Unitárius Élet, 1974 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Negyedszázados a magyar állam és az unitárius egyház között kötött egyezmény Lapunk előző számában röviden megemlékeztünk az Egyházi Képviselő Tanács nov. 29-én tartott ünnepi üléséről. Közöltük Dr. Ferencz József püspöknek az évfordulót méltató beszédét, valamint az ünnepi ülés által elfogadott nyilatkozatot. Ígéretünkhöz híven jelen számunkban közreadjuk Balló István miniszterhelyettes úrnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesének az ünnepi ülésen elhangzott felszólalását, továbbá a nyilatkozat elfogadását támogató hozzászólásokat. BALLÓ ISTVÁN MINISZTERHELYETTES FELSZÓLALÁSA Tisztelt ünnepi ülés! Kedves barátaink! Tisztelettel és igaz nagyrabecsüléssel köszöntöm az Unitárius Egyház vezetőit és a jubileumi ülés minden résztvevőjét az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és munkatársai nevében. Őszinte örömmel veszek részt, ezen az ünnepi ülésen munkatársammal, Kenderesi János főosztályvezető úrral együtt. Tisztelt ünnepi ülés! Olyan egyezmény negyedszázados jubileuma alkalmából vagyunk együtt, amely történelmi mércével mérve is jelentős. 1918-ban egy szocialista állam jutott megállapodásra az egyházakkal, először a nem katolikus egyházakkal — ezen belül elsők között az unitárius egyházzal —, majd később a katolikus egyházzal is. Az Egyezmény kifejezésre juttatja, hogy államunk őszintén törekedett a rendezett viszonyra minden egyházzal. Az pedig természetes volt, hogy időrendben azok az egyházak értették meg hamarabb a rendezés lehetőségét és szükségességét, amelyek közelebb voltak a népi törekvésekhez. Az unitárius egyház — mint köztudott — a múltban soha nem tartozott a privilegizált helyzetű egyházak közé, s ez viszonylag könnyebbé tette az egyezmény jelentőségének felismerését, bár az unitárius egyháznál is gondot jelentett válaszolni arra a kérdésre: lehetséges-e tartós együttélés, rendezett viszony a szocialista állam és a vallásos szervezetek között? Ismeretes, hogy a súlyos háborús válságból kikerülve népünk — hívők és nemhívők — saját kezébe vették sorsuk alakítását és kinyilvánították akaratukat a szocialista társadalmi rend mellett. Ez jelezte, hogy a vallásos dolgozó tömegek nem láttak feloldhatatlan ellentmondást az állampolgári kötelességek teljesítése és vallásuk gyakorlása között a szocializmusban. Emellett az új tásadalmi rend kezdettől nemcsak lehetségesnek tartotta a rendezett viszonyt az állam és az egyházak között, hanem kezdeményezte, s nem kevés erőfeszítéssel ösztönözte is gyakorlati realizálását. Elévülhetetlen érdemeket szereztek és csak az őszinte elismerés hangján szólhatunk ma azokról az egyházi vezetőkről és lelkészekről, akik — akkor még számban is kevesebben és több-kevesebb vajúdással — felismerték: a szocializmus programja korunkban a nemzeti felvirágzás, a nép jóléte, kultúrája fejlődésének egyedül lehetséges társadalmi programja. Vállalták a harcot az ellenkezőkkel, állásfoglalásaikkal és gyakorlati tevékenységükkel segítették, hogy a rendezett viszony megteremtődjék államunkkal. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a hívők lelkiismereti konfliktusok nélkül beilleszkedjenek a szocializmusba. Az elmúlt 25 év az egyházak nagy többségénél — köztük az unitárius egyháznál is — hozott jelentős előrelépést. A bizonytalankodó kezdethez képest az állam és az egyházak közötti viszony őszintén akart, gyakorlati politikai együttműködéssé fejlődött. Ma már közösen vallhatjuk a határozott igent a 25 évvel korábban felmerült kérdésekre. Az akkor még kérdőjeles lehetőség valósággá vált. Az unitárius egyház életében 1968-ban ezen túl is történt jelentős változás. Az állam egyetértésével önálló, szervezetileg is független püspökséggé alakult, s a jelenlevők körében üdvözölhetjük az első püspököt is. De ezen túlmenően világosabbá, elvileg tisztázottabbá vált az egyházi vezetés, a papság és a hívők körében is, hogy a társadalmi összefogásba a bekapcsolódás, a Hazafias Népfront programjába foglalt célok megvalósításába az aktív részvétel lehetséges az egyház szolgálatával együtt, vagyis a 25 évvel ezelőtt még kevesek programja általánosan elfogadott lett. Őszinte elismerésünket fejezzük ki Ferencz József püspök úrnak, Bartók Béla világi főgondnok úrnak és az egyház valamennyi tagjának, akik közreműködtek abban, hogy a jelenlegi helyzetig eljussunk. Jó érzés volt tudomást szerezni arról, hogy a mostani püspök, Ferencz József úr volt az előadója 1948 nyarán az egyházi zsinaton az Egyezmény megvitatásának. Jólesett hallani az egyezmény 20. évfordulóján az egyház önvallomásaként elhangzottakat, hogy szívvel-lélekkel egynek tudja magát népünkkel, hazánkkal és az unitáriusok otthon érzik magukat a szocializmusban. A Kormány és az Állami Egyházügyi Hivatal vezetése úgy ítéli meg a mai helyzetet, hogy annak jellemzője a töretlen akarat az előrelépésre a gyakorlati politikai együttműködésben. Teljes bizalommal vagyunk az egyházi vezetés törekvései iránt a zökkenőmentes továbbfejlődés tekintetében és magunk is folytatjuk erőfeszítéseinket ennek érdekében. Úgy értékeljük, hogy az egyházi vezetés az unitárius egyházi múlt legjobb hagyományait követi, amikor egyházi szolgálat összehangolja szocializmust építő népünk szolgálatával. Ezúton is köszönjük fáradozásaikat a hazai és nemzetközi békemunkában és egyházpolitikai munkában. Örömmel állapíthatom meg, hogy a mostani ünnepi ülésen elhangzott beszédben az egyház ismételten igent mond a szocializmusra, támogatja a nép jólétét, a családok boldogulását, a nemzeti egységet és a béke megőrzését szolgáló össznemzeti erőfeszítéseinket. Ami az állam és az egyház viszonyát illeti: az egyezményt úgy tekintjük, mint ami szilárd alapot teremtett és jó bázisa a gyakorlati politikai együttműködés fejlődésének. Tudjuk, sok még a közös tennivaló hazánk felvirágzásáért és a békéért. Kormányunk mint eddig, a jövőben is számít az unitárius egyházi vezetésre és a lelkészek közreműködésére, együtt a hívőkkel. Tisztelt ünnepi ülés! Engedjék meg, hogy az alkalmat felhasználva mégegyszer tolmácsoljam Hivatalunk jókívánságait. Kívánom, hogy tovább erősödjön, fejlődjön államunk és az Balla István miniszterhelyettes, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Kenderesi János főosztályvezető urak az ünnepi megemlékezést hallgatják. 2 UNITÁRIUS ÉLET