Unitárius Élet, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Dr. Csiki Gábor Székelykeresztúr szülötte volt. A békés alkotó munka szeretete, egymás megbecsülése és az áldozatkészség szelleme alakította ki idők folyamán e városka lakóinak lelki arcvonásait. Szellemi magtára az egykori unitárius főgimnázium volt, amely hosszú évtizedeken át az egymást váltó nemzedékek fölé magasodva messzi vidéken a „népi főgimnázium” eszményi példájává nemesedett. Anyanyelvre és vallásra való tekintet nélkül egy kissé mindenki tanítványának érezte magát, lett légyen munkás, értelmiségi, földmíves, avagy ipart űző városi polgár, — ha nem is volt soha beiktatva az iskola matrikulájába. Ebben a szellemi légkörben látott napvilágot dr. Csiki Gábor ny. püspöki helynök 1890. november 19-én szorgalmas, székely gazdálkodók gyermekeként. Iskolai tanulmányait részben szülővárosában, részben Kolozsvárott végezte. A középiskola befejezése után kolozsvári teológiai intézetünk hallgatója lett, amelyet kitűnő eredménnyel végzett. Jeles képességeinek elismeréseképpen Ferencz József néhai nagynevű püspökünk rövidesen a kolozsvári egyházközség lelkészévé nevezte ki. További tanulmányait később ösztöndíjasként külföldi egyetemeken gyarapította. Mind jobban elmélyülő baráti kapcsolatai, angol és amerikai hittestvéreink áldozatos segítsége révén, ő létesítette az — akkor Rákos utca, — ma Hőgyes E. u. 3. sz. alatt fővárosunk másodk unitárius templomát s az unitárius főiskolai hallgatók otthonát. Dr. Csíki Gábor annak idején jelentősrészt vállalt egykori egyháztársadalmi szervezeteink irányító és szervezői munkájából is. Ügyvezető titkára volt többek között az egykori Dávid Ferenc Egyletnek, amelynek felolvasó üléseit más felekezetek haladó gondolkodású tagjai is szívesen látogatták. — Dr. Csiki Gábor értékes művekkel gazdagította egyházi irodalmunkat is. Művei közül „Hiszek egy Istenben” és a „Gondolatok a hit világából” legismertebbek. Az előbbihez Ferencz József néhai püspökünk írt előszót, kiemelve az írónak tisztán a vallás légkörében mozgó, gondolatokban gazdag, irányában egyszerű munkásságát, azzal az óhajával: ne legyen unitárius család, amelynek asztaláról a biblia és énekeskönyv mellől e könyv hiányozna. A szerző mindkét műve unitárius hitrendszerünknek az egyházi irodalom magasabb követelményeihez igazodó, egyben azonban vallásunk népszerűsítésének eszközeit is helyes érzékkel felhasználó tömör összefoglalása. — Dr. Csiki Gábort egyháza érdekében kifejtett tevékenységéért egyházi közösségünk bizalma előbb a Duna-Tiszamenti egyházkor esperesi, majd később a Magyarországi Unitárius Egyházkor püspöki helynökévé történt megválasztásával tüntette ki. Nem maradt el külföldi hittestvéreink elismerése sem. A chicagói egyetem „Meadwille-i” unitárius fakultása ugyanis díszdoktorává fogadta. Lapunk egykori érdemes szerkesztőjét gyászolja az elhunytban. Az elhunyt főpásztor hamvasztás előtti búcsúztatása december 22-én a Hőgyes E. u. templomban folyt le, amelyet színültig megtöltött a gyászoló közönség. A gyászszertartást Bencze Márton lelkész végezte, a ravatal kétoldalán palástos lelkipásztorok egy-egy evangéliumi igével vettek búcsút az elhunyt főpásztortól. Az egyetemes egyház utolsó üdvözletét Ferencz József főgondnok tolmácsolta. Dr. Csiki Gábor urnáját január 17-én temették el a farkasréti temetőben, Bencze Márton és Huszti János lelkészek szolgálatával. „Minden ember maga kell, hogy számot adjon magának arról, hogy mit lát a halálban. Hitem szerint a halál, mit Isten azoknak küld, kik az ő szent akarata szerint éltek, csöndes elpihenés, mint amikor esthajnalon kis leányom álomba ringató karjaim között boldogan elalszik. Álmát új ébredés követi.” (Hiszek egy Istenben) —■ rendíthetetlen hitet sugárzó szavaival veszünk búcsút mi is az eltávozott főpásztortól. Pihenjen békében, kövesse álmát új ébredés. n. g. 7 UNITÁRIUS ÉLET Dr. Zsakó István A történelmi múltú torockói Zsakó család nemes hagyományokban gazdag nemzetségének kiemelkedő tagja volt. Nagyapja egykor torockó bányaváros főbírája, akinek legendás alakja a nagy mesemondó Jókai Mór tollát az „Egy az Isten” Adorján Manasséjának megformálására ihlette. Zsakó István — e néven a harmadik — életpályájául az orvosi hivatást s annak is a legbonyolultabb területét — az elmeorvoslást választotta. A nagynevű Lechner professzor tanítványa volt, aki mellett előbb gyakornokként, később tanársegédként működött. Szépen ívelő pályájának jelentősebb állomásait az angyalföldi, később a lipótmezői intézet vezetői állása jelzi. A szakfolyóiratokban megjelent több száz tanulmánya, egy termékeny élet gazdag eredményeit őrzi. Különösen az utóbbi években rendkívül élénk munkásságot fejtett ki az orvostörténelem művelése terén is. Legutóbb múlt év december 9-én az orvostörténeti könyvtárban tartott nagy érdeklődést keltett előadást „Az emberi rejtély orvoslélektani magyarázatához” címmel. Kutatásait az orvostörténet unitárius vonatkozásaira is kiterjesztette, s eredményeiről lapunk hasábjain számos cikkben számolt be. Rendkívül buzgalommal igyekezett alapjait megvetni egy unitárius lexikonnak, amelyhez hosszú évek során páratlan kitartással értékes anyagot gyűjtött. Kivételesen fokozott szorgalom és munkakedv, szenvedélyes kutatókészség, egyházával szemben megható módon megnyilvánult, és számtalan áldozatban kifejezésre juttatott hűséges ragaszkodás voltak szelíd, szerény emberi lényének legkiemelkedőbb vonásai. Halála egyházunk közéletének pótolhatatlan vesztesége. Budapesti egyházközségünk érdemes presbiterét, egyházközi közgyűlésünk értékes tagját gyászolja az elhunytban. Dr. Zsakó Istvánt február 12-én nagyszámú gyászoló közönség kísérte utolsó útjára a farkasréti temetőben R. Filep Imre ek. főjegyző egyházi szolgálatával. Áldott az igazak emléke! Miklós Károly olyan ember volt, aki az író szavai szerint „Szívét a homlokán hordta”. Aki szemébe nézett, szívébe látott. Senkivel szemben nem volt hátsó gondolata, lelke mélyén rejtegetett, eltitkolt szándéka. Mindig derűs volt, mindig mosolyt ringatott az ajka, aki közelébe került, elárasztotta szeretetreméltó egyéniségének vonzó varázsával. Egyházi tanácsos, egyházközi pénztárnok, a Hőgyes E. u. templomunk hosszú időn keresztül buzgó énekvezére, egyházának áldozatos szívű, hűséges szolgája volt. Kórházi ágyán áldásos életének még utolsó pillanataiban is, fájdalmain úrrá lett lelkét szeretett egyháza áldozatos segítésének gondolata foglalkoztatta. Távozása mélységes gyászt fakasztott tisztelői, barátai s mindazok lelkéből, akik ismerték, s aki ismerte, mindenki szerette. Miklós Károlyt hamvasztása előtt, december 18-án széleskörű gyászoló közönség részvéte mellett búcsúztatták a farkasréti temetőben. A gyászszertartást Pethő István püspöki helynök végezte, Bencze Márton és Szász János lelkész közreműködésével. A budapesti egyházközség utolsó üdvözletét Györfi István lelkész tolmácsolta. Urnáját január 13-án helyezték el a farkasréti temetőben, Pethő István püspöki helynök szolgálatával. „Károly bácsi” jóságos tekintete örökre eltűnt immár a múlandóság fekete kárpitja mögött, de igaz emberségének vissza-vissza fénylő emlékét kegyeletes hűséggel őrizzük. n. g.