Unitárius Élet, 2016 (70. évfolyam, 1-6. szám)

2016-01-01 / 1. szám

vasszal. Húsvét az Újjászületés ün­nepe előtt a megtisztulást emeljük most figyelmünk középpontjában. Szakadjunk ki most erre az olva­­sásnyi időre a megszokottból, lel­künk kövesse a régi és most is ak­tuális gyakorlatot a böjtöt. Szeretetvendégségeink egyikén a házigazdák kedvesen kínálták vendégeinket. Tessék fogyasztani! Jaj, de jó, éppen fo­gyókúrázom, ha azt mondja, fogyaszt, veszek belőle! Szóval így is lehet fogyni és fogyasztani! A böjt tudatos tartózkodás evéstől, ivástól, vagy mindkettőtől. Orvosi szempontból úgy vélik, hogy a böjt 16 órával az utolsó étkezés után kezdődik. Változó időtartamú lehet, egy naptól akár egy hónapnál is to­vább tarthat. A rövid idejű böjtök minden ember életé­nek részei, amint az evés és nem-evés váltják egymást, az angol nyelvben ezért nevezik a reggelit breakfast-nak, vagyis böjt-törésnek. Böjtölni régebben elsősorban vallási hagyományok, újabban jellemzően egészségügyi, nem ritkán különféle spirituális okokból szoktak. Ha emlékszünk még nagy­­szüleink szerdán és pénteken, húsvét előtt és különösen Nagypénteken tartózkodtak az evéstől. Mostanában fogyókúrázni szoktunk. A sok ember központú megközelítés után következ­zék a vallási hagyomány felelevenítése. Ugyanis ritkák azok az emberek, akik valóban böjtölnek 6 hétig húsvét előtt. Mégis, mindenekelőtt nekünk van szükségünk az önmegtagadás által az önmeghaladásra, így győzhetjük le magunk kívánságait, a világot, hogy a hitünk meged­ződjön és megtartson bennünket! A sokféle irányzat ellenére a böjt szinte az összes világvallás szerves részét képezi. Az ókori görög filozó­fiai iskolák elsősorban a szellem megtisztulását várták a böjttől. Ami sok, megárt - vallotta Hippokratész. Püthagorasz 40 napos böjtöt követelt meg a tanítványa­itól, mielőtt beavatta őket filozófiai tanításaiba. Azt tar­totta hogy csak az ilyen hosszú böjt képes tanítványai agyát annyira megtisztítani, hogy azok képesek legye­nek befogadni az élet titkairól szóló tanításait. Platón és Arisztotelész is rendszeresen böjtöltek. Az ókori szíriaiak heti egy napot böjtöltek. Az ókori görögök és rómaiak az isteni titkok felismerését remélték a böjttől. A misztériumvallások és jóshelyek papjainak böjtöl­niük kellett hogy megtudakolják az istenek az emberek számára adott utasításait. A böjt által arra törekedtek, hogy elérjék a megtisztulást, az istenihez való hasonu­lást és vele való egyesülést. Az Ószövetségben a böjt a bűnbánat és a megtérés legőszintébb formája, amely alázatra nevel és feléb­reszti bennünk annak tudatát, hogy nem közeledhetünk Istenhez gőgös büszkeséggel. A Biblia tanítása szerint a böjtölés erőteljessé teszi az imádságot. Mózes szintén 40 napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsola­tot. A bibliai Dániel három napig böjtölt, hogy megis­merje a király álombéli látomását, s ezáltal elnyerje a kegyelmet, hogy megértse az álom jelentését. A judaiz­mus követői Jóm Kippurhoz böjtölnek. Jézus maga is 40 napig böjtölt a sivatagban, mielőtt megkezdte volna tanítói szolgálatát. A korai keresz­tények is böjtöltek hetenként egy vagy két napot. Ma a különféle keresztény felekezetek változó szigorral tar­tanak böjtöt, de leginkább csak részleges böjtöt, pél­dául tartózkodnak húsok és tejtermékek fogyasztásától, illetve naponta csak egyetlen alkalommal étkeznek. A böjt az iszlám öt pillérének egyike. A ramadán fo­lyamán tartott böjt a legismertebb ilyen gyakorlat. Buddha idejében a böjt a szerzetesi élethez tartozott ugyanúgy, mint a napi egyszeri étkezés. Manapság a buddhista szerzetesek és apácák nagy része a déli ebéd után a következő nap reggelig nem étkezik.A hindu élet­viteli előírások a hold ciklusához és a vallási ünnepek­hez igazított szigorú böjtrendet tartalmaznak. A középkori japánok különleges templomokban heteken át koplaltak. Az indiai jógik és az amerikai indi­ánok is böjtöltek a testük feletti uralom eléréséért és hogy szellemük és lelkük megvilágosodjon. Uszui Mikao japán szerzetes több hét böjt és meditáció után fejlesztette ki a reiki gyakorlatát. A buddhista Bódhid­­harma szintén hosszú időn át meditált és böjtölt, mi­előtt létrehozta a buddhizmus zen ágát illetve kidolgoz­ta a saolin kungfu alapjait. Ennek az ősidők óta ismert és alkalmazott módszer­nek csak a 19. század végén fedezték fel újra nagy jelen­tőségét. A természetben élő vadállatok ösztönösen tud­ják mi a helyes és ha betegség lép fel náluk, napokig vagy hetekig nem vesznek magukhoz táplálékot. A böjt­kúra nemcsak a betegségek gyógyítására, hanem mege­lőzésére is alkalmas. „A böjt kétségkívül a leghatásosabb biológiai módja a kezelésnek. Egy kés nélküli műtét. ” (Otto Buchinger) A böjt célja az, hogy - a belső pihenésen át - a szerveze­tet hozzásegítse, hogy az gyógyítsa és újítsa meg ön­magát. Az eddig rendszeresen magunkba tömött ételek ill. italok megemésztésére lekötött energia felszabadul és a szervezet belső gyógyító ereje most teljes erőbedo­bással próbál szabadulni az évek során lerakodott káros anyagoktól és mérgektől. Kidob mindent (a beleken, veséken, tüdőn és bőrön át), ami zavarja és megbetegíti. Addig nem pihen ez a kitessékelő erő, amíg munkájá­ban táplálkozással nem akadályozzák. A belső orvos hatalmas előnye bármilyen külsővel szemben, hogy soha nem hibázik, megfelelő időben és sorrendben tér rá a testben és a lélekben lévő lerakódásokra és cso­mókra, mivel úgy ismer bennünket, mint saját mély lényünk részét, jobban, mint ahogy mi tudatosan ismer­jük magunkat. Egy valóságos forradalmi állapot zajlik le a szervezetben. Ez a forradalom zajlik a tavaszi megújulásban a ter­mészetben is. Vallásos hagyományaink, amint felsorol­tam, pedig igazolják, hogy a lélek és a szellem megúju­lása is éppen most időszerű, harmóniában a teremtett világ megújulásával. Csak az böjtöljön hosszabb ideig, akinek a teste már hozzászokott a böjthöz. A hosszú böjtök nem kezdők­nek valók. A böjtkúra olyan mélyhatású gyógymód, amely alapos ismeretet és tudást igényel. A tudatlan koplalás súlyos következményekkel is járhat. Unitárius Élet 3

Next