Unitárius Élet, 1965 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2 UNITÁRIUS ÉLET HÚSVÉT SELMÁBAN Március 11-én fehérek és négerek együtt tüntettek az amerikai Alabama állam Selma városában a polgár­jogi törvénynek a négerekre való kiterjesztése érde­kében. A békés tüntetést brutális rendőri beavatkozás zavarta meg. „Fajvédő” fehér civilek is gumibotokkal, boxerekkel, dorongokkal felszerelve támadtak a jogai­kért küzdő négerekre és a velük szolidaritást vállaló fehér embertársaikra. A véres incidens emberéletet követelt. Az elszenvedett ütlegek súlyosan megsebesí­tették a tüntetésben résztvevő negyven lelkészt, köztük egyiket halálosan. James J. Reed bostoni unitárius lelkész belehalt sérüléseibe és ezzel első mártírjává vált a XX. században szinte elképzelhetetlennek vélt amerikai polgárjogi küzdelemnek. A fiatal unitárius lelkészt ifjú özvegye, négy kis árvája, népes gyüleke­zete, számos tisztelője és barátja siratja. Mi is kifejez­tük részvétünket amerikai testvéregyházunk, a gyászba­­borult család és a gyülekezet iránt. Hangot adtunk elkeseredésünknek, megdöbbenésünknek és szomorúsá­gunknak. Kinyilvánítottuk szolidaritásunkat azzal a harccal szemben, amely tiltakozás minden embertelen­séggel, jogfosztottsággal, brutális önkénnyel és hatalmi visszaéléssel szemben. Mindezeken túl, azonban már­cius 11. óta állandóan egy kérdés foglalkoztat: milyen lesz a húsvét Selmában? A helyi napilapokban jelennek-e meg húsvéti tárgyú ünnepi cikkek? És miről írnak majd? Lesz-e valaki, aki párhuzamot von a jézusi passió és Reeb lelkész tragikus halála között? Hiszen az ifjú unitárius lelkész nemcsak hirdette a jézusi kereszténységet, hanem meg is élte és ha kellett, íme életének feláldozásával tett bizonyságot arról a hitről, amely benne és mindany­­nyiunkban él, akik nem a Jézusról vallott dogmák „igaz-nem igaz” viták és teológiai vetélkedések elméle­teire építjük hitünket, hanem akik egyszerűen hiszünk Jézusnak, tanításainak. Isten nevében közölt erkölcsi parancsainak és ítéleteinek, miszerint: „Nem mindenki, aki azt mondja: Uram! Uram — megyen be a mennyek­nek országába hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát!” Jézus a feltétel nélküli szeretetet hirdette és élte meg. Ezt a feltételnélküliséget semmiféle de, vagy azonban nem oldotta fel! Ezt értette meg Reeb lelkész­testvérünk is, aki éppen olyan fiatal volt, mint nagy­péntek hőse, Jézus és aki igyekezett éppen olyan alá­zatos lenni a feltételnélküli szeretet szolgálatában, mint példamutató Mestere Selmában bizonyosan ahány néger embertestvérünk nagypénteken valahol egy feszületre néz, vagy lelki szemeivel látja a nagypénteki Golgothát, a Jézus keresztfáján most a jézusi önfeláldozó emberség arc­vonásaiban az ifjú Reeb lelkész kedves arcát fogja felfedezni. És vajon a hangját is hallani fogják-e, amint jézusi szóval mennyei Atyjához könyörög: „Atyám! Bo­csáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Gondolataink oda szállnak Selmába fehérbőrű test­véreinkhez is és keserűen kérdezzük, hogy valóban nem tudják, hogy mit cselekszenek?! Közel kétezer év múltán, még mindig kísért ott Selmában és Alabamá­­ban, miként a texasi Dallasban is a tudási fanatiz­mus, az árulás és a farizeusi álszenteskedés? A világ­nak egyik leghatalmasabb államában? A modern hala­dásnak és tudománynak egyik fellegvárában? Lincoln Ábrahámnak, Franklin Benjáminnak, Jeffersonnak, Emersonnak és sok más emberi kiválóságnak hazájá­ban?! Az unitárius Lincoln után a katolikus Kennedyt öli meg az elvakultság, a kétségbeejtő szűklátókörűség csak azért, mert a legtermészetesebb emberi jogokat minden polgártársukra ki akarták terjeszteni bőrük színére való tekintet nélkül? És ezért a legelemibb keresztényi, jézusi igazságért kellett 1965-ben húsvét előtt meghalnia egy négygyermekes családapának, egy ifjú férjnek, egy hűséges hazafinak, egy igaz ember­nek, egy alázatos szívű unitárius lelkésznek, aki híven követte Jézus parancsát?! — 1965 húsvétjén, — ott Selmában, — rádöbbentek-e azóta, hogy mit cseleked­tek? Rádöbbentek-e arra, hogy egész népük iránt ren­díti meg az embermilliók bizalmát a selmai Golgotha, amelynek árnyéka mint egy komor gyászlepel nehe­zedik egy népre, amelynek elfedi jobbik énjét, be­árnyékolja jelenét! Pedig tudjuk, hogy nemcsak el­vakult és elvadult fanatikusok élnek ott, hiszen éppen Reed lelkész önfeláldozása bizonyítja ezt és azoknak népes tábora, akik hozzá hasonlóan készek mind­halálig harcolni az emberséges emberi élet teljes igaz­ságának diadalmáért. Hisszük, hogy az amerikai nép döntő többsége ilyen emberségesen gondolkodó, a belső és a külső békességre egyaránt törekvő és ezért mun­kálkodni, küzdeni akaró békesség szerető ember. A nép erényes és emberséges életet szolgálni akaró készsége azonban csak akkor juthat érvényre, ha valódi húsvét lesz Selmában, mert „meghasadván a selmai templomok kárpitja”, felvillan az emberhez méltó élet fénye és valaki Selmában is felkiált: „Valóban Isten fia volt!” És feltámad az igazabb és jobbik emberség,, feltámad a vágy és a szomjúság a valódi jézusi ember­ség, igazság, békesség és szeretet iránt, amelyre olyan régen és olyan mélyen áhítozik ez az egész jobb sorsra, igazi húsvétra áhítozó világ! R. Filep Imre * J. Reeb halálával kapcsolatban egyházunk elnöksége az alábbi átiratot intézte az Országos Béketanács elnö­kéhez: Mélyen tisztelt Elnök Úr! A Magyarországi Unitárius Egyházkor elnöksége, hí­vei és lelkészei mélységes szomorúsággal, megdöbbe­néssel és fájdalommal értesültek azokról az események­ről, amelyek 1. évi március 11-én az Amerikai Egye­sült Államok Alabama államának Selma városában történtek, ahol az emberi és polgári törvényes jogai­kért tüntető békés állampolgárokra kegyetlen brutali­tással tört rá az önkényeskedő hatalom. A tragikus események rendjén mártírhalált szenve­dett James J. Reed ifjú unitárius lelkész testvérünk, aki az Egyesült Államok fővárosának, Washington, vá­ros unitárius egyházközségében lelkészkedett és onnan utazott az alabamai Selmába, hogy bizonyságot tegyen valódi emberi és unitárius keresztény­­hitéről, amely nem ismer különbséget az emberi jogok tekintetében fehérek és színesek között. Folyó hó 14-én vasárnapi intentisztelet keretében em­lékeztünk meg a mártírhalált szenvedett amerikai unitárius lelkész testvérünkről. Részvétünket nyilvánítottuk ifjú özvegyének, négy árvájának, amerikai unitárius testvéregyházunk elnök­ségének, híveinek és lelkészeinek. Kinyilvánítottuk szolidaritásunkat nemes harcuk iránt, amely tiltakozás minden jogtiprással és ember­telenséggel, minden faji és emberi megkülönböztetéssel szemben. James Reed lelkész testvérünk halála csak fokozza meggyőződésünket, hogy vállvatve kell harcolnunk minden erkölcsi erőnkkel azokért a magasztos célokért, amelyek a Béke Világtanácsának és a Magyar Béke­tanácsnak magasztos munkáját áthatják, hogy minde­nütt e földön megvalósuljon a tartós béke, szabadul­janak fel a még elnyomásban élő népek és váljanak az emberi és polgári jogok részeseivé, akik a szabad emberek és szabad népek jogait, örömét és méltóságát eddig el nem érhették! Az Országos Béketanács és béke mozgalmunk min­den nemes munkásának életére és áldásos harcára hitünk szerint kérjük Isten áldását. Kérjük, fogadja Elnök Úr nagyrabecsülésünk nyil­vánítását. A Magyarországi Unitárius Egyházközi Tanács nevében: Ferenc József s. k., R. Filep Imre s. k., főgondnok főjegyző Pethő István s. k., püspöki helynök •

Next