Unitárius Élet, 1962 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Valónak mindnyájan egy lélekkel A húszas évek elején a kolozsvári református teoló­gia tanári karát a máramarosszigeti református ek­lézsia missziós látogatásra hívta meg. Az akkori atya­­fiságos érzésből a tanári kar az irodalmi estély egyik szereplőjének engem, az unitárius írót, hívott meg. Novellát kellett felolvasnom, örömmel fogadtam a figyelmet. Máramaros egykor fontos szerepet játszott az erdélyi fejedelemség éle­tében, sokat olvastam róla. Most tehát meg is látha­tom. Az újabb korban is, a nagy háború előtt, jó híre volt Máramarossziget városának, művelődési köz­pontja volt a Felsőtisza vidékének. Sok iskolája, je­les jogakadémiája. A város külső képén a síkságra sugárzó tornyok, templomok. Vajon a háború­­tűzvészében, az uralom változása alatt, mi maradt meg mindezekből? Egy koraőszi délután megérkeztünk Máramarosszi­get állomására. Nagy tömeg fogadott, lelkes éljenzé­sek közt sereglettünk ki az állomás előtti térre. Üd­vözlő beszédek hangzottak el. Hát élnek atyafiak e kies földön? A rendezők kocsikra tessékeltek. Csalá­dokhoz voltunk beszállásolva. Egy kellemes, nyájas fiatal férfi lépett hozzám. Be­mutatkozott s nevemet mondta. — Te nálam lesz szálláson, gyere amott vár a fo­gatom! — fogott karon. Mint lapszerkesztőknek és íróknak szokása, mind­járt a kocsiban kérdezősködni kezdtem. — Bocsáss meg, a találkozás zajában nem hallottam világosan a nevedet. Ismerkedjünk meg közelebbről. — Dr. Székely Ákos vagyok, sokáig vármegyei fő­ügyész voltam, most magán ügyvéd vagyok. — S gazdálkodó? — céloztam a két szép lóra. Most már nem. Gyümölcsös kertemből takarmányozom lovai­mat. — Bizonyosan sokat tudsz itteni atyafiaink életéről. Szíves engedelmeddel majd elkérdezgetlek. Milyen jó, hogy hozzád szállásoltak be. — Én kértelek magamhoz. Tudniillik én is unitárius vagyok. Atyám Dicsőszentmárton környékén unitárius faluban született, tisztviselőnek került Máramaros­­szigetre. Nosza, újra kezet fogtunk és erősen örven­deztünk. Unitáriusok ha találkoznak! — Úgy látszik, részt veszel a reformátusok egyházi mozgalmaiban? — Ugyancsak részt veszek. Én vagyok a helyi refor­mátus egyházközség kurátora. Mint ügyvéd, sikere­sen intézgetem az eklézsia ügyeit. Ügyvéd és refor­mátus gondnok vagyok egyszemélyben. Székely Ákos ügyvédi és kurátori munkásságának mi, missziós ki­rándulók is nagy hasznát láttuk. A műsorok végre­hajtása elé ugyanis nehéz akadályok gördültek, Szé­kely Ákos az ő kurátori buzgalmával megszerezte a hatósági engedélyeket. Kolozsvárt az unitárius főtanács gyűlései ősz utá­ján vagy tél elején zajlanak le. Milyen kedves, föl­emelő találkozások! Abban az időben, amelyről em­lékezem, az ország minden részéből fölsereglettek a hívek. Nemcsak azok, akik tagjai voltak a főtanács­nak, de sokan önszántukból, hogy elteljenek lelki él­ményekkel. A kollégium folyosóin folytak a test­véri, vidám köszöntések. A kollégium portása lépett hozzám. — Szíveskedjék az előcsarnokba fáradni, egy férfi várja ott. Lesietek, hát Székely Ákos fogad nagy­­ mosolygás­sal. —■ Ugy­e, hamar viszonozom a látogatást? — Nagyon örülök. Sokat érdeklődtél kolozsvári Sionunk iránt, hát idevágytál. — Nemcsak a vágyakozás. Meghívó levelet kaptam a Püspök úrtól. Reád hivatkozik, arra a jelentésre, amit rólam tettél neki. — Valóban beszéltem rólad. A püspök úr jónéven veszi, ha útjainkról, egyházi jellegű tapasztalataink­ról beszámolunk. — Köszönöm, hogy rólam is. Hát eljöttem. Most légy jó, mutass be a püspök úrnak. Nem ismerem itt a járást. Fölvezettem Ferencz József püspök úr elé. Szerető, főpásztori üdvözlésben részesült. — Mi azokat a híveinket, akik érdemet szereztek rá, egyházi főtanácsosaink közé iktatjuk, önnel is azt akarjuk tenni, azért hívtam meg!! — mondta a fő­pásztor. — Sajnos, én nem szerezhettem érdemeket — sze­rénykedett Székely Ákos. — Az én működésem területén nincsenek unitáriu­sok. — Csakhogy mi érdemnek tekintjük azt a buzgó munkásságot, amit református testvéreink szolgálatá­ban kifejt. Mi azt okul és alapul vesszük elismeré­sünk kifejezéséhez. Református kurátor? Legyen ugyanazzal a lélekkel unitárius főtanácsos! Magam ajánlom a jelöltek közé. — Hálásan köszönöm — fogadta meghatódással Szé­kely Ákos. És azon a gyűlésen letette a főtanácsosi esküt. Ma is buzgón érdeklődik szülő­egyháza ügyei iránt. Je­lenleg a pestlőrinci unitárius egyházközség tisztelet­beli presbitere. Közelebbről a budapesti főtanácson szeretettel szorítottunk kezet (és unokáinkról beszél­gettünk). Egy hősi korszak nemes emlékeit, testvéri szelle­mét hordozzuk lelkünkben. Gyallay Domokos : UNITÁRIUS ÉLET A templomi padokban ülők véleménysza­badsága Sokat hallottam a templomi szószék szabadságáról, de a padokban ülők állásfoglalásának kérdéséről csak most olvastam először F. L. Harrison érdekes írásá­ból. A szabadelvű egyházakban általánosan elfogadott elv, hogy a templomi szószék csak akkor töltheti be hivatását, ha a prédikátor nyíltan és teljes szabadság­gal beszélhet bármely tárgyról. Minden kísérlet, mely a szónok gondolatainak vagy szavainak cenzúrázására irányulna, a vallási liberalizmus alapelvét sértené meg. Csodálatos, hogy a templomi padokban ülők véle­ményére nem sokat gondolunk, pedig a vallásos gon­dolkodás lényegét tekintve, őket is ugyanilyen szabad­ság illeti meg. Vallási dolgokban minden embernek magának kell határoznia. Senki más, legyen bármilyen híres, kiváló egyházi szónok, nem határozhatja­­meg, hogy a padok embere mit higgyen vagy hogy éljen. A szószék feladata, hogy az egyetemes igazságokat megismertesse az emberekkel és segítse őket, hogy az igaz életre vezető utat megtalálják. Amikor a prédi­kátor elérte azt, hogy a hallgatója már maga is gon­dolkozik, teljesítette legfőbb hivatását. Ezért kedves hallgató, ne nyugtalankodjál, ha törté­netesen véleményed nem egyeznek meg azzal, amit a szószékről hallottál. Ne zárkózz el az istentiszteletek látogatásától, mert mást mondott, mint amire te gon­doltál. Ha mindenki egyetértene a prédikátorral, akkor nem volna értelme a szószéki szolgálatnak. Egy egyház akkor erős, ha vannak világi emberei, akik szeretnek gondolkozni. Az unitárius egyház törté­nelmét ha olvasod, minden lapján az elmúlt 400 esz­tendőnek, találkozol ezekkel a fennkölt gondolkozású világi emberekkel. Hallgasd figyelemmel a prédiká­tort ... de magad is gondolkozzál! Gy. I. k­edves olvasóinknak Istentől áldott boldog húsvéti ünnepeket kívánunk

Next