Ujság, 1937. november (13. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

Budapest, 1937 szerda, november 3 Ára 16 fillér XIII. évfolyam, 249. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra....................... 4.80 pengo Ausztriában egy hóra . S Schiling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 1* 1111. vasárnap 82 UUA Hétköznap Wienben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap______________40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV­ATAL­­ VI. Aradi­ utca 8-10 TELEFON 1 M-207.57 1.707.58, 1.207.59,1*207.54 Budapest 62, postaBók 262 FI­ÓKKI­ADÓHIV­ATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁ­R (Tel. 11-816-28) UTAZÁSI ÉS MENET­JEGYIRODA (Telefon­ 1-816.28 és 1-416-84) Erzsébet-körút 48 (Royal-épü­let) Két beszéd Két jelentékeny beszéd foglalkozott vasárnap a magyar közéleti jelenségek bírálatával, közöttük az antiszemitizmus­sal. Egyik szónok sem volt „zsidó faj­­védő“, vagy zsidóbérenc. Egyik sem be­szélt a zsidóság mellett, hanem a ma­gyarság igazi sorsproblémáit elldomá­­­­yosító gyűlölet ellen, amelyet a leg­különbözőbb és legellentétesebb mozgal­mak, a haladástól és engedményektől irtózó szélsőreakció ugyanúgy, mint a forradalmiság közvéleménycsináló esz­közként és igazi céljai leleplezésére rá­szabadított a tömegekre. Mindkét szó­nok, Subik Károly egri kanonok és Eck­­h­ardt Tibor, a kisgazdapárt vezére, egyetértenek abban, hogy aki nem anti­szemita, még távolról sem híve a magyar közéletre gyakorolt úgynevezett zsidó befolyás megnövekedésének. Mindjárt hozzáfűzzük, hogy nincs is olyan eszelős ebben az országban, aki az úgynevezett zsidó befolyást megkísérelné érvényre juttatni. Viszont mindenkinek, aki a legelemibb értelemben demokratikusan gondolkozik, természetesnek kell tar­tania, hogy a polgárnak, aki teljesíti a nemzettel szemben való kötelességét­­ dolgozó, törvénytisztelő tagja a társa­dalomnak, nem járhat kevesebb befo­lyás az alkotmányos és egyenlő jogokon keresztül az ország közéletére csak azért, mert történetesen zsidó. Subik kanonok szerint a magyarságot „nem a vér és a faj, hanem a magyar kultúra hatalmas egysége forrasztja össze“ — aki tehát zsidóként részese a magyar kultúrának, annak egyenrangú magyarsága nem vitás. Gonosz uszítás, vagy misztikus agy­rém, hogy itt egy zsidó komplett a hát­térben pártok irányítására, a hatalom ravasz megkaparintására törekszik. A heterogén magyar zsidóság politikailag és szociálisan nem egymással, hanem magától értetődően azokkal a nemzsidó magyar osztályokkal és foglalkozásbe­­liekkel szolidáris, akikhez egyéni hely­zeténél fogva tartozik. A nemzeti és kul­turális közösségen belül nyilván a ma­gyar zsidóság is ugyanúgy helyezkedik el, ahogyan a más felekezetű magyarság különböző rétegei — aminthogy semmi­féle intézményes antiszemitizmusnak sem sikerült például a vámvédellenes kereskedő és a védvámos ipar, vagy a tőkés és munkás között lévő érdekellen­téteket zsidó felekezeti alapon érdek­­közösséggé változtatnia. Majdnem feles­leges volt tehát Eckhardt Tibor hang­súlyozott kijelentése, hogy az antiszemi­tizmus ellenségeként sem enged teret pártjában a zsidó irányításnak. A meg­tisztított fogalmakkal dolgozó magyar politikában keresztények és zsidók csak szavazataikkal gyakorolhatnak irányí­tást egy párt sorsára. Csoportoknak, klikkeknek, titkos szövetségeknek, misz­tikus hatalmaknak csak antidemokra­tikus társadalomban lehet irányító ha­tásuk a politikára,­­alkotmányos és de­mokratikus rendszerekben nem irányít más, mint a szavazóurna, amelyben a zsidó szavazatoknak az a része, amely ugyanúgy a kisemberek gazdasági és szociális felemelését és a közszabadságo­kat követeli, mint a kisgazdapárt,­­ akarva-akaratlan, a paraszttal együtt fogja irányítani Eckhardt pártját is. Eckhardt pontosan megfogalmazta az antiszemitizmus lényegét: köpönyeg, amely alatt a diktatúrás és önző törek­vések és az igaztalan vagyon- és jöve­delemelosztás következtében érzett elke­seredés dolgozik. De az igazságtalan va­gyon- és jövedelemelosztás felett érzett elkeseredés éppúgy dolgozik a kisfizetésű magántisztviselőkben, az állástalan dip­lomásban és a mértéktelen gazdasági ha­talmaknak kiszolgáltatott kisemberben is, mint a parasztban — s ezek sem ki- HANS HABÉ JELENTI BRÜSSZELBŐL: 19 ország tárgyal a háborúról M ■ Ifi I ■l'lllll Hm Szerdán délben kezdődik a nagyjelentőségű konferencia — Japán és a spanyol ex-kírály „megfigyelői" ellepték Brüsszelt ROVÁ5 Mr. Tyler látja, mi tudjuk , akikre rá­férne, a dolgozók és küzködők nagy tö­mege keservesen érzi, hogy a fellendülés megvan, de hozzájuk még nem ért el a hatása. Pedig az igazi értéke, a sokszorossá hatványosodása­­ebben volna. Nagyon ör­vendetes, hogy a kenyérre vaj is kerül már ott, ahol kenyér volt, de igazában kenye­ret kellene kapniok azoknak, akiknek nincs. És biztos és biztosított javulást az hozna, ha minden mezítláb cipőhöz jutna s min­den rongyos kabát ujjal cserélődne fel. Az az igazi fellendülés, melyet nem a tudo­mány, hanem a nélkülözés és küzködés érez és megállapít. ♦ Az öt százalék több volt, mikor a tiszt­­■wselöktől elvették, mint most, amikor vissza­adják nekik. Az ismételt redukciók után az öt százalék levonás jobban fájt és most, a visszaadása kevesebbet pótol, mint a levo­nás ártott. A közalkalmazott ennek is örül, de nem zavartalanul. Hát a többi, amit nem kap vissza? S inkább arra a többire volna szüksége, mert ennek drágult a hús, az ötnek csak a főzelék. •­ Megértettük a BSzKRt magyarázatát s ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Megértet­tük, hogy máskép nem lehet s ami föld­alatti kényelmetlenség velejár, ez a közön­ség életbiztonságát szolgálja. Szeretnék, ha viszont a BSzKRt megértené, hogy egy rendszer, mely állandó életveszedelemmel jár, nem lehet jó. Ezt a veszedelmességet nem a villamosság, sem a sín, sem a kocsi nem okozza, hanem a gazdálkodás. A sok burok, melynek célja, hogy az egyenes vonalak minél rövidebbek s az átszálló­jegyek minél többen legyenek. Hogy a vasút minél jobban kihasználja a gépezetét s ehhez mérten a viteldij mellett minél több idejébe kerüljön a közönségnek. A tökéle­tes magyarázatból kiderül, hogy a közön­ség van a villamos s nem a villamos a kö­zönség érdekében. Ha a jó Isten ezt előbb tudja, kezdetben a villamost teremtette volna meg s kiszolgálásához s virágoztatá­­sához alkalmazva az embert. Tehát min­denről csak a jó Isten tehet. Az Újság kiküldött tudósítójának telefonjelentése Szerdán kezdődik Brüsszelben az úgynevezett „kilenchatalmi­­konferencia, amelynek a japán­­kínai háború kérdéséről kell dön­tenie. Ennek a nemzetközi kon­ferenciának páratlan jelentősége főként abban van, hogy itt Ame­rika aktív részvételével készül döntés a japán aggresszió felett. Már ennél az oknál fogva is szük­ségesnek tartotta az „Újság“, hogy Brüsszelbe küldje népszövetségi tudósítóját. Hans Habé, az „Új­ság" genfi munkatársa, aki mint számos fontos világpolitikai kom­ferencia tudósítója, a nemzetközi diplomáciai körök teljes bizal­mát bírja, szerdától kezdve ál­landó telefonjelentésekben fogja informálni az „Újság" olvasóit , azokról az eredményekről, ame­lyek a brüsszeli tárgyalótermek­ben és a konferencia kulisszái mögött megszületnek. Brüsszel, november 2. (Az Újság kikül­dött tudósítójának telefonjelentése.) Szerdán délben a „Palais des Academies‘­, a brüsz­­szeli akadémia nagytermében megkezdőd­nek a tárgyalások, amelyeket „kilenchatalmi tárgyalásoknak“ neveznek. A név nem fe­lel meg teljesen a valóságnak. Magát a washingtoni szerződést kilenc hatalom írta alá 1922 februárjában: az Egyesült Államok, Japán Kína, Olaszország, Franciaország, Anglia, Belgium, Ausztrália és Új-Zeeland, de ezekhez az államokhoz csatlakoztak a Délafrikai Unió, Kanada, India, Hollan­dia, Portugália, sőt később Norvégia, Svéd­ország, Mexikó, Dánia és Bolívia is, úgy­hogy, ha minden állam résztvenne rajta. Két lemondás és Amerika tervei A japán lemondás megindokolása igei, átlátszó és gyenge. Japán azzal indokolja lemondását — a washingtoni egyezmény­ szerint köteles lenne megjelenni a konfe­rencián és békés elintézés útjára lépni —,­ hogy 1922 óta a helyzet megváltozott, Kína „bolseviké lett. Japán tehát csak „közvet­len után“ intézheti el konfliktusát a kínaiakkal. Mi sem logikátlanabb, mint ez az érvelés. Idén, igen helyesen, egy olyan ember­rel hasonlította össze a japánokat, aki azért, mert az ellenfele egy berúgott go­nosztevő, nem hajlandó a rendőrségre menni, hanem inkább maga kél vere­kedésre a beszár­í­thatatlannal. Ha Ja­pánnak igaza lenne és Kína ,,bolsevik!" lett volna, akkor annál inkább kellene Japánnak minden „közvetlen elinté­zést" kerülni és maga és a „beteg" kö­zött a konferencia izoláló­ celláját fel­építeni. A valóságban azonban arról van szó, hogy­ a brüsszeli konferencia kénytelen lesz a japán aggressziót megállapítani és bizonyos intézkedéseket Japán ellen elhatározni. Ja­pán nem akarja a vádlott szerepét ját­szani, akit feltétlenül elítélnek, hanem in­kább in contumaciam hagyja elítélni magát. Ami a német lemondást illeti, ezt köny­­nyen meg lehet érteni. A „kilenchatalmi­­konferencia" tudvalevőleg a népszövetség kezdeményezésére jött létre. Október ötö­dikén Genf a világ legnagyobb meglepeté­sére és csupán Roosevelt férfias beszédé­nek hatása alatt, elítélte Japánt és felhatal­mazta elnökét, hogy a kilenchatalmi­ konfe­­renciát egybehívja. Ez azt jelenti tehát, hogy a „Csendes óceáni hatalmak Ny­ónja", a brüsszeli megbeszélések tulajdonképpen a Nemzetek Szövetségének jegyében állanak. Ez már magában véve ok lett volna arra, hogy Németország, amely elvileg perhorresz­­kálja Genf minden határozatát, távol tartsa magát a belga fővárostól. Ehhez já­rul azonban még lényegesebb momentum is. A Nemzetek Szövetségének határozata ugyanis kimondja, hogy „a népszövetség minden tagja köteles magát távoltartani minden olyan tevékenységtől, amely Kína harci erejét gyengíteni lenne alkalmas". Kimondja továbbá azt is, hogy a népszö­vetség tagjainak jogában áll, külön-külön minden intézkedést megtenni Japán ellen, kezdve a gazdasági szankcióktól a katonai beavatkozásig. Már most a brüsszeli konfe­rencia — és ezt hangsúlyozzák olyan nagy idegességgel a belga fővárosban — nem hozhat határozatot, amely lényegében enyhébb a genfi rezoluciónál. vánnak többet, mint a paraszt, a munka és a dolgozó nagyobb megbecsülését és a polgári jogok teljességét és tiszteletben­­tartását. Senki sem akar irányítani, ha­nem csak arra törekszik, hogy minden­kit olyan törvények irányítsanak, ame­lyek a nemzeti kultúrközösségben és munkaközösségben Ugyanúgy megszün­tetik az idejüket múlt igazságtalan privi­légiumokat, ahogyan megszüntetik az idejü­ket múlt és igazságtalan sérelmeket. Mindez más szóval a demokrácia, amely nem tűri sem felekezetek, sem osztályok, sem foglalkozási ágak, sem személyek, sem az erőszakos, fegyveres csoportok egyoldalú túlsúlyát, é­s mert nem tűri, ezért bélyegez zsidó dologgá, zsidó im­perializmussá a magyar szélsőjobboldal minden demokratikus törekvést, ha mindjárt Angliában nonkonformisták és anglikánok, Amerikában baptisták és metodisták és Franciaországban katoli­kusok és hugenották is e törekvések megvalósítói és továbbfejlesztői. Mióta egy szélsőjobboldali vezérpublicista fe­ledhetetlen cikkében zsidóvá avatta Nietzschet és Anatole Franceot, a szélső­­jobboldalnak minden, ami szellemileg és erkölcsileg m­agasabbrendű­, vagy csak egyszerűen neki nemkívánatos jelenség: zsidó dolog — kivévén a pénzt, amely­nek nincs szaga és nincs faja, akkor sem, ha a kartelek és bankok kasszájából in­dul is el a zarándokútra, hogy a szélső­­jobboldali publicista tehetsége előtt hó­doljon. Zsolt Béla egy, kis világkonferencia jönne létre, ame­lyen 19 ország dolgozna együtt. Már most 18 ország fogadta csak el Belgium meg­­hívását: a főszereplő és fő vádlott, vagyis Japán, lemondott. Ezzel szemben, a hatalmak beleegyezéséi­vel a vendéglátó belga kormány meghívta Németországot és Oroszországot is. Német­ország nem találta szükségesnek, hogy a konferencián részt vegyen, Oroszország igenlően válaszolt. Vagyis Oroszország lép Japán helyére, úgyhogy a tizenkilencet szám megmarad anélkül, hogy ez a washingtoni tizenkilenccel azonos lenne. Mindennél jobban világítja meg a hely­zetet és a hangulatot, amelyben a konfe­rencia megkezdődik, az a tény, hogy miért is mondták le Japán és Németország rész­vételüket.

Next