesznek. A lüttichi kommunista párt ifjúsági szervezetei felvonultak a német konzulátus elé, amelyre most tűzték ki először a horogkeresztes lobogót. A kommunisták eleinte csak zajos kiáltásokkal tüntettek a Hitlerkormány ellen, később azonban a tüntetés elfajult. Kőzápor zúdult az épületre s a konzulátus valamennyi ablaküvege betörött. Az egyik kommunista felmászott az épület homlokzatára és letépett egy darabot a horogkeresztes zászlóból, ami olyan lelkesedést váltott ki a tüntető kommunisták között, hogy néhány perc múlva egy fiatal kommunista leány is felmászott a tetőre és letépte az egész lobogót. Bár a tüntetés közel félóra hosszat tartott, a rendőrség nem avatkozott bele és nyugodtan tűrte, hogy a kommunisták nagy diadallal magukkal vigyék a letépett horogkeresztes zásdót. Három bomba robbant Chicagóban Chicago, május 1. A város központjában május elsejének hajnalán három bomba robbant.Hét ház súlyosan megrongálódott. Az anyagi kár több mint százezer dollár. A rendőrség véleménye szerint a bombamerényletek hátterében kétségkívül a kommunisták keze rejtőzik. A délelőtt folyamán már több gyanúsítottat őrizetbe vettek.