Unitárius Értesítő, 1943 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
a távoli szórványokban majdnem mind vegyes házasságban éltek, s egymás templomába felváltva jártak, hogy a mindenek Urát, az élő Istent, bevett szent szokás szerint tiszteljétek. Csak nem gondoljátok, hogy az Úristen annyira részrehajló lenne, hogy az egyik félnek az imádságát meghallgassa és teljesítse, a másikét pedig nem? Hiszen, százszor-ezerszer hallottuk, hogy az Úr nem személyválogató, csak tetteinket nézi, s azoknak is csak a forrását, az imádságos szívet s aszerint hozza meg a maga ítéletét. Földi helytartója pedig csak egyetlenben egy van: az élő lelkiismeret. Ennek ítélőszéke elé idézzük mindazokat, akik a mai apokaliptikus időkben is — a zavarosban halászni szeretnének. Kérlek az Úr Jézus szent nevére, hogy maradjatok hívek a megismert Igazsághoz, amely megszabadított minket a lélekölő Betű uralma alól s megnyitotta mindnyájunk számára az égi Atyához, a mi Egy Igaz Élő Istenünkhöz vezető utat. Imádkozzatok Őhozzája gyermeki alázattal, bizalommal és szeretettel, jó reménységgel várva Egyházi életünk napirenden lévő problémái közül minket budapesti unitáriusokat legközelebbről érint a budapesti Misszió Ház jogi helyzetének kérdése. Minthogy azonban a kérdés helyes, vagy nem szerencsés megoldása nemcsak a budapesti egyházközség, de az egyetemes Egyház érdekeit is kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolja, szükségét látjuk annak, hogy ezzel a kérdéssel nyilvánosság előtt is foglalkozzunk. Foglalkozzunk pedig azért, hogy a helyzet megvilágítása által lehetővé tegyük a részletkérdésekkel nem foglalkozó és így a helyzetet teljesen nem is ismerők részére ebben a kérdésben a tisztánlátást és a kérdés felett dönteni hivatottak részére, az adottságok ismeretében a helyes és bölcs elhatározásit. Boldogok leszünk, ha az alábbi fejtegetésünkkel a kérdés helyes és megnyugtató megoldásához hozzájárulhatunk. Azt hiszem ,az mindnyájunk és így a kedves olvasó előtt is tudott dolog, hogy a budapesti Unitárius Missziós Házat az Amerikai és Angol Unitárius Társulatok létesítették, az általuk Budapesten vásárolt épületnek missziós célokra való átengedésével, a trianoni békeparancs, azaz Magyarország erőszakos megclénkíttatása után. A Misszió Ház feladata tehát missziós célok szolgálata. A Misszió Ház épülete a® említett Társulatok tulajdonát képezi ma is és annak kezelésével egy bizottság bízatott meg. A Misszió Ház kétségtelenül egy egyházi intézmény és Szervezeti törvényünk szerint nem egyházközség. Nem tekinthető egyházközségnek annak dacára sem, hogy a kérdéses épületben, jelentős székesfővárosi támogatással templom is építtetett be és a Misszió Ház ügyintézésének vegbűneinek bocsánatát s a jelen súlyos küzdelmeiből való áldott szabadulást a Béke és a kiengesztelődés jegyében. Én sem szűnök meg buzgón imádkozni a Gyülekezetek anyagi és erkölcsi javaiért, a templomok világosságáért és iskoláink felvirágozásáért. Arra kérem Szolgatársaimat, hogy a szószék és a chórus szomszédságában és a parochiákon uralkodjék mindenütt szerte a Hazánkban, a Nemzet nagy céljainak szolgálatában is, harmonikus együttműködés! Legyünk mindannyian engedelmes eszközei az áldott atyai Gondviselésnek, hogy a barázdába hullott mag sokszorosan meghozza a maga gyümölcsét népünk javára és Isten dicsőségére... Ilyen szellemben kívánok édes Mindnyájatoknak boldog Újesztendőt. Fogadjátok főpásztori meleg üdvözletemet és áldáskívánataimat! Szeretettel: JÓZAN MIKLÓS unitárius püspök szetésére az alapítók lelkészi állást is szerveztek. Ezzel az amerikaiak nyilvánvalóan az amerikai vallási szervezetteknek, „church“-nek létesítésére gondoltak. A mi magyarországi egyházi szervezetünk szerint az egyházközség fogalmát nem meríti ki a Misszió Ház intézménye, mert az egyházközség egyik legfőbb kelléke: az egyházközségi tagok hiányoznak. Ugyanis a Szervezeti törvényünk 6. §-ának értelmében az unitárius vallásos polgár, ha abban a polgári községben, ahol lakik, unitárius egyházközség van, annak az egyházközségnek tagja. Tehát kétségtelen, hogy a budapesti unitáriusok a budapesti unitárius egyházközség tagjai még abban az esetben is, ha a Misszió Házi templomában hallgatják az Isten igéjét. Ezek szerint tehát itt nem alakítható olyképpen egyházközség, amint az Amerikában történik, hogy megjelenik egy lelkész, létesül egy gyülekezeti terem, vagy templom és akörül minden törvényes formaság betartása nélkül, átterített híveikből összeadódik a gyülekezet. A Missziós Ház helyzetének kérdése tehát éppen ennél a pontnál csúcsosodik ki, s vár megnyugtató megoldásra. Belátjuk, hogy a kérdés nem egyszerű. A templomot befogadó épület idegen tulajdon és így az alapítók által bármikor, máról-holnapra elidegeníthető és a mai rendeltetésétől elvonható. A lelkész illetményeit, részben az ingatlan jövedelme, részben pedig állami és társadalmi adományok fedezik. A lelkész személye azonban semmi kapcsolatban nincs az intézmény székhelyén valóságban jelenlévő budapesti egyházközséggel. Márpedig kétségtelen az, hogy az emlt- Szabad-e kettészakítani a budapesti egyházközséget ? U. É. XXII. 1. 2