Unitárius Egyház, 1910 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-15 / 1. szám
a kék forradalmának idejében arra, hogy az igazság a maga harcosait hősökké avatja, hogy az eszmének füzében megtisztul a hivő. Ilyen, a szó legnemesebb értelmében vett unitáriusokat kell hogy lásson bennünk az evangyélium világosságára vágyakozó keresztény világ. Ennek a világnak szeme Dávid Ferenc esztendejében félénk, magyarok felé fordul. Azért fontos nem csak nemzeti, hanem egyetemes egyházi szempontból is, hogy az új esztendőnek milyen magyar unitáriusai lesznek. Én unitárius magyar ember alatt nyílt beszédű, könyörületes szívű, erős akaratú, hazafias érzésű, mély vallásosságú embert értek. Aki tiszta tudatában van annak, hogy mivel tartozik az egyesnek, az egyháznak és az államnak. Aki meggyőződése mellett helyt áll. Ki igazságért szenvedésre, vértanuságra is kész. Ilyenekké teremtsen, minket Dávid Ferencnek szelleme. Az erős nyújtson segítő jobbot a gyengének. A hatalom igyekezzék érvényt szerezni a jognak. Az engedelmesség érezze, hogy az Igazság parancsol. Az Igazságnak gyógyuljon meg a feje, melyet az ..igaz unitáriusokt. jelige elszavalása mellett annyiszor bevertek. Dávid Ferenc esztendejében tegyük le az egymás elleni harcok fegyvereit. Ma csákány vagyunk a világhódító új szellem kezében, a csákánynak is csak úgy van ereje, ha éle csorba nélküli, egységes. Csak ilyen csákánnyal lehet lebontani azt a börtönt is, hol élve eltemetve szenved Dávid Ferencnek szelleme. Pedig ezt a börtönt le kell bontani. Szent kötelességünk ez Dávid Ferenccel szemben. Összetartva, egymást megértve, egybedobbanó szívvel elég erősek leszünk kötelességünk teljesítésére. Dávid Ferenc emlékét az ő szellemében kell, hogy megünnepeljük. A börtönéből megszabadított szellem fénnyel fogja beragyogni előttünk az új idők mesgyéjét, melyen haladnunk kell, ha az evangyélium igazságaihoz, az igaz unitárizmushoz akarunk eljutni. Az új esztendő kapuja előtt tisztelegjünk a ránk ragyogó név előtt fegyvereinkkel s azután azokat eldobva, virágos kézzel, békességes szivvel menjünk Dávid Ferenc emlékének méltó megünneplésére ! Az egy Isten eszméje a Szókratész tanításában,1) Irta : Máthé György. Barthélemy-Saint Hilaire „A philosophia viszonya a valláshoz“ c. munkájában (80.) azt mondja: Az ész alapelve és a hite teljesen különbözők, ha ugyan nem ellenségek. Kiegyeztetésüket még a legfelvilágosultabb elmék is hiában kísérelték meg. Ma már meg sem kísérlik, mert a sikernek kevesebb kilátása volna, mint valaha.“ A fokozatosan nagyobb világosságot derítő bölcseletnek s történettudománynak és az évszázakon át kanonizált keresztény vallásnak ádáz küzdelme jogosította fel az írót e kijelentésre. De ha az unitárius vallás lényegét, alapelveit, megalakulása s fejlődése történetét ismerte volna, aligha tette volna a nagy keresztény bölcsészkutató és államférfin e nagy horderejű kijelentést. — Az unitárius vallás nem zárkózott el soha a természettudomány, a história s philopsofiai kutatás kiderített igazságai elől. Azokat tekintetbe véve s fölhaszálva alakultak ki hitelvei minden időben. Kánonizálta csak azt, amit a philosophia ismert vagy ismeretlen, de fizikailag úgy, mint erkölcsi szempontokból örökre megdönthetetlen igazságoknak fogadott el. Ezek a kánonok pedig sem nem bilincsek, sem nem parancsoló kijelentések a szelem kutató számára. Sőt a már kanonizált hitcikkelyen is történt változás a belátás szükségképi parancsa szerint. Ezért fejlődött, fejlődik és tisztul vallásunk az ember szellemi fejlődésével lépést tartva. 1) Felolvasta a szerző a budapesti Dávid Ferenc Egyletnek 1908. április havában tartott felolvasó ülésén. 1910. január 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ.