Ujság, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

Budapest, 1937 kedd, március 2 Ára 8 lel XIII. évfolyam, 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Kegyed évre 10.80 pengd Egy hónapra 4.5 pengd Ausztriában egy hóra.... 5 SehlIng Egyes szóra óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 18 Illl. Vasárnap________________..... SülilL. Hétköznap Wienben _ 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap._..________40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap tolón! napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi utca 8—10 TELEFON : +1-207-57 1-207-56, 1-207-55,1-207-54 Budapest 82, postafiók 282 FIÓKKIADÓ HIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel. 1-816-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefont 1-816-28 és 1-419-34) Erzsébet-kirut 43 (Royal-épület) Pesti szemmel Szabad-e nekem, aki csak a vasúti ablakból látom a nyájas piros tetőket, virító veteményes kertecskéket, a tanyaügyhöz hozzászólnom? A belügyminisztérium racionalizáló bizottsága könyvben ismerteti a tanyahelyzetet, feltétlen hozzáértéssel megállapított adatok alapján s mint hivatalos kiadvány hitelesíti az utóbbi időben szinte divatossá fejlődött tanyai és falusi nyomorriportázst, mely oly rettenetes képeket fest, hogy az ember szörnyüködik: nem, ez csak fantázia, vagy politika! Ezt a könyvet sem olvastam, csak ismertetésben találkozom a már tudott adatokkal. Hétszázezer ember él tanyavilágban, tizennyolc orvossal és nyolc patikával s a tizennyolc orvos is sok, mert elérhetetlenek s a nyolc patika is tengődik, mert az orvosságot nem adják ingyen. A szakértelem iránti kellő tisztelettel veszem tudomásul, hogy a tanyakérdés elsősorban közigazgatási feladat, melytől minden egyéb függ. Központokat kell teremteni, az elszórtan magános életveket közösségbe fogni, hogy kultúrát lássanak, legelők és erdők kellenek, posta kell, piac kell s nem felejti el a könyv az hiányát sem. Hozzáértés nélkül is megállapíthatom, "értékes adatok" és érdekes könyv, melyet megdicsérni is illetéktelen vagyok. De e mellett vallom: nincs a témájára elhatárolt kérdés semmi téren és Budapestnek is köze van a tanya-kérdéshez s nem megoldás az, ami az összefüggésekből kikapcsolja a problémát. Klebelsbergre kell hivatkoznom, aki tanyaiskolákra, szegedi dómra és egyetemekre olvasatlanul költvén a pénzt, azt mondta: közgazdasági politikát csinálok. "Valóban azt csinált. A tanyaiskolákat és egyetemeket fel kellett építeni és Szeged meg Debrecen ebből élt meg. A pénz elfogyott, de vagyonértéke megvan s nem merem kérdezni a pénzügyminiszterektől: ha Klebelsberg nem költi el, várjon megvolna-e ma az a pénz. . Nem pusztán a tanyát nézve, ezúttal is elembe mered az érthetetlenség: hétszázezer embernek legalább hétszáz orvos kellene és nincs. A pesti aszfalton pedig ezernyi orvos céltalankodik, mert páciense nincs. Ha ez a hétszáz orvos a pesti aszfaltról a tanyai dűlőkre juthatna! Nem juthat, mert ott is éhenhalna. Beteg, az volna, de aki orvoshoz fordul, nincs. Ahhoz is pénz kell, ami nincsen. Hiába menne oda azért is, mert minden egyes beteglátogatás egy-egy küzdelmes expedíció. Minden tanya egy-egy sziget sártenger közepette és sárcsónakot még nem találtak fel. A szekér tengelyig süllyed, a csizma benne ragad. Orvos nem mehet beteghez, beteg még kevésbé orvoshoz. Budapesten ezrével bolyonganak a jogvégzett emberek és a tanyavilágnak mindössze tizenöt jegyzője van. Munkahiány Budapesten, jegyzőhiány a tanyavilágban! Ott a szükséglet, itt a kínálat. S nem lehet őket összehozni? Kérdés, mely nemcsak a tanyát érdekli, hanem a várost a maga intelligencia nyomorával és diáktüntetésével s melyre a feleletet éppenséggel nem a közigazgatás adja meg. De látnivaló, hogy a tanya baja összefügg a város bajával s nyugodtan harmadikul idesorolhatjuk a falut is, mert ebben a vonatkozásban ez is csak tanyák tömörültsége, Robinsonszigetek a sártengerben, melyben soksok Robinson küzködik az élettel a kultúra segítsége nélkül, egyéni birkózással és leleménnyel belehelyezkedve a pusztasziget kietlenségébe. A közigazgatás nem javít a gazdaságiés szociális nyomorúságon, csak rendezheti és ezzel elviselhetőbbé téve, inkább állandósítja. Pesti szemmel nézve, a kérdés az: hogyan juthat a városi szellemi munkanélküliség a tanyavilágba, amely szellemi munkaellátatlanságban ROVÁ5 Megtartani ,a liberalizmus áldását és megszabadulni az átkától — ennél liberálisabban a liberális politikus sem határozhatta volna meg a szociálpolitikát. S ez Bornemisza Géza iparügyi miniszter programmja, aki éppenséggel nem liberális szándékokkal lett miniszter. Kár, hogy ezt a tiszta munkát szükségesnek érzi alátámasztani olyan statisztikai illusztrációval, mely jobban illik a nyilaskeresztes népszónok, mint a komoly alkotó miniszter szájába. Húsz százaléknak ötször több a jövedelme, mint a többi nyolcvan százaléknak! Itt ne nyúljon az ember kaszáskereszthez, ilyeneket hallván? Az ember húsz százalék magyar Vanderbiltet és Rockefellert lát milliárdokon trónolni, pedig a legtöbb magyar milliomosnak legfeljebb ötvenezer pengője van. A nyolcvan percentnek pedig a felét az a hárommillió szerencsétlen teszi, akinek semmi jövedelme, mert semmi munkája nincsen. Bocsásson meg a miniszter úr: az országboldogítás a nyolcvan százalék koldus keresetének az emelésével, nem pedig a jómódúak lefelé nivellálásával jár. Szerényen azt is gondoljuk, hogy azoktól az átkoktól is jó szabadulni,melyek nem a liberalizmussal járnak.* Igazuk van-e a pécsi bányászoknak, mikor sztrájkolnak? Nincs igazuk. De elítélhetők-e, mikor bajtársaikat nem hagyják cserben? Kivánható-e tőlük, hogy mint a nyáj tovább legeljenek, minekutána soraikból kiválogatták a vágóhidra szántakat? Nem jogos-e a DGT eljárása, mikor megadván a megadandókat, a maga portáján rendet akar biztosítani és szabadulni azoktól, akikben a rendbontás okait látja s amellett feleslegeseknek is tudja őket? Dehogy nem jogos. De éppen ezért ezt az összeütközést nem dönti el a döntés, hogy kinek van igaza. A munkásbecsületérzést nem szabad megalázni egy világban, mely a becsületérzést megköveteli. Ha vártak volna két hétig, hogy a kapcsolat a sztrájk és elbocsátás között megszűnjön! Az igazság annyi évszázadon át vár, éppen Pécsett nem várhatott két hétig? * Örülünk’, hogy Szombathely megválasztotta Halla Aurél államtitkárt és sajnáljuk, hogy nem választotta meg Csekonics Iván grófot. Politikailag egyaránt távol állunk mind a kettőtől, elfogulatlanságban egyformán közel. A képviselőház bármilyen eredmény esetén ennél a választásnál csak nyerhetett. Ha minden választásról ezt mondhatnék, Magyarországon nem lehetne szó szélsőségekről. Felveheti az angol kormány a nagy fegyverkezési kölcsönt Miért hívták meg Abesszíniát az angol koronázásra? London, március 1. Az alsóházban ifjabb Henderson és Fletcher képviselők megkérdezték a külügyminisztert, ki képviseli Olaszországot, illetve Abesszíniát Londonban VI. György koronázása alkalmából. Edén: Mihelyt lehetséges lesz, a kormány kimerítő lajstromot tesz közzé a koronázáson résztvevő külföldi képviselőkről. Szíveskedjék ezt a képviselő urak bevárni. Williams konzervatív képviselő: Miért hívták meg az abesszin kormányt? Edén: A meghívót a precedenseknek megfelelően küldték ki. Alapja kizáróan a jogi helyzet. Téves volna különös politikai jelentőséget tulajdonítani e tisztára normális eljárásnak. Leach: Igaz-e, hogy a spanyolországi háború jogot ad a népszövetségnek a beavatkozáshoz azon az alapon, hogy az általános európai háborúra vezethet? Edén: Szerencsére az általános európai összeütközés veszedelme jelentékenyen csökkent (éljenzés), részben az angol kormány, eljárása következtében. (Lelkes éljenzés.) Az alsóház ülésén Edén külügyminiszter a spanyolországi ellenőrzés kérdésében kijelentette, hogy a francia kormány a benemavatkozási egyezmény értelmében szigorú rendelkezéseket léptetett életbe, hogy önkéntesek ne léphessenek át a határon. A benemavatkozási bizottság most tárgyalja azt az ellenőrzési tervet, amely a franciaspanyol határra is kiterjed. Az alsóház 213 szavazattal 101 ellenében szenved. Mi visz valahova? Ut. Hadd járhasson egyik tanya lakója a másikhoz gyalogszerrel, szekérrel hat ökör nélkül, amely nincsen, hiadd érje el a legközelebbi tanya a legközelebbi falut s minden elszigetelt közigazgatási rendszabály nélkül a tanyavilág közigazgatásilag meg van reformálva smó van kapcsolva a faluba, a falu révén a városba, a város révén Budapestbe. Ha tanyáról tanyára emberségesen és természetes gyorsasággal el lehet jutni, orvosnak, írástudónak hétszázezer főnyi új munkaterület nyílik. A civilizációba bekapcsolt tanya ezer lakója el tud tartani egy orvost, mert az út gazdasági megtakarítást és több termelést jelent. Egyórai út nem jelent napi járást és munkaidőveszteséget, tengelytörést és állatnyúzást. A tanyai szomszédolás maga megteremti a közszellemet, adja meg a jó postát. De minek döngessek nyitott ajtókat? Az útépítés ma már politikai jelszó és papirosprogranm. A beruházást már elismerték hasznos szükségnek, mely nem szorítható többé a rendelkezésre álló fedezet Prokruszes-ágyába. A tanyarendszerrel a földmvesnek időt akartak nyerni — ne legyen kénytelen számtalan kilométernyi utat medden megtenni, míg falujából földecskéjéhez jut. Az úthiány ezt az előnyt átokká változtatta. S a tanyai útról nem hallani semmit. Pedig megépítése a tanyaszegénységet segíti meg, ad munkát a nincstelenségnek. Egy járható úthálózattal egybefogott tanyaság az ország szívében szerzett új munkaterület, kereseti lehetőség lateinernek, kereskedőnek, kisiparosnak. A tanyaprobléma nem közigazatási, hanem útkérdés és ne nézzék paradoxonnak, ha azt mondom: városi érdek, intelligencia kenyér dolga. Országos kérdés, társadalmi, közgazdasági, nemzeti kérdés, csak nem pénzkérdés. Nem szabad a pénztárcába nézni, mennyi van erre a részletre, mert nem részlet. És a pénz nem kiadás, hanem befektetés. Hiszen ezt a leckét már megtanulták, de nem elég felmondani, és egyest kapni utána. K. T. elfogadta a fegyverkezési kölcsönről szóló törvényjavaslat első szakaszát. Ez a szakasz feljogosítja a kormányt a kölcsön felvételére. A négust a fia képviseli a koronázáson Az abesszin követség hivatalos jelentése szerint a négus az angol koronázási ünnepségen legidősebb fiával, Aszfau Wosannal képviselteti magát. A huszonegy éves fiatalember jelenleg Jeruzsálemben tartózkodik. Ribbentrop bejelentette, hogy Németország igényt tart gyarmatokra Lipcse, március 1. Ribbentrop nagykövet nagy beszédben foglalkozott a négyéves tervvel és állást foglalt a német birodalomnak a gyarmatokra való joga kérdésében. —■ A mai világban nem szabad megtörténnie annak, hogy egyes országokban tej és méz folyik, másoknak pedig a legalacsonyabb létfentartási színvonalért kell küzdeni. Ezt a kiegyezést csak két területen lehet megtalálni. Először a volt német gyarmati birtok visszaadása kérdésének megoldása útján másodszor pedig a német nép saját erejével. Ribbentrop ezután visszapillantást vetett a versaillesi szerződésnek Németország gyarmati politikájáról tett téves megállapításaira, majd rámutatott arra, hogy Németország elvileg igényt tart gyarmatbirtokra és minden érvelést visszautasít, amely ezt a jogát el akarja vitatni. Németország nem akar sem imperialista gyarmatpolitikát folytatni, sem pedig gyarmatait stratégiai támaszpontokká kiépíteni. Döntő bizonyíték az ilyen állítólagos szándékokkal szemben a német-angol hajóhad-szerződés. Mint a vezér már hangsúlyozta, a gyarmatok birtoklása sem ad majd alkalmat arra, hogy Németország hajóhadának kibővítését követelje. Németországnak azért van szüksége gyarmatokra, hogy olyan területek kerüljenek birtokába, ahol saját német pénzével nyersanyagforrásokat tárhat fel. Ma ugyan nyitva állnak Németország előtt a világ nyersanyagforrásai, de devizák ellenében, amelyekkel nem rendelkezik elegendő mennyiségben. Németországnak szüksége van továbbá gyarmatokra, mint elhelyező piacra iparcikkei számára és mint a vállalkozás területére. Nincsen kétség aziránt hogy a fejlődés első évei után a gyarmatokból az egész német nyersanyagszükségletnek jelentékenyen nagyobb százalékát lehet majd fedezni, mint a háború előtt. Ribbentrop nagykövet beszéde további során a bolsevizmus elleni harcról szólt és szóbahozta a legutóbb létrejött német-japán egyezményt, amely a Komintern ellen irányul. A fegyverkezésről szólva, a nagykövet megjegyezte, hogy nem hisz a határtalan fegyverkezési versenyben. Schuschnig kancellár Budapestre jön Bécs, március 1. Schuschnigg szövetségi kancellár március 4-én többnapi tartózkodásra Stájerországba utazik. Március közepére tervezett római útját Schuschnigg kancellár elhalasztotta, mivel Mussolini előreláthatólag csak március vége felé érkezik vissza Lybiából. A kormányhoz közelálló politikai körökben számolnak azzal, hogy Schuschnigg kancellár belátható időn belül viszonozza Budapesten Darányi Kálmán miniszterelnök látogatását. A magyar miniszterelnök, mint ismeretes, az elmúlt év novemberében Horthy Miklós kormányzó külföldi úíjával kapcsolatban töltött két napot az osztrák fővárosban és ekkor megbeszéléseket folytatott Schuschnigg kancellárral. Ez volt Darányi miniszterelnök első hivatalos látogatása Bécsben miniszterelnökké történt kinevezése óta.