Unitárius Élet, 1970 (24. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

figyeljenek az emberi hangra. A humánumnak, a meg­bocsátásnak, a reményt adó bizakodásnak embersé­ges és ösztönző, életigenlő hangjára. Akik a jézusi emberséget halottnak hitték, most ugyanúgy jártak, mint egykoron a Jézus sírjánál a kertészre, az egy­szerű munkás emberre felfigyelő Mária! Most is „a kertész”, az egyszerű munkás ember, szólított meg mindenkit személy szerint, hogy ne keresse „a hol­tak között az élőt”. És ebben a munkás emberben, ebben a személy szerint mindenkit nevén szólítóban ismerte fel mindenki az újra élő és az életre hatni tudó, az életet újjá teremteni akaró jézusarcú em­bert, az evangélimot, tehát az örömüzenetet hozót. Ezen a munkás, a romokon új életet teremteni akaró és tudó emberen keresztül nyertük vissza hi­tünket. Azt a hitet, amely az elmúlt 25 év folyamán nemcsak városainkat, fal­vainkat, hídjainkat, iparun­kat, mezőgazdaságunkat, iskoláinkat, kultúránkat, egy­szóval emberhez méltó életünket adta vissza és épí­tette különbbé, szabadabbá, mint bármikor addig való életünk egész folyamán, hanem újjá­építette templomainkat, azokban imádkozó gyülekezeteinket, egész egyetemes egyházi életünket is. A 25. évforduló úgy köszöntött ránk, hogy újjáépült templomainknak Istent tisztelő áhítatában adhattunk hálát azért, hogy felszabadulhatott életünk és köszönhettük meg Isten­nek azoknak hősi áldozatát, akiknek, mint a hős szov­jet nép fiainak és szövetségeseiknek, valamint né­pünk leghűségesebb és legáldozatosabb gyermekeinek, az élete sem volt drága, csakhogy elhozzák számunkra a szabadságnak és egy feltámadó új életnek húsvéti evangéliumát! Mi erre az ajándékra méltók csak ak­kor leszünk, ha, mint egykoron Mária Magdaléna, mi is hirdetjük a tanítványoknak és a tanítványokkal együtt minden népnek azt, ami történt és mi is látjuk azt, amit ők látnak, hogy eljött és itt van közöttünk ma is a jézusi ember, aki egy még mindig sok szen­vedéssel, igazságtalan háborúkkal telített világban így szól, mint egykoron Jézus, amidőn megjelent tanítvá­nyai körében: „Békesség néktek!” Békét a világnak! R. Filep Imre h. püspök MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ KÉPVISELŐ TANÁCSA Budapest, V. Nagy Ignác u. 4. Telefon: 113—094 MEGHÍVÓ A Magyarországi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa, hazánk felszabadulásának 25-ik évfordulója tiszteletére ÜNNEPI ÜLÉST tart 1970. április 2-án, csütörtökön du. 6 órai kezdettel a Budapest, V. Nagy Ignác u. 4. sz. alatti templom I. emeleti gyülekezeti termében. Az ünnepi ülésre egyházi tanácsos és presbiter testvéreinket, valamint gyülekezeteink tagjait tisztelettel és szeretettel meghívjuk. Budapest, 1970. március 10-én Dr. Ferencz József R. Filep Imre főgondnok h. püspök Bencze Márton titkár-főjegyző Tárgysorozat: 1. Gyülekezeti ének. 2. Imádkozik és bibliát olvas Huszti János pest­lőrinci lelkész. 3. Az ünnepi ülést megnyitja Dr. Ferencz József főgondnok. 4. Egyházzene. 5. Ünnepi beszédet tart R. Filep Imre h. püspök. 6. Az évforduló jelentőségét méltató ünnepélyes nyilatkozatot előterjeszti Bencze Márton fő­jegyző. 7. Határozathozatal a felolvasott nyilatkozat tárgyában. 8. Zárszó. 9. Himnusz. 2 UNITÁRIUS ÉLET A révnylakodalmasok A budapesti unitárius egyházköz­ség a tágabb lelki család szeretet­­közösségében ünnepelte meg két ívenves házaspárnak, házasságkötése 60. évfordulóját. A vasárnapi istentisztelet kereté­ben f. évi február hó 1-én ünne­pelte „aranylakodalmát” Kovács Károly atyánkfia és neje Sayler Margit, Kovács Károly testvérünk­ben, magyarországi unitárius egy­házunk esetének felejthetetlenül ál­dott nevű nagy jótevőjének és templomépítő alföldi apostolának — néhai Kovács Józsefnek fiát és fele­ségében menyét tiszteljük, akik a nagy alapítványtevő hódmezővásár­helyi gondnokunkhoz méltóan élték hitbuzgósággal ékes életüket közöt­tünk. Néhai Kovács József jótékony­ságából és unitárius öntudatából, példamutató hitbuzgalmából épült jórészt a hódmezővásárhelyi unitá­rius templom, paplak és iskola. Milyen érdekes véletlenje a sors­nak, hogy a március hó 1-én ugyancsak 50 éves házassági évfor­dulóját ünneplő Ágoston József presbiterünk és szeretett neje, Bog­dán Julianna élete is vonatkozásban áll a hódmezővásárhelyi eklézsiánk­kal. Ugyanis Ágoston József testvé­rünk írta meg egy kis füzetben a hódmezővásárhelyi unitárius egy­házközség történetét. Az ötvenéves házassági évforduló­jukat ünneplő atyánkfiait a hálaadó istentiszteleten megjelent híveink­nek, szeretteiknek és tisztelőiknek népes serege vette körül és kérte Isten áldását kedves életükre. Milyen figyelmeztetően szép volt Ágoston Józsefék 50 éves házassági évfordulójának megáldásakor azt a legszentebb székely hagyományt is látni, amely a gazdag gyermekáldás­ban jut kifejezésre. Ágoston Józse­féknek 10 gyermekük született, s ezek közül 7 ma is élő gyermekként adott hálát Istennek a szülőknek eme boldog napján.

Next