Ujság, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-28 / 121. szám

12 PISTA, A VASUTAS írta Bodor Pál Egy ízben már volt szerencsém beszámolni P. kollégám Pista fiainak viselt dolgairól. Ezút­tal megint Pistáról lesz szó, akiről újabb fel­­jegyzésre méltó adatok jutottak birtokomba. Hatéves se volt ma Pista, amikor végérvé­nyesen elhatározta, hogy vasutas lesz. Más gyerek is választ pályát kiskorában, de több­nyire nem vétezi komolyan. Ám Pistát nem olyan fából fátrágták. A pályaválasztás napjá­tól kezdve éjjel-n napipal a vasutas pályáról áb­rándozott. Naponta kijárt a Ferdinánd-hídra és órákhosszat, szerelmes vágyakozással bá­multa a jövő-menő vonatokat. Boldog volt, hogy mellreszívhatta a dohogó mozdonyok köhögtető, fojtó füstjét és ábrándozva szőtte vasutas-jövőjének rózsás álmait. Mindezt azonban nem vélte elegendőnek és tízéves korában elhatározta, hogy gyakorlati­lag is előkészül jövendő életpályájára. Egy szép napon odaállt az apja elé: — Api, írass be a M­ÁV-hoz géptanoncnak! A papa épp egy cikk írásával bíbelődött. — Jó, jó — mondta neki —, majd holnap beírattak.­­ Pista készpénznek vette a papa merőben komolytalan ígéretét és osztott a boldogságban. Az iskolában mindenkinek elhencegett, hogy ő aktív géptanonc a MÁV-nál. Két hétig folyton ezzel hencegett Egyszer azt mondja neki az egyik gyerek: — Maszlag az egész! Nem is vagy beíratva! Pistának kétség mardosta belsejét. Lihegve rohant az apjához: — Aki kérem, beírattál te engem? —Be! — füllentett megint a papa, hogy nyugta legyen. — Akkor mutasd az igazolványt, hogy be vagyok íratva. Ha az ember a hazugság lejtőjére kerül, nincs többé megállás. — Még nincs meg az igazolvány — dado­gott a papa —, de holnapra meglesz. Most már érezte a papa, hogy Pista ragasz­­kodni fog az igazolványhoz, tehát délután megkérte a szerkesztőségi gépirónőt, hogy gé­peljen le egyet. A gépirónő annak rendje és módja szerint legépelte egy rózsaszínű cédu­lára: „Igazolom, hogy P. István I. gymn. ta­núié a Magyar Királyi Államvasutakhoz gép­tanoncnak felvétetett.“ Tintával még egy gyö­nyörű körpecsétet is rajzolt rá, hogy hitele­sebb legyen. Boldogan vette át Pista az igazolványt és másnap büszkén körülhordozta az osztályban. Az a fiú, aki legutóbb is kételkedett, jól szem­­ü­gyre vette a cédulát, azután röhögve a föld­höz vágta: — Ez a pecsét hamis, ha-ha-hhal Úgy állt ott Pista, mint akit fejbekólintot­­tak. — Micsoda? Azt mered állítani, hogy ha­mis? — Igenis, azt! — Szemébe mered mondani a papámnak? — Merem hát! — Akkor gyere! Fogta a gyereket és vitte haza. A papa épp a levest kanalazta. Pista bőgve panaszkodott. — Api, kérem, ez a fiú azt mondja, hogy az igazolvány hamisítva van. A papának torkán akadt a leves. A mama letette a kanalat és gyanakvó, sanda szemmel néz­ett a papára. Hát bizony nyakig benne volt a csávában a papa. íme, most már okmány­­hamisítással is vádolják és valljuk be, nem minden ok nélkül. No de mindegy — gondolta —, most már csak az a fő, hogy kiköszörül­jem a csorbát. Büszkén kiegyenesedett és sértett önérzettel, érces hangon dörögte: — Micsoda? Hogy ez az igazolvány hamis? No, majd bebizonyítom nektek, hogy valódi. Gyertek! Bekapta az ebédet és elment a két gyerek­kel a MÁV Andrássy­ úti székházába. Emléke­zett rá, hogy egyik volt osztálytársa vasúti fő­felügyelő, bent dolgozik a székházban. Ő fogja helyreállítani megtépázott becsületét. A második emeleten, külön szobában, pár­názott, zöld ajtók mögött ült a főfelügyelő Tizen várakoztak az előszobában. A papa be­küldte az altiszttel a névjegyét, ráírta, hogy becsül­etbevágó ügyben azonnal beszélnie kell vele. — Én most bemegyek — mondta a papa a két gyereknek —, várjatok kint, amíg behív­lak benneteket. A főfelügyelő nyájas hátbavágással üdvö­zölte a papát s amikor megtudta, hogy miről Angol-Magyar Leánynevelő Budapest, XIV., lila­ utca 8. szám (Városliget) Internátusunkban lakó nd­ven cik­kek középiskolát vagy ipari tanulmá­nyaik mellett megtanulnak angolul Minden típusú leányiskolák közvetlen közel­ ■ IM* UJSÄfi VASÁRNAP, 1939 MÁJUS 28 Jubilál az első pesti állami középiskola Nyolcvan éves a Markó-utcai Berzsenyi-gimnázium Lelkes és derűs izgalom uralkodott né­hány napon át a Markó-utca egyik méltóság­­teljes palotájában: a Berzsenyi Dániel-gim­názium­­igazgatósága, tanári kara, növendé­kei és nem utolsó sorban a Berzsenyi-gimná­zium Baráti Egyesületének tagjai arra készül­tek, hogy megünnepeljék az intézet fennállá­sának nyolcvanadik évfordulóját. Pontosan szólva, nem is a Markó-utcai Berzsenyi-gim­názium jubilál, hanem az a középiskola, amely hosszú vándorlás után telepedett csak meg a Markó-utcában és számos csere után kapta csak a „A­. kir. Berzsenyi Dániel Gim­názium“ nevet. Még pontosabban: annak az esztendőnek következett el nyolcvanadik for­dulója, amelyen a bécsi kultuszminisztérium rendelete megteremtette a dunaparti Redoute­ban a „K. k. Staatsgymnasium in Pest“-el, az első budapesti állami iskolát. E küzdelmes és fordulatos nyolc évtized történetét Takáts László tanár beszélte el ne­künk, vitéz dr. Pálfi János egyetemi magán­tanár, az intézet igazgatójának megbízá­sából. Takáts tanár nagy buzgalommal, sok optimizmussal intézi a jótékony céllal ala­kult és eredményesen működő Baráti Kör ad­minisztrálását s most, a jubileum alkalmá­ból éppen a Berzsenyi-gimnázium történetét tanulmányozza: K. K. Staats-gymnasium — A k. k. gimnázium alapítása nem szol­gált valami nagy örömére a magyar nemzet­nek. Az iskola tannyelve a német volt s taná­rai közül akárhány nem is beszélt magyarul. Haas Mihály címzetes püspök, kerületi iskola­tanácsos megnyitó beszédében az osztrák kul­túrát dicsőítette s arra buzdította a tanári kart, hogy osztrák kitartással, türelemmel szolgálják az osztrák tudományt. Az intézet első igazgatója Szobola János volt nagysze­beni tanár lett. A tanterven latin, görög, német, számtan, földrajz, történelem szere­pelt. A magyar nyelvnek mindössze 2 óra ju­tott hetenkint.­­ Ez a rendszer nagy megütközést keltett. Az iskola igyekezett osztrák jellegét igazolni és a „névelemzés“ módszeréhez folyamodott. Aki idegen hangzású nevet viselt, azt idegen anyanyelvűnek minősítették, így érték el, hogy az első évben 151 tanuló közül 101-et osztráknak tüntetett fel az önkényes statiszti­ka. 1860 után, az alkotmány rendezésével az iskola idegen szelleme is megenyhült. Mégis sok huzavona után rendelte el csak a Hely­tartótanács Bartal Antal, Corzan-Avendano Gábor, Krautschneider Ferenc és Veress Ig­nác erélyes és csaknem forradalmi fellépé­sére, hogy az iskolát magyarrá szervezzék át. Az osztrák tanárokat felmentették az állásuk­tól és igazgatóvá Nagy Mártont, a piarista rend pesti házfőnökét nevezték ki. Az első magyar gimnázium — Nagy lelkesedés közepette, 1861-ben, a márciusi szabadságünnepen nyílt meg a ma­gyarrá vált „k. k.“-iskola. Az első magyar ta­nári kar névsora ez volt: Nagy Márton, Bar­tal Antal, Corzán-Avendano Gábor, Dunai Fe­renc, Fekete József, Hegyi Gyula, Kurcz An­tal, Markos Mihály, Soltész Alajos, Veress Ig­nác. A tanterven néhány sürgős módosítást végeztek, így­ a görög nyelv rovására ma­gyar történelmet rendszeresítették. 1862-ben már magyar feliratú körpecsétet kapott a gimnázium. Ebben az évb­en alakult meg kü­lönben az iskolai önképzőkör is. — Nagy Márton után Römer Flór­is volt győri bencés professzor foglalta el az igazga­tói széket. 1866-ban Corzan-Avendano Gábort nevezték ki igazagtóvá. A tanulók száma folyvást emelkedett, úgyhogy az iskola a Vi­gadó első emeltén lévő helyiségből az Újvi­lág-utcába (ma: Semmelweis-utca) költözött. Ez a helyiség is szűknek bizonyult és hat év után a Dohány-utca és Akácfa-utca sarkán lévő házat bérelte ki a kultuszminisztérium az intézet számára. Nem sokáig folyt itt a ta­nítás: 1876-ban már készen állt a Markó-ut­cában az az olasz reneszánsz­ stílusú épület, amelyet Trefort Ágoston miniszter megbízásá­ból Kolbenhayer Ferenc tervezett s amely az egykori „K. k. Staatsgymnasium in Pest“-ből alakult magyar intézménynek ma is a haj­léka.­­ 1873-ban az iskola a „Budapesti királyi katolikus főgimnázium“ nevet kapta. 1898- ban pedig ezt: „Budapesti V. ker. m. kir. áll. főgimnázium". 1924-ben Berzsenyi Dánielről nevezték el a régi intézetet. 1924-től 1927-ig a „gimnázium", 1927-től a „reálgimnázium" cí­met viselte, most pedig ismét „gimnáziummá“ vált. A gyakori névcsere nem volt pusztán formaság. A „főgimnázium“ kifejezés azt je­lentette, hogy az intézetnek nyolc osztálya volt, szemben a négy osztályú al gimnáziumo­­­kal. A gimnázium régi értelme az volt, hogy latint, görögöt, illetve görögpótlót tanított az iskola. 1924-ben „humanisztikus gimnázium­má“ tette a tanterv az intézetet, ami azt je­lentette, hogy a görög nyelv kötelező tan­tárggyá lett. Közvetlenül utóbb „reálgimná­ziummá“ alakította egy miniszteri rendelet, amely szerint a görög helyett olaszt tanítot­tak. Ezidőszerint a két nyelv között választ­hatnak a tanulók. Tanítás és nevelés — Visszatérve az intézet történetére, fon­tos dátum az 1897-es év, amikor Corzan- Avendano Gábor örökét az igazgatói székb­en Wagner Alajos vette át. Egy évvel utóbb már annyi tanuló jelentkezett felvételre, hogy fiók­gimnáziumot kellett nyitni a Lovag-utcá­ban (Horn Ede­ utca), néhány év múlva pedig Óbudán. A gimnázium igazgatói állásában Jacobi Károly követte Wagner Alajost. A vi­lágháború és a felfordulás ideje alatt a tanítás menete természetesen sokat vesztett a rendsze­rességéből. 1914-ben katonaságot szállásoltak a gimnázium termeibe s ezért a tanítás a Bu­­lyovszky­-utcai reáliskolában, kezdődött. Az­után a szénszünetek évadja akadályozta az oktatás menetét, amely aztán a forradalmak alatt még ziláltabbá vált. 1925-ben Krom­­paszky Miksa lett az intézet igazgatója s ami­kor képviselővé választották, átadta a helyét vitéz dr. Pálfi Jánosnak, az ókori egyiptoló­gia egyetemi magántanárának. Az érdekes visszapilantáshoz vitéz dr. Pálfi igazagtó is fűzött, néhány szót, az iskola jele­néről: — Az az igyekezetünk, hogy az intézet ezentúl is méltó maradjon jelentékeny múlt­jához. Ami pedagógiai elveinket illeti: az a meggyőződésünk, hogy az iskolának a tanítás­sal egyenrangú feladata a nevelés, a lélek és egyéniségformálás. Nem az a célunk, hogy a tanulókat mennél nagyobb adathalmazt fo­gadtassunk be, hanem, hogy a tanulókat emelkedett valláserkölcsi szellemben az or­szág hazafiasan érző, megbízható polgáraivá neveljük. — A nyolcvanéves jubileumot nemcsak ün­nepséggel üljük meg, hanem azzal is, hogy intézetünk névadójának, Berzsenyinek mű­veiből összeállított breviáriumot adunk ki. A gyűjtés munkáját Vajthó László egyetemi magántanár, a gimnázium tanára végezte. A költségeket a gimnázium baráti köre viseli, éppenúgy, mint annak a plakettnek készítési költségét is, amellyel mostantól fogva az in­tézet legkiválóbb növendékét fogja kitün­tetni a zsűri, amely a tanári kar és a baráti kör megbízottaiból alakul. van szó, akkorát kacagott, hogy majd leesett a székről. — Remek história, he-he-he! — állok ren­delkezésedre, kérlek. Add ide azt az igazol­ványt és hívd be a gyerekeket. A papa behívta őket. — Ki mondja, hogy ez az igazolvány hamis? — kérdezte szemöldökét ráncolva, dörgő han­gon a főfelügyelő. — Ön, — felelte szepegve Pista osztálytársa. — Hát vedd tudomásul, hogy ez az igazol­vány valódi. Azután pedig Pistához fordult: — P. István — mondta neki ünnepélyes hangon —, ezennel felavatlak MÁV-gépta­­nonccá. Becsüld meg magad, légy törekvő, igyekvő, szorgalmas, kitartó és ernyedetlen, hogy a nemes célt, melyet magad elé kitűztél, majdan siker koronázza. Kezet fogott Pistával, aki boldogan szédült ki a házból.­­ — No, — kérdezte diadalmasan barátjától az utcán —, most már elhiszed? A gyerek vörös lett, mint a rák. Meghatva felelte: — Most már igen! Azután esdő tekintettel a papához fordult: — Mozdonyvezető úr, kérem, ne tessék ha­ragudni, hogy kételkedni merészkedtem. Bo­csánatot kérek, mozdonyvezető úr! A papa úgy tudta, hogy ő újságíró, nem ér­tette hát, hogy mi ez? Az ebédnél kérdőre­­vonta Pistát: — Miért gondolta az a gyerek, hogy moz­donyvezető vagyok? — Én mondtam neki, — dadogta zavartan Pista. A papa helyreállított becsülete birtokában, szigorúan az asztalra csapott: — Nem szégyeled magad? Miért hazudtál? Pista fülig pirult: — Hencegni akartam! A „Baráti Kör“ működése Sok szó esett a gimnázium baráti köréről. Takáts tanár veszi át ismét a szót. 1939 ts 19 állandóan raktáron vezérképviseletnél AUTÓSZALON, Andráissy­ út 8. — Amikor a gimnázium segélyegylete megszűnt, az intézet régi növendékei és né­hány növendék szülei a szegénysorsú diákok segélyezésére megalapították ezt a kört, amely igen eredményes munkát végzett ed­dig is. Zsitvay Tibor nyugalmazott minisz­ter, a gimnázium „öregdiákja“ volt egyik első kezdeményező. Kívüle különösen Laza­­rovits Lajos dr., Földes Gyula dr., Fabritzky László, Horthy László, Gombos Gyula, Vas Imre dr. vették ki részüket a nemescélú munkából, amelynek eredményei közé tarto­zik többek között a 3000 pengős „Krom­­paszky-alapítvány" is. Régi könyvekben lapozgatunk. Kikből vált neves ember a gimnázium egykori ta­nulói közül? Találomra — és minden sor­rend nélkül! — kiragadunk néhányat: Heinrich Gusztáv, Mihalkovics Géza, Fe­­hérpataky László, Báron Jónás, Purjesz Zsigmond, Láng Ede, Wittmann Lázár, Hampel József, Kováts Gyula, Davida Leó, Petz Vilmos, Havas Adolf, Schwarcz Gusz­táv, Szinnyei József, Temesváry Rezső, Fer­­dinándy Géza, Tangl Ferenc, Tangl Károly, Molnár Géza, Hekler Antal, Hudovernig Ká­roly, Pollák Jakab, Kaczvinszky János, Strasszer Alajos, Róna Péter egyetemi taná­rok, azután a társadalmi, politikai, tudomá­nyos, művészeti, hivatalos élet előkelőségei közül: Popovits Sándor, Kemény Aladár, Weber Tibor, Heltai Jenő, Wilhelm Artur, Clair honvédelmi minisztériumi ál­lamtitkár, Vázsonyi Vilmos, Wekerle Sán­dor, Zsitvay Tibor, Szudy Elemér, Rácz Kálmán miniszteri tanácsos, Hevesi Lajos, Zboray Aladár, Ágai Béla, Színi Gyula, Krúdy Gyula, Szenes Béla, Kern Aurél, Szir­mai Adolf, Stefanidesz Károly, Szántó Imre, Kerpely Jenő, Fröhlich Róbert, Toldy László, Báthory Nándor, Pulszky Károly, Wolf György, Márkus Dezső, Morvay Győző, Éber László — és kétségkívül még sokan, akiknek a nevét már nem tudtuk elolvasni az elsár­gult osztálykönyvekben ... A postás levélcsomagot tesz az igazgató asztalára: gratulációk érkeztek a legrégibb budapesti állami iskola jubileumára. Ünnepség a gimnáziumban Szombaton délután a gimnázium baráti köré­nek rendezésében bensőséges, szép ünnepség folyt le az intézeti tornateremben, amelyet zsúfoltságig megtöltött a közönség: a tanulók, szüleik és az iskola „öregdiákjai“ közül sokan. A gimnázium igazgatójának, vitéz Pálfi János dr. egyetemi magántanárnak bevezető szavai után Zsitvay Tibor titkos tanácsos, a Baráti Kör elnöke mondott beszédet, melyet lelkes taps fogadott. A meleg ünneplés végigkísérte a Pro­gramm valamennyi számát: a zenei produkció­kat (amelyekben Szende O., Nádor Gy., Szerda­helyi I„ Reiter György gimnáziumi tanulók és az iskolai szalonzenekar tagjai jeleskedtek), nyéki Takáts László tanár előadását a gimná­zium történetéről, az intézet énekkarának hang­versenyét Fáik Zsigmond tanár vezényletével, valamint Kerecsényi László szavalatát. A Markó­ utcai gimnázium öregdiákjai és mostani tanulói egymásra találtak ezen a csalá­dias hangulatú ünnepségen. pályaválasztás előtt képességvizsgálat llUFIflDfa PSZICHOTECHNIKAI és SZERVEZÉSI INTÉZET IHUUKU V. Nádor­ utca 21. Tel. 111-51» 0!lfri?75!kiclfnnn lelkiismeretesen tökéletesen HUlUOZanionuga kikérni, műhelygyakorlatul modern autókon, legújabb autószakfilm bemutatás, saját szakkönyv javutóműhely, garázs, autótanpába. Kerb­r szakiskolája. Népliget, Telefon: 134-034. AUTÓF­EZETÉSSEL min­denütt boldogulhat Tamil­ian autót vezetni, műhely­­gyak­orlatta! Sungárnál. V­III, Karpfenstein u. 20. T­él 2-IE Tanuljon kerámiát Telefon reggel 7­ óráig 134-704 Eladás cserealapon is. A nap alatt autóvezetésből kívánságra levizsgáztatjuk felelősséggel.Egyé­i és csoportos tanítás egész nap. Autószakiskola 126-079. Teréz*körut. Internátus Internátus fiuknak és leányoknak minden iskolatípus közelében. Dr. FRENKEL Bernát vallásra,jár zsidó nevelőintézetében. Szabó J.­utca 14. Telefon: 165-170. ÜDÜLŐ A SVÁBHEGYEN hatalmas ősparkban, subalpin. Gyermekeknek és felnőtteknek. I.­ Béla király­ ut 34. Tel. 165-170.

Next