Unitárius Élet, 1965 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 UNITÁRIUS ÉLET HÚSVÉT SELMÁBAN Március 11-én fehérek és négerek együtt tüntettek az amerikai Alabama állam Selma városában a polgárjogi törvénynek a négerekre való kiterjesztése érdekében. A békés tüntetést brutális rendőri beavatkozás zavarta meg. „Fajvédő” fehér civilek is gumibotokkal, boxerekkel, dorongokkal felszerelve támadtak a jogaikért küzdő négerekre és a velük szolidaritást vállaló fehér embertársaikra. A véres incidens emberéletet követelt. Az elszenvedett ütlegek súlyosan megsebesítették a tüntetésben résztvevő negyven lelkészt, köztük egyiket halálosan. James J. Reed bostoni unitárius lelkész belehalt sérüléseibe és ezzel első mártírjává vált a XX. században szinte elképzelhetetlennek vélt amerikai polgárjogi küzdelemnek. A fiatal unitárius lelkészt ifjú özvegye, négy kis árvája, népes gyülekezete, számos tisztelője és barátja siratja. Mi is kifejeztük részvétünket amerikai testvéregyházunk, a gyászbaborult család és a gyülekezet iránt. Hangot adtunk elkeseredésünknek, megdöbbenésünknek és szomorúságunknak. Kinyilvánítottuk szolidaritásunkat azzal a harccal szemben, amely tiltakozás minden embertelenséggel, jogfosztottsággal, brutális önkénnyel és hatalmi visszaéléssel szemben. Mindezeken túl, azonban március 11. óta állandóan egy kérdés foglalkoztat: milyen lesz a húsvét Selmában? A helyi napilapokban jelennek-e meg húsvéti tárgyú ünnepi cikkek? És miről írnak majd? Lesz-e valaki, aki párhuzamot von a jézusi passió és Reeb lelkész tragikus halála között? Hiszen az ifjú unitárius lelkész nemcsak hirdette a jézusi kereszténységet, hanem meg is élte és ha kellett, íme életének feláldozásával tett bizonyságot arról a hitről, amely benne és mindanynyiunkban él, akik nem a Jézusról vallott dogmák „igaz-nem igaz” viták és teológiai vetélkedések elméleteire építjük hitünket, hanem akik egyszerűen hiszünk Jézusnak, tanításainak. Isten nevében közölt erkölcsi parancsainak és ítéleteinek, miszerint: „Nem mindenki, aki azt mondja: Uram! Uram — megyen be a mennyeknek országába hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát!” Jézus a feltétel nélküli szeretetet hirdette és élte meg. Ezt a feltételnélküliséget semmiféle de, vagy azonban nem oldotta fel! Ezt értette meg Reeb lelkésztestvérünk is, aki éppen olyan fiatal volt, mint nagypéntek hőse, Jézus és aki igyekezett éppen olyan alázatos lenni a feltételnélküli szeretet szolgálatában, mint példamutató Mestere Selmában bizonyosan ahány néger embertestvérünk nagypénteken valahol egy feszületre néz, vagy lelki szemeivel látja a nagypénteki Golgothát, a Jézus keresztfáján most a jézusi önfeláldozó emberség arcvonásaiban az ifjú Reeb lelkész kedves arcát fogja felfedezni. És vajon a hangját is hallani fogják-e, amint jézusi szóval mennyei Atyjához könyörög: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Gondolataink oda szállnak Selmába fehérbőrű testvéreinkhez is és keserűen kérdezzük, hogy valóban nem tudják, hogy mit cselekszenek?! Közel kétezer év múltán, még mindig kísért ott Selmában és Alabamában, miként a texasi Dallasban is a tudási fanatizmus, az árulás és a farizeusi álszenteskedés? A világnak egyik leghatalmasabb államában? A modern haladásnak és tudománynak egyik fellegvárában? Lincoln Ábrahámnak, Franklin Benjáminnak, Jeffersonnak, Emersonnak és sok más emberi kiválóságnak hazájában?! Az unitárius Lincoln után a katolikus Kennedyt öli meg az elvakultság, a kétségbeejtő szűklátókörűség csak azért, mert a legtermészetesebb emberi jogokat minden polgártársukra ki akarták terjeszteni bőrük színére való tekintet nélkül? És ezért a legelemibb keresztényi, jézusi igazságért kellett 1965-ben húsvét előtt meghalnia egy négygyermekes családapának, egy ifjú férjnek, egy hűséges hazafinak, egy igaz embernek, egy alázatos szívű unitárius lelkésznek, aki híven követte Jézus parancsát?! — 1965 húsvétjén, — ott Selmában, — rádöbbentek-e azóta, hogy mit cselekedtek? Rádöbbentek-e arra, hogy egész népük iránt rendíti meg az embermilliók bizalmát a selmai Golgotha, amelynek árnyéka mint egy komor gyászlepel nehezedik egy népre, amelynek elfedi jobbik énjét, beárnyékolja jelenét! Pedig tudjuk, hogy nemcsak elvakult és elvadult fanatikusok élnek ott, hiszen éppen Reed lelkész önfeláldozása bizonyítja ezt és azoknak népes tábora, akik hozzá hasonlóan készek mindhalálig harcolni az emberséges emberi élet teljes igazságának diadalmáért. Hisszük, hogy az amerikai nép döntő többsége ilyen emberségesen gondolkodó, a belső és a külső békességre egyaránt törekvő és ezért munkálkodni, küzdeni akaró békesség szerető ember. A nép erényes és emberséges életet szolgálni akaró készsége azonban csak akkor juthat érvényre, ha valódi húsvét lesz Selmában, mert „meghasadván a selmai templomok kárpitja”, felvillan az emberhez méltó élet fénye és valaki Selmában is felkiált: „Valóban Isten fia volt!” És feltámad az igazabb és jobbik emberség,, feltámad a vágy és a szomjúság a valódi jézusi emberség, igazság, békesség és szeretet iránt, amelyre olyan régen és olyan mélyen áhítozik ez az egész jobb sorsra, igazi húsvétra áhítozó világ! R. Filep Imre * J. Reeb halálával kapcsolatban egyházunk elnöksége az alábbi átiratot intézte az Országos Béketanács elnökéhez: Mélyen tisztelt Elnök Úr! A Magyarországi Unitárius Egyházkor elnöksége, hívei és lelkészei mélységes szomorúsággal, megdöbbenéssel és fájdalommal értesültek azokról az eseményekről, amelyek 1. évi március 11-én az Amerikai Egyesült Államok Alabama államának Selma városában történtek, ahol az emberi és polgári törvényes jogaikért tüntető békés állampolgárokra kegyetlen brutalitással tört rá az önkényeskedő hatalom. A tragikus események rendjén mártírhalált szenvedett James J. Reed ifjú unitárius lelkész testvérünk, aki az Egyesült Államok fővárosának, Washington, város unitárius egyházközségében lelkészkedett és onnan utazott az alabamai Selmába, hogy bizonyságot tegyen valódi emberi és unitárius keresztényhitéről, amely nem ismer különbséget az emberi jogok tekintetében fehérek és színesek között. Folyó hó 14-én vasárnapi intentisztelet keretében emlékeztünk meg a mártírhalált szenvedett amerikai unitárius lelkész testvérünkről. Részvétünket nyilvánítottuk ifjú özvegyének, négy árvájának, amerikai unitárius testvéregyházunk elnökségének, híveinek és lelkészeinek. Kinyilvánítottuk szolidaritásunkat nemes harcuk iránt, amely tiltakozás minden jogtiprással és embertelenséggel, minden faji és emberi megkülönböztetéssel szemben. James Reed lelkész testvérünk halála csak fokozza meggyőződésünket, hogy vállvatve kell harcolnunk minden erkölcsi erőnkkel azokért a magasztos célokért, amelyek a Béke Világtanácsának és a Magyar Béketanácsnak magasztos munkáját áthatják, hogy mindenütt e földön megvalósuljon a tartós béke, szabaduljanak fel a még elnyomásban élő népek és váljanak az emberi és polgári jogok részeseivé, akik a szabad emberek és szabad népek jogait, örömét és méltóságát eddig el nem érhették! Az Országos Béketanács és béke mozgalmunk minden nemes munkásának életére és áldásos harcára hitünk szerint kérjük Isten áldását. Kérjük, fogadja Elnök Úr nagyrabecsülésünk nyilvánítását. A Magyarországi Unitárius Egyházközi Tanács nevében: Ferenc József s. k., R. Filep Imre s. k., főgondnok főjegyző Pethő István s. k., püspöki helynök •