Unitárius Egyház, 1910 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-15 / 1. szám

a kék forradalmának idejében arra, hogy az igazság a maga harcosait hősökké avat­ja, hogy az eszmének füzében megtisztul a hivő. Ilyen, a szó legnemesebb értelmé­ben vett unitáriusokat kell hogy lásson bennünk az evangyélium világosságára vágyakozó keresztény világ. Ennek a vi­lágnak szeme Dávid Ferenc esztendejé­ben félénk, magyarok felé fordul. Azért fontos nem csak nemzeti, hanem egye­temes egyházi szempontból is, hogy az új esztendőnek milyen magyar unitáriusai lesznek. Én unitárius magyar ember alatt nyílt beszédű, könyörületes szívű, erős akaratú, hazafias érzésű, mély vallásos­ságú embert értek. Aki tiszta tudatában van annak, hogy mivel tartozik az egyes­nek, az egyháznak és az államnak. Aki meggyőződése mellett helyt áll. Ki igaz­ságért szenvedésre, vértanuságra is kész. Ilyenekké teremtsen, minket Dávid Fe­rencnek szelleme. Az erős nyújtson se­gítő jobbot a gyengének. A hatalom igye­kezzék érvényt szerezni a jognak. Az engedelmesség érezze, hogy az Igazság parancsol. Az Igazságnak gyógyuljon meg a feje, melyet az ..igaz unitáriusokt. jel­ige elszavalása mellett annyiszor be­vertek. Dávid Ferenc esztendejében tegyük le az egymás elleni harcok fegyvereit. Ma csákány vagyunk a világhódító új szel­lem kezében, a csákánynak is csak úgy van ereje, ha éle csorba nélküli, egysé­ges. Csak ilyen csákánnyal lehet lebon­tani azt a börtönt is, hol élve eltemetve szenved Dávid Ferencnek szelleme. Pe­dig ezt a börtönt le kell bontani. Szent kötelességünk ez Dávid Ferenccel szem­ben. Összetartva, egymást megértve, egybe­dobbanó szívvel elég erősek leszünk kö­telességünk teljesítésére. Dávid Ferenc emlékét az ő szellemében kell, hogy meg­ünnepeljük. A börtönéből megszabadított szellem fénnyel fogja beragyogni előt­tünk az új idők mesgyéjét, melyen ha­ladnunk kell, ha az evangyélium igazsá­gaihoz, az igaz unitárizmushoz akarunk eljutni. Az új esztendő kapuja előtt tiszteleg­jünk a ránk ragyogó név előtt fegyve­reinkkel s azután azokat eldobva, virágos kézzel, békességes szivvel menjünk Dá­vid Ferenc emlékének méltó megünnep­lésére ! Az egy Isten eszméje a Szókratész taní­tásában,1) Irta : Máthé György. Barthélemy-Saint Hilaire „A philosophia vi­szonya a valláshoz“ c. munkájában (80­­.) azt mondja: Az ész alapelve és a hite teljesen külön­bözők, ha ugyan nem ellenségek. Kiegyeztetésü­ket még a legfelvilágosultabb elmék is hiában kísérelték meg. Ma már meg sem kísérlik, mert a sikernek kevesebb kilátása volna, mint valaha.“ A fokozatosan nagyobb világosságot derítő böl­cseletnek s történettudománynak és az évszáza­kon át kanonizált keresztény vallásnak ádáz küzdelme jogosította fel az írót e kijelentésre. De ha az unitárius vallás lényegét, alapelveit, megalakulása s fejlődése történetét ismerte volna, aligha tette volna a nagy keresztény bölcsész­kutató és államférfin e nagy horderejű kijelen­tést. — Az unitárius vallás nem zárkózott el soha a természettudomány, a história s philopsofiai ku­tatás kiderített igazságai elől. Azokat tekintetbe véve s fölhaszálva alakultak ki hitelvei minden időben. Kánonizálta csak azt, amit a philosophia ismert vagy ismeretlen, de fizikailag úgy, mint erkölcsi szempontokból örökre megdönthetetlen igazságoknak fogadott el. Ezek a kánonok pedig sem nem bilincsek, sem nem parancsoló kijelen­tések a szelem kutató számára. Sőt a már ka­­nonizált hitcikkelyen is történt változás a belátás szükségképi parancsa szerint. Ezért fejlődött, fej­lődik és tisztul vallásunk az ember szellemi fej­lődésével lépést tartva. 1) Felolvasta a szerző a budapesti Dávid Ferenc Egyletnek 1908. április havában tartott felolvasó ülésén. 1910. január 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ.

Next