Unitárius Élet, 2016 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2016-01-01 / 1. szám
Évkezdet Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. (Lk 2, 21) Vannak, akik szeretik az új kezdetet. Keresik a kihívásokat, vállalkozó szellemük olthatatlan vágya a megmérettetés. Terveznek, jövőt építenek, ambíciójuk erős. Mások nem szeretik az újat. Számukra a megszokott biztonságot ad, ezáltal kiszámítható. Félnek a változásoktól, ezért inkább hátrafelé tekintgetnek, és szívesebben élnek a múltból. De ismerek olyanokat is, akik alig ismerik az újat, annyira el vannak foglalva. Az ők életükben a kezdet és a vég esetleges. Ők az időtlenek, akik kötöttségek nélkül élnek. Újévet kezdünk. Az előzőt már ismerjük, az újról még csak a nevét tudjuk, 2016-nak hívják. Az előzőt vagy megszeretjük, értékeljük, mesélünk róla, képét emlékezetünkbe véssük, vagy gyorsan elfelejtjük, menekülünk előle, magára hagyjuk. A vadonatúj évet megpróbáljuk elképzelni, így szinte még minden titok. Ebbe a bizonytalanságba érkezik hozzánk ünnepélyes magabiztossággal az evangélium egyetlen mondata, amit ide hoztam: „Amikor eljött a nyolcadik nap... a Jézus nevet adták neki. "Az a mondat, amelyik a világtörténelem legnagyobb nevéről szól. Ez a vers, már nem tartozik a megszokott betlehemi történethez, és még nem bontakozik ki benne a későbbi nagy történet. Ez a versecske mégsem jelentéktelen. Mert itt hangzik el először ember szájából a Jézus neve. Január első napja, Jézus nevének napja. A karácsonyi események leírásából tudjuk, hogy Máriának és Józsefnek nem adatott meg a szép szülői feladat, akár felmenőik nevét, akár számukra kedves neveket listázva kiválasszanak egy fiú és egy lány nevet. A nevet, mint minden mást angyal közli velük. Isten fia a szabadító, megmentő, héberül Jehosua, Józsué, vagyis Jáhvé megszabadít, amely görög nyelven Jézus. Az ember neve alá két évszámot és egy kötőjelet szoktunk írni. Egy kötőjelnyi életünk van. Ha nem vagyunk olimpikonok, felfedezők, előadók, nagy művészek, nevünket néhány évtized múlva elfelejtik. Jézus nevét nem lehet elfelejteni. A történelem folyamán sokszor próbálták ezt elfelejtetni, de minden ilyen próbálkozás kudarccal végződött. Jézus neve nem márványba van vésve, hanem az emberi szívekbe és a keresztény emberek szívükben hordozzák és adják át azt nemzedékről, nemzedékre. A vallási tolerancia jegyében le lehet venni a kereszteket középületek faláról. Lehet olyan Bibliát nyomtatni, amelyben Isten neve helyett üres karakterek éktelenkednek, hogy ki-ki gondoljon oda azt, amit akar. Meg lehet fosztani az örökzöld karácsonyfát, új néven ünnepi fát, eredeti üzenetétől. Jézust le lehet takarni, akár össze is lehet törni a jászolban vagy a kereszten. De Jézus maga mondja a virágvasárnapi farizeusoknak, akik erősen kifogásolják a Jézust dicsérő hozsannát, „ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani. ” (Lk 19, 41) Kiáltsanak hát a kövek. Az élő kövek! Minél erősebb valakinek a hite, annál kitörölhetetlenebb az ő neve. Hogy hányan akarják névtelen sírba temetni 2016-ban Jézust, hogy helyette, valami vagy valaki más támadjon, fel a szívekben azt ma még nem tudjuk. Azt sem, hogy hány újabb országban kezdik el üldözni a keresztényeket. Viszont abban reménykedhetünk, amire a próféta tanított minket: „Mert akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, és nem fáradnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”(Ézs 40, 31.) Esztendőnket kezdve, erősen megfogalmazódik az európai keresztényekben a kitartás vágya. Főleg azt követően, ami 2015 tavaszát követően elkezdődött ezen a földrészen. Jézusi közösségek csak úgy maradhatnak életen, közöttük mi unitárius keresztények, ha lankadatlanul felvállaljuk gondolattal, szóval, cselekedettel azt, akiről nevünket kaptuk. „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.”(Mt 10, 32) A bizonyságtételeinkbe nem szabad belefáradni az új esztendőben sem. Vallást tenni Jézusról és néven nevezni őt a tanterem katedráján, a templomok előtt felállított betlehem mellett, az Európai Parlamentben, a Príma Primissima díj átvételekor nem szégyen. 2016-os naptárunk mindennapjára ír Isten egy igét. Egyet most idéznék én: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak titeket én. ” (Ézs 66, 13) Egyre nagyobb igényünk van erre az ígéretre. Szükségünk van, lesz ebben az évben is a Vigasztalóra. Ezért itt nekünk az idei évben újból és újból találkozni kell. De addig is induljatok, induljunk reménységgel az új esztendőbe. Ámen! Kászoni Kövendi József Böjt „Minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk. ” (1 Ján 5,1) Kedves keresztény testvéreim! Kinek higgyek?! Mindenki mondja, hogy mit tegyek... persze, mert neki az az érdeke! Elválasztó világunkban, az enyém, tiéd, övé ragozásában megnyugtató számomra, hogy Isten teremtett törvényei működnek, körülöttünk és bennünk is. Ta- hétköznapi evangélium 2 Unitárius Élet