Unitárius Élet, 1984 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Az Országos Béketanács egyházközi békebizottsága Történelmi esemény színhelye volt az evangélikus egyház Puskin utcai tanácsterme dec. 7-én, amikor megfelelő előkészítés után az Országos Béketanács ke­retében megalakult a hazai református, evangélikus, szabadegyházi, orthodox és izraelita egyházakat kép­viselő új munkabizottság, melyben természetszerűleg részt vett unitárius egyházunk is. A napilapok örömmel vettek tudomást e testület meg­alakulásáról, és arról a dec. 1-i esti televíziós híradó is beszámolt. A bizottság az Országos Béketanács kere­tén belül s vele együttműködve tevékenykedik. Az ala­kuló ülésen elfogadták az országos és megyei szervek működését meghatározó szabályzatot, és megválasztot­ták a vezetőket. Az elnöki tisztet dr. Bartha Tibor re­formátus zsinati elnök tölti be. Alelnökök: dr. Káldy Zoltán evangélikus, dr. Tóth Károly református, dr. Ferencz József unitárius püspökök, Szakács József a szabadegyházi tanács elnöke, dr. Salgó László országos főrabbi, dr. Berki Feriz, az orthodox egyház vezetője. A szervezet főtitkára, dr. Aranyos Zoltán zsinati taná­csos. A megyei és fővárosi szervek megválasztására később kerül sor. Az alakuló ülésen megjelent és felszólalt Sarkadi Nagy Barna az Országos Béketanács főtitkára, aki em­lékeztetett arra, hogy a feszültségektől terhes nemzet­közi helyzet az egész világon kiváltja az emberek aggo­dalmát. A békemozgalom páratlan méretű fellendülé­sének lehetünk tanúi hazánkban és határainkon túl is — hangsúlyozta. Sok országban megújhodnak a régebbi humanitárius mozgalmak, és világszerte újak születnek az összetartó közösségek erőire építve. A főtitkár őszinte örömmel üdvözölte az egyházközi békebizottság­­meg­alakulásának tényét, amely fontos eseménye a magyar­­országi békemozgalomna­k. Hasonló meleg szavakkal köszöntötte az új szervezetet Bíró Imre kanonok, az OBT keretében­­már évek óta működő katolikus papi békebizot­tság s annak, betegsége miatt megjelenni nem tudott elnöke, dr. Ijjas József kalocsai érsek, pápai trónállló nevében. Az ülésen jelen volt Bai László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője és Sándor István az OBT osztályvezetője is. Az ülésen az új békebizottság felnökségi tanácsa az alábbi nyilatkozatát adta közre, melyet a napilapok is bő terjedelemben ismertettek. NYILATKOZAT Az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága — amelyben a magyarországi protestáns, ortodox, iz­raelita és unitárius vallásfelekezetek képviselői működ­nek együtt — Isten parancsának engedve, a magyar nép és az emberiség jövőjéért hordozott felelősség tu­datában kinyilvánítja a következőket: Bűnbánattal valljuk meg, hogy századunkban már két pusztító világégés indult ki Európából, olyan társa­dalmak köréből, amelyek azt hirdették magukról, hogy keresztyén valláserkölcsi alapokon állanak. Mélységes megrendüléssel látjuk, hogy napjainkban egy új, a földi élet minden fémáját megsemmisítéssel fenyegető háborút készítenek elő olyan erők, amelyek ez alkalommal is gyakran hivatkoznak keresztyén val­láserkölcsi és humanitárius érdekek védelmére. Minden erőnkkel tiltakozunk az Egyesült Államok kormánya ál­tal vezetett világuralmi törekvések ellen, amelyek a fegyverkezési versenynek új lendületet adva, a hagyo­mányosan keresztyén befolyás alatt álló nyugateurópai népek kormányait nukleáris fegyverek további felhal­mozására késztetik. Meg vagyunk győződve arról, hogy e törekvések döntő okai: egyfelől az egyoldalú katonai fölény elérése, másfelől a fegyvergyártásból és fegyver­kereskedelemből busás hasznot húzó kapzsi érdek. Tiltakozunk az ellen, hogy az imperialista erők — hivő embereket megtévesztve — a hit védelmének igye­keznek feltüntetni a szocialista társadalmi rend ellen irányuló fenyegetést. Isten irgalmas szeretetére kérjük hittestvéreinket, bárhol éljenek e világon, közös erőfeszítéssel most áll­junk ellen a Gonosz embergyilkos erőinek, amely erők mindent, az emberiség jövőjét is készek kockáztatni kiváltságaik önző védelmében. Minden erőnkkel támo­gassuk, hitünk parancsát követve, azokat, akik harcol­nak a társadalmi igazságosság érvényesítéséért és az emberiség békéjének megmentéséért. Áldást mondunk mindazokra az emberekre, bármely nép fiai legyenek, bármely világnézetet vallják, akik az emberszeretet nagy parancsolatának engedelmes­kedve, ezekben a napokban az egész világon, különö­sen az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában bát­ran tiltakoznak a legveszedelmesebb és első csapás mérésére alkalmas, nukleáris világkatasztrófával fe­nyegető fegyverek Nyugat-Európába történő telepítése ellen. Áldást kérünk a hívő népre, amely kész a megtérés útjára lépve, áldozatos emberszeretettel betölteni a ki­jelentés ígéretét: „Megáldatnak tebenned a föld min­den nemzetségei” (1 Móz 12,3). AZ EMBERI JOGOK NAPJA Minden esztendőben december 10-én a nagyvilágon majdnem mindenütt megemlékeznek az emberi jogok napjáról. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 35 évvel ezelőtt nyilatkozatot fogadott el az emberi jogokról, s ennek a napnak az emlékére tartanak megemlékezé­seket annak kapcsán, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete állást foglalt az emberi jogok egyetemes­ségének általános érvényesítése mellett. Az akkor kiadott dokumentum először foglalta írás­ba mindazt, amit az embereknek addig is gyakorolnia kellett volna. A népek nemcsak saját országuk polgá­raival szemben felelősek, hanem más országok ha­sonló állásfoglalásaiért erkölcsi felelősséggel tartoz­nak. A sajtó s a tömegkommunikáció más eszközei, saj­nos, szinte naponta tudósítanak arról, hogy az emberi jogokat itt vagy ott megsértik. Egyelőre kevés az ENSZ lehetősége arra, hogy min­den sérelmet orvosolni tudjon. Él azonban bennünk a reménység, hogy e napon nem hiába emlékezünk, és hogy egyre erősödik az a tábor, mely gyakorolja is nemzetiségre, a bőr színére, vallási és ideológiai ho­vatartozásra való tekintet nélkül az ember legalap­vetőbb jogainak elismerését és biztosítását. A szocialista demokrácia kiteljesedése az emberi jo­gok gyakorlásának gazdagodását és érvényesülését is jelenti. VISSZATEKINTÉS lelkészi szolgálatom negyvenedik évfordulóján (1943—1983) III. 1944. június 8-án kaptam meg Józan Miklós püspök úrtól a rendes lelkészi kinevezésemet az Unitárius Misszió Háznál rendszeresített másodlelkészi állásra, miután az előző hónap végén lelkészi diplomát szerez­tem Kolozsváron az Unitárius Teológiai Akadémián. Ezzel befejeződött a gyakorló segédlelkészi foglalkoz­tatottságom. UNITÁRIUS ÉLET 3

Next