Ujság, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

3 i­ét népes, meg kell szabadítani kevesebb ér­­tékűségének rögeszméjétől. A kavicemllár bejelentette, hogy a kormány a következő évben proklamálja az általános munkaszolgálati kötelezettséget. Minden kez­deményezést meg kell szabadítani a többségi­­határozatok végzetes befolyásától, nemcsak a parlamentben, hanem a gazdasági élet­ben is. A gazdasági élet irányításának megszerve­zésében a kormány abból indul ki, hogy mindent a gazdasági élet gyökereinél, a pa­rasztnál kell kezdeni. Onnan visz az uit­a a m­unkáshoz és ormain az intelligenciához. Ha egészséges a mezőgazdaság, akkor adva van a gazdasági élet szanálásának feltétele. A munkanélküliséget a kormány munkaalkal­maik teremtésével akarja megoldani, óriási jelentőséget tulajdonít a magánkezdeménye­zésnek és ezért felhívja a német népet, te­gyen meg mindent, ami munkát teremt. Hoz­zák rendbe a német házakat és palotákat és már ez is száz- és százezer embernek ad ke­nyeret. A kormány a maga részéről gigászi közmunka-programmot akar megvalósítatni, újjá akarja építeni az egész német úthálóza­tot. A kamattételek ellen harcot indít és olyan kereskedelmi politikát akar folytatni, amely biztosítja a termelés állandóságát, anélkül, hogy tönkretenné a mezőgazdaságot. Végül hangsúlyozta, hogy sohasem szűnik meg Németország egyenlő jogait követelni. A kancellár több, mint egyórás beszédét sokáig ta­rtó éljenzéssel fogadták, majd a két himinitisz eléneklése után a Hitler-ifjak fiatal tölgyet ültettek el Hindenburg tiszteletére. É * Az igazi arc írta Szőllősi Zsigmond Az osztrákok sohase állították, hogy az ő nyelvük csak feltűnően hasonlít ahhoz, amit a német birodalom lakói beszélnek, de nem azonos vele. Elismerték, hogy azonos és ezenkívül más közösségeket is elismertek. Tekintet nélkül arra, hogy alkalomadtán dúló háborúkat viseltek egymással — ami elvégre más családokban is nagyon sokszor megesett —, testvérül vallották magukat és ennek a minőségüknek apró kedveskedések­ben is igazolását adták. Hogy egyebet ne em­lítsek, például a pénzért mutogatott gyűjte­mények belépődíját abban a külföldiek tari­fájánál olcsóbb árban állapították meg a bi­rodalmi németeknek, amennyit ők maguk fizettek és az első állam, amellyel szemben a vízumkényszert megszüntették, Németország volt. Hogy a Reich viszonozta-e ezeket a ked­ves figyelmességeket, azt nem tudom, de ab­ban bizonyos vagyok, hogy ha kissé késleke­dett vele vagy egyáltalában meg is feledkezett róla, ebből nagy harag és sértődöttség nem lett, mert az osztrák jól tudja és bele­ is tö­rődik, hogy a testvér ebben a tekintetben kissé nehézkes. Az excepciót még csak elfo­gadja, ha egy fél schillinget spórol vele, de hagyományos jogérzéke teljes erejével tilta­kozik ellene, ha ez a kivételes bánásmód az ő pfennigjeit apasztja. De ezt csak melléke­sen. Amit megállapítani akarunk az, hogy az osztrákok igenis tartják a német szolida­ritást, elismerik az atyaírságot és amit tehet­nek, megteszik, hogy nemcsak a müncheni, hanem a berlini vagy hamburgi ember se érezze magát Bécsben vagy Salzburgban ide­gennek. Viszont az is kétségtelen, hogy kevés ak­kora darab kő van a vil­ágon, amekkora az osztrákok szívéről leesett, mikor Mussolini biztosította a kancellárjukat, hogy abból a la­kodalomból, amit állítólag Hit­lerék akarnak, nem lesz semmi. Németországnak be kell érnie a boldogsággal, hogy a Hitleré lett, de Ausztriát nem kapja hozományuk A bécsi nacionalista diákok erre a hírre a német egy­ség nagy ideája iránt való kötelességüknek érezték, hogy az egyetemen megverjék iz­raelita kollégáikat, de azok az osztrák pol­gárok, akik már túlvannak az egyetemi év­járatokon, rég nem élvezett nyugalommal hajtották álomra fejüket. Közöttük rengete­gen olyanok is, akiket a saját hangos szóla­maik alapján ez a fordulat arra kötelezett volna, hogy dühösek és boldogtalanok legye­nek. Annyit talán meg is tettek, hogy a pó­diumon erre a lélekállapotra maszkírozták ki magukat. De annyi bizonyos, hogy ott, ahol senki se látta őket, nem sírtak. Nem, se Bécs nem tud komolyan boldogtalan lenni azért, mert nem München és Drezda rangján szerepel a német városok hierarchiájában, se Ausztria, mert nem része egy hatszor na­gyobb birodalomnak, amit azonban­­ más­ként hívnak. Mindenkinek joga van a maga gusztusához. És Bécs Bécs, Ausztria pedig Ausztria szeret lenni. Ebben nőtt fel és ebben soványodott meg. Nem lenne igazsága annak, aki ezt azzal az ábrázattal magyarázná, amelyet Németor­szág ma visel. Ez az arc lehet sokak számára félelmetes és riasztó, de azt állítani, hogy ez az igazi és hiteles, nem jogos. Senki se ak­kor hasonlít a legjobban magához, mikor ki van kelve magából. Az ember öntudatos lény és legtöbb joga ahhoz a megjelenéséhez, van, amit az öntudata teljes birtokában fogalmaz meg magának. Hogy ebben a formájában nem minden színe és hangja valódiamért a teljes őszinteség a legpazarlóbb luxus, amit okos em­ber akkor se enged meg magának, ha tehetné, ez több, mint valószínű. De aki kü­lönbnek akar látszani, mint amilyen, még nem képmutató. Minden társadalom elemi érdeke, hogy ez a hajtó ereje minél hatásosabban és minél általánosabban kiérvényesüljön. Hasz­nosabb, ha valaki hiúságból jótékony vagy számításból szorgalmas, mint ha igaz termé­szete szerint könyörtelen vagy léha. A nagy krízisek ereje lebánt és elsodor rétegeket, amelyekkel a kedvezőbb körülmények deko­ráló keze takart el kevéssé épületes látni­valókat. De hogy a válság hiteles próbatétele lenne az igazi tulajdonságoknak, felületes állítás. Temperamentum és erkölcs éppen úgy nem azonos, mint idegzet és értelem. Az ember a normális életre berendezett lény és minden válság elemi hatása, hogy kiveti a keretekből, amelyekben biztosságban érezte magát és nyugodt ítélete diktálta cselekvését. Abba, amit a krízis szédületében cselekszik, nemcsak a moráljának és a gondolkodásmód­jának van szava, hanem a véralkatának és az idegeinek is. Az olyan embernél, aki a vál­ság pillanatában megtalálja, sokkal több, aki ezekben a pillanatokban elveszíti magát. Te­hetetlen prédája, ahogy mondani szokás: já­tékszere lesz a viharnak, amely indulatait és idegeit felkorbácsolja, ítélete és energiáinak fegyelme egyszerűen nem működik és a lélek­­vesztésnek ebben a lélekállapotában olyan dolgokat művel, amelyeket a vihar elülése után maga se tud megérteni vagy megma­gyarázni. Minden válság — erős felindulás. Egyéné és közösségé egyaránt. És az egyének között még inkább akad, akit egy kivételes erkölcsi és értelmi fegyelmezettség immunissá tesz a válságok szédületével szemben, mint a társa­dalmak között. Ugyanahhoz a népközösség­hez tartozó egyének jellemző tulajdonságai többé-kevésbé a kollektív megnyilatkozások­ban is érvényesülnek, de inkább csak a meg­mozdulások tempójában, mint a tartalmá­ban. Vannak lobbanékony és vannak lassab­ban felforró tömegek, de a filozófus egyéniség a tömegnek nem megjelenési formája. Ott se, ahol megbizonyosodott, hogy van nemes érc a mélységben. A németség annyi kivéte­les szellemet, nagy gondolkodót, nagy tudóst, nagy írót és művészt adott az emberiségnek, mint kevés más náció. De meglepődni azon, hogy nem csupa Goethe és csupa Kant él a földjén, akkor se lenne szabad, ha elfeled­keznénk­ róla, hogy nincs még egy nemzet, amely a saját nagyjait a megnem értésnek, a megtagadásnak, sőt a gyűlöletnek és üldö­zésnek annyi keserűségével etette és köveivel dobálta volna, amíg végre is kénytelen volt behódolni nekik. A németség arca nem a Goethe, a Kant vagy a Wagner Richard arca. De nyilván nem is azé, aki most diktálja neki a bajuszformát. Minden változik. A bajusz­­viselet is. Van úgy, hogy hosszú és kipödört, van úgy, hogy rövid és pamacsos és lehet úgy, hogy egyáltalán nincsen. Az ember igazi arca az, amit állandó használatra megkonstruált magának és ami­vel legszívesebben mutatja magát. Lehet,­ hogy ez az arc nem az elemi valóságot tük­rözi. De nemcsak az karakterizálja az em­bert, amilyen, hanem az is, hogy milyen sze­retne lenne. Nem kell hozzá egy kivételes erejű önkritika, hogy valaki ne legyen elra­gadtatva saját magától és ne akkor érezze magában a harmóniát, mikor eredendő haj­lamai töretlenül élhetik ki magukat, hanem akkor, amikor kemény benső harcok árán közelebb jutott ahhoz, amilyen lenni sze­retne. A kultúra legnemesebb munkája az, amivel az emberben kitermeli a saját ideál­ját és a világ legboldogabb korszakai azok, amelyek ezt a munkát nem zavarják. A béke, a nyugalom, a biztosság és a lelki szabadság korszakai. Ezek és csak ezek a korszakok alkalmasak arra, hogy egyének és társadal­mak természetének, ízlésének és hajlandósá­gainak hiteles megmutatásával egyének és társadalmak egymáshoz való viszonyát ki­alakítsák, erős szolidaritásokat teremtsenek vagy ennek a lehetetlenségét demonstrálják. De ha két embernek egyformán harmincki­lencfokos láza van, ez nem kapcsolat akkor se, ha ugyanazok a tünetek jelentkeznek mind a kettőnél. Az élet túlnyomó része, hála Istennek, mégse negyvenkilencfokos lázban telik. Káprázatos tűzijáték A kancellár beszéde után megkezdődött a káprázatos tűzijáték, amelyet a tömeg lelkes tapssal kísért. A tűzijáték minden eddigi hasonló teljesít­ményt messze felülmúlt. Európa még nem látott ilyen hatalmas tűzijátékot. Hetek óta valameny­­nyi be­rlini tüzijátékgyár a tempelhofi nagy tűzi­játék előkészítésén dolgozott. Négyszázméteres hosszú fronton eresztették fel a rakétákat, öt­ven mérnök intézte a rakéták kilövetését. Ezek a mérnökök a berlini tűzijátékgyárak vezetői. Tekintettel arra, hogy az egyes csoportok kö­zött nagy volt a távolság, tábori telefonokat szereltek fel és így intézték a rendezést. A hatalmas tűzijáték első pro­dukciója egy rakéta-erdő volt. Több száz óriási rakétát eresz­tettek fel, amelyek az égboltot káprázatos színekbe borí­tot­­ták. Ezután megjelent a sötét égbolton két egymásba kulcso­lódó kéz s alatta hatalmas be­tűkkel a következő felírás: „A német munka napj­a“. Ezt a szimbolikus képet sokezer színes tűz­­virág vette körül. A következő műsorszám Kém műrepülő produkciója volt. A világhírű pilóta akrobatikus mutatványait eddig csak az Egyesült Államokban mutatta be. Repülőgépét különféle tűzijátékokkal szerelték fel, amelyek a gép felszállása után működésbe léptek és az akrobata mutatványokat a pilóta a színes szik­rák és rakéták ropogása között vezette. A re­ ÚJSÁG KEDD, 1933 MÁJUS 2 pülőprodukciók után egy újabb pilótamutat­­vány következett. Repülőgépekről 700 bombát röpítettek ki. Ezek a bombák a legnagyobb kaliberű világító bombák voltak és minden egyes bombának 30 centiméter az átmérője. Zuhanás közben a bombákból szakadatlanul a rakéták százai törtek elő az ég felé. Ezután az egész négyszázméteres fronton tíz méter magas, hatalmas ezüst vízesés következett, majd hetvenmásodperces , időközökben, tehát alig egy percnél nagyobb időközökben három különböző helyről 211 bombát dobtak le és valóságos bombazáport zúdítottak alá. A tűzi­játékot 60.000 mozsárágyu-löveg pergőtüze fe­jezte be. "11­z milliós tömeg szétosztása az éjszakai órákban minden rendzavarás nélkül ment végbe. ". Ostromzár alatt volt Bécs belvárosa 4­­­11 Lü­ttichben letépték a horog­keresztes zászlót, japánban zavargások voltak Bécs, május 1. Május elseje az osztrák fő­városban teljes rendben folyt le. A szociál­demokrata párt megtartotta ugyan a külvá­rosokban a nagy tüntető sétát, összeütközé­sekre azonban nem került sor, minthogy egyrészt a sétálók szem előtt tartották a fel­vonulási tilalmat és sehol sem verődtek cso­portokba, másrészt pedig a rendőrség is ta­pintatosan viselkedett. A külvárosokban egész délelőtt ezer és ezer szocialista mun­kás és munkásnő járt fel-alá az utcákon s mindnyájan tüntetőleg kitűzték a szociál­demokrata párt jelvényét. A külvárosi háza­kat szociáldemokrata zászlók díszítették, sok helyütt feltűnt azonban a nemzeti szocialista lobogó is. A belvárosban semmiféle tüntetés nem volt. Az egész városrészt katonaság zárta le s a katonai kordonon csak szigorú igazol­tatás után lehetett keresztüljutni. A főbb belvárosi utcákban gépfegyveres katona­ság sorakozott fel s egyes utcák valóság­gal katonai megszállás képét mutatták. A Ringen végig rendőrök álltak és ott, hol a sugárutak a Ringbe torkollanak, drótakadályokat vontak, amelyek mögött gépfegyvereket állítottak fel. Különösen a városháza és a parlement környékén vontak össze nagyobb csapatokat. A szociáldemokraták és a nemzeti szocia­listák délutáni nagygyűlései teljes rendben és nyugalomban folytak le. A nemzeti szo­cialisták az Engehnank­-arénában tartottak nagygyűlést, amelynek szónokai a nemzeti­­munka ünnepét méltatták. Több szónok éle­sen támadta a kormányt és a­j Választások kiírását követelte. Ugyanakkor folyt le a sta­dionban a szociáldemokrata párt sportün­nepsége, amely szintén minden minden in­cidens nélkül ment végbe. A stadionban összegyűlt óriási munkástömegen csak akkor vett ,erőt, nagyobb izgalom, amikor a stadion fölött egy repülőgép jelent meg, amelynek szárnyán nagy vörös horogkereszt díszlett. Mindkét tömeggyűlés résztvevőinek elvonu­lása teljes rendben és minden zavaró inci­dens nélkül ment végbe. A rendőrség az esti órákig mintegy háromszáz embert állított elő a rendőri utasítások be nem­ tartása miatt. A késő esti órákban megszüntették a belváros körül Vont ostromzárat, miután a rendőr­főnök­ség véleménye szerinnt az intéz­kedés további fenntartá­sára nem volt szükség. Altheimban véres lövöldözés volt Bécs, május 1. (Bécsi Távirati Iroda.) Ausztriában május elseje általában minden komoly összetűzés nélkül telt el, csak Alt­­heimban (braungui kerület) fordult elő saj­nálatos­­ összeütközés, amelynek — mint Linzből jelentik — emberélet is esett áldoza­tai A nemzeti szocialisták egy ház elé vonul­­­tak, amelyről tudták, hogy kommunisták laknak benne. Először köveket dobáltak s azután meg akarták ostromolni a házat. A kommunisták lövésekel fogadták őket, a tá­madók szintén lövöldözni kezdtek. A csend­őrségnek végül sikerült a rendet helyreállí­tani, de a lövések kövtkeztében egy ember meghalt, négy személy, köztük egy­­ gyermek, súlyosan megsebesült. A kommunistákat le­­tartóztatták. A lövöldözés halottja Érti Fe­renc 23 éves n­emzeti szocialista. Május 1 Franciaországban Paris, május 1. A francia főváros mun­kássága a hagyományhoz híven idén is meg­ünnepelte május elsejét. A ,,szerencsehozó" gyöngyvirágaik árusítói tömegesen lepték el az utcáka­t. A fémipari üzemekben és az építőiparban szokás szerint általános munka­­szünet volt. A földalatti és a közúti villamos rendben közlekedett, taxit éscontjan keveset lehetett látni az utcáin.. . Délután a hatóság engedélyére több mu­n­­­kásgyűl­ést, tartottak. A belügyminiszter most első ízben adott engedélyt arra, hogy a kommunisták szabad ég alatt gyülésezzenek. Ez a gyű­lés, melyet a város külső területén,­ a vincennesi ligetben rendeztek, szintén nyugodtan folyt le.­­ A gyűlés után azonban mintegy 15.000 főnyi tüntető csoport összeütközött a rend­közegekkel. Több könnyű sebesülés történt. Londonban rend volt, Japánban zavargások London, május 1. Május elseje London­ban teljes rendben fo­lyt le. A szokásos Hyde­­parkbeli , felvonulás alkalmával, amelyet többszáz gyalogos és lovas rendőr­­kísért,­ semmiféle rendzavarás nem fordult elő. Az Egyesült Államok nagy­városaiban ha­talmas­­rendőrkari hatallmait tartottak készen­létben. A rendőrséget skárnygázbombák­ka­l és gépfegyverekkel szerelték fel. Chicagóban a tüntetők bombát vetettek több épületb­e, ■köztük az ameriikait telefon- és táviróhiva­­talra és néhány­ szállodára. Japán nagyobb városaiban a májusi za­vargásokkal kapcsolatban ezer személyt tartóztattak le, közöttük nyolcszázat Tokióban. Moszkvában május elsejét nagy katonai ünnepséggel ünnepelték, ötvenezer főnyi se­reg vonult el Lenin síremléke előtt. A sere­get ezer tank követte, felette pedig 350 lö­­psilögést keringett. A szemle alatt 101 ágyú­­tövist adtak le. ■ ií-v­i. ifcnt Oisz-í.rj­­ -ár' Lilié, május 1. A kommunisták tilalom el­­­lenére szabadtéri május elsejei gyűlést akar­tak tartatni. Ennek során összetűzés támadt a kommunisták és a rendőrök között. A rendőröket a­­kommunista szakszervezet szék­háza elött palackokkal dobálták meg. A rend­őrök csak heves összeütközések után tudták az ellenálló kommunistákat szétszórni. Ahol letépték a horogkeresztes zászlót Brüsszel, május 1. Lüttichben a május el­sejei tüntetésekkel kapcsolatban súlyos inci­dens történt, amelynek minden valószínűség szerint komoly diplomáciai következményei lesznek. A lüttichi kommunista párt ifjúsági szervezetei felvonultak a német konzulátus elé, amelyre most tűzték ki először a horog­keresztes lobogót. A kommunisták eleinte csak zajos kiáltásokkal tüntettek a Hitler­­kormány ellen, később azonban a tüntetés elfajult. Kőzápor zúdult az épületre s a kon­zulátus valamennyi ablaküvege betörött. Az egyik kommunista felmászott az épü­let homlokzatára és letépett egy darabot a horogkeresztes zászlóból, ami olyan lelkesedést váltott ki a tüntető kommu­nisták között, hogy néhány perc múlva egy fiatal kommunista leány is felmá­szott a tetőre és letépte az egész lobogót. Bár a tüntetés közel félóra hosszat tartott, a rendőrség nem avatkozott bele és nyugodtan tűrte, hogy a kommunisták nagy diadallal magukkal vigyék a letépett horogkeresztes zásdót. Három bomba robbant Chicagóban Chicago, május 1. A város központjában május elsejének hajnalán három bomba rob­bant.­Hét ház súlyosan megrongálódott. Az anyagi kár több mint százezer dollár. A rendőrség véleménye szerint a bombame­rényletek hátterében kétségkívül a kommu­nisták keze rejtőzik. A délelőtt folyamán­ már több gyanúsítottat őrizetbe vettek.

Next