Az Üstökös, 1858 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1858-08-21 / 1. szám
A VÉN SAS. Zsilipy Péter szegény köznemes volt Mária Theresia idejében; azt sem lehet egész bizonyossággal állítani, hogy az armalisa nagyon hamar kéznél lett volna, ha keresésre kerül a dolog. Birtoka, a proverbialis hét szilvafa, jobban tele volt már pörrel és adóssággal, mint falevéllel; az ilyen veszni indult gazdaságot aztán minden ártalmas féreg pusztitja, kaszálóját feltúrja a vakondok, vetéseit megeszi a sáska, dohányát elveri a ragya, s lova elkapja az erkölcsöt, melyet gazdája elveszített. A negyvenen túl járt már, és még addig mindenbe beleveszített, amihez csak hozzá fogott. Amíg őszülni nem kezdett, addig abból a reménységben élt, hogy majd valami jó házassággal helyre hozza állapotjait, mindenütt kosukat kapott. Később hivatal kereséssel töltötte az időt .A elég. Azokat Zsilipy Péter practicus biztatásokkal össze is gyűjté, a vármegye adott alájuk lovat, rájuk mundért, tarsolyt, oldalukra kardot és karabélyt, egy párnak meg is rövidité várakozási határ idejét, ki netán egy pár bevert fejnek miatta a tekintetes vármegye ingyen szállásait élvezé s e vállalkozó csapatnak Zsilipy Péter uramat hadnagyává téve s kifizetvén egy hónapi léningjukat, megmutatta nekik, merre van Silézia? s azzal utrabocsátá őket. Már aztán vagy jól viselik magukat s becsületet hoznak az országra, vagy elvesznek rendén s úgy is jól van. Az első eset tölt be. Zsilipy Péter csapatja az első intrádánál oly szemtelen szerencsével és oly stratégia ellenes bátorsággal rontott be a poroszok földére, hogy mielőtt a rendes hadvezérek megismerkedhettek volna egymással, már akmég kevesebb eredménynyel. Az egész, diák szó- kor Zsilipy nevét széliben emlegették innen is, tárbó*Lj*y igének sem volt birtokában, még csak túl is. — Eleinte csak kicsinyben kezdte , egy-egy ennek wr&ajfekának sem : connexio,a mi maga is többet ért volna az egész dictionariumnál s igy mindenből kimaradt. Majd meg porokét kezdett avult irományok nyomán, azokat rendre elvesztette, a bírákat megbántotta, azért aciókat kapott, criminalitásokba keveredett, egy pár szolgabírát megvasvillázott, aki exequálni akarta; már arról volt szó, hogy becsukják, amidőn kiütött a burkus háború. Az országban nagy mozgalom támadt, fegyverbe szabták a nemességet, nem kérték elő a nemeslevelét, aki instrgálni akart, azt sem igen nyomozták, hogy van-e ellene criminalis actio? csak azt nézték, van-e jó két ökle és tud-e ülni a lovon? Ökle volt Zsilipy Péternek jó; bizonyságait viselé a legale testimonium háza, lovon is eltudott ülni naphosszaid, mikor a nyulakat kergette az ugarban s aztán ide haza nem volt neki mit veszíteni, tul elmegy, a mi háború idején nagy virtus. ^ * mBL A tekintetes vármegye köszönettel is fogadta Zsilipy Péternek azt az ajánlatát, hogy a közeledő háborúba egy szabad csapatot fog alakítani, melylyel a fenyegető ellenség földére berontván, annak mindenféle károkat és alkalmatlanságokat szerzend, egyszer azért, hogy az ellenségnek az jól fog esni; másszor meg azért, hogy a tekintetes vármegyének is jól fog esni, ha megmenekül egy cepport hires oldalbordabetörő legénytől, a milyen akkor minden compossessoratusban akadt podgyász-vonatot elfoglalni, s azt ezer veszedelmen keresztül haza vinni; tiz mérföldnyi távolban a rendes hadseregtől ellenséges tiszturakat valami tánczvigalomban együtt lépni, összefogni, az ellenállókat lekaszabolni, a többitől váltságdíjt venni; ezek voltak első tréfás kísérletei. A siker apródonként mindig szaporítá merész szabad csapatját, midőn pedig egyszer egy burkus osztálynak egész hadipénztárát eloglalá, több mint fél millió készpénzzel; akkor egész zászlóaljat toborzott magának s legénységét ex propriis rendesen fizette. A háború hét esztendeig tartott; hét esztendő alatt Zsilipy Péterből nagy ember lett. Az ellenség városait sorra látogatta, olyankor, midőn legkevésbé várták; egy kis ezreddel úgy össze tudta zavarni a tudós hadvezérek csatarendjét, marschritáját, úgy kiforgatta őket minden hadi tudományukból, hogy utoljára már elnevezték Ördög Péternek, s nem is gondoltak rá, hogy valahol megfoghassák. A háború végén Zsilipy Péter, mint ezredes tért vissza vármegyéjébe, mint rendjelekkel rakott vitéz harczos, és — mint éktelenül gazdag ember, s nevezteték Várhelyi gróf Zsilipy Péternek. Most már bezzeg nem ijesztgették a szolgabirák, hogy becsukatják hatalmaskodásért, nem fenyegette tabuláris ügyvéd executioval; nem kérdezték a megyegyűlésen, hol az armálisa? Most már, ha akart, akár főispán lehetett a vármegyében, ahol esklitté sem választották haj- z i*' I