Ujság, 1935. június (11. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

Budapest, 1935 szombat, június 1.a­kra 16 fülér ELŐFIZETÉSI Akar Negyed évre. 10.80 pengd Egy idóra....____________4.5 pengd Ausztriában egy hdra.._ 8 SchlUng Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Illl. vasárnap ..................................... 32 lm. Ausztriában hétköznap SO Ercsében vasárnap---------—______40 Grosehen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden nap­­— ■ ■ XI. évfolyam, 124. szám ■” — ■■■..... SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSONKONYVTAB (Tell SI-6-28) ITA/.ISZ fis MENET,JEGYIRODA (Telelom 41-6-44) Erzsébet-körút 43 (Royal-épü­let) „Igen tisztelt Barátom" Ezzel a címmel két levél indult két címzetthez, akikről két hónap előtt senki sem hitte volna, hogy barátok és tisztelik egymást. Ellenkezőleg. Az or­szágos jóizlés nagyon megütközött a tisz­teletlen hangon, melyben Eckhardt Ti­bor Bethlen Istvánt részesítette, viszont nagyon megértette Bethlen István gróf visszavágásait. Most Eckhardt sajnálja, amiket mondott és kéri, tekintse igen tisztelt Barátja el nem mondottaknak, az viszont a maga exkuzálására a sajtót teszi meg bűnbaknak, mely helytelenül közölte, amit saját szakállára mondott és Gömbös Gyulát azokért, amiket tőle hallott. Mi, publikum pedig, meghatva állunk a megható jelenet előtt és Bethlen Ist­vánnal együtt mondjuk: az ország sú­lyos helyzetében minden politikus tegye félre és küszöbölje ki a személyi kérdé­seket. Nagyon helyes, nagyon szép, de megérteni nem olyan könnyű, mint he­lyeselni, viszont tudomásul venni köny­­nyebb, mint megérteni. Elvégre azt, hogy Bethlen István fe­küdjék Vass József mellé, mondhatta a haragos Eckhardt és sajnálhatja a lehig­gadt Eckhardt. Bethlen István most már s­em fog Vass József mellé feküdni. Ki­békülés nélkül sem tette volna. De a sze­mélyi invektívák mögött politikai megál­lapítások lapultak. Az az utalás a nemzeti Pantheonra egy politikai ítéletet jelképe­zett, melynek veleje, hogy Bethlen Ist­ván álcázott liberális volt, elárulta a me­zőgazdaságot, hizlalta a bankokat és pa­zarolta az állam pénzét és vagyonát. Eckhardt Tiborról pedig a tapsoló Beth­­len-hívek tudomásul vették, hogy dema­góg, lázítja a falut a város ellen, össze­­paktált Gömbös Gyulával, hogy a vá­lasztásnál együtt zsákmányoljanak és gondoskodjanak róla, hogy sem a Beth­len, sem a Bassav, sem a Pever emberei elevenen ne kerüljenek ki a küzdelem­ből, mely velejében inkább poloskairtás­nak készült, mint küzdelemnek. Bethlen István tekintheti el nem mon­dottaknak Eckhardt elmondásait, Eck­hardt átkönyvelheti Bethlen visszavágá­sait a felelőtlen sajtóra és felelős minisz­terelnökre, de itt áll a gyanútlan, jóhi­szemű polgár és magyar testvér, ki ezeket hallotta illetékes vezérétől és vele együtt vetette meg a másikat. Kicsit nehéz ki­szedni a lelkéből, amit beleültettek és beleültetni, ami ellen már beoltva van. Mivel már leszavazott, az ördög sem tö­rődik vele, nehéz-e, nem-e. Azonban ő maga, a polgár és magyar testvér, mégsem veszi magát ennyire semmibe. Akaratlanul is rendet akar magában teremteni és el is szégyenli ma­gát. Szégyenli, hogy ő még mindig gyű­löli Eckhardt miatt Bethlent, holott ezek már együtt szidják Gömböst. Aztán még­sem tudja egészen természetesnek az or­szág dolgaiban vezérlő uraknál, amit szemrebbenés nélkül tapasztal a háza­­népénél, a kaszinóban és vendéglőben. Hogy emberek összemaradoknak, hajba­­kapnak, mindennek elnevezik egymást, csak tisztességes embernek nem, aztán kibékülnek azzal, hogy csak azért mond­tam én, mert azért mondtad te és az egész nem gilt. A személyi kérdéseket a közérdekért félretenni nagyon helyes. Ezt úgy értjük, hogy vélekedvén rólad úgy, ahogy vélekszem, mégis együtt dol­gozom veled, ha az ország érdeke meg­kívánja. Ezt valaki úgy fejezte ki, hogy hazám javára még az ördöggel is szövet­kezem. Nem vállalva egyszersmind, hogy az ördögből angyalt csinál. Mégis, jó volna tudni, elárulta-e Beth­len a mezőgazdaságot és tíz év alatt csi­nált-e négymilliárd adósságot. Dema­góg-e Eckhardt és csak azért proponálta a nyílt s&AvaYAs, mert ő is részesülni vélt a zsákmányból. A tény, a valóság azért fontos, mert fontos a tekintély, amely után igazodunk. De ma így iga­zodni, holnap amúgy, nehéz, ha a tekin­tély éppoly ingatag, mint a civakodó asszony. És ezek az urak ma is állíta­nak sok mindent és nem tudni, holnap miket fognak állítani. Elvégre a válasz­tások küszöbén Gömbös Gyula is igen tisztelt Barátom volt és ma nem az. És ő is valamiképpen Valaki, tényező az ország dolgában. Az ország érdekében esetleg vele szemben is félre kell tenni a személyi tekinteteket. Vele szemben Bethlen becsapottnak érzi magát, Eck­hardt kijátszódnak. Az ember meginog hitében, látván, hogy Gömbös csak azóta rossz politikus, mióta az egyik be van csapva, a másik ki van játszva. Mi lesz, ha ezt a két sérelmet jóvá teszi? Egy­szerre megint jó politikus lesz, az egyik szerint a párt édes fia, a másik szerint az ország édesapja? Gyönyörű volna, az ország érdekében volna, mégsem volna lélekemelő, ha mint Schiller flü­rgschaft d­nvű balladájában, melyet valameny­­ilyien kötelesek voltunk könyv nélkül tudni, a Tyrannus Gömbös feléjük nyúj­taná mind a két kezét, mind a két tisz­telt Barátjának, szavalván: Ich sei, gewahrt mit die Bitlt!, In eurem Brunde der Dritte. K. T. t ROVÁR. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter úr ma megerősítette feltevésünket, a javas­lat érdekében kiemelvén, hogy a külön ipari minisztérium elsősorban az agrá­rérdekeket szolgálja. Talán máskép érti, mint­ mi— mi úgy értjük, hogy a tisztán kereskedelmi minisztérium szabadabban tud agrárke­res­zk­edel­m­i külpolitikát csinálni, ha nincs meg­kötve, ipari érdekekkel, melyek szintén rá vannak bízva. Ezentúl nyugodtan mond­hatja: az iparhoz semmi közöm. Minden­esetre jellemző, hogy ettől a reformtól min­denki el van ragadtatva, csak az ipar nem. * Eleinte szükségexpediens volt a harminc­­hármas bizottság: parlament híján a parla­mentet pótolta, hogy a kormány ne dikta­tórikusan adjon ki törvényerejű rendelete­ket. Azóta annyira bevált ez az intézmény, hogy a rendes parlamenti funkcionálás sem teszi feleslegessé. Oly gyorsan működik, hogy a rendeletek még színe előtt sem vol­tak és már életbe is léptek. * Oly gyorsnak kell lenni a segítségnek, amilyen gyors volt a jégverés. Nem lehet garasoskodni sem, mert a kecskeméti nyo­mor éppúgy az országé, amilyen az országé volt a viru­lása. Ez a virulás nemzeti érdek volt,, most nemzeti célnak kell lennie. Gyor­san és bőségesen adjunk, hogy minél ha­marább újból legyen Kecskemétünk, virá­gos, gyümölcstermő Kecskemétünk. Hétfőn mutatkozik be a Bouisson-kormány A kommunisták és a szocialisták kivételével a kamara valamennyi pártja támogatja. Galllaux és Pétain is részt vesznek a kormányban Párizs, május 31. (Az Újság tudósítójának je­lentése. ) Flandin miniszterelnököt a kamara csütörtöki éjszakai ülésén leszavazta. A kor­mány ellen sz­avazott 353, mellette 202 kép­viselő. Az ülés délután három órakor kezdődött és nagyon izgalmas lefolyású volt. Th­ellier bal­oldali köztársasági képviselő erélyes intézkedé­seket követelt a nemzetközi frankspekuláció el­len. Barcsy, a pénzügyi bizottság előadója, hu­sz­­szabb beszédben indokolta, hogy a bizottság miért utasította el a gazdasági felhatalmazást kérő kormányjavaslatot. Renault volt pénzügy­miniszter újra síkra szállt a francia valuta le­értékeléséért, hivatkozva az­ angol fontra, amely­nek leértékelése nyomán nagyon kedvező ered­mények mutatkoztak. Bár e felfogását általá­ban nem helyeselték, mégis sokat tapsoltak neki,­­mert élesen támadta a kormányt. Azt han­goztatta, hogy a Flandin-kormány nem váltotta be ígéretét: emelte a kamatlábat, a frank vá­sárlóereje csökkent, a munkanélküliek száma százezerrel növekedett. Felkötött karral a szónoki emelvényen A szünet után megérkezett a Bourbon-palo­­tába Flandin miniszterelnök, felkötött karral, sápadtan. Egyenesen a szónoki emelvényre ment és sínekbe tett karját ráhelyezte arra a támlára, amelyet e célra odaerősítettek. Beszélt az infláció ellen és az infláció következményei­ről. Ha a kamara azt akarja, mondotta, hogy az aranyfrankot mindenáron m­egvédelmezzem, biztosítsanak szabad kezet számomra. A kor­mány nem akar visszaélni az alkotmánnyal, azt sem kívánja, hogy a kamara bizonytalan időre elnapolja magát. , Flandin bejelentette, hogy Germain-Marlin pénzügyminiszter lemondott, mert úgy látta, egyedül az ő személye akadálya annak, hogy a kamara a kormánynak megadja a kért felha­talmazásokat. Megindultságtól remegő hangon beszélt ezután a miniszterelnök egy öregedő parasztember és egy munkás helyzetéről, akik centime-ot centime-ra rakva, kis tőkéket kupor­­gattak össze, hogy életük alkonyán megélhesse­nek és most létüket látják veszélyben forogni. Amikor valutánkat védelmezzük a spekuláció ellen, egyben megvédjük a munka gyümölcsét, a nép minden javát és a takarékosság szelle­mét. Fiandin elájul Fiandin miniszterelnök beszéde után eszmé­letlenül összeesett. A hosszú beszéd annyira kifárasztotta, hogy a kamarában lévő dolgozó­­szobájában elájult. A jelenlevő orvosok azon­nal ápolás alá vették és hordágyon átvitték a közben magához térített miniszterelnököt a Hotel Matignonba, a miniszterelnökségen levő lakásába. Fiandin egész éjjel orvosi felügyelet alatt maradt. Az ülést 22 óra 40 perckor folytatták. Herriot Fiandin képviseletében kijelentette, hogy a felhatalmazás határa október 31 lenne s a fő cél az üzérkedés legyűrése. A kamara leszavazta a felhatalmazási javaslatot, amellyel együtt a kormány a bizalmi kérdést is felvetette. A kor­mány tagjai Fiandin kivételével az Elysée-pa­ lójába mentek és átadták Lebrun elnöknek az összkom­ány lemondását. Bouisson megbízatása Lebrun elnök péntek délelőtt Bouisson ka­marai elnököt fogadta s felajánlotta neki a kor­mányalakításra szóló megbízást. Bouisson a megbízást elfogadta. Bouisson egész délelőtt folytatta a kormány­­alakításra vonatkozó tárgyalásait. Felkereste Flandint, Jeancancyt, a szenátus elnökét, Hers­riot radikális pártvezért és másokat. A délután folyamán fogadta Maivyt, a pénzügyi bizottság elnökét, Delbost, a radikális párt elnökét, va­lamint Caillaux volt miniszterelnököt. A déli órákban több párt értekezletre fu­t össze és megvitatták a kormányban való részt­­vételük feltételeit. A közfigyelem főképpen a szocialista párt felé irányult, mert a kisebbségi baloldali pártok, nevezetesen az ifjszocialista párt, a francia szocialista párt és a közgazda­­sági szocialista párt hajlandónak mutatkoznak­ Bouisson kormányát támogatni, de csak abban is az esetben, ha a szocialisták is részt vesznek­­ benne, vagy legalább is egyes szocialista kép­viselők egyénileg tárcát vállalnak. A szocialista­párt döntése politikai körökben csalódást kel­tett. A párt a nemzeti egység kormányának meg­alakítása ellen foglalt állást és elhatározta, hogy csak baloldali „harci kormányában vesz részt Bouisson is ragaszkodott a felhatalmazási törvény­javaslathoz A délután folyamán mindössze egyetlenegy párt mondotta ki véglegesen, hogy támogatja a Bouisson-korm­ányt: a baloldali köztársasági párt, Flandin és Pietri pártcsoportja, amelynek azonban csak­­42 képviselőtagja van. A radiká­lis párt parlamenti frakciója egész délután ta­nácskozott, de nem tudott végleges döntésre jutni. Bouisson három feltételhez kötötte a kor­mányalakítást: 1. a személyébe vetett teljes bi­­zalomhoz, 2. a felhatalmazási törvényjavaslat vita nélküli megszavazásához és 3. Herriot ál­lamminiszter maradásához. A radikális párt a három feltétel közül egyelőre még csak az utolsóhoz járult hozzá, a teljhatalom megadá­sát azonban nagyon sokan kifogásolták és rá­mutattak arra, hogy a Flandri-kormányt is azért buktatták meg, mert nem voltak hajlan­dók korlátlan felhatalmazást adni a miniszter­­elnöknek, aki még csak azt sem volt hajlandó elárulni, hogy milyen intézkedéseket akar foga­natosítani a felhatalmazási törvény alapján. A jobboldali középpártok szintén nem rokon­szenveznek Bouisson kormányalakítási kísérle­tével s így az esti órákban a dezignált minisz­terelnök kilátásait meglehetősen kedvezőtlenül kellett megítélni. Tisztázódik a Helyzet Estére tisztázódott a helyzet. A döntő fordulatot a helyzetben a radikális pártnak a késő esti órákban elfogadott határo­zata hozta meg, amelynek értelmében a párt elfogadta Bouisson lényegesen egy kitett feltéte­leit és hozzájárult a kormányban való részvé­telhez. Az új kormány a határozatnak megfe­lelően elsősorban a radikális pártra támaszko­dik s ez a párt kapja a legtöbb miniszteri tár­cát. A jobbközép előreláthatóan csak egy-két tárcához jut s ugyanennyi tárca marad a mér­sékelt polgári baloldalnak is. Úgynevezett nagy nevek alig lesznek az új kormánylistán s leg­feljebb arról lehet szó, hogy a pénzügyi tárcát esetleg Caillaux veszi át. Bouisson este negyed kilenc órakor megjelent Lebrun elnöknél az Elysée-palotában és közölte vele, hogy véglegesen vállalja a kormányala­kítást. A kormánylistát legkésőbb szombaton reggelre összeálltj,i s azt szeretné, ha a ka­mara szombaton délután már össze is ülne és meghallgatná a kormánynyilatkozatot. A de­signért miniszterelnök bejelentette Lebrun el­nöknek, hogy még az éjszaka folyamán meg­beszéli az egyes tárcákra kiszemelt politikusok­kal a kormánynyilatkozatot, úgy hogy a mi­niszteri kinevezések aláírása után összeülő szombat délelőtti minisztertanács rögtön jóvá is hagyhatja a nyilatkozat szövegét. Bouisson legkésőbben szombat estére már el akarja dön­teni, hogy számíthat-e a parlament támogatá­sára, vagy sem.

Next