Unitárius Élet, 1971 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1970. december 16-án délután futótűzként terjedt el a szomorú hír, hogy R. Filep Imre 55 éves korában váratlanul elhunyt. Megfáradott szíve mondta fel a szolgálatot. Vasárnap, december 20-án a Nagy Ignác utcai templomban lehajtott fejű emberek hallgatták Bencze Márton lelkész, egyh. főjegyző szolgálatát az egyházunkat ért eme nagy veszteségben. Az istentiszteletet követően az Egyházi Képviselő Tanács és a Budapesti Egyházközség Presbitériuma együttes ülést tartott, ahol Ferencz József főgondnok megrendült hangon jelentette be a gyászhírt. Javaslatára a két testület egyhangúan úgy határozott, hogy vállalja a nagy halott temetésének költségeit. Az egyház és az egyházközség közösen magyar nyelvű szomorú jelentést adott ki, a Képviselő Tanács külön angol nyelvű gyászjelentésben hozta tudomására külföldi hitrokonainknak a lesújtó hírt. R. Filep Imre Nagyszebenben született 1915. március 21-én. Tanulmányait szülővárosában és a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte. Lelkészi oklevelet, kitűnő tanulmányi eredményei után, a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián szerzett. Már gyermekkorában megtanult németül és románul, később angolul is, annak ellenére, hogy a második világháború megakadályozta abban, hogy külföldi tanulmányútra menjen. 1940-ben Székelykeresztúron s. lelkész és internétusi felügyelő-tanár. 1942—44 között Kolozsvár székhellyel központi missziós lelkész, s mint ilyen, a besztercei unitárius gyülekezet alapítója. Áttelepül Magyarországra, ahol előbb a szentesi Népi Kollégium vezetője, majd 1946—53 között a hódmezővásárhelyi unitárius gyülekezett lelkésze, ellátva a szegedi leányegyházközség, valamint a szórványok, különösen Szentes és Orosháza, lelkészi teendőit is. 1953. november 14-én fogadja el a budapesti unitárius egyházközség lelkészi állását, melyre egyhangúlag meghívást kap a gyülekezettől. Józan Miklós egykori szószékét foglalja ezáltal el, s vezető lelkésze marad ennek a gyülekezetnek mind haláláig. 1957-ben egyházi főjegyzővé választják. 1959-ben az IARF (International Association for Religious Freedom) Végrehajtó Bizottságának tagja lesz. E minőségében sokat utazott, számos előadást tartott Svájcban, Hollandiában, az NSZK-ban, Angliában és Amerikában, szolgálván mindenütt a toleranciának, a békének, az együttmunkálkodásnak a szellemét, magyar népünk és unitárius egyházunk díszére. Az IAAF 1961. évi davosi kongresszusának ünnepi szónoka s részt vesz az 1964. évi hágai, az 1966. évi londoni és az 1969. évi bostoni (USA) IAAF-kongreszszusokon, amelyeknek előkészítésében és eredményes lebonyolításában kimagasló eredménnyel működik közre. Felszólalásaiban mindig nagy szerepet kapott a teológiai problémák gazdag és általa jól ismert változata, azokat a mai élet valóságaiból merítette s a a mai ember számára nyújtott azok által lelki erőt. Bátor szívvel állott ki a béke ügye mellett, s nagy tiszteletet szerzett szocialista rendünk iránt számos külföldi útja alkalmával. Két évvel ezelőtt részt vett a KBK prágai ülésén is. Kiváló szónok volt néhai Főpásztorunk, széles műveltségű gondolkodó és teológus. Szerelmese, értője és megbecsülője a szépnek és a kultúra értékeinek, maga is megáldva a teremtő géniusz sok érdekes vonásával. Az 1968. évi erdélyi unitárius zsinaton, melyen egyházunk megalapításának 400-ik évfordulóját ünnepeltük, Tordán tolmácsolta a Magyarországi Unitárius Egyház üdvözletét, s az utána pár nap múlva, augusztus 21-én sorra került budapesti zsinaton unitárius egyházunknak az ünnepi szónok tisztében fennkölt hangon szólott az unitárius gondolat évszázados harcáról s a jelen időkben betöltött fontos szerepéről, midőn beérni láthatjuk a toleranciának és az együttműködésnek azt a szellemét, amelyet mindig fontosnak tartottunk. 1966-tól püspöki helynök, majd az 1968. évi Zsinat óta a Magyarországi Unitárius Egyház h. püspöke. Nagyon fontosnak tartotta az egyházak közötti jóviszonyt s mindannyiszor tanújelét adta együttműködési készségének. özvegye, három férjezett leánya, öt unokája és testvérei gyászolják a szűkebb családból. De gyászolja az ő nagy családja, a magyar unitáriusok közössége, az unitárius gondolatnak sok tízezer barátja itthon és külföldön. Igyekezünk megérteni azt az igét, amely életszemléletének foglalata, s mely gyászjelentésén is olvasható: „Vigasztaljátok azért egymást és építse egyik a másikat.. . Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket.” (II. Thess. 5.) TEMETÉSE A Farkasréti temetőben december 22-én délután 3 órakor hatalmas embertömeg állta körül a szállongó hóesésben a koporsót, amikor azt a ravatalozó kápolnából a temető gyászudvarára kihozták. A koporsóra ráterítették az elhunyt szolgálati jelvényét, fekete selyem palástját. A zsoltáros ének után Bajor János debreceni lelkész mondott megható gyászbeszédet. A palástos papok egy-egy bibliai igét idézve vettek búcsút elhunyt főpásztoruktól. Utánuk két Luther-kabátos német lelkész, a düreni szabadelvű evangélikus gyülekezet pásztorai, Martin Meylahn és Ursula Sonntag német nyelven mondott bibliai idézettel búcsúztak. Ferencz József főgondnok az egyház egyeteme, az összes gyülekezetek, valamint az International Association for Religious Freedom nevében búcsúzott a nagy halottól. Az említett nemzetközi szervezet koszorúját Berthe van Gennep asszony, a hágai központ igazgatója személyesen helyezte el a ravatalon. Vadady Albertné, a budapesti gyülekezet gondnoka, a Máriák és Máriák nevében köszönt el az utolsó útjára induló Filep Imrétől. A temetésen az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Miklós Imre miniszterhelyettes és Graák Károly főosztályvezető jelentek meg. Jelen volt Káldy Zoltán és dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök, dr. Túrós Aladár, a református zsinati iroda osztályvezetője, dr. Berki Feriz, a magyar görögkeleti egyház adminisztrátora, Vujisics Dusán, a görögkeleti szerb egyház püspökhelyettese, dr. Várkonyi Imre kanonok, az Actio Catholica igazgatója, dr. Nagy Gyula evangélikus és Gerő Sándor baptista teológiai akadémiai dékánok, és sokan mások az elhunyt tisztelői közül. RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁSOK R. Filep Imre haláláról a hazai napilapok, a magyar rádió, valamint a hazai és külföldi egyházi sajtó egyaránt megemlékezett. A hazai protestáns és a római katolikus egyház püspökei, a teológiai akadémiák dékánjai, az izraeliták országos képviseletének elnöke és a budapesti