Unitárius Értesítő, 1936 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ Az Unitárius Világszövetség elnökének üzenete a világ minden unitáriusához Az Unitárius Világszövetség elnöke A. Hall sheffieldi (angliai) lelkész. A koppenhágai unitárius világkonferencia határozatának értelmében minden év januárjának második vasárnapja „nemzetközi vasárnap“. Ekkor minden unitárius szószékről szerte a föld kerekségén ismertetni kell a Világszövetség céljait és fel kell olvasni az elnök üzenetét. Az idei üzenet így hangzik: A nemzetköziségről rendszerint politikai vonatkozásban szoktunk megemlékezni, de a mai vasárnapon minket inkább vallási szempontból érdekel a dolog, kivált szétszórtan élő hitrokonainkra való tekintettel, az egész világon. A mai kor megköveteli, hogy ébren legyünk és dolgozzunk. A mi híveink mintegy húsz nemzet fiai között szétszórtan élnek s éppen ezért sok jó szolgálatot tehetnek a nemzetközi együttműködés, a békesség és megértés ügyének. Ennél fontosabb ügye pedig nincs és nem is lehet a mai világnak. A mi Világszövetségünk együttes akciójára az idő még nem érkezett el, de addig is az a kötelesség vár reánk, hogy alkalmas és alkalmatlan időben reámutassunk a békesség Fejedelmének, a mi Tanítómesterünknek megváltó üzenetére. Úgy tapasztaljuk, hogy az emberi haladás és felvilágosodás ügye veszélyben forog. Itt is, ott is reakciós törekvések mutatkoznak s ez alól a vallás és a teológia mezeje sem képez kivételt. Európában megtörténhetik a XX. században, hogy elavult dogmákat új formába öltöztetve felújítanak. A gondolatszabadságot gúzsba kötik és kizárják a szabad vizsgálódás kipróbált módszereit, amelyek eddig a tudást hatalmas lendülettel vitték előbbre. Még az erőszaktól sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy az ország polgárait egyazon rideg hitforma elfogadására kényszerítsék. Ilyenformán a vallásszabadságért folytatott küzdelem nagy áldozattal és sok szenvedéssel van egybekötve. Talán sohasem volt oly nagy szükségünk arra, hogy a vallás dolgaiban komolyan és mélységes rokonérzéssel és őszinteséggel tanácskozzunk, mint éppen napjainkban. Az egyén legszentebb jogát, az önálló gondolkodás eszméjét vonják kétségbe azok, akik az ébredő lelkiismeretet dajkamesékkel elaltatni igyekeznek. Mi azért, Testvéreim, a szabadság arcvonalában maradjunk meg szilárdan, amellett a benső meggyőződés mellett, hogy a vallásos eszmélet csak veszíthet azáltal, ha a világosságot kikapcsoljuk és annak sincs semmi értelme, hogy a régi tekintélyt hatalmi eszközökkel pótoljuk. Foglalkozzunk behatóan elveinkkel és igazságainkkal, tegyük azokat magunkévá az ősök lelkesedésének lángja mellett, hogy azután mi is a háztetőkről hirdethessük azokat alkalmatos és alkalmatlan időben. A mi lelkesedésünk tüze a nagy tömegek szívét is lángra fogja gyújtani. Tegyünk hitet amellett, hogy mi nyomdokai!