Unitárius Értesítő, 1938 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
ÁHÍTAT A mi Urunk Istenünk egy Isten Dávid Ferenc 1510—1579. „Miképpen eleitől fogva az igazság szeretője voltam, azonképpen ennek utánna is akarok lennem és tehetségem szerint az Istennek tiszta igéjét követnem. Ha pedig valamiben megcsalatkoztam volna, a kik Istennek igéjéből igazat mutatnak, megköszönöm, s követni nem szégyenlem.“ Dávid Ferenc 1569-ben kiadott prédikációs kötetének előszavából. Hogy egy legyen az Isten oly nyilván vagyon mindeneknél, hogy még a pogányok is az természetnek follytásából megismerték és egy Isten felől tesznek tanúbizonyságot, miképen Pál apostol rómabelieknek irt levelének első részében bizonyítja, noha ezt az igazságot nagyon sokan a magokban megfolytatták és az halhatatlan istennek az ő dicsőségét az halandó embernek hasonlatosságára változtatták. Plató, Aristoteles és a többi bölcsek, a teremtett állatoknak rendiből eszekbe vették, hogy csak egy legyen az Isten, melytől mindezek oly bölcsen teremtettenek és viseltetnek. Ézsaiás prófétának 13. részében: az Isten az egész világnak népét és minden nemzeteket be idéztet és hogy csak ő egyedül egy Isten legyen sokképen bizonyítja. Először az pogányoknak szivekben beíratott ismeretnél az egy Isten felől, mert ha azok megtekintik ez világot, mely ékesen, bölcsen és tökéletesen teremtetett, megérthetni, hogy mindezek egy bölcs elmétől minden jónak kútfejétől teremtetenek, miképen Dávid prófétának énekében írva vagyon, hogy ezek hirdetik az istennek az ő dicsőségét. Ha pedig a teremtett állatoknak az ő gondviselését megtekintjük, nyilván kényszeritetünk, hogy ezeket valljuk. Mi legyen ennek az oka, hogy az írás mi élőnkbe egy Istent támaszt, ha tudakozni akarjuk, könnyen megérthetjük, természet szerént bennünk vagyon az bálványozás és sok és idegen Istenekhez való folyamodásunk, hogy azért mindenestül fogva csak az egy Istennek tulajdonitassék az tisztesség és csak ő nekie szolgálhassunk és az bálványozásoktól elvonat ássunk. Egy Istenről prédicál nekünk az istennek igéje, mint a Galatabelieknek irt levelének 4 részéből nyilván vagyon, mert mikor eszekbe juttatja, minemüek voltának minekelőtte az ég isteneinek ismereteire jutotténak volna, azt mondd, hogy azoknak szolgáltatok, kik természet szerint istenek nem voltának. Azonképen mikor Krisztus Urunk az ördögnek kisértetit meggyőzte azt mondd írva vagyon, az te uradat istenedet hid segítségül és csak ő neki egyedül szolgálj. Egy Istenről emlékezik az írás, hogy mi kettőről avagy háromról ne gondolkodjunk és a mi elménk idestova ne bujdossák, az könyörgésben legyen kire tekintenünk és kinek könyörögjünk, tudniillik az atya Istennek az Krisztus által, miképen önön maga tanít, valamit kértek az atyámtól én nevemben, tovább mikor könyörögtök ezt mondjátok mi atyánk ki vagy a mennyekbe. ISTEN ELŐTT Nikodémus Egy éjjeli látogató ... Főember Jeruzsálemben ... Róla van megírva, hogy Jézushoz ment egyszer, titokban, éjjel. Milyen más az arca egy városnak nappal és mennyire más, — éjjel. Nappal egy nyüzsgő hangyaboly, — éjjel, egy kihalt, néma, temető. Alig jár-kel benne, egy-egy élő ... Mennyire mások, az éjjel utcán járók is. A nappal látható, siető emberek, kenyérkereső dolgozók, vagy törvényhelyekre idézett emberek... sétáló öregek, vagy játszó gyermekek ... vagy kereskedők, akik nappal fáradnak, éjjel pihennek. A megszokott, rendesnek nevezett életű emberek... az énjel járók, a rendkívüliek. Kiket lehet látni éjszaka?... Legtöbbnyire mulatozókat. Akik napnál alszanak és éjszaka mulatnak. Ezek, nem érdekesek. De vannak mások is, akik éjjel járnak: orvosért sietők... valahol, valaki hirtelen beteg lett és segítséget visznek számára... Vannak utasok az éjszaka járókelői között, akiknek vonatra későn érkezett, vagy nagyon korán indul. Ezek a látható éjjel járók. Siető lépésük hangosan kopog az éjszaka csendjében, az utca kövezetén. Aztán vannak, éjfél titkon járók. Ezek láthatatlanok akarnak maradni. Kerülik a fénylő lámpákat és a nyílt tereket... a tolvajok, a betörők. — amerre elmennek, lopakodva surrannak ... legkevésbbé szeretik, ha látják őket. Ezek is ettel járók, — de ezek nem rendes dologban járók ... Van azonban az éjszakának még egy maberfajtája... Nem szeretik mutatni magukat, azért járnak éjjel, — de nem rosszban járnak ... Nyugtalan, kereső lelkű emberek, akik valamit keresnek. A telkük számára kutatnak, valami fény után. Fényt keresnek, — de nem nappal járnak, hanem este... mikor a csend tavába hull bele a város... mikor a nappali beszédzaj néma lesz, a sétára indulnak a csillagos égbolt alatt a lelkükkel, és amíg róják az utcákat, szemük nem néz mást, mint a csillagokat. Vonzza szívüket a titokzatos ég ... sejtelmes vággyal telik meg a szívük pohara, a földöntúli dolgok után ... s amíg mennek az utcákon, nem is nézve, hogy hova, hogy merre, — lelkük halkan beszélgetni kezd a csillagokkal és a csillagok fölött lakókkal, a láthatatlan Égi Lakókkal... az Ég titkos szerelmesei ezek, — Isten felé vágyók... 2 U. É. XVII. 1