Unitárius Élet, 1974 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Negyedszázados a magyar állam és az unitárius egyház között kötött egyezmény Lapunk előző számában röviden megemlékeztünk az Egyházi Képviselő Tanács nov. 29-én tar­tott ünnepi üléséről. Közöltük Dr. Ferencz Jó­zsef püspöknek az évfordulót méltató beszédét, valamint az ünnepi ülés által elfogadott nyilat­kozatot. Ígéretünkhöz híven jelen számunkban közread­juk Balló István miniszterhelyettes úrnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesének az ünnepi ülésen elhangzott felszólalását, továbbá a nyilatkozat elfogadását támogató hozzászóláso­kat. BALLÓ ISTVÁN MINISZTERHELYETTES FELSZÓLALÁSA Tisztelt ünnepi ülés! Kedves barátaink! Tisztelettel és igaz nagyrabecsüléssel köszöntöm az Unitárius Egyház vezetőit és a jubileumi ülés minden résztvevőjét az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és munkatársai nevében. Őszinte örömmel veszek részt, ezen az ünnepi ülésen munkatársammal, Kenderesi János főosztályvezető úrral együtt. Tisztelt ünnepi ülés! Olyan egyezmény negyedszáza­­dos jubileuma alkalmából vagyunk együtt, amely tör­ténelmi mércével mérve is jelentős. 1918-ban egy szo­cialista állam jutott megállapodásra az egyházakkal, először a nem katolikus egyházakkal — ezen belül elsők között az unitárius egyházzal —, majd később a katolikus egyházzal is. Az Egyezmény kifejezésre juttatja, hogy államunk őszintén törekedett a rendezett viszonyra minden egy­házzal. Az pedig természetes volt, hogy időrendben azok az egyházak értették meg hamarabb a rendezés lehetőségét és szükségességét, amelyek közelebb vol­tak a népi törekvésekhez. Az unitárius egyház — mint köztudott — a múltban soha nem tartozott a privilegi­zált helyzetű egyházak közé, s ez viszonylag könnyeb­bé tette az egyezmény jelentőségének felismerését, bár az unitárius egyháznál is gondot jelentett válaszolni arra a kérdésre: lehetséges-e tartós együttélés, rende­zett viszony a szocialista állam és a vallásos szerveze­tek között? Ismeretes, hogy a súlyos háborús válságból kikerül­ve népünk — hívők és nemhívők — saját kezébe vet­ték sorsuk alakítását és kinyilvánították akaratukat a szocialista társadalmi rend mellett. Ez jelezte, hogy a vallásos dolgozó tömegek nem láttak feloldhatatlan ellentmondást az állampolgári kötelességek teljesítése és vallásuk gyakorlása között a szocializmusban. Emellett az új tásadalmi rend kezdettől nemcsak le­hetségesnek tartotta a rendezett viszonyt az állam és az egyházak között, hanem kezdeményezte, s nem ke­vés erőfeszítéssel ösztönözte is gyakorlati realizálását. Elévülhetetlen érdemeket szereztek és csak az őszin­te elismerés hangján szólhatunk ma azokról az egy­házi vezetőkről és lelkészekről, akik — akkor még számban is kevesebben és több-kevesebb vajúdással — felismerték: a szocializmus programja korunkban a nemzeti felvirágzás, a nép jóléte, kultúrája fejlődé­sének egyedül lehetséges társadalmi programja. Vál­lalták a harcot az ellenkezőkkel, állásfoglalásaikkal és gyakorlati tevékenységükkel segítették, hogy a ren­dezett viszony megteremtődjék államunkkal. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a hívők lelkiismereti konf­liktusok nélkül beilleszkedjenek a szocializmusba. Az elmúlt 25 év az egyházak nagy többségénél — köztük az unitárius egyháznál is — hozott jelentős előrelépést. A bizonytalankodó kezdethez képest az állam és az egyházak közötti viszony őszintén akart, gyakorlati politikai együttműködéssé fejlődött. Ma már közösen vallhatjuk a határozott igent a 25 évvel korábban felmerült kérdésekre. Az akkor még kérdő­jeles lehetőség valósággá vált. Az unitárius egyház életében 1968-ban ezen túl is történt jelentős változás. Az állam egyetértésével ön­álló, szervezetileg is független püspökséggé alakult, s a jelenlevők körében üdvözölhetjük az első püspököt is. De ezen túlmenően világosabbá, elvileg tisztázot­­tabbá vált az egyházi vezetés, a papság és a hívők körében is, hogy a társadalmi összefogásba a bekap­csolódás, a Hazafias Népfront programjába foglalt cé­lok megvalósításába az aktív részvétel lehetséges az egyház szolgálatával együtt, vagyis a 25 évvel ezelőtt még kevesek programja általánosan elfogadott lett. Őszinte elismerésünket fejezzük ki Ferencz József püspök úrnak, Bartók Béla világi főgondnok úrnak és az egyház valamennyi tagjának, akik közreműködtek abban, hogy a jelenlegi helyzetig eljussunk. Jó érzés volt tudomást szerezni arról, hogy a mostani püspök, Ferencz József úr volt az előadója 1948 nyarán az egy­házi zsinaton az Egyezmény megvitatásának. Jólesett hallani az egyezmény 20. évfordulóján az egyház ön­vallomásaként elhangzottakat, hogy szívvel-lélekkel egynek tudja magát népünkkel, hazánkkal és az uni­táriusok otthon érzik magukat a szocializmusban. A Kormány és az Állami Egyházügyi Hivatal veze­tése úgy ítéli meg a mai helyzetet, hogy annak jellem­zője a töretlen akarat az előrelépésre a gyakorlati po­litikai együttműködésben. Teljes bizalommal vagyunk az egyházi vezetés törekvései iránt a zökkenőmentes továbbfejlődés tekintetében és magunk is folytatjuk erőfeszítéseinket ennek érdekében. Úgy értékeljük, hogy az egyházi vezetés az unitárius egyházi múlt leg­jobb hagyományait követi, amikor egyházi szolgá­lat összehangolja szocializmust építő népünk szolgá­latával. Ezúton is köszönjük fáradozásaikat a hazai és nemzetközi békemunkában és egyházpolitikai mun­kában. Örömmel állapíthatom meg, hogy a mostani ünnepi ülésen elhangzott beszédben az egyház ismételten igent mond a szocializmusra, támogatja a nép jólétét, a családok boldogulását, a nemzeti egységet és a béke megőrzését szolgáló össznemzeti erőfeszítéseinket. Ami az állam és az egyház viszonyát illeti: az egyezményt úgy tekintjük, mint ami szilárd alapot teremtett és jó bázisa a gyakorlati politikai együttműködés fejlődésé­nek. Tudjuk, sok még a közös tennivaló hazánk fel­virágzásáért és a békéért. Kormányunk mint eddig, a jövőben is számít az unitárius egyházi vezetésre és a lelkészek közreműködésére, együtt a hívőkkel. Tisztelt ünnepi ülés! Engedjék meg, hogy az alkalmat felhasználva még­­egyszer tolmácsoljam Hivatalunk jókívánságait. Kívá­nom, hogy tovább erősödjön, fejlődjön államunk és az Balla István miniszterhelyettes, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökhelyettese és Kenderesi János főosztályvezető urak az ünnepi megemlékezést hallgatják. 2 UNITÁRIUS ÉLET

Next