Unitárius Értesítő, 1938 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

ÁHÍTAT A mi Urunk Istenünk egy Isten Dávid Ferenc 1510—1579. „Miképpen eleitől fogva az igazság szeretője voltam, azonképpen ennek utánna is akarok lennem és tehet­ségem szerint az Istennek tiszta igéjét követnem. Ha pedig valami­ben meg­csalatkoztam volna, a kik Istennek igéjéből igaz­at mutatnak, megköszönöm, s követni nem szé­gyenlem.“ Dávid Ferenc 1569-ben kiadott prédikációs kötetének előszavából. Hogy egy legyen az Isten oly nyilván vagyon mindeneknél, hogy még a pogányok is az termé­szetnek follytásából megismerték és egy Isten felől tesznek tanúbizonyságot, miképen Pál apos­tol rómabelieknek irt levelének első részében bizonyítja, noha ezt az igazságot nagyon sokan a magokban megfolytatták és az halhatatlan istennek az ő dicsőségét az halandó embernek hasonlatosságára változtatták. Plató, Aristoteles és a többi bölcsek, a teremtett állatoknak rendi­ből eszekbe vették, hogy csak egy legyen az Isten, melytől mindezek oly bölcsen teremtette­­nek és viseltetnek. Ézsaiás prófétának 13. részé­ben: az Isten az egész világnak népét és min­den nemzeteket be idéztet és hogy csak ő egyedül egy Isten legyen sokképen bizonyítja. Először az pogányoknak szivekben beíratott ismeretnél az egy Isten felől, mert ha azok megtekintik ez világot, mely ékesen, bölcsen és tökéletesen teremtetett, megérthetni, hogy mindezek egy bölcs elmétől minden jónak kútfejétől teremtet­­enek, miképen Dávid próf­étának énekében írva vagyon, hogy ezek hirdetik az istennek az ő dicsőségét. Ha pedig a teremtett állatoknak az ő gondviselését megtekint­jük, nyilván kénysze­­ritetünk, hogy ezeket valljuk. Mi legyen ennek az oka, hogy az írás mi élőnkbe egy Istent támaszt, ha tudakozni akar­juk, könnyen megérthetjük, természet szerént bennünk vagyon az bálványozás és sok és idegen Istenekhez való folyamodásunk, hogy azért min­denestül fogva csak az egy Istennek tulajdo­­nitassék az tisztesség és csak ő nekie szolgálhas­sunk és az bálványozásoktól elvonat ássunk. Egy Istenről prédicál nekünk az istennek igéje, mint a Galatabelieknek irt levelének 4 részéből nyilván vagyon, mert mikor eszekbe juttatja­, minemüek voltának minekelőtte az ég isteneinek ismereteire jutotténak volna, azt mondd, hogy azoknak szol­gáltatok, kik természet szerint istenek nem voltá­nak. Azonképen mikor Krisztus Urunk az ördög­nek kisértetit meggyőzte azt mondd írva vagyon, az te uradat istenedet hid segítségül és csak ő neki egyedül szolgálj. Egy Istenről emlékezik az írás, hogy mi kettőről avagy háromról ne gondolkodjunk és a mi elménk idestova ne bujdossák, az könyörgés­ben legyen kire tekintenünk és kinek könyörög­jünk, tudniillik az atya Istennek az Krisztus által, miképen önön maga tanít, valamit kértek az atyámtól én nevemben, tovább mikor könyö­rögtök ezt mondjátok mi atyánk ki vagy a mennyekbe. ISTEN ELŐTT Nikodémus Egy éjjeli látogató ... Főember Jeruzsá­lemben ... Róla van megírva, hogy Jézushoz ment egyszer, titokban, éjjel. Milyen m­ás az arca egy városnak nappal és mennyire más, — éjjel. Nappal egy nyüzs­gő hangyaboly, — éjjel, egy kihalt, néma, te­mető. Alig jár-kel benne, egy-egy élő ... Mennyire mások, az éjjel utcán járók is. A nappal látható, siető emberek, kenyér­­kereső dolgozók, vagy törvényhelyekre idézett emberek... sétáló öregek, vagy játszó gyer­mekek ... vagy kereskedők, akik nappal fá­radnak, éjjel pihennek. A megszokott, rendes­nek nevezett életű emberek... az énjel járók, a rendkívüliek. Kiket lehet látni éjszaka?... Legtöbbnyire mulatozókat. Akik napnál alszanak és éjszaka mulatnak. Ezek, nem ér­dekesek. De vannak mások is, akik éjjel jár­nak: orvosért sietők... valahol, valaki hirte­len beteg lett és segítséget visznek számára... Vannak utasok az éjszaka járókelői kö­zött, akiknek vonatra későn érkezett, vagy na­gyon korán indul. Ezek a látható éjjel­ járók. Siető lépésük hangosan kopog az éjszaka csendjében, az utca kövezetén. Aztán vannak, éjfél titkon járók. Ezek láthatatlanok akarnak maradni. Kerülik a fénylő lámpákat és a nyílt tereket... a tol­vajok, a betörők. — amerre elmennek, lopa­kodva surrannak ... legkevésbbé szeretik, ha látják őket. Ezek is ettel járók, — de ezek nem rendes dologban járók ... Van azonban az éjszakának még egy ma­­berfajtája... Nem szeretik mutatni magukat, azért járnak éjjel, — de nem rosszban jár­nak ... Nyugtalan, kereső lelkű emberek, akik valamit keresnek. A telkük számára kutatnak, valami fény után. Fényt keresnek, — de nem nappal járnak, hanem este... mikor a csend tavába hull bele a város... mikor a nappali beszédzaj néma lesz, a sétára indulnak a csil­lagos égbolt alatt a lelkükkel, és amíg róják az utcákat, szemük nem néz mást, mint a csil­lagokat. Vonzza szívüket a titokzatos ég ... sejtel­mes vággyal telik meg a szívük pohara, a föl­döntúli dolgok után ... s amíg mennek az ut­cákon, nem is nézve, hogy hova, hogy merre, — lelkük halkan beszélgetni kezd a csillagok­kal és a csillagok fölött lakókkal, a láthatat­lan Égi Lakókkal... az Ég titkos szerelme­sei ezek, — Isten felé vágyók... 2 U. É. XVII. 1

Next