Unitárius Egyház, 1927 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-15 / 1. szám
2. csak kiváló szónok, hanem kitűnő zenei tehetség is volt. A nagy magyar alföldön, Hódmezővásárhelyen kezdi meg lelkészi, szolgálatát, hol négy évig működött s melyre mindig kellemesen emlékezett vissza és feledhetetlen emléket hagyott hátra. Más vallásfelekezetek meg nem értése közepette jegecesedett ki benne az a megdönthetetlen unitárius öntudat, amely őt annyira jellemezte. Egyházunkat, hitelveinket minden adott alkalommal a végsőkig védte. Nem elégedett meg a szószéki s általában szorosan vett lelkészi munkakörében. Mikor nem volt más vállalkozó, dalárdát vezetett, így is tanúbizonyságát adva folytonosan munkálni akaró akaratának. A 36 évi almási működése alatt tanúbizonyságot tett arról, hogy a lelkészi kötelességteljesítés lelkét, a belmissziói feladatát teljes öntudatossággal megragadta. Az egyházkor által kiadott D. F. füzeteknek, a Népnaptárnak ő az egyik legbuzgóbb munkása, többször szerkesztője, népének pedig minden ügyében gondos, lelkiismeretes tanácsadója. Az udvarhelyközi lelkészkörnek pedig 25 évig volt, mint elnök, szellemi vezére, irányítója. Még e téren sem maradott meg teljesen, nkhaezen a mezőn sohasem lehet annyit dolgozni, hogy minden munka el legyen végezve. Az élet 36 évi almási szolgálata alatt kiragadta sokszor a közélet porondjára is. Itt is az a fanatikus küzdő volt, mint az egyházában. Sokszor kapott és sokszor osztott fájdalmas sebeket, de mindezen küzdelmekben is mindig egyházának, nagy székely népének magasabb érdekei vezették. Ha tévedett is néha, megbocsáthatók tévedései, mert nagyon szeretett. S ugyan egy élet küzdelmében ki lehet az, aki sohasem tévedett volna? Nemcsak az elröpülő szónak, hanem az írásnak is művésze volt. Ez utóbbi még jobban és láthatóbban megőrzi nevét a feledéstől, de lelke tovább él itt e földön is hosszas, eredményes munkássága bizonyságaképpen. Vallásos és művészettől áthatott lelkének kincsei pedig nagyszámú híveiben, megértő élettársában és hét széplelkű gyermekében élik tovább a földi élet folytonosságát. Az ő lelke pedig a többi halhatatlanokkal együtt imádkozik a mi földi küzdelmeink diadaláért a mennyei Atyánál. B. P. Unitárius irodalom. Mióta kötelességemet és hivatásom megélését abbbnrk, látom, hogy minden lehető erőmmel magyar unitárius Egyházunkat szolgáljam, sokszor és sokat tekintettem a múltba s bár ott igen sok szép dolgot szemléltem, a mi szellemi kialakulásunkat és termékeinket illetőleg mégis mindig bizonyos szomorúság fogott el. Voltak nekünk kiváló fiaink, akik sokat és értékeset dolgoztak, de unitáriusságunk kifejtése terén a közel 4 százados múlt szellemileg, irodalmilag fölöttébb vérszegénynek látszik. Nem célom irodalomtörténetet írni, mert azt majd elvégzik avatottabb kezek, ha előbb lesz önmagunkhoz méltó irodalmunk. Nem szeretném azokat az értékes keveseket, akik mindent megtettek az egyházi irodalomért, megbántani, de sok töprengésem után azt kell mondanom, hogy Egyházunknak s koronkénti intézőinek mulasztásaik voltak az unitárius irodalom fejlesztése terén. Igaz, hogy sok mindent megmagyaráz természetesen a szegénység ... De ne bántsuk a múltat . .. térjünk a jelenre! Gyakoroljuk magunkat egy kissé irodalmi problémákban! A modern theológiai irodalomban az unitáriusokat is közelebbről érdeklő ó- és újtestamentumi kérdések vannak megoldás alatt s várnak földerítésre. Ilyenek pl. a Pentateuch és Hexateuch, meg a szinoptikusok kérdései. A baj és nehézség oka az, hogy ez iratoknál az izó, a keletkezési hely és idő pontos megnevezése hiányzik s roppant nehéz a ténymegállapítás. Ebből aztán sok minden baj következett. Boldog-boldogtalan s általán mindenki úgy magyarázhatta, ahogyan neki tetszett. A keresztény theológia pedig századokon át ezreket és százezreket foglalkoztat e kérdésekkel, mert nagy dolog ám az igazság, a valóság megismerése. Az emberiség lelkiismerete nem tudja elviselni, hogy a sötétben ugorjék, tudni akarja a valót. Ha véletlenül az összeszerkesztők pontosan megnevezték volna forrásaikat, ez a sok kiadás és emberi erő más, építő célra volna fordítható. De ne kárhoztassuk a biblia szerkesztőit és kiadóit, ez más szent könyveknél is hasonlóképen van. Ne kárhoztassuk különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy másfajta (pld. regény) irodalmi termékeknél is és sokkal későbben is megtörtént a források meg nem nevezése. A különböző iroda 503 1927. jan. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ.