Unitárius Élet, 1953 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1953-03-01 / 1. szám

gyűlölködő szem és szó, mely az ő ártatlan és önfel­áldozó lelkét érte. Hát ezért tanította népét, ezért vi­gasztalta a bánatos szívűeket, segítette az elesetteket, ezért szerette gyermekeiket, hogy most, midőn őt el­gáncsolták, így fizessenek neki vissza? Óh, bizonnyal e keserű érzések nem hagyták, hogy egyetlen szó is az ajkára tóduljon. De minderről sejtelmük sem volt ellenségeinek. Ők csak a legpogányabb mértékkel tudták őt mérni. Nem volt más hatalomról fogalmuk, mint az erő­szakéról, sem más dicsőségről, mint önzőről. Ők nem érthették meg Jézus gondolatvilágát és eszméinek ma­­gasabbarendűségét. Fordítsuk figyelmünket most a harmadik cso­portra; ez is aránylag kicsi csoport. Amint Jézu ide­­oda jártati a tekintetét a­ közömbös katonákon és a gyűlölködő tömegen, vájjon sehol sem pihenhetett meg könnyező szem®? De igen, volt a sok tövis és gaz kö­zött liliom is. A sokaság szélén ott állott néhány is­merőse, Mária Magdaléna, Mária és a Zebedeusok anyja. Amint az írás mondja: „távolból szemlélődtek“ — ami nyilván azt jelenti, hogy féltek. Nem volt ta­nácsos hozzátartozónak látszani ahoz, aki ellen a ha­talmasok ily engesztelhetetlen gyűlölettel viseltettek, s talán jól is tették, hogy rejtve maradtak. Nagy ve­szélynek tették volna ki magukat — ós minek hát még jobban tetézniök a szívükben egyébként is tom­boló fájdalmat. Akit ők annyira szerettek­­m most ott függ a kereszten legyőzve és megalázva. Hitüknek már csak utolsó szikrája pislákolt, vagy mondjuk in­kább, hitük már csak a szeretet alakjában élt. Mert akárhogy is összekuszálódtak gondolataik, szívük felett most is éppen olyan hatalma volt Jézusnak, mint egy­koron. Szerették őt, vele együtt gyötrődtek, meg tud­tak volna halni érette. Ebben a három csoportján minden teológus meg­testesülve látja a léleknek háromféle magatartását: a katonákban a közömbösséget — a szánhedrin tagjai­ban az ellenséges érzületet — s a galileaiakba,s az együttérző szeretetek Gondolkodtál-e már valaha azon Testvérem, hogy Te melyik csoportban állottál volna, ha ott lettél volna? Ez a kérdés mély önvizsgálatot kíván. Ma már könnyű dolog a régi a­dók hőseit és igaz ügyeit csodálni. De ha visszaszáll lelked a múltban, a majd kétezer esztendős húsvéti eseményekhez, vájjon olyan könnyen tudnál-e dönteni, hogy Te mely cso­porthoz tartozónak érzed magad. Húsvét közeled­tével, vétem együtt, jöjj zarándo­koljunk el a Golgotához és keressük meg helyünket a Jézust szeretők táborában, kik életüket sem sajnálnák áldozni, hogy a szenvedő Ember Fiát megváltsák a ke­reszthalál borzalmas kínjaitól. Tegyük magunkévá gondolatait, lelkületét és kíséreljük meg megérteni az ő ügyét, az ő terveit, az ő szenvedését és a keresztfán tanúsított hősiességét. Ez lesz fokmérője kereszténységünknek, ez az örökkévalóság próbaköve. Ámen. Bajor János Bartók Béla unitárizmusa* Három, tényeket rögzítő hivatalos adat a Buda­pesti Unitárius Egyházközség anyakönyveiben, illetve nyilvántartásaiban, egy adat egy new-yorki unitárius lelkész halálozási anyakönyvében, — tehát négy adat a hitélet formai megnyilvánulásáról, két adat pedig a budapesti Unitárius Egyházközség irattárából, az egyik egy kántorválasztátsal kapcsolatos szakvélemény, a másik pedig arra enged alapos következtetést, hogy Bartók Béla, az unitárius ének­esikönyv revíziójára vo­natkozóan kétségtelenül eszközölt véleményét zened, s különösen népzenei szempontból az én­eke­skönyv egyes énekeit taglalva írásban is megtette (sajnos, ez nin­csen meg); összesen tehát hat hivatalos adat közli ezideig Bartók Bélának az Unitárius­ Egyházhoz való tartozását. Nincsen határa a tapintatnak — még itt e helyen, az e kérdésben legilletékesebb nyilvánossági fórum, az Unitárius Élet hasábjain sem — mikor Bartók Bél úgynevezett felekezeti hovatartozásáról szólunk. Ugyanis ő maga volt az, aki erről soha nem váltott szót a mindennapi életben s az erre vonatkozó hiva-a többszázmilliós béketábor nagy vezére meghalt. A munka kizárólagosságán felépülő új társadalmi remi kialakulásáért és a világbéke fenntartása érde­kében kifejtett szakadatlan harcos tevékenység az út­jelzői Sztálin generalisszimusz küzdelmekben és ered­ményekben gazdag pályafutásának. Államfői éleslátása, kivételes hadvezéri képessége hatalmas elméleti tudással párosult, amelyet a kü­lönböző tudományágak területén is alkotó módon érvényesített. Halála súlyos veszteség­ű, haladó emberiség szá­mára, de életművének eredményei még szorosabbra fűzik és további kitartó munkára ösztönzik a világbéka táborához tartozó dolgozó emberek millióit. J. V. S­z­­­á 11 a halála alkalmából egyházunk ve­zetősége az alábbi táviratot intézte Rákosi Mátyáshoz, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöké­hez, J. V. Sztálinnak a világbéke őrének elhunyta feletti gyászban mély részvéttel osztozunk. A Magyarországi Unitárius Egyház, talos adatszolgáltatást is, főként fasiszta időkben, megtagadta. De ezzel szemben gondolnunk kell arra is, hogy Bartók Béla olyan ember volt, a­ki három lépést nem tett feleslegesen és minden cselekedetének nagyon-nagyon meggondolt, mélyfekvésű rugói voltak. Tehát, nem érdektelen feltárni a közösség előtt, hogy néhány, felületes, adatokat kellően nem irta elő, fele­lőtlen kijelentéssel szemben, mely szerint Bartók Béla istentagadó lett volna, elvitathatatlan adatok állnak rendelkezésre unitárius volta mellett. Azt meg senki­­sem tételezheti fel Bartók Béláról, hogy állítólagos' istentagadása 'ellenére, képmutató módon beíratja­ ma­gát egy egyházközség névso­rba és részt vesz annak hitéleti ügyeiben. Amivel nem értett egyet, abban még a polgári konvenció és kispolgári megszokottság ere­jéig sem vett részt. Egyéne , jelleme, szókimondá­sa, mindenesefelett álló tiszta embersége közismert tény, annak további bizonygatás­a szükségtelen. Ha valaki azt az ellenvetést hozná fel, hogy Bartók Béla életé­ben még olyan társ­ada­lmi konvenciók u­alkodtak, me­lyek,­ feltétlenül megkívántak egy felekezetihez való hi­vatalos tartozást, még akkor is tanulságos számunkra Bartók Béla választása­ az unitárius hitre. Mint említettük, Bartók az iste­nhit kérdéséről és annak helyes vagy helytelen voltáról sohasem nyilat­kozott. Egy fiatalkori fejlődése elejéről származó levé­len kívül, nem­­ tájékoztat bennünket arról, amit általában­ az egyén istenhivésének vagy hitetlenségé­nek neveznek. Hogy milyen volt viszonylata ezekben a kérdéseikben egyénileg, az megközelíthetetlen mar­­r­adt számunkra. Be kell érnünk, a kézzelfogható adatokkal, nézzük meg azokat közelebbről. A Budapesti Unitárius Egyházközség áttérési anyakönyvének 57. lapján, 1916. évi 3. sorszám al­att a következő adatok állanak: Bejegyzés kelte: 1916 július 25. Áttérő neve: Bar­tók Bél­a, m. kir. zeneak. tanár, nős, 35 éves, született Nagyszentmiklós (Torontál vm.), lakik: Rákoske­­sztur, Teréz­ u. 28., áttér a róm. k­­ir. egyháziból, amelyből tanuk által kiállított igazolvány tanúsága szedni je­lentkezett ki. Őt követi 1910-ben született Béla fia. Lelkés­zi jegyzőkönyv száma: 187/1916. Találunk még adatokat gyermekeivel kapcsolat­ban. Ezeken a száraz anyakönyvi adatokon túlmenően érdekesebb a tevőleges részvétel az egyház ügyeiben. Az Unitárius Egyház Bartók Bélához fordult egy kán­­t­orvál­aszt­ással kapcsolatosan szakvéleményért és ta­nácsot kért tőle az unitárius énekeskönyv zenei szem­pontból való revíziója tárgyában. A kánto választás­­sal kapcsolatos­ véleménye élénken tükrözi tárgyilagos­ságát és a tudásba, szorgalomba és zenei­ rátermett­ségbe vetett hitét. Az Unitárius Egyháznak az énekes­­könyv revíziójával kapcsol­tosan tőle tanácsot kérő hozzáfordulása kapcsán behatóan foglalkozott a kér­déssel és komoly okunk van feltételezni, hogy kétség­telenül megtett szakvéleményét az egyes ért­ékekhez fűzött terjedelmes melléklettel egyetemben írásba is. * A közleménynek különös aktualitást ad, ahogy március 25-én van Bartók Béla születésének 72-ik évfordulója. 2 UNITÁRIUS ÉLET­ ­­SZTRÜN GENEMUSSZIMUSZ

Next