Unitárius Egyház, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-15 / 1. szám

2. csak kiváló szónok, hanem kitűnő zenei tehetség is volt. A nagy magyar alföldön, Hódmezővásár­helyen kezdi meg lelkészi, szolgálatát, hol négy évig működött s melyre mindig kellemesen emlé­kezett vissza és feledhetetlen emléket hagyott hát­ra. Más vallásfelekezetek meg nem értése közepet­te jegecesedett ki benne az a megdönthetetlen unitárius öntudat, amely őt annyira jellemezte. Egyházunkat, hitelveinket minden adott alkalom­mal a végsőkig védte. Nem elégedett meg a szószéki s általában szo­rosan vett lelkészi munkakörében. Mikor nem volt más vállalkozó, dalárdát vezetett, így is tanú­­bizonyságát adva folytonosan munkálni akaró akaratának. A 36 évi almási működése alatt tanú­­bizonyságot tett arról, hogy a lelkészi kötelesség­­teljesítés lelkét, a belmissziói feladatát teljes ön­­tudatossággal megragadta. Az egyházkor által ki­adott D. F. füzeteknek, a Népnaptárnak ő az egyik legbuzgóbb munkása, többször szerkesztője, népének pedig minden ügyében gondos, lelkiisme­retes tanácsadója. Az udvarhelyközi lelkészkörnek pedig 25 évig volt, mint elnök, szellemi vezére, irányítója. Még e téren sem maradott meg­ teljesen, nkha­ezen­ a mezőn sohasem lehet annyit dolgozni, hogy minden munka el legyen végezve. Az élet 36 évi almási szolgálata alatt kiragadta sokszor a közélet porondjára is. Itt is az a fanatikus küz­dő volt, mint az egyházában. Sokszor kapott és sokszor osztott fájdalmas sebeket, de mindezen küzdelmekben is mindig egyházának, nagy szé­kely népének magasabb érdekei vezették. Ha tévedett is néha, megbocsáthatók tévedései, mert nagyon szeretett. S ugyan egy élet küzdelmében ki lehet az, aki­ sohasem tévedett volna? Nemcsak az elröpülő szónak, hanem az írás­nak is művésze volt. Ez utóbbi még jobban és láthatóbban megőrzi nevét a feledéstől, de lelke tovább él itt e földön is hosszas, eredményes munkássága bizonyságaképpen. Vallásos és művé­szettől áthatott lelkének kincsei pedig nagyszámú híveiben, megértő élettársában és hét széplelkű gyermekében élik tovább a földi élet folytonos­ságát. Az ő lelke pedig a többi halhatatlanokkal együtt imádkozik a mi földi küzdelmeink diadalá­ért a mennyei Atyánál. B. P. Unitárius irodalom. Mióta kötelességemet és hivatásom megélését abbbnrk, látom, hogy minden lehető erőmmel magyar unitárius Egyházunkat szolgáljam, sokszor és sokat tekintettem a múltba s bár ott igen sok szép dolgot szemléltem, a mi szellemi kialakulá­sunkat és termékeinket illetőleg mégis mindig bizonyos szomorúság fogott el. Voltak nekünk kiváló fiaink, akik sokat és ér­tékeset dolgoztak, de unitáriusságunk kifejtése te­rén a közel 4 százados múlt szellemileg, irodal­­milag fölöttébb vérszegénynek látszik. Nem célom irodalomtörténetet írni, mert azt majd elvégzik avatottabb kezek, ha előbb lesz önmagunkhoz méltó irodalmunk. Nem szeretném azokat az értékes keveseket, akik mindent meg­tettek az egyházi irodalomért, megbántani, de sok töprengésem után azt kell mondanom, hogy Egy­házunknak s koronkénti intézőinek mulasztásaik voltak az unitárius irodalom fejlesztése terén. Igaz, hogy sok mindent megmagyaráz természe­tesen a szegénység ... De ne bántsuk a múltat . .. térjünk a jelenre! Gyakoroljuk magunkat egy kissé irodalmi problémákban! A modern theológiai irodalomban az unitáriu­sokat is közelebbről érdeklő ó- és újtestamentumi kérdések vannak megoldás alatt s várnak földe­rítésre. Ilyenek pl. a Pentateuch és Hexateuch, meg a szinoptikusok kérdései. A baj és nehézség oka az, hogy ez iratoknál az izó, a keletkezési hely és idő pontos megnevezése hiányzik s rop­pant nehéz a tény­megállapítás. Ebből aztán sok minden baj következett. Bol­dog-boldogtalan s általán mindenki úgy magya­rázhatta, ahogyan neki tetszett. A keresztény theológia pedig századokon át ezreket és százez­reket foglalkoztat e kérdésekkel, mert nagy dolog ám az igazság, a valóság megismerése. Az embe­riség lelkiismerete nem tudja elviselni, hogy a sötétben ugorjék, tudni akarja a valót. Ha véletlenül az összeszerkesztők pontosan megnevezték volna forrásaikat, ez a sok kiadás és emberi erő más, építő célra volna fordítható. De ne kárhoztassuk a biblia szerkesztőit és kiadóit, ez más szent könyveknél is hasonlóképen van. Ne kárhoztassuk különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy másfajta (pld. regény) irodalmi termé­keknél is és sokkal későbben is megtörtént a források meg nem nevezése. A különböző iroda­ 503 1927. jan. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ.

Next