Unitárius Élet, 1962 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Valónak mindnyájan egy lélekkel A húszas évek elején a kolozsvári református teológia tanári karát a máramarosszigeti református eklézsia missziós látogatásra hívta meg. Az akkori atyafiságos érzésből a tanári kar az irodalmi estély egyik szereplőjének engem, az unitárius írót, hívott meg. Novellát kellett felolvasnom, örömmel fogadtam a figyelmet. Máramaros egykor fontos szerepet játszott az erdélyi fejedelemség életében, sokat olvastam róla. Most tehát meg is láthatom. Az újabb korban is, a nagy háború előtt, jó híre volt Máramarossziget városának, művelődési központja volt a Felsőtisza vidékének. Sok iskolája, jeles jogakadémiája. A város külső képén a síkságra sugárzó tornyok, templomok. Vajon a háborútűzvészében, az uralom változása alatt, mi maradt meg mindezekből? Egy koraőszi délután megérkeztünk Máramarossziget állomására. Nagy tömeg fogadott, lelkes éljenzések közt sereglettünk ki az állomás előtti térre. Üdvözlő beszédek hangzottak el. Hát élnek atyafiak e kies földön? A rendezők kocsikra tessékeltek. Családokhoz voltunk beszállásolva. Egy kellemes, nyájas fiatal férfi lépett hozzám. Bemutatkozott s nevemet mondta. — Te nálam lesz szálláson, gyere amott vár a fogatom! — fogott karon. Mint lapszerkesztőknek és íróknak szokása, mindjárt a kocsiban kérdezősködni kezdtem. — Bocsáss meg, a találkozás zajában nem hallottam világosan a nevedet. Ismerkedjünk meg közelebbről. — Dr. Székely Ákos vagyok, sokáig vármegyei főügyész voltam, most magán ügyvéd vagyok. — S gazdálkodó? — céloztam a két szép lóra. Most már nem. Gyümölcsös kertemből takarmányozom lovaimat. — Bizonyosan sokat tudsz itteni atyafiaink életéről. Szíves engedelmeddel majd elkérdezgetlek. Milyen jó, hogy hozzád szállásoltak be. — Én kértelek magamhoz. Tudniillik én is unitárius vagyok. Atyám Dicsőszentmárton környékén unitárius faluban született, tisztviselőnek került Máramarosszigetre. Nosza, újra kezet fogtunk és erősen örvendeztünk. Unitáriusok ha találkoznak! — Úgy látszik, részt veszel a reformátusok egyházi mozgalmaiban? — Ugyancsak részt veszek. Én vagyok a helyi református egyházközség kurátora. Mint ügyvéd, sikeresen intézgetem az eklézsia ügyeit. Ügyvéd és református gondnok vagyok egyszemélyben. Székely Ákos ügyvédi és kurátori munkásságának mi, missziós kirándulók is nagy hasznát láttuk. A műsorok végrehajtása elé ugyanis nehéz akadályok gördültek, Székely Ákos az ő kurátori buzgalmával megszerezte a hatósági engedélyeket. Kolozsvárt az unitárius főtanács gyűlései ősz utáján vagy tél elején zajlanak le. Milyen kedves, fölemelő találkozások! Abban az időben, amelyről emlékezem, az ország minden részéből fölsereglettek a hívek. Nemcsak azok, akik tagjai voltak a főtanácsnak, de sokan önszántukból, hogy elteljenek lelki élményekkel. A kollégium folyosóin folytak a testvéri, vidám köszöntések. A kollégium portása lépett hozzám. — Szíveskedjék az előcsarnokba fáradni, egy férfi várja ott. Lesietek, hát Székely Ákos fogad nagy mosolygással. —■ Ugye, hamar viszonozom a látogatást? — Nagyon örülök. Sokat érdeklődtél kolozsvári Sionunk iránt, hát idevágytál. — Nemcsak a vágyakozás. Meghívó levelet kaptam a Püspök úrtól. Reád hivatkozik, arra a jelentésre, amit rólam tettél neki. — Valóban beszéltem rólad. A püspök úr jónéven veszi, ha útjainkról, egyházi jellegű tapasztalatainkról beszámolunk. — Köszönöm, hogy rólam is. Hát eljöttem. Most légy jó, mutass be a püspök úrnak. Nem ismerem itt a járást. Fölvezettem Ferencz József püspök úr elé. Szerető, főpásztori üdvözlésben részesült. — Mi azokat a híveinket, akik érdemet szereztek rá, egyházi főtanácsosaink közé iktatjuk, önnel is azt akarjuk tenni, azért hívtam meg!! — mondta a főpásztor. — Sajnos, én nem szerezhettem érdemeket — szerénykedett Székely Ákos. — Az én működésem területén nincsenek unitáriusok. — Csakhogy mi érdemnek tekintjük azt a buzgó munkásságot, amit református testvéreink szolgálatában kifejt. Mi azt okul és alapul vesszük elismerésünk kifejezéséhez. Református kurátor? Legyen ugyanazzal a lélekkel unitárius főtanácsos! Magam ajánlom a jelöltek közé. — Hálásan köszönöm — fogadta meghatódással Székely Ákos. És azon a gyűlésen letette a főtanácsosi esküt. Ma is buzgón érdeklődik szülőegyháza ügyei iránt. Jelenleg a pestlőrinci unitárius egyházközség tiszteletbeli presbitere. Közelebbről a budapesti főtanácson szeretettel szorítottunk kezet (és unokáinkról beszélgettünk). Egy hősi korszak nemes emlékeit, testvéri szellemét hordozzuk lelkünkben. Gyallay Domokos : UNITÁRIUS ÉLET A templomi padokban ülők véleményszabadsága Sokat hallottam a templomi szószék szabadságáról, de a padokban ülők állásfoglalásának kérdéséről csak most olvastam először F. L. Harrison érdekes írásából. A szabadelvű egyházakban általánosan elfogadott elv, hogy a templomi szószék csak akkor töltheti be hivatását, ha a prédikátor nyíltan és teljes szabadsággal beszélhet bármely tárgyról. Minden kísérlet, mely a szónok gondolatainak vagy szavainak cenzúrázására irányulna, a vallási liberalizmus alapelvét sértené meg. Csodálatos, hogy a templomi padokban ülők véleményére nem sokat gondolunk, pedig a vallásos gondolkodás lényegét tekintve, őket is ugyanilyen szabadság illeti meg. Vallási dolgokban minden embernek magának kell határoznia. Senki más, legyen bármilyen híres, kiváló egyházi szónok, nem határozhatjameg, hogy a padok embere mit higgyen vagy hogy éljen. A szószék feladata, hogy az egyetemes igazságokat megismertesse az emberekkel és segítse őket, hogy az igaz életre vezető utat megtalálják. Amikor a prédikátor elérte azt, hogy a hallgatója már maga is gondolkozik, teljesítette legfőbb hivatását. Ezért kedves hallgató, ne nyugtalankodjál, ha történetesen véleményed nem egyeznek meg azzal, amit a szószékről hallottál. Ne zárkózz el az istentiszteletek látogatásától, mert mást mondott, mint amire te gondoltál. Ha mindenki egyetértene a prédikátorral, akkor nem volna értelme a szószéki szolgálatnak. Egy egyház akkor erős, ha vannak világi emberei, akik szeretnek gondolkozni. Az unitárius egyház történelmét ha olvasod, minden lapján az elmúlt 400 esztendőnek, találkozol ezekkel a fennkölt gondolkozású világi emberekkel. Hallgasd figyelemmel a prédikátort ... de magad is gondolkozzál! Gy. I. kedves olvasóinknak Istentől áldott boldog húsvéti ünnepeket kívánunk