Unitárius Élet, 2016 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2016-01-01 / 1. szám
vasszal. Húsvét az Újjászületés ünnepe előtt a megtisztulást emeljük most figyelmünk középpontjában. Szakadjunk ki most erre az olvasásnyi időre a megszokottból, lelkünk kövesse a régi és most is aktuális gyakorlatot a böjtöt. Szeretetvendégségeink egyikén a házigazdák kedvesen kínálták vendégeinket. Tessék fogyasztani! Jaj, de jó, éppen fogyókúrázom, ha azt mondja, fogyaszt, veszek belőle! Szóval így is lehet fogyni és fogyasztani! A böjt tudatos tartózkodás evéstől, ivástól, vagy mindkettőtől. Orvosi szempontból úgy vélik, hogy a böjt 16 órával az utolsó étkezés után kezdődik. Változó időtartamú lehet, egy naptól akár egy hónapnál is tovább tarthat. A rövid idejű böjtök minden ember életének részei, amint az evés és nem-evés váltják egymást, az angol nyelvben ezért nevezik a reggelit breakfast-nak, vagyis böjt-törésnek. Böjtölni régebben elsősorban vallási hagyományok, újabban jellemzően egészségügyi, nem ritkán különféle spirituális okokból szoktak. Ha emlékszünk még nagyszüleink szerdán és pénteken, húsvét előtt és különösen Nagypénteken tartózkodtak az evéstől. Mostanában fogyókúrázni szoktunk. A sok ember központú megközelítés után következzék a vallási hagyomány felelevenítése. Ugyanis ritkák azok az emberek, akik valóban böjtölnek 6 hétig húsvét előtt. Mégis, mindenekelőtt nekünk van szükségünk az önmegtagadás által az önmeghaladásra, így győzhetjük le magunk kívánságait, a világot, hogy a hitünk megedződjön és megtartson bennünket! A sokféle irányzat ellenére a böjt szinte az összes világvallás szerves részét képezi. Az ókori görög filozófiai iskolák elsősorban a szellem megtisztulását várták a böjttől. Ami sok, megárt - vallotta Hippokratész. Püthagorasz 40 napos böjtöt követelt meg a tanítványaitól, mielőtt beavatta őket filozófiai tanításaiba. Azt tartotta hogy csak az ilyen hosszú böjt képes tanítványai agyát annyira megtisztítani, hogy azok képesek legyenek befogadni az élet titkairól szóló tanításait. Platón és Arisztotelész is rendszeresen böjtöltek. Az ókori szíriaiak heti egy napot böjtöltek. Az ókori görögök és rómaiak az isteni titkok felismerését remélték a böjttől. A misztériumvallások és jóshelyek papjainak böjtölniük kellett hogy megtudakolják az istenek az emberek számára adott utasításait. A böjt által arra törekedtek, hogy elérjék a megtisztulást, az istenihez való hasonulást és vele való egyesülést. Az Ószövetségben a böjt a bűnbánat és a megtérés legőszintébb formája, amely alázatra nevel és felébreszti bennünk annak tudatát, hogy nem közeledhetünk Istenhez gőgös büszkeséggel. A Biblia tanítása szerint a böjtölés erőteljessé teszi az imádságot. Mózes szintén 40 napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsolatot. A bibliai Dániel három napig böjtölt, hogy megismerje a király álombéli látomását, s ezáltal elnyerje a kegyelmet, hogy megértse az álom jelentését. A judaizmus követői Jóm Kippurhoz böjtölnek. Jézus maga is 40 napig böjtölt a sivatagban, mielőtt megkezdte volna tanítói szolgálatát. A korai keresztények is böjtöltek hetenként egy vagy két napot. Ma a különféle keresztény felekezetek változó szigorral tartanak böjtöt, de leginkább csak részleges böjtöt, például tartózkodnak húsok és tejtermékek fogyasztásától, illetve naponta csak egyetlen alkalommal étkeznek. A böjt az iszlám öt pillérének egyike. A ramadán folyamán tartott böjt a legismertebb ilyen gyakorlat. Buddha idejében a böjt a szerzetesi élethez tartozott ugyanúgy, mint a napi egyszeri étkezés. Manapság a buddhista szerzetesek és apácák nagy része a déli ebéd után a következő nap reggelig nem étkezik.A hindu életviteli előírások a hold ciklusához és a vallási ünnepekhez igazított szigorú böjtrendet tartalmaznak. A középkori japánok különleges templomokban heteken át koplaltak. Az indiai jógik és az amerikai indiánok is böjtöltek a testük feletti uralom eléréséért és hogy szellemük és lelkük megvilágosodjon. Uszui Mikao japán szerzetes több hét böjt és meditáció után fejlesztette ki a reiki gyakorlatát. A buddhista Bódhidharma szintén hosszú időn át meditált és böjtölt, mielőtt létrehozta a buddhizmus zen ágát illetve kidolgozta a saolin kungfu alapjait. Ennek az ősidők óta ismert és alkalmazott módszernek csak a 19. század végén fedezték fel újra nagy jelentőségét. A természetben élő vadállatok ösztönösen tudják mi a helyes és ha betegség lép fel náluk, napokig vagy hetekig nem vesznek magukhoz táplálékot. A böjtkúra nemcsak a betegségek gyógyítására, hanem megelőzésére is alkalmas. „A böjt kétségkívül a leghatásosabb biológiai módja a kezelésnek. Egy kés nélküli műtét. ” (Otto Buchinger) A böjt célja az, hogy - a belső pihenésen át - a szervezetet hozzásegítse, hogy az gyógyítsa és újítsa meg önmagát. Az eddig rendszeresen magunkba tömött ételek ill. italok megemésztésére lekötött energia felszabadul és a szervezet belső gyógyító ereje most teljes erőbedobással próbál szabadulni az évek során lerakodott káros anyagoktól és mérgektől. Kidob mindent (a beleken, veséken, tüdőn és bőrön át), ami zavarja és megbetegíti. Addig nem pihen ez a kitessékelő erő, amíg munkájában táplálkozással nem akadályozzák. A belső orvos hatalmas előnye bármilyen külsővel szemben, hogy soha nem hibázik, megfelelő időben és sorrendben tér rá a testben és a lélekben lévő lerakódásokra és csomókra, mivel úgy ismer bennünket, mint saját mély lényünk részét, jobban, mint ahogy mi tudatosan ismerjük magunkat. Egy valóságos forradalmi állapot zajlik le a szervezetben. Ez a forradalom zajlik a tavaszi megújulásban a természetben is. Vallásos hagyományaink, amint felsoroltam, pedig igazolják, hogy a lélek és a szellem megújulása is éppen most időszerű, harmóniában a teremtett világ megújulásával. Csak az böjtöljön hosszabb ideig, akinek a teste már hozzászokott a böjthöz. A hosszú böjtök nem kezdőknek valók. A böjtkúra olyan mélyhatású gyógymód, amely alapos ismeretet és tudást igényel. A tudatlan koplalás súlyos következményekkel is járhat. Unitárius Élet 3