Unitárius Egyház, 1924 (17. évfolyam, 3-9. szám)

1924-06-15 / 3. szám

•H. 3. szám 1924. június 15. EGYHÁZI ÉS IS KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI K­ÓLÁI LAP. UNITÁRIUS LELKÉSZKOR, A lelkészkar megbízásából szerkeszti: Ifj. MÁTÉ LAJOS szentábrahámi unitárius lelkész. Megjelenik minden hó 15.-én. — Előfizetési ára egy évre 50 Lei. Minden pénz Kendi István pénztárnok, unitárus kántortanító címére Cristur—Székelykeresztúr küldendő. „ Vallástalan ünnepek* Hallottátok, megmondatott a régieknek: az Ember fia ura a szombatnak is, mert nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért. A régi tanítás sajna, rég feledve jön. A középkori virágzó keresztény szellem, tudvalevő­leg, tömérdek ünnepi csinált virággal ékesíté föl a szürke köznapi életet. Aki ezt az életet nemesí­teni, n keretet cereünnepévé avatni törekedett, a keresztény vallás alapítója maga ke­rült középkori suta gondolattal az ünnepek köz­pontjába. Utánna jöttek a szentek, aprószentek, mindenszentek. Folytonos harangzúgás, tömjénszag. A reformáció elejtette ugyan a szenteket, de meg­hagyta az ótestamentum ízű, félhetet elnyelő sátoros ünnepeket. Mivel azonban a világ nem ért rá folyton ünnepelni s különösen a városi mun­kásság életviszonyai, létérdeke miatt teljesen há­tat fordított a templomnak, a pápa 1911-ben ki­adott okos rendeletével alaposan leredukálta az ünnepnapok számát s a három sátoros ünnepnek még a másodnapját is eltörölte. Ugyanazon évben, tehát 13 évvel ezelőtt Faluvégi Áron, budapesti egyh. tanácsos atyánkfia e lap hasábjain szóvá tette az ünnepügyet s indítványozta magasabb érdekből a sátoros harmadik nap eltörlését. Való­színűleg ez az indítvány szülte az E. K. T. 1938—1913. számú rendeletét, mely leszavaztatta a körök útján az összes egyh.­községeket kará­csony, húsvét, pünkösd 3-ik napjának eltörlésére vonatkozólag. Az egyházközségek természetesen jól ismert okokból a megünneplés mellett döntöttek.*) *) Aki ezen okokra kiváncsi, annak megsúghatom, hogy pl. az én egyházközségem is majd egyhangúlag az eltör­lés mellett foglalt állást. Egyik presbiter azonban, kinek a községben korlátlan kimérési engedélye van, e határon Ennek az eltemetett ügynek lezárt aktáit nem a sírfeltörés, halottrablás szándékából feszegetem. Nem akarom most egy évtized múltán a főható­ságnak szemére vetni, hogy maga sem kívánta az eltörlést, mert, ha kívánta és akarta volna, bizo­nyára megtalálta volna más formában annak sike­resebb módját és kivitelét s nem apellál vala a népnek hagyományos konzervativizmusára ebben a kérdésben akkor, midőn sok más, a köröket és egyh.­községeket érdeklő fontos ügyben vélemény kikérés, meghallgatás nélkül­döm­, mondom nem rekriminálok, csupán a mai adott helyzetet vizs­gálom. Évtizedes háborús pusztítások és szenvedések özönvize után a legteljesebb gazdasági leromlás között benne vagyunk az ünneplések özönében. Minden gyanúsnak látszó papi szemponttól szigorúan elvonatkoztatva nézzük csak a gazda szemével ezt a tenger sok ünnepet: egész­séges állapot-e ez? Saját felekezeti ünnepe­inken kívül ott vannak a hivatalok nemzeti ünnepek, melyeket a kétféle naptár mellett téves rendeletek, vagy helyi hatóságok önkénye folytán egymásután kétszer is meg kell ülni. Ott vannak az államvallásnak törvény szerint felekezeti jellegű s mégis kötelező általános munkaszünettel meg­tartandó ünnepei. Sokszor egész hetek — még pedig ugyancsak szorgos munkájú hetek, mikor minden óra aranyat jelent — tétlen, henyélő ün­neplésben telnek el. S várjon a gazdaság elvesz­tett aranyai helyett a vallás-erkölcs, az élet cseré­be nyer valamit? Azok a korábbi szempontok, melyek kivánatos­zat folytán korlátozva látta magát jövendő ünnepi bevé­teleiben s a hajnalozó ifjúságot fellovalva, egy hét múlva ugyanazon gyűléssel egyhangúlag kimondatta, hogy meg­ünnepeljük a harmadnapot.

Next