Unitárius Élet, 1950 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-15 / 1. szám

gal gyógyítgatják az én népem leányainak romlását, mondván : Bé­kesség, Békesség — és nincs békes­ség“! (Jer. VI.14.) Ahol hazugság van, ott nincs békesség. Jézus pedig ezt mondta : „Boldogak a békesség­re igyekezők.“ (Máté VI. 9.) De mindjárt azt is hozzátette, hogy, ,Boldogok, akik háborúságot szen­vednek az igazságért“. (Máté VI.10.) Ez azt jelenti, hogy az igazság és a békesség ikertestvérek és együtt járnak az élet útjain. Ézsais próféta pedig ezt mondá : „És lesz az igaz­ság műve békesség ...“ (Es. XXXII. 17.) Az Úr angyala pedig karácsony éjszakáján a jóakaratú embereknek ígért békességet. (Luk. II. 14.) Mindezek együttvéve azt jelentik, hogy a békesség az igazság és a szeretet csókjából születik. Kedves Atyámfiat! A XX-ik szá­zad első fele tele volt háborúsággal, könnyel, vérrel, gyásszal. Imádkoz­zunk és fáradozzunk azon, hogy a második fele legalább gyermekeink és unokáink számára áldottabb és boldogabb legyen. „A békességnek Istene legyen mindnyájan ti veletek. Amen.“ (Rom. XV. SS.) Budapest, 1950. január 1. Atyafiságos üdvözlettel: Dr. Csíki Gábor püspöki hely nők. guráiban vagy az Olympuszon lakó, vélt csodalényekben. Istent találta meg az ember a nap imádásban és a természet istenítésében. Őt ismerte meg a zsoltárok írója és őt lelhetjük fel mi is, mai emberek, Jézus útmutatása nyomán, lelkünk mélyén. Megkapóan mondja az Újszövetség egyik írója Jézus tanításainak szellemében : ... Isten szeretet, s aki szeretetben marad az Istenben marad és az Isten ő benne marad... íme az örök Abszolutum : a Szeretet­ Istene. Ő egy oly bizonyosság, melyre alapozni lehet, mibe megkapaszkodhat a lélek, s miben soha nem csalatkozhatunk. Jézusnak Istene és a mi Istenünk nem véges életű. Nincs kitéve az idők változásának, s ezért bizton építhetjük rá boldogságunkat. Istennek a szeretet csak egy vonása, s a maga sokoldalúságában és hatal­masságában meg volt akkor is, mikor még ember nem létezett, s meg lesz akkor is mikor már egyetlen ember-szív sem dobban itt a földön. Minekünk, embereknek a szereteten keresztül van módunk rá, hogy őt megtaláljuk. Keressük hát őt szeretetünkön keresztül. Keressük őt szíveink mélyén, s egymásnak lelkében. Minden ember áldott frigyszekrénye Isten lelkének, s ha egymás lelkét megtaláljuk és megbecsüljük, Istent magát találtuk meg és becsültük meg. Ezekkel a gondolatokkal induljunk neki az új esztendőnek. Azzal a biztos tudattal, hogy Isten ma is él. Él minden embertársunk szívében. Ala­pozzuk az elkövetkezendő új esztendőben egyéni és társadalmi életünket a Szeretet és Jóság Istenére. Ö tartotta meg nemzedékeken át az emberiséget, higgyünk benne, hogy ő ezek után is meg tud tartani. Ámen. Bajor János. Tagore: ÁLDOZATI ÉNEKBŐL Engedd, legyen az énekem : Téged kíván. Téged szívem Éjjel-nappal mind hamis vágy, Mely Tőled von engem tovább. És méhében fogan világ, Az én szívem Te hozzád vágy ; Csendül mélységben énekem Téged kíván, Téged szívem. Békét keres a zivatar S erejével békét zavar. Ellened lázad szellemmé Téged kíván. Téged, szívem. Franciából Szász Jánosné. 2 UNITÁRIUS ÉLET IV. 1. megfizetni. — Adj, hogy nehézség nélkül adhassunk­ ezt neked és sok-sok unitárius testvérünknek, akik még ezt sem tudják JlácUá ui&s­zU&Hír Kedves Öcsém ! Nyolcvanhét esztendős ember vagyok; ötvennégy esztendeig hir­dettem Isten Igéjét. Őszintén jelen­tem ki előtted : kevés olyan értékes imádságot és beszédet olvastam és ismerek, mint a Dávid Ferenc 370 éves halála évfordulója alkalmából, november 13-án rádión hallatott imádságod és beszéded. Tisztelj meg engem azon kérésem teljesítésével: küldd meg nekem, ha lehet nyomtatásban ezt az imádsá­godat és beszédedet! (Olajos Pál törökszentmiklósi ny. ref. lelkésznek Pethő István pest­szentlőrinci lelkészünkhöz intézett soraiból.) • 'I HITOKTATÁS (A szórványban élő unitárius gyermekek részére.) Kedves gyermekeim, imádkozzunk! „Téged magasztalunk Isten, jó Atyánk, ki mindenütt ott vagy, hol szeretet és jóság lakozik a szívekben. Arra kérünk, jöjj el mihozzánk, vitágosítsd fel a mi elménket, erősítsd meg akaratunkat, hogy ez a pillanat legyen a mi boldogságunkra, a Te dicsősé­gedre. Ámen,“ Kedves gyermekeim ! Vallásórára gyűltünk össze, éppen ezért tisz­tában kell lennünk azzal, mi is a vallás. A mi káténk azt tanítja : „A val­lás Istennek megismerése és tisztelése.“ Van egy igen szép részlet a Bib­liában : Jézus beszél a sokaságnak Isten jóságáról és szeretetéről. A tanít­ványok elragadtatással hallgatják a Mester felemelő szavait. A boldogság pillanatában egyik tanítvány kérőleg szól : „Mutasd meg nekünk az Atyát!“ Minden korban az emberek lelkében élt az a vágy, hogy megtalálják és meglássák azt a csodálatos erőt, azt az örök jóságot, aki alkotta a világot, aki gondot visel minden teremtményre. Kereste azt a nagy természetben, a patakok mentén, az erdők szélén, oltárt emelt, templomot épített neki, amíg Jézus meg nem magyarázta az emberiségnek, hogy az Isten lélek, tehát lát­hatatlan. Hiába keressük Őt a nagyvilágban, mert Őt lelkünkben kell meg­találnunk. Ezért tanította, hogy : „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják.“ Kedves gyermekeim ! Mit gondoltok, lehet-e nagyobb kincs e földön a tiszta szívnél? A tisztaszívű ember nyugodtan kél és fekszik, arca és te­kintete nyugodt és örömteljes, mert érzi Isten és embertársa szeretetét, érzi, hogy Isten közelségében van mindig. És ez a tudat alázatot és önbi­zalmat kölcsönöz neki. Nézzétek meg : Jézus, a mi tanítómesterünk minden erejével azért küzdött, hogy felemelje az embert, hogy érezze azt a nagy igazságot, hogy ő nem a bűn és az átok, hanem Istennek gyermeke. Ezért mondja az ő ta­nítványainak : „Legyetek a világ világosságai !“ A mi vallásalapítónk, Dávid Ferenc a Jézus nyomdokán haladva azt tanította, hogy az ember nem tehe­tetlen és nem bűnben született lény, hanem a „világosság fia“, akiben benne­ van az igazság lelke, az Isten lelke, s bír az ész, a szív és a lel­­kiismeret adományaival. Éppen ezért az üdvösséget nem kívülről várja, hanem önerejével munkálkodik érette. Az unitárius ember nem fogad el semmit, amíg az ész, a szív és a lelkiismeretén át nem szűri. Egy kis történetet mesélek el. Egy árva unitárius -székely gyermeket vittek el iparostanulónak egyik nagyobb városba, ahol nagyon kevés uni­tárius volt. Mondhatnók, szórványközpontba. Ez a kisgyermek, akinek sen­kije sem volt, meghallotta, hogy a plébános a minisztráló gyermekeknek, akik ügyesek, pénzt szokott adni. Ő is jelentkezett. A plébános nagyon megszerette, mivel ügyesen minisztrált. De egyszer a társai megtudták, hogy unitárius, és a plébánost kérték , ne engedje minisztrálni tovább. A kicsi Sólymosa Istvánra ránézett a plébános és odakiáltotta : „Menj innen, mert ti tarisznyahitűek vagytok !“ A kisgyermek szomorúan ment el Nem az fájt neki, hogy nem engedte a plébános minisztrálni, hanem az, hogy az ő vallását kicsúfolta. És ez a tudat sokáig bántotta. Azonban egyszer egy ünnepélyes istentisztelet alkalmával a plébános magához kérette ezt a kicsi Sólymosát, mivel jól tudott minisztrálni. Ment is, de szembenézve a plébá­nossal, így szólt : „Én minisztrálok, azonban mondja meg azt, hogy az uni­táriusok miért tarisznyahitűek?“ Akkor a plébános méregbe lőve kivette a

Next