Unitárius Értesítő, 1934 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
székely huszárvér vágyakarása. De már 1817. április hó 19.-én az erdélyi királyi kormányszék tiszteletbeli jegyzői közé lépett és április 26.-án felesküdött. Egy évi tapasztalatszerzés után a fogalmi szakba ment át. Az 1821. julius hó 23.-án 40 ezüst krajcáros napidijas írnokká neveztetett ki. Ekkor 26 éves. Alig tölt pár évet itt f elirtózik semmisége érzetében. Utálta a körülötte levő „szemét collectiot.“ Elment Bécsbe katonai törvényeket tanulni, hogy új pályát kezdjen. Visszakanyarodás az első gondolathoz : a testőrséghez. Innen is megriadt, mert azt észlelte, hogy az önkény gépévé lesz. Vissza tehát Erdélybe. De útközben Pesten az osztrák polgári törvényből és perrendből vizsgát tett. Ilyen előkészületek után 1825. VI. 1.-én „tehetségei, szorgalma és erkölcsi magaviselete tekintetéből“ évi 250 forintos V. fizetési osztályú írnokká neveztetett ki. Már 30 éves. Az 1830. évi II. 12.-én évi 300 ezüst forintos írnokká lépett elő és ebben a fizetésben marad 8 évig , 1838.-ig. De most jön a romantika és a csoda. Ez az írnok levelezésben állott a hires Döbrentei Gáborral, Gedő Józseffel s korának kitűnőségeivel. E levelezésekből megállapítható tervei szerint nagy utazásokra készült. Ázsiába akart menni az ősmagyar rokonság kutatására. Vágyainak sólyom szárnya támadt. Döbrentey azt írja: „hová akar ismét kóricálni ? Csak magyart keresni ne menjen Ázsiának sivatagaiba. (Most Stein Aurél hazánkfia járja ezt a sivatagot.)“ De mit tesz Isten. Gróf Béldi Ferencz tiszteletbeli főkormányszéki titkár a fejedelemtől engedélyt kapott 1930. VII. 10.-én, hogy: Olasz, Franciaországba és Nagy-Brittániába utazhassák s erre másfél évi szabadságot kapott. Ez a gazdag főúr az általa jól ismert kiváló bölöni Farkas Sándort magával vitte útitársnak. Ekkor írja Gedő Józsefhez: „Én most, mint egy deák, szüntelen tanulok: geographiai, statistikai és constitutioi ismereteket kell előre szereznem, hogy haszonnal legyen célom és a nyelvek tanulása még hozzája !“ Elindultak 1830. november 3.-án éjjel és Párison át 1831. április hó 18.-án Londonban vannak. Útközben és itt sok mindent tanulmányoznak s arra az ötletre jutottak, hogy Amerikába vitorláznak. Ázsia helyett tehát Amerika! Az említett 1831. július hó 27.-én reggel a Columbia podgyászszállító hajóra szálltak és átvitorláztak Észak-Amerikába. Innen 1931. december hó 14.-én virradatkor érkeztek vissza Európába Havre de Grace-ba és 1832. január 15.-én már Bécsben voltak. A székely huszárvér az Óperenciás tengeren is — ilyenképen — átlovagolt, de nem hiába tanult, mint egy deák, mert nyitott szemmel sokat látott. És amit látott, naplójába feljegyezte. Kolozsvárra való visszaérkezése után az Amerikát megjárt írnok nem ült be baráti körbe mesélni, hanem neki ült és naplójegyzetei alapján megírta hires könyvét: „Utazás Észak-Amerikában.“ A kézirat 1833. évi márciusában már kész volt. De most jöttek az újabb bajok. Kiadót kellett keresni és a cenzúrán át kellett juttatni, hogy megkapja az imprimatur-t. Ekörül nagy bajok voltak. A vége az lett, hogy 1834. IV. 24.-én Kolozsvárt szerződést kötött „Tilsch János kolozsvári könyvárussal 1100 példány kinyomatása iránt s a kiadótól kapott 260 ezüst forintot szerzői tiszteletdijként. És most jön a csuda vége, a tanulság. Az „írnok urat“ az országgyűlés az itélőmesteri állásra az unitáriusok részéről a hármas jelöltek közé felvette, de: Döbrentei szerint: az irigység és üldöztetés a kitűnőt mindig buktatta. Az állást nem nyerte el és maradt tovább is 300 ezüst forintos írnok úr! Ámde a tudás hatalom — legalább a tudományos emberek körében. Ezt igazolta a Magyar Tudományos Akadémia, mert 1834. november 8.-án tartott ülésében őt levelező taggá választotta és 200 arany jutalmat ítélt neki. Ez a könyv egyszerre híressé tette a székelyhuszárt, de még e dicsőség is keserűséggel járt. Ezt a könyvet indexre tették Bécsben, csak „engedély-levélke“ mellett lehetett olvasni.“ Ez nagy megtiszteltetés munkádnak. Mégis csak van ebben valami, ami hatást kelt — írja naplójában ! Igen, ebben a könyvben volt valami: szabadságszeretet, hazaszeretet és bátorság. Ezt a könyvet Döbrentei gróf Széchenyi Istvánnak is elküldötte, aki akkor a Duna hajóztatását tanulmányozta. Magával vitte a könyvet és Orsováról írta az alábbi levelet. A most is szokásos négy oldalas „Regest“ víznyomásos levélpapíron kétszer összehajtott formában van megcímezve: Alt Orsová. Tekintetes Bölöni Farkas Sándor urnak Kolozsvárt. Hátul: Deus pro nobis quis contra nos. Igen tisztelt Hazámfia! Mily kimondhatatlan kellemes pillanatokat értem „Amerikai utazásának“ olvasásában, nem magyarázhatom. Bár lettek volna órák napok! De kezembe véve a drága könyvet többé nem tehettem félre. Hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött, haszna honosinkra felszámithatlan. Azon jó, mellyel telides teli van, oly vi- U. X/II. 12