Unitárius Értesítő, 1936 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ Az Unitárius Világszövetség elnökének üzenete a világ minden unitáriusához Az Unitárius Világszövetség elnöke A. Hall sheffieldi (angliai) lelkész. A koppenhágai unitárius világkonferencia határozatának értelmében minden év januárjának második vasárnapja „nemzet­közi vasárnap“. Ekkor minden unitárius szószékről szerte a föld kerekségén ismertetni kell a Világszövetség céljait és fel kell olvasni az elnök üzenetét. Az idei üzenet így hangzik: A nemzetköziségről rendszerint politikai vo­natkozásban szoktunk megemlékezni, de a mai vasárnapon minket inkább vallási szempontból ér­dekel a dolog, kivált szétszórtan élő hitrokonainkra való tekintettel, az egész világon. A mai kor megköveteli, hogy ébren legyünk és dolgozzunk. A mi híveink mintegy húsz nemzet fiai között szétszórtan élnek s éppen ezért sok jó szolgálatot tehetnek a nemzetközi együttműködés, a békesség és megértés ügyének. Ennél fontosabb ügye pedig nincs és nem is lehet a mai világnak. A mi Világszövetségünk együttes akciójára az idő még nem érkezett el, de addig is az a kötelesség vár reánk, hogy alkalmas és alkalmatlan időben reá­mutassunk a békesség Fejedelmének, a mi Tanítómesterünknek megváltó üzenetére. Úgy tapasztaljuk, hogy az emberi haladás és felvilágosodás ügye veszélyben forog. Itt is, ott is reakciós törekvések mutatkoznak s ez alól a vallás és a teológia mezeje sem képez kivételt. Európában megtörténhetik a XX. században, hogy elavult dog­mákat új formába öltöztetve felújítanak. A gondo­latszabadságot gúzsba kötik és kizárják a szabad vizsgálódás kipróbált módszereit, amelyek eddig a tudást hatalmas lendülettel vitték előbbre. Még az erőszaktól sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy az ország polgárait egyazon rideg hitforma elfogadására kényszerítsék. Ilyenformán a vallás­szabadságért folytatott küzdelem nagy áldozattal és sok szenvedéssel van egybekötve. Talán sohasem volt oly nagy szükségünk arra, hogy a vallás dolgaiban komolyan és mély­séges rokonérzéssel és őszinteséggel tanácskozzunk, mint éppen napjainkban. Az egyén legszentebb jogát, az önálló gondolkodás eszméjét vonják két­ségbe azok, akik az ébredő lelkiismeretet dajka­mesékkel elaltatni igyekeznek. Mi azért, Testvéreim, a szabadság arcvona­lában maradjunk meg szilárdan, amellett a benső meggyőződés mellett, hogy a vallásos eszmélet csak veszíthet azáltal, ha a világosságot kikapcsol­juk és annak sincs semmi értelme, hogy a régi tekintélyt hatalmi eszközökkel pótoljuk. Foglalkozzunk behatóan elveinkkel és igaz­ságainkkal, tegyük azokat magunkévá az ősök lel­kesedésének lángja mellett, hogy azután mi is a háztetőkről hirdethessük azokat alkalmatos és al­kalmatlan időben. A mi lelkesedésünk tüze a nagy tömegek szívét is lángra fogja gyújtani. Tegyünk hitet amellett, hogy mi nyomdokai!

Next