Unitárius Egyház, 1924 (17. évfolyam, 3-9. szám)
1924-06-15 / 3. szám
•H. 3. szám 1924. június 15. EGYHÁZI ÉS IS KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI KÓLÁI LAP. UNITÁRIUS LELKÉSZKOR, A lelkészkar megbízásából szerkeszti: Ifj. MÁTÉ LAJOS szentábrahámi unitárius lelkész. Megjelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre 50 Lei. Minden pénz Kendi István pénztárnok, unitárus kántortanító címére Cristur—Székelykeresztúr küldendő. „ Vallástalan ünnepek* Hallottátok, megmondatott a régieknek: az Ember fia ura a szombatnak is, mert nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért. A régi tanítás sajna, rég feledve jön. A középkori virágzó keresztény szellem, tudvalevőleg, tömérdek ünnepi csinált virággal ékesíté föl a szürke köznapi életet. Aki ezt az életet nemesíteni, n keretet cereünnepévé avatni törekedett, a keresztény vallás alapítója maga került középkori suta gondolattal az ünnepek központjába. Utánna jöttek a szentek, aprószentek, mindenszentek. Folytonos harangzúgás, tömjénszag. A reformáció elejtette ugyan a szenteket, de meghagyta az ótestamentum ízű, félhetet elnyelő sátoros ünnepeket. Mivel azonban a világ nem ért rá folyton ünnepelni s különösen a városi munkásság életviszonyai, létérdeke miatt teljesen hátat fordított a templomnak, a pápa 1911-ben kiadott okos rendeletével alaposan leredukálta az ünnepnapok számát s a három sátoros ünnepnek még a másodnapját is eltörölte. Ugyanazon évben, tehát 13 évvel ezelőtt Faluvégi Áron, budapesti egyh. tanácsos atyánkfia e lap hasábjain szóvá tette az ünnepügyet s indítványozta magasabb érdekből a sátoros harmadik nap eltörlését. Valószínűleg ez az indítvány szülte az E. K. T. 1938—1913. számú rendeletét, mely leszavaztatta a körök útján az összes egyh.községeket karácsony, húsvét, pünkösd 3-ik napjának eltörlésére vonatkozólag. Az egyházközségek természetesen jól ismert okokból a megünneplés mellett döntöttek.*) *) Aki ezen okokra kiváncsi, annak megsúghatom, hogy pl. az én egyházközségem is majd egyhangúlag az eltörlés mellett foglalt állást. Egyik presbiter azonban, kinek a községben korlátlan kimérési engedélye van, e határon Ennek az eltemetett ügynek lezárt aktáit nem a sírfeltörés, halottrablás szándékából feszegetem. Nem akarom most egy évtized múltán a főhatóságnak szemére vetni, hogy maga sem kívánta az eltörlést, mert, ha kívánta és akarta volna, bizonyára megtalálta volna más formában annak sikeresebb módját és kivitelét s nem apellál vala a népnek hagyományos konzervativizmusára ebben a kérdésben akkor, midőn sok más, a köröket és egyh.községeket érdeklő fontos ügyben vélemény kikérés, meghallgatás nélküldöm, mondom nem rekriminálok, csupán a mai adott helyzetet vizsgálom. Évtizedes háborús pusztítások és szenvedések özönvize után a legteljesebb gazdasági leromlás között benne vagyunk az ünneplések özönében. Minden gyanúsnak látszó papi szemponttól szigorúan elvonatkoztatva nézzük csak a gazda szemével ezt a tenger sok ünnepet: egészséges állapot-e ez? Saját felekezeti ünnepeinken kívül ott vannak a hivatalok nemzeti ünnepek, melyeket a kétféle naptár mellett téves rendeletek, vagy helyi hatóságok önkénye folytán egymásután kétszer is meg kell ülni. Ott vannak az államvallásnak törvény szerint felekezeti jellegű s mégis kötelező általános munkaszünettel megtartandó ünnepei. Sokszor egész hetek — még pedig ugyancsak szorgos munkájú hetek, mikor minden óra aranyat jelent — tétlen, henyélő ünneplésben telnek el. S várjon a gazdaság elvesztett aranyai helyett a vallás-erkölcs, az élet cserébe nyer valamit? Azok a korábbi szempontok, melyek kivánatoszat folytán korlátozva látta magát jövendő ünnepi bevételeiben s a hajnalozó ifjúságot fellovalva, egy hét múlva ugyanazon gyűléssel egyhangúlag kimondatta, hogy megünnepeljük a harmadnapot.