Unitárius Egyház, 1918 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-15 / 1. szám

2 1918. január 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. Az 1848. XX. tc. minket a katolikusok­kal is összeköt, amennyiben az egyenlőség és viszonosság rájuk is vonatkozik. A 200­ millió korona örökalapítvány pedig a luthe­ránusok, reformátusok és unitáriusok szá­mára van kontemplálva az évenkénti segé­lyezés helyett. Végrehajtani a nagy tervet, hogy a terv­­bevett felekezetek egyházi és iskolai kiadásai közálladalmi úton fedeztes­senek. Ha a katolikusok kaptak az állam­tól, hadd kapjanak a többiek is, hiszen ál­lam és egyház egymásra van utalva a kutúrmunkában. Igen, új korszaknak kell kezdődnie az új esztendőben. A katholikusok előreláthatólag sajátos, új egyházi erőre tesznek szert s ha a protestánsok meg nem feszítik erejüket, nem fognak méltó versenytársaknak bizo­nyulni a nagy versenyben. A cél egy kultúrnemzet s annak sajátos élete, ami föltétlezi és megköveteli, hogy a nemzet szervei mind önálló, sajátos egyéni életet éljenek. Hol vagy most te uniárius nevelés ? ! Kik, hol és hogyan fognak új nemzedéket tá­masztani nekünk, mely sajátos unitárius lesz s megállja a helyét. Nevelőink, iskolá­inkban és egyházközségeinkben vérbeli ne­velési módszerrel! Nevelőink, papok és tanítók, kik mind jól vannak kiképezve s hivatásuknak élhet­nek! Anyagilag rendezve vannak viszonya­ik, fizetésük teljesen kielégítő. Unitárius is­kolákban, melyeket oly szép számmal véd­­tünk meg a múltban, hogy alig van egy jó néhány s az sem versenyezhet pld. az állami iskolákkal. Vérbeli nevelési módszer­rel, mely egyfelől velünk születik, másfelől sajátunkká lesz az alapos képzettség útján, melyet kapunk. Uraim! ne gúnyolódjunk, nem nevetésre méltó a mi helyzetünk, inkább könnyezhet­nénk azért, hogy — amint mondják — szegénységünk miatt sem élhetünk a múlt­ban autonómiánknak s lemondtunk olyan tulajdonról, miket sokszor vissza fogunk sírni. A sopánkodás azonban semmit ér; dolgoznunk kell és pedig okosan! Ami megvan, azt legalább tartsuk meg s ne tegyük össze két kezünket, várván másnak a jóakaratát, hanem kiki végezze el a maga dolgát s vezetőink vezessenek minket sajátos, unitárius keresztény utakon, tanítván példaadással a becsületes munká­ra, mert az új korszak a becsületes és okos munka korszaka lészen. Most már hisszük, hogy lesz egyházi élet, meg fogják becsülni a lelkészeket, hogy a megmenthessék a jelent a jobb jövő érdekében. Unitárius kultúrpolitika jöjjön el a te or­szágod, hogy legyen az új évben új kor­szak kezdete. B. u. é. k. 1918. jan. 2.-án. Szerkesztő. Egyház. Nyílt levél nagytiszteletü Gálfi Lőrinc theol. akad. dekán úrhoz. Nagytiszt. Dekán Úr 243—1917. dékáni sz. alatt a vargyasi unitár. egyházközség egyházi fe­jét arról értesíti „sajnálattal“, hogy 120 K. díjért legátust küldeni nem tud a karácsonyi szent ün­nepekre ,mert vállalkozó nincs. Akadémiánk hall­gatói úgy gondolják, hogy Vargyason a legátusi intézmény 160 %-án alul nem tartható fenn“ — Engedje meg nagytiszt. Dékán úr, hogy ezen egyszerű, tudtul­ adó üzenetét az okozott szomorú s az egyetemes egyh. jövőjét illető reflexióimmal nyilvánosság elé vigyem. Mindenekelőtt a rendelkezésre álló adatok alap­ján leszögezem a következő megállapításokat: 1.) 120 K-ért nincs vállalkozó, de 160 K-ért van. 3.) Az akad. hallgatói elalkusszák magukat, szent funkciójukat. 3. Ha 160 K-ot nem kapnak, inkább lemonda­ * A zsidók részére 25 millió ki van szánva.

Next