Unitárius Egyház, 1923 (16. évfolyam, 1-8. szám)
1923-01-15 / 1. szám
1923. jan. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ, a hála nem egy papnak.) — De véleményem szerint ez még mind csak a külsőre vonatkozik s igy csak fél munkát fog végezni a nagy bizottság, ha végez is valamit. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a mi unitárius egyházunk csak a legutóbbi évtizedben esett bele a bürokrácia sáncába. Addig az nem igy volt s ezután se lehet úgy, ha csakugyan részt kívánunk magunknak nemzetünk és általában az emberi társadalom jövő boldogságának megalapozása nagy munkájában. Felteszem a kérdést: Mi az egyház? . . . Nem egyéb, mint egy oly intézmény, amelyben gyakorlati kifejezésre jut egy sajátos hitvilág. Távol attól, hogy bírálatába bocsátkoznék a különböző hitvilágoknak, csak azt kérdem, hogy váljon a mi hitvilágunkban rendben vannak a dolgok ? Azaz: van-e közöttünk a szabadosságig menő szabadságon kívül valami egyöntetűség? ... Megtanítják-e a teológián v. érzésére van-e adva a papságnak, hogy bizonyos dolgok körülbelől igy meg igy értelmezendők ? Nem hinném. Hiszen pld. a felsőfehéri körben anathémát kiálltottak egy papra, amiért az nem hisz Jézus feltámadásában, sőt az udvarhelyi körből is jött volt annak idején egy kenetes levél, amelyben könnyeket hullatott az író, hogy már ezt a nagy bibliai igazságot is kikezdte valaki. — De ennél cifrább az, hogy akadt egy pap, aki az I. Szószéket atheista irányúnak nevezte, amiért ez helyet adott lapjain a feltámadás-tagadó írásnak. — Tovább menve, legyen szabad megemlíteni pld. az áldozócsütörtök ünnepét v. a szentléleknek mennydörgés között kettős tüzes nyelvnek formájában való alázuhanását és még sok más ilyenforma hitfolyamat, ami mind-mind tengeri kígyóként tekerődzik közöttünk anélkül, hogy őszintén és férfiasan szembenéznénk azoknak kritikai megvilágításával. Fölösleges itt megreformálni egyházunk külső ruháját hitvilágunk tisztázása nélkül, mert az olyan félig ilyen, félig olyan hitvilág egészen pompásan nyilatkozhatik meg a legszélsőbb bürokrácia skatulyáiban is. — Vagyis: ha a reformáláshoz fogunk, akkor dobjuk szőnyegre összes értékeinket, hogy vethessünk ki minden rosszat és oda nem valót az egyház hajójából. — A virágos kert csak nem tisztul meg, ha csak egy-két fajta gyomot vetünk ki belőle. — Épen azért tiszetelettel legyen szabad felhívni a figyelmét a nagybizottság programm készítőinek arra, hogy pótlólag, de lehetőleg első helyen illeszsze be a programmba a hit dolgainak a megtárgyalását is, mert így úgy tűnhetik fel valakinek, hogy nekünk csak egy nagy korrigálni való büronk és bürokráciánk van minden jellegzetes hitelvek nélkül. Pedig ugyebár vannak és milyen szép hitelveink és hitvilágunk ?! Én pld. a tiszta unitárius hitelvekért érdemesnek tartanám akár meg is halni. Sinfalva, 1922. dec. Árkosi Tamás: Az egyetemes egyházi adó kérdéséhez. Az egyházi adót megszavazta a főtanács, az E. K. Tanács végrehajtási utasításokat adott ki, — tárgyaltatott köriközgyűlésen, — nap-nap után újabb értekezletek megbeszélések vannak — és mégis a kérdés megoldatlanul itt áll előttünk és szinte tehetetlenül — szinte tanácstalanul kérdezgetjük önmagunktól, — vagy másoktól: vájjon milyen lesz ez az eredmény? Ha megismerhetjük a maguk valóságában az eddigi sikertelenség igazi okait — s ha szembeállíthatjuk vele az adózási kérdést a maga megokoltságában — közelebb hozhatjuk a megoldhatóság feltételeit és így a türelmetlenül várt eredményt is. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az egyetemes egyházi adózás kérése nem — unitárius — kérdés csupán, hanem az itt élő felekezetek közös elhatározása intézményeiknek — önadózás — útján való fenntartására. Tudnunk kell, — hogy a főtanács mielőtt az adózást minden unitárius hívőre vonatkozólag kötelezően kimondotta volna, — tagjait illetőleg már eleve erkölcsileg el volt kötelezve e határozathozatalra — a felekezetközi megállapítások révén. A főtanácsi határozat már csak ünnepélyes aktus lehetett. — Az adózás kérdése rendszerével a 30 leus fejadóval — együtt már adva volt olyan elkötelezettséggel, — hogy azon a főtanács semmit nem változtathatott. * *E cikk egyes kijelentéseit nem irám alá, de az egész alapgondolatát, az unitárius öntudat megteremtését olyan fontos és szép gondolatnak tartom, hogy örömmel adok helyet e cikknek lapunkban abban a hitben, hogy hasonló gondolatokat teremtve, közelebb visznek mindnyájunk közös és óhajtott céljához: az igazi unitárizmus megteremtéséhez. Szerkesztő: 3