Unitárius Egyház, 1929 (22. évfolyam, 1-11. szám)
1929-01-15 / 1. szám
vcXI,a/cv ^ / 6^/ XXII. évf. I. szám 1929. jan. 15. c&r- dvra^- Ja^ ?-f EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA A SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR. A lelkészkor megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJOS székelykeresztúri unitárius lelkész. Megjeleníti minden hó 15.-én. — Elitfitetési ára egy évre 100 Lei. Kéziratok minden hónap 1.-ig a asarkaastöhus, előfizetések Kendi István pénztárnok címére: Cristur—Székelykeresztúr küldendők. Munka programm. Lapunk e számával XXII. évfolyamának első számát adjuk. Szokás ilyenkor visszapillantássá szvbíálatot tenni és a jövőre programmot adni. Újabban sok megjegyzést hallottunk lapunkról, melyek közül igen sok igaz, sok még igaz lehet. Nem tudjuk azonban elfogadni azokat, melyek ilyen követelésekkel állanak elő: »fehér papírra vérbe mártott tollal írjad cikkeidet, akkor megrendelem lapodat.“ — Ez sem helyes : „Nyakig vagyok már a Nőkszövetsége híveivel, egyegy gyönge vers sem elégít ki már engem, szeretném egyházam boldogulása érdekében az élére állított munka harcosait látni.“ Megjelent cikkeink fölött élénk mozgás indult. Dicsért, kinek érdekét szolgáltuk, lekicsinyelt, kihez a kritika hangján szóltunk! Ezekből megállapítottuk, hogy a hozzászólások nem tárgyilagosak. — Nagyon könnyű egy lapnak barátokat szerezni, csak írjuk mindig azt, ami a barátnak tetszik. A Firtushoz irott levelek — mondják, — hogy bántak. Egy megjegyzés erre vonatkozólag így hangzik: „Ma már minden házban van egy Fictus.“ — Éppen ezért, mert van, felhagyunk e levelek nyilvánosságra hozatalával, de sajnáljuk azt a házat, hol fictusok vannak. Kétségbe vonatott a lap komolysága azért, mert a papság megvitatni akarta saját jövőjének megélhetési módját és mert ellentétes megjegyzéseknek is helyet adott, lekicsinyléssel találkozott. — Sajnáljuk azt a nagy komolyságot, mely barrikádot emel minden más vélemény előtt s nem engedi, hogy audiátor et altera pars. Kifogás alá esett a szerkesztői munka túl nagy buzgalma a cikk írás terén, melyre azonban a „hallgató nagy rész“ kényszerítette. Mihelyt e nagy rész megmozdul, a szerkesztő félre vonul. E megjegyzésekből és még sok nem komoly észrevételből levonjuk a consequentiat és önbírálatot végzünk, bár sokak szerint ez nehéz. Helytelenítjük mi is a szerkesztő tollából egymásra torlódó cikkeket, épen azért több érdeklődést kérünk az „írás“ iránt. — Bírálat helyett több cikket. — Helytelenítjük ama eljárásunkat, hogy egy írónak kétszer is írtunk cikkért, mert nem tudtuk megérteni „rengeteg elfogulltságát". Helytelenítjük a szerkesztőség eljárását a lap anyagi ügyének lebonyolításánál, kamatozó kölcsönök felvételéért, éppen azért kérjük az előfizetők szíves figyelmét fizetési kötelezettségük teljesítése körül. Ezek beismerésével készek vagyunk új és tetszetősebb irányok felé indulni. — Nagyon szeretnénk egy komoly bírálatot olvasni már, mert az utca hosszat hallott megjegyzésekkel úgy vagyunk, mint azokkal a nagyhangú felkészültségekkel és bírálatokkal és sok-sok ököl szorításokkal, melyeket a vonatban láttunk és hallunk Főtanácsra utazva, az adott pillanatban azonban elfeledjük, hogy vonaton is utaztunk. Milyen nagyszerű lenne a Főtanács, ha úgy folynék le, ahogy mi a vonaton kész fenve elrendezzük és milyen szép lenne lapunk, ha úgy lenne szerkesztve, ahogy a sok bírálat kívánja. A jövő előtt állva programmot is adunk. Lapunk cikkeit új rovatokba illesztjük be. Így lesz: egyházpolitikai,- egyháztársadalmi,- tanügyi,szemle,- reflexió rovatunk. A hírek rovatát rövidebbre szabjaa fel-Állandó egyháztársadalmi témák