Unitárius Élet, 1953 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1953-03-01 / 1. szám
gyűlölködő szem és szó, mely az ő ártatlan és önfeláldozó lelkét érte. Hát ezért tanította népét, ezért vigasztalta a bánatos szívűeket, segítette az elesetteket, ezért szerette gyermekeiket, hogy most, midőn őt elgáncsolták, így fizessenek neki vissza? Óh, bizonnyal e keserű érzések nem hagyták, hogy egyetlen szó is az ajkára tóduljon. De minderről sejtelmük sem volt ellenségeinek. Ők csak a legpogányabb mértékkel tudták őt mérni. Nem volt más hatalomról fogalmuk, mint az erőszakéról, sem más dicsőségről, mint önzőről. Ők nem érthették meg Jézus gondolatvilágát és eszméinek magasabbarendűségét. Fordítsuk figyelmünket most a harmadik csoportra; ez is aránylag kicsi csoport. Amint Jézu ideoda jártati a tekintetét a közömbös katonákon és a gyűlölködő tömegen, vájjon sehol sem pihenhetett meg könnyező szem®? De igen, volt a sok tövis és gaz között liliom is. A sokaság szélén ott állott néhány ismerőse, Mária Magdaléna, Mária és a Zebedeusok anyja. Amint az írás mondja: „távolból szemlélődtek“ — ami nyilván azt jelenti, hogy féltek. Nem volt tanácsos hozzátartozónak látszani ahoz, aki ellen a hatalmasok ily engesztelhetetlen gyűlölettel viseltettek, s talán jól is tették, hogy rejtve maradtak. Nagy veszélynek tették volna ki magukat — ós minek hát még jobban tetézniök a szívükben egyébként is tomboló fájdalmat. Akit ők annyira szerettekm most ott függ a kereszten legyőzve és megalázva. Hitüknek már csak utolsó szikrája pislákolt, vagy mondjuk inkább, hitük már csak a szeretet alakjában élt. Mert akárhogy is összekuszálódtak gondolataik, szívük felett most is éppen olyan hatalma volt Jézusnak, mint egykoron. Szerették őt, vele együtt gyötrődtek, meg tudtak volna halni érette. Ebben a három csoportján minden teológus megtestesülve látja a léleknek háromféle magatartását: a katonákban a közömbösséget — a szánhedrin tagjaiban az ellenséges érzületet — s a galileaiakba,s az együttérző szeretetek Gondolkodtál-e már valaha azon Testvérem, hogy Te melyik csoportban állottál volna, ha ott lettél volna? Ez a kérdés mély önvizsgálatot kíván. Ma már könnyű dolog a régi adók hőseit és igaz ügyeit csodálni. De ha visszaszáll lelked a múltban, a majd kétezer esztendős húsvéti eseményekhez, vájjon olyan könnyen tudnál-e dönteni, hogy Te mely csoporthoz tartozónak érzed magad. Húsvét közeledtével, vétem együtt, jöjj zarándokoljunk el a Golgotához és keressük meg helyünket a Jézust szeretők táborában, kik életüket sem sajnálnák áldozni, hogy a szenvedő Ember Fiát megváltsák a kereszthalál borzalmas kínjaitól. Tegyük magunkévá gondolatait, lelkületét és kíséreljük meg megérteni az ő ügyét, az ő terveit, az ő szenvedését és a keresztfán tanúsított hősiességét. Ez lesz fokmérője kereszténységünknek, ez az örökkévalóság próbaköve. Ámen. Bajor János Bartók Béla unitárizmusa* Három, tényeket rögzítő hivatalos adat a Budapesti Unitárius Egyházközség anyakönyveiben, illetve nyilvántartásaiban, egy adat egy new-yorki unitárius lelkész halálozási anyakönyvében, — tehát négy adat a hitélet formai megnyilvánulásáról, két adat pedig a budapesti Unitárius Egyházközség irattárából, az egyik egy kántorválasztátsal kapcsolatos szakvélemény, a másik pedig arra enged alapos következtetést, hogy Bartók Béla, az unitárius énekesikönyv revíziójára vonatkozóan kétségtelenül eszközölt véleményét zened, s különösen népzenei szempontból az énekeskönyv egyes énekeit taglalva írásban is megtette (sajnos, ez nincsen meg); összesen tehát hat hivatalos adat közli ezideig Bartók Bélának az Unitárius Egyházhoz való tartozását. Nincsen határa a tapintatnak — még itt e helyen, az e kérdésben legilletékesebb nyilvánossági fórum, az Unitárius Élet hasábjain sem — mikor Bartók Bél úgynevezett felekezeti hovatartozásáról szólunk. Ugyanis ő maga volt az, aki erről soha nem váltott szót a mindennapi életben s az erre vonatkozó hiva-a többszázmilliós béketábor nagy vezére meghalt. A munka kizárólagosságán felépülő új társadalmi remi kialakulásáért és a világbéke fenntartása érdekében kifejtett szakadatlan harcos tevékenység az útjelzői Sztálin generalisszimusz küzdelmekben és eredményekben gazdag pályafutásának. Államfői éleslátása, kivételes hadvezéri képessége hatalmas elméleti tudással párosult, amelyet a különböző tudományágak területén is alkotó módon érvényesített. Halála súlyos veszteségű, haladó emberiség számára, de életművének eredményei még szorosabbra fűzik és további kitartó munkára ösztönzik a világbéka táborához tartozó dolgozó emberek millióit. J. V. Szá 11 a halála alkalmából egyházunk vezetősége az alábbi táviratot intézte Rákosi Mátyáshoz, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez, J. V. Sztálinnak a világbéke őrének elhunyta feletti gyászban mély részvéttel osztozunk. A Magyarországi Unitárius Egyház, talos adatszolgáltatást is, főként fasiszta időkben, megtagadta. De ezzel szemben gondolnunk kell arra is, hogy Bartók Béla olyan ember volt, aki három lépést nem tett feleslegesen és minden cselekedetének nagyon-nagyon meggondolt, mélyfekvésű rugói voltak. Tehát, nem érdektelen feltárni a közösség előtt, hogy néhány, felületes, adatokat kellően nem irta elő, felelőtlen kijelentéssel szemben, mely szerint Bartók Béla istentagadó lett volna, elvitathatatlan adatok állnak rendelkezésre unitárius volta mellett. Azt meg senkisem tételezheti fel Bartók Béláról, hogy állítólagos' istentagadása 'ellenére, képmutató módon beíratja magát egy egyházközség névsorba és részt vesz annak hitéleti ügyeiben. Amivel nem értett egyet, abban még a polgári konvenció és kispolgári megszokottság erejéig sem vett részt. Egyéne , jelleme, szókimondása, mindenesefelett álló tiszta embersége közismert tény, annak további bizonygatása szükségtelen. Ha valaki azt az ellenvetést hozná fel, hogy Bartók Béla életében még olyan társadalmi konvenciók ualkodtak, melyek, feltétlenül megkívántak egy felekezetihez való hivatalos tartozást, még akkor is tanulságos számunkra Bartók Béla választása az unitárius hitre. Mint említettük, Bartók az istenhit kérdéséről és annak helyes vagy helytelen voltáról sohasem nyilatkozott. Egy fiatalkori fejlődése elejéről származó levélen kívül, nem tájékoztat bennünket arról, amit általában az egyén istenhivésének vagy hitetlenségének neveznek. Hogy milyen volt viszonylata ezekben a kérdéseikben egyénileg, az megközelíthetetlen marradt számunkra. Be kell érnünk, a kézzelfogható adatokkal, nézzük meg azokat közelebbről. A Budapesti Unitárius Egyházközség áttérési anyakönyvének 57. lapján, 1916. évi 3. sorszám alatt a következő adatok állanak: Bejegyzés kelte: 1916 július 25. Áttérő neve: Bartók Béla, m. kir. zeneak. tanár, nős, 35 éves, született Nagyszentmiklós (Torontál vm.), lakik: Rákoskesztur, Teréz u. 28., áttér a róm. kir. egyháziból, amelyből tanuk által kiállított igazolvány tanúsága szedni jelentkezett ki. Őt követi 1910-ben született Béla fia. Lelkészi jegyzőkönyv száma: 187/1916. Találunk még adatokat gyermekeivel kapcsolatban. Ezeken a száraz anyakönyvi adatokon túlmenően érdekesebb a tevőleges részvétel az egyház ügyeiben. Az Unitárius Egyház Bartók Bélához fordult egy kántorválasztással kapcsolatosan szakvéleményért és tanácsot kért tőle az unitárius énekeskönyv zenei szempontból való revíziója tárgyában. A kánto választással kapcsolatos véleménye élénken tükrözi tárgyilagosságát és a tudásba, szorgalomba és zenei rátermettségbe vetett hitét. Az Unitárius Egyháznak az énekeskönyv revíziójával kapcsoltosan tőle tanácsot kérő hozzáfordulása kapcsán behatóan foglalkozott a kérdéssel és komoly okunk van feltételezni, hogy kétségtelenül megtett szakvéleményét az egyes értékekhez fűzött terjedelmes melléklettel egyetemben írásba is. * A közleménynek különös aktualitást ad, ahogy március 25-én van Bartók Béla születésének 72-ik évfordulója. 2 UNITÁRIUS ÉLET SZTRÜN GENEMUSSZIMUSZ