Unitárius Egyház, 1926 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1926-01-15 / 1. szám

.3h~« vV./ * ■» v UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1926. jan. 15. 2 ' Itt következik néhány ilyen lecke röviden: 1. Jézus és a kis gyermekek. (Megnyitó) El­mondjuk röviden a történetet, kiemelvén belőle Jézus nagy szeretetét a gyermekek iránt és az édes anyák vágyát, hogy gyermekeiket Jézus kö­zelébe hozhassák. Mát XIX/13,14 Ma is az édes anyák tanítják a még beszélni is alig tudó gyermekeiket imádságra. Jézus ma is szereti a gyermekeket s a keresztény vallásban szellem erejével öleli körül, mint a mennyország birtokosait. 2. Keresztelő János, mint az adventi idők nagy prófétája. Rövid története, természetes életmódja, készül nagy hivatásához, tanul a pusztában. Az élethivatás betöltéséhez mindenkinek elő kell készülni. Nem elég csak a testi erő fejleszté­se szellemi és erkölcsi fejlettségre is szükség van. Ezért hasznos ismeretet és jóra irányuló akaratot kell sajátunkká tenni. Már III.1-3. 3. Keresztelő János, mint a Messiás utegyengető­­je. Megtűré­sre hivja hallgatóit. Őszintén és aláza­tosan megvallja a maga kicsinységét. Az igazi nagynak, kit ő is vár, még saruja kötőjét sem oldhatja meg. Nekünk is ilyen szerény és alázatos lelkünk legyen. A magunk kicsinységének beismerése nem bűn és nem szégyen. Nekünk is egyenget­nünk kell szívünkben és lelkünkben az utat, hogy Jézus és az­­ő fenséges eszméi oda bevonulhas­sanak. Már III. u. 4. Jézus születése. A történeti háttér és Jézus születésével kapcsolatos mondák, leírások ismer­tetése. A karácsony ünneplésének fontossága. Ne le­gyen csak iskolai szünnap, sem ünnepi vendéges­kedés és mulatság, hanem igazi ünnep az által, hogy akinek születési ünnepén az általa tanított szeretet ajándékokkal halmoz el, legyen a mi vezérlő mesterünk és őt mindenkor szeressük. Luk. II. 8—14. 5. Jézus a templomban. Hogy kerül Jézus Jeru­zsálembe, mint szívja lelkébe nemzete hagyomá­nyait s érdekli a templom és a bölcsek beszéde. Luk. II. 41—52. Ma is ott van a mi igazi helyünk vasárnapo­kon és ünnepnapokon a templomban. Szoktassuk úgy a mi lelkünket, hogy inkább érdekelje a bölcsesség és Isten igéje, mint a világ hiábavaló­ságai. 6. Jézus megkeresztelkedése. Igazi értelmezése és érthető magyarázata adandó e szózatnak: „Ez az én szerelmes fiam“ stb. . . Nekünk is olyan életre kell törekednünk, hogy mi is meghallhassuk a mennyei Atya szózatát. Érezzük meg azért hivatásunkat s cselekedjük az Atya akaratát Márk. I. 9—11. Sigmond József: Teendőink az egyházi élet körében* A mai idők annyira komolyak, az Egyháznak — mint világtényezőnek, társadalmi szervnek — a helyzete annyira égő kérdésévé vált a mai kor­nak, hogy ezúttal elmellőzök minden irodalmi és előadásbeli cím­keresést s csupán csak a meg­jegyzések és tervek fölfejtésére fogok törekedni. Mindenek előtt megállapítani kívánom, hogy az u. n. külföldön — különösen Európában — a háború után az Egyház nagy mértékben veszített tekintélyéből s az emberek és tömegek életére való befolyásából. Kínos az a vergődés, de hiszem, hogy nem reménytelen az az erőfeszítés, amelyet a különböző egyházak kebelében az egyéni és társas, a valláserkölcsi élet megújítása és irányít­­hatása érdekében kifejtenek. Én úgy ítélem meg a dolgot, hogy itt arról van szó, hogy az Egyháznak a saját feladatát és helyét kell megtalálnia az emberi élet művelésé­ben. Az állammal való szoros kapcsolata s a há­ború dicsőítése és megszentelése nem volt azon tény, amelyért a meggyötört tömegek a háború után már lelkesednek s igy a tömegek egész ter­mészetesen elfordulnak külföldön amaz egyháztól, amelyből kiábrándultak. Amennyiben az Egyházak­nak sikerül olyan az emberi élethez tartozó s a társadalmi kialakuláshoz szükséges értékeket föl­fedezniük s propagálniok, amelyeket csakis ők istápolhatnak, annyiban újra megtalálják hivatásu­kat s a tömegek is értékelni fogják. A mi helyzetünk azonban lényegesen különbö­zik az övéktől. Mi egy nagy háború után élünk, s minket is érint a modern kor átalakító, romboló szelleme ; de nekünk van egy megbecsülhetetlen szerencsénk s ez az, hogy fajiságunkban vagyunk megtámadva. Van tehát egy tény, egy valóság, ami nem engedi, hogy könnyelműek legyünk, ha­nem arra sarkal, hogy biztonságunkat keressük s azért minden lehetőt megtegyünk. Minket erdélyi magyarokat — bármilyen feleke­­zethez s így Egyházhoz tartozzunk — összetart egy magasabb kapocs, egy nagyobb érték. Nekünk

Next