Ujság, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
■ /) / ' / U A ^ ; /7\ ]A _ vf kJ/ ^ w^r^k Budapest, 1934 kedd, október 2. R Xra 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK HtgywMnt «■««■ | 10.80 pang* Egy ham _ a . a . Va 4»— pang* AusatriAban agy hóra . _ 8 Schilling Egyaa ulmara Budapaslan, vtaiakaa *s pályaudvarokon baikSsnap 18 IWér vas*roap . _ _ 33 BHar Ausctriaban hatköznap . 80 Orosebaa vasárnap ...____ . W Orosebaa Maglalanbh vasárnap aa Onnsp utáni napok hivatalával mladaa napÚJSÁG / ff A / / / ■ X. évfolyam, 222. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi,utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet • körút 43 (Roger épület). Telefonszám József 316—23 Utazási és menet jegyiroda, Budapest, Vl Erzsébet.körút 43. Tel. 1. 419—34 Gömbös beszámolója Kétévi kormányzás után a legnagyobb tisztelettel hajolunk meg Gömbös Gyulának az előtt azinneni komolysága előtt, mellyel ma is missziónak érzi működését s mely emberileg első megnyilatkozásakor is közelebb hozott magához. Ma visszatekintve két év múltjára, mindenneműkétkedésre találhat inkább, mint arra, hogy a hatalmat fontosabbnak tartaná céljainál, vagy ezeket a célokat hatalmi érdekekhez módosítaná. Két év előtt valóban nagy elhatározású és lelkes akaratú férfira volt szükségünk s Gömbös Gyula csak abban a tudatban vállalkozott kormányalakításra, hogy az az egész ember ő és senki más. Ki kell emelnünk érdemei sorában, amiről ő maga nem emlékezett meg. Kormányra lépése erős fékeket rakott egyéni hajlamára és elvont elméleti felfogásait habozás nélkül mellőzte, mihelyt meggyőződött róla, hogy a magyar miniszterelnök kötelező politikájával nem férnek össze. Nem tagadta meg őket, csak kiválogatta, mi való belőlük felelős alkotó munkába s mi az, amit megkockáztathatott anélkül, hogy az ország érdekelt kísérleti nyúl szerepére kárhoztatta volna. Nem akadunk fenn rajta s nagyon sajnálnék, ha e megállapításban érdemei lekicsinylését látná, hogy a két év eredményeivel jobban van megelégedve, mint az ország. Természetes, nem tehet róla. Ő mint dolgozó és törekvő arra néz, mit ért el, az ország szenvedő polgársága azt érzi, ami baja megmaradt, ő a könynyebbségeket látja, melyekre törekedett és nem az árat, melyet érte fizetnünk kellett. Ne vegye rossznéven: Bethlen István, aki alatt semmi sem történt abból, ami Gömbös Gyula alatt, ugyanolyan megelégedéssel számolt be munkásságáról. Ugyanannyi jogilai? S ha az ő működésében hiányokat és hibákat látunk, értékesebb, mint Bethlennél volt, aki a kritikában szintén csak gáncsoskodást látott és nem törődött vele? Nem csodáljuk, hogy célkitűzései és eredményei között kisebb eltérést lát, mint aki közelebb áll az élet bajaihoz, mint az élet irányításához. Nemzeti egységbe foglalná az egész lakosságot, mindenkinek egyenlő karaj jólétet juttatna s a karaj szelője többet tud az igazságos elosztás szándékáról, mint a kezét feléje nyújtó a szándék megvalósulásáról. Nem szólhatunk az első futólagos benyomás perceiben a részletekről, de váljon igazságosnak érezheti-e az adókkal és lemondásokkal sújtott városi lakosság, hogy áldozatkészségről és szenvedésről szólva, a földműveslakosságot emeli ki elsősorban, holott minden könnyebbség, melylyel szolgált neki, a városi lakosság terheit szaporítja? S egészen természetes, hogy nemzeti egység alatt a kormányzattal való teljes egyetértést és maga alá rendelését értené, a nemzeti egység mértékéül az ő pártjában való tömörülést látja. Erős párt biztosítja a kormányzati stabilitást s akinek olyan programmja van, mely majd gyermekeinknél és unokáinknál fogja teljes áldásos hatását éreztetni, nagyon is hosszú kormányzásravaló berendezkedést kíván. De várjon a nemzeti egység csak az uton való haladást jelenti, nem pedig a közös akaratot, mely más után is ugyanoda vezet? Igazán a nemzeti egység megbontása, ha az övén kívül más elgondolás is él az elmék egy részében? Igazán olyan múlhatatlan szükség a feltétlen engedelmesség és elvetendő minden gondolat, melynek nincs kormánypárti jellege és célzata? Mi az érdemsorozatot, melyet Gömbös ROVAS Minden, amit Gömbös Gyula miniszterelnök úr Horthy Miklós kormányzó úr efőméltósága dicsőítésére elmondott, kevés ahhoz képest, amit érdemei halhatatlan nagyságának kidomborítására elmondani kellene. Ezért nem tartjuk ildomtalannak azt a megjegyzést, hogy annyi szépet és jót el nem mondván, elhallgathatott volna valamit, ami sok lelkes veleérzőt és gondolkodót szükség nélkül bánthat. Miért kellett felidézni a bűnös Budapest minősítést s egy megtisztult Budapest teremtéséről beszélni, holott már régen tudva van, hogy Budapest tizenöt évvel ezelőtt sem volt bűnös s nem kellett átalakulnia, hogy méltó legyen a mai Magyarországhoz? Az a bűn nem Budapest bűne, hanem csapása volt. A csőcselék kikerült a csatornákból és nyakába ült a szerencsétlen városnak. Budapest lakossága pedig nem alakult át, csak elszabadult a csőcselék uralma alól, hála Horthy Miklósnak. Nem alakult át, mert nem volt nemtelenekkor a csőcselék uralkodott s n V most sem, mert amekkora esi vei*, van most is. * yMl V.izmusnak nevezi Ravaszi.ászló 'ikrerségben kicsúcsosodó és fajduló nacionalizmust. Ja, tán mnializmusnak is mondhatta vo. 'mutatható ágazata a történelmi szak, melyen a boltsevizmus élt tömegérdekközösségibe belefogéni ér,4it.. .Száz egyetlen„igyfe igazza a tömege.— két. Isten teremtette a fajokat is, de isteni rendeltetés ellen való a fajokba kalodázni a nemzeteket. Nem csoda, véli Ravasz püspök, hogy ez az egy ember, még azt is akarja megszabni, mit higyyen az egyház. Engedélyezett vallás és koncesszionált Isten, megszorított hatáskörrel, sőt elmozdítható Isten is. Nacionalizmus az Antikrisztussal az élén — igazán nem az a magaslat, mely felé az emberiség törné magát. Lehet, hogy Papén úrnak nem kellett volna foglyokra vadászni éppen most Magyarországon, hogy Gömbös Gyula máskor is mehetne Varsóba, nem most, mikor a lengyel külügyi politika inkább Németország mellen mutatkozik s nem Franciaország mellett, az is lehetséges, hogy Kánya külügyminiszter úrnak éppoly jót tett volna a francia Riviéra, mint az olasz — éppen az az egy nem lehetséges, amit a kitűnő d’Ormesson állít, hogy ez mind gyanús, gyanús és csak azért eshetik meg, mert a szovjet bevonult az európai politikába. Mindezek, a mozzanatok oly rikító nyilvánosság mellett bonyolódnak le, hogy ha valami takargatnivaló lenne bennök, az nemgyanús, hanem nevetségesen ügyetlen volna. S a szovjet mozgatná a szálakat? Nálunk? És Franciaország élén, mely visszahozta Európába a szovjetet? Olyan remek publicistáról mint d'Armesson úrról, nem szabadekkor feltételezni, mégsembélyegezzük gyanúsnak. mbös Gyula rádióbeszéde Külpolitikánk vezérelve a békés revízió és a magyar kisebbség megmentése. Nem fogad el retrográd választójogot Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn este nyolc óra 30 perckor kormányralépésének másodikéves fordulóján rádióbeszédet intézett a polgársághoz. A rádió sándor utcai épületében Kozma Miklós, Wünscher Frigyes, Heves Béla és Hintiy Endre várták a rádió igazgatósága részéről. Pontosan egynegyedkilenckor érkezett meg a miniszterelnök autója. Gömbös Gyula miniszterelnök Antal István sajtófőnök, Rákóczi Imre helyettes sajtófőnök, Bobory György és Marton Béla országgyűlési képviselők társaságában érkezett s jókedvű beszélgetésben ment fel a stúdió épületébe, ahol a stúdió most épült új traktusába vezették. Itt a nagy várócsarnokban már várták az újságírók. A miniszterelnök vidáman üdvözölte őket, érdeklődéssel nézte az épületrészt, megkérdezte, hogy ki lesz a speakere. Kozma Miklós közölte, hogy Filotás Lilly. Ezután a miniszterelnök megnézte az ötös számú felolvasószobát, ahol beszélnie kell, kirakta az íróasztalra jegyzeteit, szemüvegeit s azt kérte, tegyenek be egy két széket, mert jobb szeret beszélni, ha látható hallgatósága van. Azonnal behoztak néhány karosszéket, rendezgettek az Íróasztalon, mire ijedten kiáltott fel a miniszterelnök: — össze ne cseréljétek a szemüvegeimet, mert akkor baj lesz az olvasással. Néhány perccel fél kilenc előtt azután megérkezett az örökké mosolygó Filotás Lilly, a miniszterelnök vele együtt bement az ötös számú előadószobába, ahol rajta kívül Antal, Bothory és Marton foglaltak helyet. A következő pillanatban felcsendült Filotás Lilly hangja, bejelentve a miniszterelnök előadását, azután Gömbös Gyula megkezdte a beszámolót. Gömböös Gyula beszéde Gömbös Gyula miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy kormányralépésének második évfordulóján be akar számolni arról, miként sáfárkodott eddig az ország rábízott szavaival és miként irányította a magyar poitikát. Megemlékezett Horthy Miklós kor Gyula összeírt, feltétel nélkül aláírjuk. De azt az érdembokrétát nem tudjuk a kritika fejéhez vágni, hogy elnémítsuk, vele. Gyengesége Gömbös Gyulának, hogy a kritikában nem ismer el annyi önzetlenséget, mint magában tud. Pedig van, nem igaz, hogy az egységes párton kívül csupa alantas és önző motívum dolgozik. A kritika és ellenzés is számol az ország helyzetével és helyzeti érdekeivel, hiszen ha nem így volna, nem lett volna módja elismeréssel megemlékezni a képviselőház megváltozott hangjáról, nívós, szenvedélymentestárgyalásairól s ha ő több tárgyiassággal találkozik, ebben talán benne, van a nagyobb szenvedélyesség megokolása is, mely elődei alatt megnyilatkozott. Egészen illetékesen megállapíthatta a nemzet fokozott bizalmát a jövőben s ez az ő érdeme. De talán a jövőben való egységes bizalom a fontos, nem pedig egy kormányzathoz való olyan bizalom, melynek hiányát nemzetbontásnak tesznek meg. Ez a bizalom teszi az igazi nemzeti egységet s ez követi a Gömböskormányt azon az útján, melyről éppen ennélfogva egyetlen kormány sem térhetne le. A jövőben való ez a bizalom erősíti a legkisebb gáncsvetés nélkül Gömbös Gyulát a békés revizió és a kisebbségi védelem egyenes útján s ezzel az egységgel szemben mit sem számit, ha bármely más téren a nemzeti élet él a kritika jogával, sőt természetadta kötelességével. mányzó Budapestre történt bevonulásának tizenötödik évfordulójáról, s azt mondotta, hogy az azóta elmúlt másfél évtized minden esztendejét a magyar történelem egykor római számokkal fogja jegyezni. Amint a latin história — fejtegette — „ab urbe condita“ számította az időt, egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háborúutáni magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indultak neki a jövendőnek. Súlyos küzdelmek között eltelt tizenöt esztendő volt ez, amelynek kemény megpróbáltatásai közepette a független Magyarország megállván helyét a népek versenyében, ma a rendnek, a nyugalomnak és a stabilitásnak országa. Hogy ez így van, mindenki érzi. Hitvallás az alkotmányos kormányzás mellett — A külpolitikában — folytatta — a kormány fő célja, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbecsülést, amely őt múltjánál, történelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szelemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotó munkát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését. Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinálja. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történeti célok szolgálatába állítani. A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyengítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a többség hozta létre, hogy az ezerféle húzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkadtak az egyetemes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradícióinak megfelelő, alkotmányos eszközökkel egy, a feladataival és kötelességeivel tisztában levő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbbségre építek, nemcsak a ma olyannyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom még új és friss népi erőkkel látja el a modern magyar közéletet, egyben szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hipertrófiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18 000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet. üzenet az érdekképviseleteknek . Az érdekképviseleteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállani. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha e szervezetek konkrét kormányintézkedésekkel találják magukat szemben, azoknak alá kell magukat