Ujság, 1935. június (11. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
Budapest, 1935 szombat, június 1.akra 16 fülér ELŐFIZETÉSI Akar Negyed évre. 10.80 pengd Egy idóra....____________4.5 pengd Ausztriában egy hdra.._ 8 SchlUng Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Illl. vasárnap ..................................... 32 lm. Ausztriában hétköznap SO Ercsében vasárnap---------—______40 Grosehen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden nap— ■ ■ XI. évfolyam, 124. szám ■” — ■■■..... SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* VI. Aradi utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-57 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSONKONYVTAB (Tell SI-6-28) ITA/.ISZ fis MENET,JEGYIRODA (Telelom 41-6-44) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) „Igen tisztelt Barátom" Ezzel a címmel két levél indult két címzetthez, akikről két hónap előtt senki sem hitte volna, hogy barátok és tisztelik egymást. Ellenkezőleg. Az országos jóizlés nagyon megütközött a tiszteletlen hangon, melyben Eckhardt Tibor Bethlen Istvánt részesítette, viszont nagyon megértette Bethlen István gróf visszavágásait. Most Eckhardt sajnálja, amiket mondott és kéri, tekintse igen tisztelt Barátja el nem mondottaknak, az viszont a maga exkuzálására a sajtót teszi meg bűnbaknak, mely helytelenül közölte, amit saját szakállára mondott és Gömbös Gyulát azokért, amiket tőle hallott. Mi, publikum pedig, meghatva állunk a megható jelenet előtt és Bethlen Istvánnal együtt mondjuk: az ország súlyos helyzetében minden politikus tegye félre és küszöbölje ki a személyi kérdéseket. Nagyon helyes, nagyon szép, de megérteni nem olyan könnyű, mint helyeselni, viszont tudomásul venni könynyebb, mint megérteni. Elvégre azt, hogy Bethlen István feküdjék Vass József mellé, mondhatta a haragos Eckhardt és sajnálhatja a lehiggadt Eckhardt. Bethlen István most már sem fog Vass József mellé feküdni. Kibékülés nélkül sem tette volna. De a személyi invektívák mögött politikai megállapítások lapultak. Az az utalás a nemzeti Pantheonra egy politikai ítéletet jelképezett, melynek veleje, hogy Bethlen István álcázott liberális volt, elárulta a mezőgazdaságot, hizlalta a bankokat és pazarolta az állam pénzét és vagyonát. Eckhardt Tiborról pedig a tapsoló Bethlen-hívek tudomásul vették, hogy demagóg, lázítja a falut a város ellen, összepaktált Gömbös Gyulával, hogy a választásnál együtt zsákmányoljanak és gondoskodjanak róla, hogy sem a Bethlen, sem a Bassav, sem a Pever emberei elevenen ne kerüljenek ki a küzdelemből, mely velejében inkább poloskairtásnak készült, mint küzdelemnek. Bethlen István tekintheti el nem mondottaknak Eckhardt elmondásait, Eckhardt átkönyvelheti Bethlen visszavágásait a felelőtlen sajtóra és felelős miniszterelnökre, de itt áll a gyanútlan, jóhiszemű polgár és magyar testvér, ki ezeket hallotta illetékes vezérétől és vele együtt vetette meg a másikat. Kicsit nehéz kiszedni a lelkéből, amit beleültettek és beleültetni, ami ellen már beoltva van. Mivel már leszavazott, az ördög sem törődik vele, nehéz-e, nem-e. Azonban ő maga, a polgár és magyar testvér, mégsem veszi magát ennyire semmibe. Akaratlanul is rendet akar magában teremteni és el is szégyenli magát. Szégyenli, hogy ő még mindig gyűlöli Eckhardt miatt Bethlent, holott ezek már együtt szidják Gömböst. Aztán mégsem tudja egészen természetesnek az ország dolgaiban vezérlő uraknál, amit szemrebbenés nélkül tapasztal a házanépénél, a kaszinóban és vendéglőben. Hogy emberek összemaradoknak, hajbakapnak, mindennek elnevezik egymást, csak tisztességes embernek nem, aztán kibékülnek azzal, hogy csak azért mondtam én, mert azért mondtad te és az egész nem gilt. A személyi kérdéseket a közérdekért félretenni nagyon helyes. Ezt úgy értjük, hogy vélekedvén rólad úgy, ahogy vélekszem, mégis együtt dolgozom veled, ha az ország érdeke megkívánja. Ezt valaki úgy fejezte ki, hogy hazám javára még az ördöggel is szövetkezem. Nem vállalva egyszersmind, hogy az ördögből angyalt csinál. Mégis, jó volna tudni, elárulta-e Bethlen a mezőgazdaságot és tíz év alatt csinált-e négymilliárd adósságot. Demagóg-e Eckhardt és csak azért proponálta a nyílt s&AvaYAs, mert ő is részesülni vélt a zsákmányból. A tény, a valóság azért fontos, mert fontos a tekintély, amely után igazodunk. De ma így igazodni, holnap amúgy, nehéz, ha a tekintély éppoly ingatag, mint a civakodó asszony. És ezek az urak ma is állítanak sok mindent és nem tudni, holnap miket fognak állítani. Elvégre a választások küszöbén Gömbös Gyula is igen tisztelt Barátom volt és ma nem az. És ő is valamiképpen Valaki, tényező az ország dolgában. Az ország érdekében esetleg vele szemben is félre kell tenni a személyi tekinteteket. Vele szemben Bethlen becsapottnak érzi magát, Eckhardt kijátszódnak. Az ember meginog hitében, látván, hogy Gömbös csak azóta rossz politikus, mióta az egyik be van csapva, a másik ki van játszva. Mi lesz, ha ezt a két sérelmet jóvá teszi? Egyszerre megint jó politikus lesz, az egyik szerint a párt édes fia, a másik szerint az ország édesapja? Gyönyörű volna, az ország érdekében volna, mégsem volna lélekemelő, ha mint Schiller flürgschaft dnvű balladájában, melyet valamenyilyien kötelesek voltunk könyv nélkül tudni, a Tyrannus Gömbös feléjük nyújtaná mind a két kezét, mind a két tisztelt Barátjának, szavalván: Ich sei, gewahrt mit die Bitlt!, In eurem Brunde der Dritte. K. T. t ROVÁR. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter úr ma megerősítette feltevésünket, a javaslat érdekében kiemelvén, hogy a külön ipari minisztérium elsősorban az agrárérdekeket szolgálja. Talán máskép érti, mint mi— mi úgy értjük, hogy a tisztán kereskedelmi minisztérium szabadabban tud agrárkereszkedelmi külpolitikát csinálni, ha nincs megkötve, ipari érdekekkel, melyek szintén rá vannak bízva. Ezentúl nyugodtan mondhatja: az iparhoz semmi közöm. Mindenesetre jellemző, hogy ettől a reformtól mindenki el van ragadtatva, csak az ipar nem. * Eleinte szükségexpediens volt a harminchármas bizottság: parlament híján a parlamentet pótolta, hogy a kormány ne diktatórikusan adjon ki törvényerejű rendeleteket. Azóta annyira bevált ez az intézmény, hogy a rendes parlamenti funkcionálás sem teszi feleslegessé. Oly gyorsan működik, hogy a rendeletek még színe előtt sem voltak és már életbe is léptek. * Oly gyorsnak kell lenni a segítségnek, amilyen gyors volt a jégverés. Nem lehet garasoskodni sem, mert a kecskeméti nyomor éppúgy az országé, amilyen az országé volt a virulása. Ez a virulás nemzeti érdek volt,, most nemzeti célnak kell lennie. Gyorsan és bőségesen adjunk, hogy minél hamarább újból legyen Kecskemétünk, virágos, gyümölcstermő Kecskemétünk. Hétfőn mutatkozik be a Bouisson-kormány A kommunisták és a szocialisták kivételével a kamara valamennyi pártja támogatja. Galllaux és Pétain is részt vesznek a kormányban Párizs, május 31. (Az Újság tudósítójának jelentése. ) Flandin miniszterelnököt a kamara csütörtöki éjszakai ülésén leszavazta. A kormány ellen szavazott 353, mellette 202 képviselő. Az ülés délután három órakor kezdődött és nagyon izgalmas lefolyású volt. Thellier baloldali köztársasági képviselő erélyes intézkedéseket követelt a nemzetközi frankspekuláció ellen. Barcsy, a pénzügyi bizottság előadója, huszszabb beszédben indokolta, hogy a bizottság miért utasította el a gazdasági felhatalmazást kérő kormányjavaslatot. Renault volt pénzügyminiszter újra síkra szállt a francia valuta leértékeléséért, hivatkozva az angol fontra, amelynek leértékelése nyomán nagyon kedvező eredmények mutatkoztak. Bár e felfogását általában nem helyeselték, mégis sokat tapsoltak neki,mert élesen támadta a kormányt. Azt hangoztatta, hogy a Flandin-kormány nem váltotta be ígéretét: emelte a kamatlábat, a frank vásárlóereje csökkent, a munkanélküliek száma százezerrel növekedett. Felkötött karral a szónoki emelvényen A szünet után megérkezett a Bourbon-palotába Flandin miniszterelnök, felkötött karral, sápadtan. Egyenesen a szónoki emelvényre ment és sínekbe tett karját ráhelyezte arra a támlára, amelyet e célra odaerősítettek. Beszélt az infláció ellen és az infláció következményeiről. Ha a kamara azt akarja, mondotta, hogy az aranyfrankot mindenáron megvédelmezzem, biztosítsanak szabad kezet számomra. A kormány nem akar visszaélni az alkotmánnyal, azt sem kívánja, hogy a kamara bizonytalan időre elnapolja magát. , Flandin bejelentette, hogy Germain-Marlin pénzügyminiszter lemondott, mert úgy látta, egyedül az ő személye akadálya annak, hogy a kamara a kormánynak megadja a kért felhatalmazásokat. Megindultságtól remegő hangon beszélt ezután a miniszterelnök egy öregedő parasztember és egy munkás helyzetéről, akik centime-ot centime-ra rakva, kis tőkéket kuporgattak össze, hogy életük alkonyán megélhessenek és most létüket látják veszélyben forogni. Amikor valutánkat védelmezzük a spekuláció ellen, egyben megvédjük a munka gyümölcsét, a nép minden javát és a takarékosság szellemét. Fiandin elájul Fiandin miniszterelnök beszéde után eszméletlenül összeesett. A hosszú beszéd annyira kifárasztotta, hogy a kamarában lévő dolgozószobájában elájult. A jelenlevő orvosok azonnal ápolás alá vették és hordágyon átvitték a közben magához térített miniszterelnököt a Hotel Matignonba, a miniszterelnökségen levő lakásába. Fiandin egész éjjel orvosi felügyelet alatt maradt. Az ülést 22 óra 40 perckor folytatták. Herriot Fiandin képviseletében kijelentette, hogy a felhatalmazás határa október 31 lenne s a fő cél az üzérkedés legyűrése. A kamara leszavazta a felhatalmazási javaslatot, amellyel együtt a kormány a bizalmi kérdést is felvetette. A kormány tagjai Fiandin kivételével az Elysée-pa lójába mentek és átadták Lebrun elnöknek az összkomány lemondását. Bouisson megbízatása Lebrun elnök péntek délelőtt Bouisson kamarai elnököt fogadta s felajánlotta neki a kormányalakításra szóló megbízást. Bouisson a megbízást elfogadta. Bouisson egész délelőtt folytatta a kormányalakításra vonatkozó tárgyalásait. Felkereste Flandint, Jeancancyt, a szenátus elnökét, Hersriot radikális pártvezért és másokat. A délután folyamán fogadta Maivyt, a pénzügyi bizottság elnökét, Delbost, a radikális párt elnökét, valamint Caillaux volt miniszterelnököt. A déli órákban több párt értekezletre fut össze és megvitatták a kormányban való résztvételük feltételeit. A közfigyelem főképpen a szocialista párt felé irányult, mert a kisebbségi baloldali pártok, nevezetesen az ifjszocialista párt, a francia szocialista párt és a közgazdasági szocialista párt hajlandónak mutatkoznak Bouisson kormányát támogatni, de csak abban is az esetben, ha a szocialisták is részt vesznek benne, vagy legalább is egyes szocialista képviselők egyénileg tárcát vállalnak. A szocialistapárt döntése politikai körökben csalódást keltett. A párt a nemzeti egység kormányának megalakítása ellen foglalt állást és elhatározta, hogy csak baloldali „harci kormányában vesz részt Bouisson is ragaszkodott a felhatalmazási törvényjavaslathoz A délután folyamán mindössze egyetlenegy párt mondotta ki véglegesen, hogy támogatja a Bouisson-kormányt: a baloldali köztársasági párt, Flandin és Pietri pártcsoportja, amelynek azonban csak42 képviselőtagja van. A radikális párt parlamenti frakciója egész délután tanácskozott, de nem tudott végleges döntésre jutni. Bouisson három feltételhez kötötte a kormányalakítást: 1. a személyébe vetett teljes bizalomhoz, 2. a felhatalmazási törvényjavaslat vita nélküli megszavazásához és 3. Herriot államminiszter maradásához. A radikális párt a három feltétel közül egyelőre még csak az utolsóhoz járult hozzá, a teljhatalom megadását azonban nagyon sokan kifogásolták és rámutattak arra, hogy a Flandri-kormányt is azért buktatták meg, mert nem voltak hajlandók korlátlan felhatalmazást adni a miniszterelnöknek, aki még csak azt sem volt hajlandó elárulni, hogy milyen intézkedéseket akar foganatosítani a felhatalmazási törvény alapján. A jobboldali középpártok szintén nem rokonszenveznek Bouisson kormányalakítási kísérletével s így az esti órákban a dezignált miniszterelnök kilátásait meglehetősen kedvezőtlenül kellett megítélni. Tisztázódik a Helyzet Estére tisztázódott a helyzet. A döntő fordulatot a helyzetben a radikális pártnak a késő esti órákban elfogadott határozata hozta meg, amelynek értelmében a párt elfogadta Bouisson lényegesen egy kitett feltételeit és hozzájárult a kormányban való részvételhez. Az új kormány a határozatnak megfelelően elsősorban a radikális pártra támaszkodik s ez a párt kapja a legtöbb miniszteri tárcát. A jobbközép előreláthatóan csak egy-két tárcához jut s ugyanennyi tárca marad a mérsékelt polgári baloldalnak is. Úgynevezett nagy nevek alig lesznek az új kormánylistán s legfeljebb arról lehet szó, hogy a pénzügyi tárcát esetleg Caillaux veszi át. Bouisson este negyed kilenc órakor megjelent Lebrun elnöknél az Elysée-palotában és közölte vele, hogy véglegesen vállalja a kormányalakítást. A kormánylistát legkésőbb szombaton reggelre összeálltj,i s azt szeretné, ha a kamara szombaton délután már össze is ülne és meghallgatná a kormánynyilatkozatot. A designért miniszterelnök bejelentette Lebrun elnöknek, hogy még az éjszaka folyamán megbeszéli az egyes tárcákra kiszemelt politikusokkal a kormánynyilatkozatot, úgy hogy a miniszteri kinevezések aláírása után összeülő szombat délelőtti minisztertanács rögtön jóvá is hagyhatja a nyilatkozat szövegét. Bouisson legkésőbben szombat estére már el akarja dönteni, hogy számíthat-e a parlament támogatására, vagy sem.