Unitárius Egyház, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-15 / 1. szám
2 UNITÁRIUS EGYHÁZ. 1933. jan. 15. A magyarnyelvű állami elemi iskolánk mai helyzete, unitárius egyházi szempontokból nézve. Egyházunknak az új államjogi helyzetében kétségtelenül a legnagyobb érdeke ahhoz fűződött, hogy egyházközségeinket arra bírja rá, hogy felekezeti iskolát létesítsen, hogy abban az unitárius hitoktatás, egyházszeretetre való nevelés és magyar anyanyelvünknek taníttatása leginkább biztosíttassák. — Jelen írásom célkitűzései közé nem tartozik annak a sok kálváriának a feirása, amely legtöbb egyházközségünknél az újonnan felállított felekezeti iskoláink feladásához vezetett, hanem maradjunk meg egyelőre annak a megállapításánál, hogy az egyházunknál ma működő 33—34 unitárius felekezeti iskolánk több, mint 90 százaléka mind olyan iskola, amely talán évszázadok óta, mint ilyenek vannak működésben. Természetesen minden jó unitárius és magyar léleknek ma is a legfőbb vágya az, hogy ezen felekezeti iskoláink megmaradjanak s missiói hivatásuknak továbbra is megfeleljenek. - Ezekért hozta egyházunk az elmúlt — szinte 15 év óta azt a tetemes áldozatát, amely a végén szinte az Egyházi Közpénztárunk kimerüléséhez vezetett ugyannyira, hogy — sajnos — e felekezeti iskoláink tanerői jórészének igen tetemes fizetés hátralék követelése van az egyházközségeikkel szemben, amely kötelezettségeiknek az egyházközségek sajnos igen nehezen tudnak eleget is tenni s viszont az Egyetemes Egyházi Közpénztárunk sem tud már az egyházközségek segítségére sietni. Tehát a felekezeti elemi iskoláink jövendő sorsát illetőleg a legnagyobb aggodalom mindnyájunknál kézenfekvő s az Egyházvezetőségünknek is egyik legnehezebb megoldandó problémája, ezen iskolák anyagi fedezetéről való mikénti gondoskodás. — Adja az Isten, hogy az erre irányuló törekvések sikerre is vezessenek. Én tehát a híveinket érdeklő mostani elemi oktatásunk kérdésénél egyházunk szempontjából az adott mostani helyzetünkben azt a legkedvezőbb állapotot veszem jelen soraim és mondanivalóim megírásánál kiindulási pontnak, hogy az összes felekezeti iskoláink időtlen időkig működésben maradhatnak. Azonban eme leszögezés mellett is kérdezhetjük azt, hogy felekezeti hit és elemi oktatásunk a híveink összes rétegére és általánosságára biztosítva van-e, mert hisz a 106—108 egyházközségünk alig egyharmada rendelkezik felekezeti elemi iskolával, miután a régebbi felekezeti és községi iskoláink még a magyar állammal kötött szerződés értelmében államiakká váltak s ezek jórésze, mint magyarnyelvű állami elemi iskolaként működjék. Az a kérdés, hogy várjon a mostani állami oktatás ezen iskolákban mennyire tudja biztosítani egyházi irányú nevelésünket és a gyermekeink magyarnyelvű oktatását? Hisz egyebet ne említsek, mint azt a száraz tényt, hogy Udvarhely megyében az 50 egyházközségünkben mindössze 6 felekezeti iskola működik, — tehát alig 10 százalékában van felekezeti elemi oktatásunk, melyeknél az egyházi irányítás érvényesíthető lenne. — Ha tehát ilyen történeti adottsága van ez itteni egyházközségeinknek a felekezeti és magyar nyelvű oktatás szempontjából, a vájjon nyugodtan elmondhatjuk-e azt, hogy ezen magyar anyanyelvű elemi iskolákban kellő figyelmet és gondot fordítottunk-e arra, hogy azokban a magyar nyelvünk és egyházi érdekeink védelme kellő módon biztosíttassék. Ugyanis kétségtelen az, hogy az összmagyarság szellemi és politikai és egyházi vezetői elsősorban a felekezeti iskoláink sorsára hívják fel a kormány figyelmét. Az ezeknél esett sérelmek válnak leginkább faj és egyházi sérelemmé, ami miatt az állami elemi magyarnyelvű iskoláknál a mi szempontunkból keletkezhető sérelmek önkéntelenül is másodranguakká válnak. Ez egy bizonyos pontig meg is érthető, mert hisz a felekezeti iskoláinkat egészben a magunkénak mondhatjuk, míg ezzel szemben az állami iskoláknál elveszítvén már az irányítás és beleszólás jogát, vogy akaratlanul is ezt a tényt úgy kezdjük venni, ahogy vannak, azzal vigasztalván magunkat, hogy a felekezeti iskoláink eredményei amúgy is biztosítják a többi egyházközségeinknél, az egyházunk és anyanyelvünk iránti szeretetet stb. Sajnos szerény nézetem szerint egyházi és faji szempontunkból az elemi oktatásunk egész más képet mutat. Csak vegyük elsősorban azt, hogy az egyházunknak, szemben a többi magyar felekezetekkel, nincsen felekezeti tanító és tanítóképző intézete, amelyen keresztül a tanító és oktató személyzet nevelését jövőnk szempontjából biztosít.