Ujság, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

■ /) / ' / U A ^ ; /7\ ]A _ vf kJ/ ^ w^r^k Budapest, 1934 kedd, október 2. R Xra 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK HtgywMnt «■««■ | 10.80 pang* Egy ham _ a . a . Va 4»— pang* AusatriAban agy hóra . _ 8 Schilling Egyaa ulm­ara Budapaslan, vtaiakaa *s pályaudvarokon baikSsnap 18 IWér vas*roap . _ _ 33 BHar Ausctriaban hatköznap . 80 Orosebaa vasárnap ...____ . W Orosebaa Maglalanbh vasárnap aa Onnsp utáni napok hivatalával mladaa napÚJSÁG / ff A / /­ ­­/ ■ X. évfolyam, 222. szám SZERKESZTŐ­S­É­G ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi,utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓH­IV­ATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet • körút 43 (Roger épület). Telefonszám­­ József 316—23 Utazási és menet jegyiroda, Budapest, Vl­ Erzsébet.körút 43. Tel.­ 1. 419—34 Gömbös beszámolója Kétévi kormányzás után a legnagyobb tisztelettel hajolunk meg Gömbös Gyulá­nak az előtt az­­inneni komolysága előtt, mellyel ma is missziónak érzi működését s mely emberileg első megnyilatkozása­kor is közelebb hozott magához. Ma visszatekintve két év múltjára, minden­nemű­­kétkedésre találhat inkább, mint arra, hogy a hatalmat fontosabbnak tartaná céljainál, vagy ezeket a célokat hatalmi érdekekhez módosítaná. Két év előtt valóban nagy elhatározású és lel­kes akaratú férfira volt szükségünk s Gömbös Gyula csak abban a tudatban vállalkozott kormányalakításra, hogy az az egész ember ő és senki más. Ki kell emelnünk érdemei sorában, amiről ő maga nem emlékezett meg. Kormányra lépése erős fékeket rakott egyéni hajla­mára és elvont elméleti felfogásait ha­bozás nélkül mellőzte, mihelyt meggyő­ződött róla, hogy a magyar miniszter­­elnök kötelező politikájával nem férnek össze. Nem tagadta meg őket, csak ki­­válogatta, mi való belőlük felelős alkotó munkába s mi az, amit megkockáztat­hatott anélkül, hogy az ország érdekelt kísérleti nyúl szerepére kárhoztatta volna. Nem akadunk fenn rajta s nagyon sajnálnék, ha e megállapításban érdemei lekicsinylését látná, hogy a két év ered­ményeivel jobban van megelégedve, mint az ország. Természetes, nem tehet­ róla. Ő mint dolgozó és törekvő arra néz, mit ért el, az ország szenvedő polgársága azt érzi, ami baja megmaradt, ő a köny­­nyebbségeket látja, melyekre törekedett és nem az árat, melyet érte fizetnünk kel­lett. Ne vegye rossznéven: Bethlen Ist­ván, aki alatt semmi sem történt abból, ami Gömbös Gyula alatt, ugyanolyan megelégedéssel számolt be munkásságá­­ról. Ugyanannyi jogilai? S ha az ő mű­ködésében hiányokat és hibákat látunk, értékesebb, mint Bethlennél volt, aki a kritikában szintén csak gáncsoskodást látott és nem törődött vele? Nem csodál­juk, hogy célkitűzései és eredményei kö­zött kisebb eltérést lát, mint aki köze­lebb áll az élet bajaihoz, mint az élet irányításához. Nemzeti egységbe fog­lalná az egész lakosságot, mindenkinek egyenlő karaj jólétet juttatna s a karaj szelője többet tud az igazságos elosztás szándékáról, mint a kezét feléje nyújtó a szándék megvalósulásáról. Nem szól­hatunk az első futólagos benyomás per­ceiben a részletekről, de váljon igazsá­gosnak érezheti-e az adókkal és lemon­dásokkal sújtott városi lakosság, hogy áldozatkészségről és szenvedésről szólva, a földműveslakosságot emeli ki elsősor­ban, holott minden könnyebbség, mely­­lyel szolgált neki, a városi lakosság ter­heit szaporítja? S egészen természetes, hogy nemzeti egység alatt a kormányzattal való teljes egyetértést és maga alá rendelését ér­tené, a nemzeti egység mértékéül az ő pártjában való tömörülést látja. Erős párt biztosítja a kormányzati stabilitást s akinek olyan programmja van, mely majd gyermekeinknél és unokáinknál fogja teljes áldásos hatását éreztetni, nagyon is hosszú kormányzásra­­való be­rendezkedést kíván. De várjon a nemzeti egység csak az uton való haladást jelenti, nem pedig a közös akaratot, mely más után is ugyanoda vezet? Iga­zán a nemzeti egység megbontása, ha az övén kívül más elgondolás is él az elmék egy részében? Igazán olyan múlhatatlan szükség a feltétlen engedelmesség és el­vetendő minden gondolat, melynek nincs kormánypárti jellege és célzata? Mi az érdemsorozatot, melyet Gömbös ROVAS Minden, amit Gömbös Gyula miniszter­elnök úr Horthy Miklós kormányzó úr efő­­méltósága dicsőítésére elmondott, kevés ahhoz képest, amit érdemei halhatatlan nagyságának kidomborítására elmondani kellene. Ezért nem tartjuk ildomtalannak azt a megjegyzést, hogy annyi szépet és jót el nem mondván, elhallgathatott volna va­lamit, ami sok lelkes veleérzőt és gondol­kodót szükség nélkül bánthat. Miért kellett felidézni a bűnös Budapest minősítést s egy megtisztult Budapest teremtéséről beszélni, holott már régen tudva van, hogy Budapest tizenöt évvel ezelőtt sem volt bűnös s nem kellett átalakulnia, hogy méltó legyen a mai Magyarországhoz? Az a bűn nem Bu­dapest bűne, hanem csapása volt. A csőcse­lék kikerült a csatornákból és nyakába ült a szerencsétlen városnak. Budapest lakos­sága pedig nem alakult át, csak elszabadult a csőcselék uralma alól, hála Horthy Mik­lósnak. Nem alakult át, mert nem volt nem­­telenek­­kor a csőcselék uralkodott s n V most sem, mert amekkora esi vei*, van most is. * yMl V.izmusnak nevezi Ravaszi.ászló 'ikrerségben kicsúcsosodó és fajd­uló nacionalizmust. Ja­, tán mn­ializ­musnak is mond­hatta vo. 'mutatható ágazata a­­ történelmi szak, melyen a bol­tsevizmus él­t tömegérdekközös­ségibe belefo­géni ér,­4it.. .Száz egyetlen„igyfe igazz­a a tömege­.— két. Isten teremtette a fajokat is, de isteni rendeltetés ellen való a fajokba kalodázni a nemzeteket. Nem csoda, véli Ravasz püspök, hogy ez az egy ember, még azt is akarja megszabni, mit higyyen az egyház. Engedélyezett vallás és koncesszionált Is­ten, megszorított hatáskörrel, sőt elmozdít­ható Isten is. Nacionalizmus az Antikrisz­­tussal az élén — igazán nem az a magaslat, mely felé az emberiség törné magát. Lehet, hogy Papén úrnak nem kellett volna foglyokra vadászni éppen most Ma­gyarországon, hogy Gömbös Gyula máskor is mehetne Varsóba, nem most, mikor a lengyel külügyi politika inkább Német­ország mellen mutatkozik s nem Fran­cia­­ors­zág mellett, az is lehetséges, hogy Kánya külügyminiszter úrnak éppoly jót­ tett volna a francia Riviéra, mint az olasz — éppen az az egy nem lehetséges, amit a kitűnő d’Ormesson állít, hogy ez mind gyanús, gyanús és csak azért eshetik meg, mert a szovjet bevonult az európai politikába. Mindezek, a mozzanatok oly rikító nyilvá­nosság mellett bonyolódnak le, hogy ha va­lami takargatnivaló lenne bennök, az nem­­gyanús, hanem nevetségesen ügyetlen volna. S a szovjet mozgatná­ a szálakat?­ Nálunk? És Franciaország élén, mely visszahozta Európába a szovjetet? Olyan remek publi­cistáról mint d'Armesson úrról, nem sza­bad­­ekkor feltételezni, még­sem­­bélyegezzük gyanúsnak. ­­mbös Gyula rádióbeszéde Külpolitikánk vezérelve a békés revízió és a magyar kisebbség megmentése. Nem fogad el retrográd választójogot Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn este nyolc óra 30 perckor kormányralépésének másodikéves fordulóján rádióbeszédet in­tézett a polgársághoz. A rádió sándor utcai épületében Kozma Miklós, Wünscher Fri­gyes, Heves Béla és Hinti­y Endre várták a rádió igazgatósága részéről. Pontosan egy­­negyedkilenckor érkezett meg a miniszter­elnök autója. Gömbös Gyula miniszter­elnök Antal István sajtófőnök, Rákóczi Imre helyettes sajtófőnök, Bobory György és Marton Béla országgyűlési képviselők társaságában érkezett s jókedvű beszélge­tésben m­ent fel a stúdió épületébe, ahol a stúdió most épült új traktusába vezették. Itt a nagy várócsarnokban már várták az újságírók. A miniszterelnök vidáman üd­vözölte őket, érdeklődéssel nézte az épület­részt­, megkérdezte, hogy ki lesz a speakere. Kozma Miklós közölte, hogy Filotás Lilly. Ezután a miniszterelnök megnézte az ötös számú felolvasószobát, ahol beszélnie kell, kirakta az íróasztalra jegyzeteit, szemüve­geit s azt kérte, tegyenek be egy két szé­ket, mert jobb szeret beszélni, ha látható hallgatósága van. Azonnal behoztak néhány karosszéket, rendezgettek az Íróasztalon, mire ijedten kiáltott fel a miniszterelnök: — össze ne cseréljétek a szemüvegeimet, mert akkor baj lesz az olvasással. Néhány perccel fél kilenc előtt azután megérkezett az örökké mosolygó Filotás Lilly, a miniszterelnök vele együtt bement az ötös számú előadószobába, ahol rajta kívül Antal, Bothory és Marton foglaltak helyet. A következő pillanatban felcsendült Filotás Lilly hangja, bejelentve a minisz­terelnök előadását, azután Gömbös Gyula megkezdte a beszámolót. Gömböös Gyula beszéde Gömbös Gyula miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy kormán­yralépésének máso­dik évfordulóján be akar számolni arról, miként sáfárkodott eddig az ország rábízott s­zavaival és miként irányította a magyar po­­­­­itikát. Megemlékezett Horthy Miklós kor­ Gyula összeírt, feltétel nélkül aláírjuk. De az­t az érdembokrétát nem tudjuk a kritika fejéhez vágni, hogy elnémítsuk, vele. Gyengesége Gömbös Gyulának, hogy a kritikában nem ismer el annyi önzetlenséget, mint magában tud. Pedig van, nem igaz, hogy az egységes párton kívül csupa alantas és önző motívum dolgozik. A kritika és ellenzés is számol az ország helyzetével és helyzeti érdekei­vel, hiszen ha nem így volna, nem lett volna módja elismeréssel megemlékezni a képviselőház megváltozott hangjáról, nívós, szenvedélymentes­­tárgyalásairól s ha ő több tárgyiassággal találkozik, ebben talán benne, van a nagyobb szen­vedélyesség megokolása is, mely elődei alatt megnyilatkozott. Egészen illetékesen megállapíthatta a nemzet fokozott bizalmát a jövőben s ez az ő érdeme. De­ talán a jövőben való egységes bizalom a fontos, nem pedig egy kormányzathoz való olyan bizalom, melynek hiányát ne­mzetbontásnak tesz­nek meg. Ez a bizalom teszi az igazi nemzeti egységet s ez követi a Gömbös­kormányt azon az útján, melyről éppen ennélfogva egyetlen kormány sem tér­hetne le. A jövőben való ez a bizalom erősíti a legkisebb gáncsvetés nélkül Gömbös Gyulát a békés revizió és a ki­sebbségi védelem egyenes útján s ezzel az egységgel szemben mit sem számit, ha bármely más téren a nemzeti élet él a kritika jogával, sőt természetadta kö­telességével. mányzó Budapestre történt bevonulásának tizenötödik évfordulójáról, s azt mondotta, hogy az azóta elmúlt másfél évtized min­den esztendejét a magyar történelem egykor római számokkal fogja jegyezni. Amint a latin história — fejtegette — „ab urbe condita“ számította az időt, egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háború­­utáni magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai in­dultak neki a jövendőnek. Súlyos küzdelmek között eltelt tizenöt esz­tendő volt ez, amelynek kemény megpró­báltatásai közepette a független Magyar­­ország megállván helyét a népek versenyé­ben, ma a rendnek, a nyugalomnak és a stabilitásnak országa. Hogy ez így van, min­denki érzi. Hitvallás az alkotmányos kormányzás mellett — A külpolitikában —­ folytatta — a kor­mány fő célja, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a meg­becsülést, amely őt múltjánál, történelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozí­ciót vívjon ki az­ ország számára, amely a jog és az igazság szelemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotó munkát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megte­remtését.­­ Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés de­terminálja. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a ma­ximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történeti célok szolgálatába állítani. A pártokra, klikkekre, érdekcsopor­tokra való szétforgácsolódás vagy a koalí­ciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet megerősítésére, de annak meggyengítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a többség hozta létre, hogy az ezerféle húzó, a nemzet magasabb érdekeihez fel­­emelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkad­tak az egyetemes nemzeti érdekek s a politi­kai szenvedélyek játékszere lett a kormány­­hatalom és az állami tekintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tra­dícióinak megfelelő, alkotmányos esz­közökkel egy, a feladataival és köteles­ségeivel tisztában levő erős és akcióké­pes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbbségre építek, nemcsak a ma olyannyira nélkülözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta al­kotmányos élet és kormányzás további lehetőségeit akarom biztosítani. Az a célom, hogy az egyre nagyobb erőre kapó mozgalom még új és friss népi erők­kel látja el a modern magyar közéletet, egyben szüntesse meg a társadalmi szervez­kedésnek azt a hipertrófiáját, amely Ma­gyarországon az egyesületi élet terén jelent­kezik s amely a maga 18 000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet. üzenet az érdekképviseleteknek . Az érdekképviseleteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállani. A kormány szívesen meghallgatja az érdekel­tek észrevételeit. De ha e szervezetek kon­krét kormányintézkedésekkel találják ma­gukat szemben, azoknak alá kell magukat

Next