Unitárius Élet, 2015 (69. évfolyam, 1-6. szám)

2015-01-01 / 1. szám

Munkahelyeken az év vége felé közeledve évér­tékelőket tartanak. Mit valósítottak meg az eddigi tervekből. Mit lehetne változtatni, jobbítani? Mi is ezt tettük december 19-én. Ez motiválólag tud hatni a következő évvel kapcsolatos tervek kialakításánál. Mi is készíthetünk az óévre vonatkozólag egy listát, nem kell, de szabad, amennyiben összeírjuk a 2014-ben velünk történteket. Áldásokat és nehézségeket, ahol Isten megérintett, megsegített, megőrzött, mega­jándékozott. Mennyi mindenért adhatunk hálát! Pró­báljuk csak meg. Eredményesebb lehet életünk! Segítsen bennünket a most hallott isteni ige úgy állni az újévben, hogy ilyen hatalmas ígéret örökösei vagyunk. El nem évülő, meg nem romlandó ajándék ez számunkra. Olyan ez, mint amikor egy zarándok, útnak indul, igyekszik minimalizálni a csomagját, hogy ne kelljen túl sok felesleges dolgot cipelnie a hosszú úton. Induljunk neki a hosszú útnak mi is üres hátizsákkal, de nyitott szívvel, nyitott kézzel, hogy Jézus követőkként meglássunk a mellénk szegődők­­ben a velünk vándorló, a mellénk szegődő emmausi Jézust. Ámen. Kászoni-Kövendi József Az el nem rejtett világosság „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14) A példabeszéd központi mon­danivalója egyértelműen a felvett és megismételt szentlecke, de gondolattárában még sok ténye­zővel kell megismerkednünk, hogy sokoldalú legyen a példa­beszéd. Azt mondja Jézus tanítványa­inak, hogy ők a világ világossága. Ez egyben dicséret és büszkeség forrása is lehet rájuk nézve, viszont felelősséget is tar­togat. A világosság fogalmához azonnal társítja egy hegyen felépített város látványát, valamint azt, amit feltételez egy szem előtt levő települést. Ezt követően kijelenti, hogy a gyertya, szövétnek fényforrásként jelenik meg a házban. Amikor valaki meggyújtja, akkor akarva, nem akarva, más is „látóvá "válik. A félreérthetetlen cselekedetet követően azonnal rátér az erkölcsi magatartás és hit világára. Kijelenti, hogy tanítványai jótette úgy kell világítson mások szeme előtt, mint a meggyújtott gyertya fénye. Míg ezért hálásak lehetnek a helyiségben levők, addig a jótett láttán Isten iránti hála és dicséret kell ébredjen a szemlélőkben. Amikor közelebbről megvizsgáltam a példabe­szédet, négy fontos területen helyezhetem el ráhangolt gondolataimat. Hamarosan ráébredtem, hogy rész­leges az elmélkedés, ha ezt az álláspontot követem, hiszen vitathatatlanul van még jellemvonás, melyet tárgyalnom kell a többiek mellett. Ti vagytok a világ világossága - mondja Jézus. Ez természetesen a tanítványaira vonatkozik első­sorban, de büszke boldogsággal értelmezzük magunkra is, amennyiben a Mester ilyent feltételez rólunk. Megoldást eredményez, ha bibliai helyekkel világítom meg a világosság fogalmát. Feleletet kapunk arra, hogy miként jött létre a bennünket körülvevő vilá­gosság és kiderül, hogy mekkora a bennünk levő sötét­ség. Én ebben az esetben egy sajátságos gondolattal ébresztgetem a világosság utáni szunnyadó vágyakozá­sunkat: „A sötétség elrejti a félelmek, a hazugságok és a fájdalmak valódi méreteit (...). Az igazság az, hogy ezek sokkal inkább árnyképek, mint valóság, ezért tűnnek nagyobbnak a sötétben. Amikor a világosság beragyogja azokat a helyeket, ahol ezek benned rejtőznek, akkor meglátod őket a maguk valójában.” (William Paul Young) Nem szeretjük a sötétséget, ennek ellenére mégis pozitív értelmezést is kaphat, amennyiben valakinek leplezni valója van. Sőt lelkünk tükrét, az arcunkat is jól takarja a sötétség, ha „rejtegetni”, vagy titkolni valónk van. Ez utóbbiban csak arra gondolok, hogy nem akarjuk mások tudomására hozni, hogy mennyi félelem és fájdalom gyötör minket. Ennek viszont rossz hatása is van, mert emberi gyengeségünkből fakadóan „szívesen" felnagyítjuk bajainkat, s így a sejlő árnyékról is azt feltételezzük, hogy hozzátartozik a valósághoz. Ezért biztat Jézus, hogy engedjük szét­áradni körülöttünk és bennünk a világosságot. Legyen ez által nyilvánvaló minden bennünk levő keserűség. Váljon láthatóvá, mint a hegyen épített város. Talán a maguk valóságában látott és láttatott sötétség-gondok nem is olyan nagyok és elviselhetetlenek, mint azt gondoltuk a sötétségben. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Azonnal két különböző, de összefonódásában azonos gondola­tokat ébresztő figyelmeztetést közöl Jézus. Az első a hegyre, a másik a hegyen épült város elrejtésének lehetetlenségére utal. Megjelent könyvem, Ébredések a Zsidó-hegy árnyékában címmel, történetírási munka, de kétségtelenül hatással volt rám Nyírő József gondolata: „Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. (...) Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségről olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. ” Ma már egyre világosabbá válik, hogy „halvány” fény mellett is megtartottuk a Székelyföldön ön a­ Unitárius Élet 3

Next